Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-30 / 320. szám
________ néivisz állam társadaloa ezekre is kiterjesztette a humanizmus mindent feledtető áldásait. Az okos, de főképen az igazságos emberpolitika azt követeli, hogy minden embere skát, akár a kunyhók sötétjében, akár a paloták ragyogásában lelünk meg, egyforma melegséggel szorítsuk a szivünkhöz. Dr Müller Vilmos kir. tanácsos. Esti levél. — A bűn szerző. — A bűnökkel a közönség csak a szenzáció, az állam pedig a büntetés szempontjából foglalkozik. A bűnök megelőzésével, a bűnösök lélektanával kevesen törődnek. Pedig érdemes volna nemcsak mindig a tettest kinyomozni, hanem azt a lelki motívumot, vagy külső kényszerítő okot is, mely a bűnre csábította. A rákospalotai rablógyilkosság teszi ismét időszerűvé e problémát, mely nemrég különösen aktuális volt, midőn éhükért dolgoztatott hivatalnoknők sikkasztásával foglalkozott a bíróság. A rákospalotai rablógyilkost főként a kocsmai adóssága sarkalta a bűnre. S aránylag potom pénzért áldozta föl áldozati, és a saját maga életét. Itt tehát a pálinka és bor volt a bűnszerző, mint a bűnbe esett leányoknál a létminimumon alul maradt fizetés. Automatikusan lép tehát előtérbe az igazság, hogy nem elég az elkövetett bűnöket megtorolni, hanem állam társadalom tegye meg a maga kötelességét a bűnök elkövetésének lehető megelőzésére. A létminimumot minden emberre biztosítani kell s így az alkalmi bűnök és kényszervétségek fogyni fognak. De a rákospalotai esetből kisugárzik az az igazság is, hogy az állam maga is beáll a bűnszerzők sorába, ha nem fékezi meg az alkoholfogyasztást. Nem akarok most egészségügyi és bűnpszichológiai értekezést tartani arról, hogy az alkohol mennyire árt az egészségnek és a becsületnek. Csak azt a praktikus intézkedést kérem a kormánytól, intézkedjék, hogy a kocsmai adósság, a hitelezett ital ára bírói úton egyáltalán behajthatatlan legyen s az italmérőket más módon is szorítsa a kormány az italhitelezés megtagadására. Rögtön megszűnik az italadósság bűnszerző ereje s mindjárt fogyni fognak azok a bűnesetek, melyeknek motívumai között az alkohol szerepel. Valahogyan féket kell szabni a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, mely a testi és lelki erőt s az erkölcsi érzéket hatványozott mértékben fogyasztja. Az italmérés és szeszfogyasztás egyik fő jövedelmi forrása az államnak, de nem hiszem, hogy’ a legerkölcsösebb forrása lenne. S majd ha nem hatalmi, hanem etlikai alapon építi föl a jövendő minta-állam, bizonyára a méregkeverésnek s méregárusításnak másféle szabályozását találják ki. Addig is azonban a legprimitívebb segítő eszközt, a kocsmai tivornyázásnak megakadályozását vegyük süigősen alkalmazásba. Ha tréfának nem vennék, az italjegyeknek állandósítását indítványoznám békeidőre is. De hát az orvosi gyámkodásnak e módja ellen az intelligencia nagyivói is tiltakoznának. Az egyéni szabadságnak azt a jogát követelik, hogy mindenki akkor ihassa el az eszét, amikor akarja. Ebben a bánatos világban tán van is valami sarkasztikus igazság ebben az elkeseredésben. De ha már az ivart nem tudjuk hivatalsan maximálni, illetve minimálni, akkor legalább az italadósság eltörlésével minimáljuk az alkohol bűnszerző képességét. A bűnök pszichológiájából ki lehetne mutatni, hogy elenyésző százalék az, amit valami eleimlthatatlan belső erő idéz elő. Az örökletes bűnös hajlam a gonosztevőknek csak kis számában működik s ezeknél is főként az örökölt műveletlenség és nyomor teremti meg ezt a bűnös örökletességet. A bűnre való hajlam kevesebb bűnt követ el, mint a társadalmi berendezkedés igazságtalansága által teremtett kényszerűség és szükség. A pszichiáterek évtizedek óta mérik bölcsek, bolondok és gazemberek koponyáját és agyvelejét, de a bűnre való predesztinációt "nem merték tisztán az örökletességből, a születéskor kapott tulajdonságokból kimondani. Nem születik a gazember, hanem azzá lesz, azzá neveli a sok szociális igazságtalanság s a tudatlanságban hagyás, ami az állam bűne. Csak kevés az az abnormitás, melynél a jó nevelés és jómód mellett is kitör a bűnös hajlam. A bűnök formája s pénzértéke is jelzi a bűnszerző okokat. Halállal végződő rablógyilkosságok rendesen igen kis összegekért követhetnek el. Mert a létminimumon alul