Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-30 / 320. szám
1917. december 30., vasárnap. __________Pesti Hírlap__________ hölgybizottság elnöknője, négy esztendőn át nemes buzgalommal gondoskodik a sebesült katonákról. • A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő adományok érkeztek: A vab katonáknak: Nuss Jakabné Budapest 10 K, Kopasz Emmy Bpest 4 K, Cs. és kir. 205. gy.e. 4— 44. század tisztikara egy kedélyes kártyapartirél 5.70 K, Sárközy Béláné Baja 50 K, Farkas Lajos Budapest 2 K, Kesselbaum Albert Nemesbükk egy jótékonycélű előadás tiszta jövedelme 20 K, Brestyányszky Mréi kereskedelmi minisztériumi elnöki oszt. 30 K, Brust Zsigmond Sárkeresztúr 10 K, Widder János, tp. S- 40 fillér, Szász Sándor és neje Gyulakuta, koszorúmegváltás Bauer Gábor elhunyta alkalmából 50 K. Utoljára Bandi 4 K. A hadiárvák részére: Brust Zsigmond Sárkeresztrra 10 K, Derekassy Jolán Zágráb 10 K. Az elesett katonák családjainak: Mák József Bród 20 K. Az ingyenkenyér részére: Eisner Sándor 5 K. A nyomorék gyermekek otthonának: Welwart Andor és neje Neuvirth Arnuska elhalálozása alkalmából koszorumegváltás címén 20 K. A politika eseményei. Miniszterek bécsi útja. Dr Wekerle Sándor miniszterelnök szombaton délután dr König Tivadar miniszteri tanácsos kíséretében Bécsbe utazott. Ugyanő vonattal érkezett Bécsbe gróf Zichy Aladár őfelsége személye körüli miniszter, valamint Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter is. Szombaton az esti vonattal gróf Serényi Béla kereskedelemügyi miniszter szintén Bécsbe utazott. Serényi és Mezőssy miniszterek a két országot közösen érdeklő gazdasági kérdésekben fognak Bécsben tanácskozásokat folytatni. A király megállapította a kvótát. A király a következő legfelsőbb kéziratot Intézte dr Wekerle Sándor miniszterelnökhöz: Kedves dr Wekerle! Minthogy a magyar szent korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben a közös ügyekköltségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-c. 19., 20. és 21. §§-al (az 1867. évi december 21-én kelt ausztriai törvény 2. §-a R. G. Bl. 1-16. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási irányt az idézett törvénycikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján az 1918. évi január 1-től 1918. évi december hó 31-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akkér állapítom meg, hogy a közös ügyek, költségeiből a magyar szent korona országai 36,4 százalékot viseljenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza, Laxenfcurgban, 1917. évi december lió 27-én. Károly s. k. Wekerle Sándor s. k. A közös pénzügyminiszter Budapesten. Báró Burián István közös pénzügyminiszter pénteken este Budapestre érte el ott és a Hungária szállóban szállt meg. A közös pénzügyminiszter szombaton délelőtt felkereste a miniszterelnöki palotában dr Wekerle Sándor miniszterelnököt, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. A delegáció külügyi albizottságának jelentése. A delegáció külügyi albizottsága elkészítette jelentését, a közös külügyminiszter expozéjáról. A jelentést, amelyet Berzeviczy Albert, az albizottság elnöke és Nagy Ferenc, az albizottság előadója, írták alá, a legközelebbi napokban küldik szét a delegáció tagjainak. A jelentés megemlékezik a világháború kitörésének okairól, Olaszország és Románia beavatkozásáról, a harctereken elért győzelmeinkről s végül méltatja már az orosz béketárgyalások jelentőségét is. Majd az entente többi országairól szólva, ezeket mohája a jelentés: „Ha a közös megegyezésen alapuló békét, melyet ismételve felkínáltunk, még most sem akarják, csakugyan nem marad más hátra, mint ellenségeinket a békére kényszeríteni.