hagyott embereket már néhány száz korona s egy kis ruha is emberölésre csábítja. Ebben a milienben olcsó az emberélet, mert a bűnös születése óta érzi, hogy az ő életét is mindig alacsonyra becsülték. A magasabb értelmi fokon már csak nagyobb pénzértékért követnek el bűnt. Világos tehát, hogy éppen az életet veszélyeztető bűnöket kevesbítjük, ha az embert megbecsüljük a legalsó fokon is, ha műveljük, ha vezetjük, ha óvjuk s ha az élet javait aránylagosan osztjuk meg velük. Zsolt. __________Pest? Hírlap__________ 1917. december 30., vasárnap. Pásztorok. Egy öreg ember halad felfelé a hegyen. Orcája, mint a sok száz esztendős váromladék, barázdás, muharas barna köve, melyre az élet ráírta minden szenvedését. — Az édet adás mi másért van, mint a természet legmagasabb rendű állatjáért: az emberért! Az emberért érik a kalász, virít a rózsa, ö az élet és a természet dédelgetett kedvence, ö a földön a hatalom, az ész, a tekintély. Illő, hogy ellensége is legyen. Ellensége: a vers,ez a testnélküli lény; senki soha nem látta, de mindenki érzi jelenlétét. Inkább nőnemű, mint hímnemű, talán ezért is félelmetesebb. Lengő fekete fátyola, melyet késő ősziszéi zörget, gyakran ellibben előttünk; halljuk a lebbencsét, mint októberi kertben a madár lépését a hulló leveleken. Az öreg embert, aki fölfelé halad a hegyen és nagy batyut cipel a hátán, az Időnek hívják. A batyuban az emberiség sorsát cipeli, mely három esztendő óta súlyosabb, mint volt háromezer esztendő alatt. A batyuból vér és köny csöpög le, halottak üveges szemei merednek ki és sóhajok borzongatják meg belőle a levegőt, mint a temető fölött a novemberi szél, amidőn síráikból kilépnek éjfélkor a halottak. Az öreg ember a tűnő esztendő csúcsára igyekszik rettentő batyujával. Harmadszor önti ki zsákjának borzalmas terhét és negyedszer indul lefelé a hegyről, melynek lábánál egy hétszáz lakattal csukott kapu várja. A titokzatos, a félelmetes, p. reményteljes: Ujesztendő ... Halkan, csöndesen, emberek! Tisztítsátok ki szivetek rejtett kamaráit, mint a sekrestyés és egyéb templomi szolga, nagy ünnep előestéjén a templomot. Minden magvát, csiráját a bűnnek és rossznak takarítsátok ki belőle, az igazságos és tiszta élet mirhájával füstöljétek ki telketek épületét és úgy vegyétek nyelvetekre e szót. Uj esztendő — mint ifjú anya mikor először pillantja meg magzatát és imádságoe lehetettel suttogja : gyermekem! Az öreg ember, a mindenkinél öregebb idő, ott áll a kétszáz lakattal csukott kapu előtt, melyet ép úgy őrizhetnek az angyalok, mint az ördögök, ép úgy a remény, mint a kétségbeesés, ép úgy a mosolygó álom, mint a borzalom és az élet ép úgy, mint a halál. Mint a vándor, alá messze távolba készül, új imzét, új életet keresni és még egyszer visszanéz a helyre, ahol keserűség és tövisek között járta útját, úgy nézzetek vissza, emberek, az elmúlt esztendőre és másik két társára. A jövendő, az ismeretlen, itt éli előttetek. Kapujánál álltok, elkínzott szívvel, fáradtan, meggyötörve, mintha fúriák báljából vetettek volna le benneteket az éjszakába. Itt a virradás első sugara, a démoni varázs éjféli halál baglya elveszítette hatalmát, a pinkádé hajnalban fehér galambok jönnek kelet felöl és leszállnak az emberiség golgotájának keresztfáján. Három borzalmas esztendő folyásán, egész Európa az olajtök hegye lett és szenvedő Krisztusok várják benne a halált vagy az életet. És a fehér galambok piros csőrében, az élet közeledik. Egy rettentő nagy állam megbomlott nyáját, két erős kezű pásztor tereli, vezeti. Még egy nehány pásztor a frankóiknál, britteknél, minél egyszerűbb, minél krisztusibb és az emberiség meg nem mentve. Akik ma élünk, egy gonosz mesének elátkozott, megkínzott öreg gyermekei, sok-sok bölcsességet tanulunk meg és sok hiányosságát láttuk az időnek és kornak, amelyben élünk. Legfőképon, hogy a gonoszságnak bőven vannak mesterei, de az emberi jogoknak nincsenek pásztorai. A legfehérebb, de legsötétebb törvényű országból indultak ki a pásztorok, vagy ha úgy tetszik próféták — és most egy világ várja a többi országok Leninjét, Trockiját Várják az ácsok fiait, akik szemközt kerülnek az öröklött és szerzett állami hatalmakkal. A népek vérének folyását csak a népek fiai állíthatják el, az ácsok fiai, mert egyedül csak nekik fáj, ami a népeknek fáj. Diktálni könnyű, nagyúri passzió, minden Fáraó és zsidó király megtette, de gyógyítani csak a szegény ács tudott. Pásztorok kellenek a tehetetlen emberiség vezetésére. Keresztények vagy zsidók, mohamedánok vagy buddlisták, csak békét és igazságot hozzanak. Emberek, 1918 kapuja előtt állunk! Mögötte: a jövendőnk, a sorsunk. Az egyéni sorsunk most mellékes. Megváltóink nincsenek, mert korunk szelleme törpe és nyomorék, mint a fa odvában bujkáló erdei manó. Az emberiség úgy lett nevelve, hogy ki-ki csak önönmagát szerette ,, az alacsony önzés iszapjába bújt, amikor jött a fergeteg. És most látjuk, hogy az emberi gonoszság rengetegéből egyedül az emberszeretet vezeti le. A Leninek, a Trockijok, a modorn Krisztusok, az ácsok fiai, a pásztorok. Várják őket a seres könyekbe fúlt nemzetek. L. T. Színház és zene. * (Árva László.) Herczeg Ferenc történeti drámáját a Nemzeti Színház szombaton szerepváltozással adta elő. Jászai Marit könnyű baleset érte s igy Szilágyi Erzsébet szerepében Fáy Szeréna helyettesítette. A magyar színházak évtizedeit óta tehetségraktárak; annyi tehetséget termel ugyanis a magyar föld, amennyit a közönség nem tud elfogyasztani; kevés a* «lya» vállalat, melyben az igazi tehetségek helyet és érvényesülést kaphatnának, mert sok intézetnél még a tehetségtelenek is nyomják őket. Fáy Szeréna a raktáron tartott igazi tehetségeit közé tartozik; nem bonthatta ki teljesen talentuma szárnyait, mert a Nemzeti Színház műsorába alig fért el a Jászai Mari nagystílű tragikai művészete is. Ez azoka, hogy Fáy Szerénát most is csak abból az alkalomból dicsérhetjük meg, hogy Jászai Mari szerepét elődjéhez és a saját művészetéhez méltóan játszotta el. * (Második jubileuma elé) mely a Városi színház nagysikerű operettje, a Padlásszoba. Rendkívül mulatságos szöveg, szebbnél-szebb melódiákban gazdag partitúra és minden részletében nagyszerű előadás eredményezték a Padlásszoba tényes sikerét, amelynek Péchy Erzsi, Zádor, Sarkady és Gae 11 a a főosztályosai. A Városi színházban ezentúl is minden este a Parílásszobát ismétlik. * (Hangverseny.) Németországi diadalaiból hazatért Hevesi Piroska, a máris ismertnevű fiatal zongoraművésznő és, ma este a Zeneakadémiában nagyszámú, előkelő hallgatóságnak beszámolt művészi fejlődésének újabb eredményeivel. Bartók Béla növendéke, de Lhevenne-nél is tanult egy ideig és mind a két mesterének egyénisége és qualitásai megnyilatkoznak Hevesi Piroska játékában is. Acélos tónusa, minden nehézséget játszva leküzdő technikája és mindenekfölött kongeniális elmélyedése és utánérzése a fiatal zongorista gárda legjelesebbjei közé jelölik. Az A passió naiat meglepően nagy stílusban játszotta, Brahms h-moll és g-moll rhapsodiájának felfogásában pedig erősen emlékeztetett Dolmányira, akinak f-moll etűdjét egyébként brilliáns virtuozitással adta elő. De legszebben a Schumann Karneválját értelmezte (főleg a szeszélyes Pillangókat és a mélabús német keringőt) és a Davidsbündlerok harci riadójával hatásosan fejezte be műsorát. * (Vasárnap délután) a Vígszínházban az Ocskay brigadérost, Herczeg Ferenc remekét, játsszák, amelynek szerdán és jövő vasárnap este lesznek a következő előadásai. A Városi színházban a Vandergold kisasszonyt, a népszerű Vényi operettet játszszák. * (Az Apolló-Kabaré Szilvesztere.) Szilveszter estéjén az Apolló-kabaré a rendes esti előadás után, esti háromnegyed 11 órai kezdettel, szilveszteri kabarét rendez, amelyen egy különleges programm keretében a kabaré egész művészszemélyzetén kívül fellépnek Fedák Sári, Váradi Aranka és Király Ernő. Bemutatásra kerül még Ilöváry Gyula új, ez alkalomra írt tréfája is. A szilveszteri kabaré-előadásra még kapható jegyeket az elővételi pénztár árusítja. *(Keddtől vasárnapig,) tehát hat nappal előre elfogytak a múlt héten a Belváros színházának összes jegyei, ami csak külső fokmérője az új műsor páratlanul intenzív sikerének. A keddi, újévdélutáni előadáson és ezentúl minden délutáni előadáson, az eddigi úgynevezett „Fehér kabarék" helyett a teljes esti műsor, — tehát Biró Lajos nagysikerű Sárgarigója is, — szinte kerül, mérsékelt helyárakkal. * (Gyermekelőadások a Budapesti színházban.) Ma, vasárnap, délután fél négy órakor olcsó helyárakkal a bájos Csipkerózsika és a kacag-