“ A jelentés a külügyminiszter expozéjának helyeslőleg való tudomásul vételét ajánlja. A néppárt újéve. Mivel a néppárt elnöke, gróf Zichy Aladár a király személye körüli miniszter, az újév első napját Bécsben tölti, a párt tagjai szombaton délelőtt üdvözölték őt a néppárt klubhelyiségében. Az üdvözlő beszédet dr Simonyi-Semadam Sándor országgyűlési képviselő mondotta: A politikai újév. A kormányt támogató pártok a miniszterelnökét és a kormányt újév alkalmából a miniszterelnöki palotában délben fél tizenkettőkor üdvözlik. A hivatalos szónok Csizmazia Endre lesz. A függetlenségi és 48-as párt tagjai délelőtt tizenegy órakor fogják üdvözölni gróf Károlyi Mihály pártelnököt és gróf Batthyány Tivadar minisztert, a párt közhelyiségében. Gróf Károlyit Polónyi Dezső, gróf Batthyányi Ábrahám Dezső üdvözli. A demokrata párt szintén küldöttségileg fogja üdvözölni a párt vezérét, Vázsonyi Vilmos választójogi minisztert. Küldöttségileg keresik fel a minisztert a fővárosi demokrata körök és szervezetek is. A munkapárt bukása Hunyadban, Déváról jelentik a Pesti Hírlapnak: Hunyadvármegye közgyűlésén a munkapárt csúfos vereséget szenvedett. Csuhay Lajos munkapárti főjegyző látva, bukását, visszalépett az alispánjelöltségtől, mire egyhangúlag a hivatalos jelöltet, Lázár Farkast választották alispánná. Kormánybiztosok eskütétele. A hadigondozással kapcsolatos ügyekre kinevezett négy kormánybiztos ma tette le az esküt a miniszterelnök kezébe. Az eskümintát báró Kazy Károly titkár olvasta. Preszly Elemér kormánybiztos hatásköre a Dunántúlra és Pest vármegyére, Kállay Ubulé Északkeleti-Magyarországra, báró Kürthy Istvánná Északnyugati-Magyarországra, báró Szentkereszthy Béláé pedig Délkeleti-Magyarországra fog kiterjedni. Szentesített törvények. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő szentesített törvényeket közli: 1917:XVII. a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az őfelsége uralkodása alatt álló többi országokkal való ideiglenes szabályozása iránt 1917 november 18-án kötött szerződés becikkelyezéséről. 1917:XVIII. t.-c. az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről. 1917 :XIX. t.-c. a konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891:XXXI. t.-c. hatályának meghosszabbításáról és egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában. 1917 :XX. t.-c. a külkereskedelmi és forgalmi viszonyoknak ideiglenes rendezéséről szóló 1916:XLI. t.-c rendelkezéseinek az 1918. évre való kiterjesztéséről. Uj horvát főispán. Zágrábból jelentik. Szombaton iktatták be Babits-Gyalszló Lyuba országgyűlési képviselőt Zágráb megye és Károlyváros és Sziszele városok főispáni székébe. Az installáción Mihalovich bán is megjelent. Fővárosi ügyek. — Miklits Elemér szabadságolása. Minthogy a belügyminiszter meghívta dr Miklós Elemér tanácsjegyzőt az Országos Idegenforgalmi Központba az ügyvezető alelnök helyettesének. Miklós új munkakörének zavartalan ellátása végett a belügyminiszter kívánságára hosszabb szabadságot fog kapni a fővárostól. Miklós a tanácsnak választásnál már nem pályázik. — A Duna-bizottság ülése. A Duna-bizottság dr Déri Ferenc alpolgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen Kvassay Jenő miniszteri tanácsos tanulmánya alapján tárgyalták a Dunával kapcsolatos következő kérdéseket: a ferencvárosi dunaparti teherpályaudvar kihelyezése; a fővárosi ipartelep elhelyezése; a körcsatornának és a Duna-Tisza csatornának az ügye. A bizottság ezekre nézve úgy határozott, hogy a kérdéseket egyenként külön előadókkal kidolgoztatja és annak idején napirendre tűzi. Foglalkozott a bizottság a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kérdésével is. Beható tanácskozás után egyhangúan annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a kereskedelmi és ipari kikötő sürgős megvalósítása a főváros közgazdasága szempontjából életbevágó szükség és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a főváros vállalja el a kikötő megépítését. Egyletek és intézetek. — Tanárok özvegyeinek és árváinak segítése. A Tanárok Özvegyeit és Árváit Segélyző Országos Egyesület Theisz Gyula elnöklete alatt ma tartotta harmadik rendes közgyűlését. Baumgartner Alajos számvevő tett jelentést az egyesület vagyoni helyzetéről, melyből kiderült, hogy az egyesületnek mintegy harmadmilliót kitevő vagyonából 220000 korona hadikölcsönben fekszik. Ezután Gaál Mózes a Tanáregyesület nevében tett ajánlatot az egyesületnek közösen építendő árvainternátusra, — A gyermeké?!. A gyermekgondozók országos szervezése dolgában „A gyermekért“ országos gyermekegészségügyi társaság igen látogatott értekezletet tartott Lukács György belső titkos tanácsos, a társaság elnöke bejelentette, hogy a társaság eddig a fővárosban tíz gyermekrendelőt létesített, amelyekben a bevonultak gyermekei ingyenes gyógykezelésben, gyógyszerben és tápellátásban részesülnek. Dr Lévai Tibor, a társaság főtitkára, részletesen beszámolt a rendelők működéséről és az országos akció kereteiről. Dr Bókay János egyetemi tanár a társaság központi gondozója tárgyában, dr Friedrich Vilmos igazgató-főorvos pedig a gyermekek sebészeti gyógykezelése tárgyában tettek indítványt. Ez indítványokhoz dr Szana Sándor, gróf Apponyi Sándorné, báró Orpedy Fülöpné, Temesváry Rezső, dr Harniss Géza szólott hozzá. Ráth Végh István a züllött gyermekek egészségügyi ellátásáról beszélt. Lukács György, Nagy László, Szirmai Oszkárné, gróf Wilczek Frigyes és mások hozzászólása után a társaság kimondotta, hogy minden szegénysor a gyermek gyógykezeltetését feladatának tekinti. Emberpolitika. A xerxesi hadjáratok utáni időből nagyértékű papyrust őriz a londoni British Muzeum. Egy törvénytervezetet ad többnejűség megengedéséről. Lett-e belőle törvény, Írott emlékeink nincsenek róla. De szóról-szóra megvan a törvény megokolása, amely egyhelyt így szól: „Kipusztultak városok és fvak. Meddőkkétette éveken át asszonyainkat a háború. Csak úgy népesül be az ország, ha a háborúból visszatérő férfi több asszonyt vesz magához.“ Szerencsére mi nem tartunk még itt. De a silányabb élelmezés okozta természetes és a háború kényszerűségéből eredő természetellenes halálozási számaránynak megnövekedése parancsoló kötelességévé teszi állambölcselőknek épen úgy, mint szakembereknek, hogy komolyan foglalkozzanak a kérdéssel: mikép lehetne fokozottabb embertermeléssel a fokozott emberveszteséget kiegyensúlyozni? Sokaknak nem fog tetszeni — bizonyára ethikai szempontból —a módja a kérdés olyatén megoldásának, amelyhez, talán a xerxesi törvény mintájára, — 1871-ben a németek folyamodtak. Pedig a németeket eddig még senki meg nem vádolhatta könnyelmű erkölcsfelfogással, a náluk majdnem szabályszerűen kicirkalmazott házatélet alapvető oszlopainak semmibevevésé-’ nel. És mégis meg merték tenni! A német-fran®a háború után kettős célú emberpolitikát csináltak Németországban: elsőbben is konzerválták a meglevő emberértékeket és azután letépték azokat a társadalmi hazugságokat, amelyekkel a szabad szerelmet és az ezekből származó gyermekeket mocskolta be az álmozás. A meglévő ember vagy jobban szólva: a megmaradó ember hosszú éveken, talán egész életén át nem szabadul a háború lidércnyomásától. A háborús párviadal, akár odakünn a nyílt csatatereken, akár idehaza a szenes boltok vagy a zöldséges bódék előtt zajlik is le, megnyirbálja a duzzadó életerőket és letöri azt a lendületet, amely az örök emberideák, a szép felé röpít. Ideges, beteg, megtépázott emberezrekkel telik meg a fórum, halkabbak lesznek az ambíciók szárnysuhogásai. Parancsoló szükségesség, hogy a megmaradott embertömegek számára könnyebbé tegyük a lét küzdelmét. A német törvényhozás 1872-ben ezirányban két megoldást lelt. Először is a legnagyobb lendülettel fogott hozzá a néplakások megteremtéséhez, ezerszámra építvén föl azokat a modern bérpalotákat, amelyekben a háború után három évig ingyen lakást kapott minden katona, aki legaláb is hat hónapig a harctéren volt. És másodszor nagy áron váltotta meg a háborús feltüntetéseket és ezáltal tekintélyes tőkéhez juttatta a katonákat, akik a hadseregnek mást nem szállítottak, csak a vérüket De a megmaradt ember sorsának megkönnyítésénél nem állt meg. Visszanyúlt xerxesi időkbe xerxesi erkölcsökhöz. Felszabadította az Embert és törvényesített minden olyan házasságot, ahol az apa eladdig ismeretlen volt. Magához ölelte és az államtársadalom oltalmába vette az éjszakák leányainak „megbélyegzett“ gyermekeit, nevet, keresetet és kenyeret adott nekik. És még ennél is tovább ment. Ha nyíltan nem is engedte meg a többnejűséget, de nem kereste, nem kutatgatta a házassági oklevelet, ha egyazon férfinak más és más „törvénytelen“ házasságból származó gyermekének nevet kellett adni. Amit a múltban megtettünk, azt már a jelen szentesítette is. Elhalt katonának ma már csak hites felesége és gyermeke van, még ha nem is az oltár előtt vallották meg egymásnak szerelmüket. De a félúton nem állhatunk meg Elhagyott zugokban ezerszám senyvednek ! leányanyák, akik az ellenség gyermekét hordták szívük alatt. E sorok írója már több ízben megemlítette a Pesti Hírlap hasábjain, hogy a z