Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Tanácskozások a ^tárgyalással összefüggo Anglia és Franciaország jár­ata Ukrajnának, ha máknak és a mai Orr^"^"3^ elismerik függe /oklamálták a moldvai köztár Francia részletsiker a Stfonte Tombán. Bresztlitovszk^ ^uar­yel folytatják a főtárgy azokat, addigra el keH dőlato­ré^esznek-e rajta az entente dplecálHni is ?mden ^ arra mutat' i S | I; marad; számol ezzel Trocki £ S; $lenÜ. Oroszország ezzel nemTörS/tanf? fol^a tárgyakat a kaznonti­atalmakkal. a ^intente valószínű távolmaradásá­nak mt'z sereg tünete vetődik föl. Az orosz korm^y elfogott egy sifrk­ozott szikra­foontot, amelyet a francia kormány inté­z a román frontra beosztott francia katon Tai misszióhoz. A francia kormány e táv­latban a missziót fölszólítja, lépjen szoros isszköttetésbe az ukrajnai radával, támo­gassa azt minden eszközzel, mert a rada as entente mellett és az entente-tal való béke megkötése mellett foglalt állást. Az entente Ukrajnára azt a szerepet szeretné kiosztani, hogy katonái a román frontot és a Don vidé­két tartsák és megakadályozzák a román front összeomlását, amelyet legalább tava­szig kellene tartani, mert ha így a­­­ német csapatoknak a nyugati fronton való össz­pontosítása megnehezülnék, tavaszszal ked­vezőbb alkalom nyílnék a békekötésre. Hogy az entente Ukrajnát minden lehető eszköz­zel háborúra akarja biztatni, maga az ukraj­nai rada is bevallja azzal a hivatalos közle­ményével, amelyben bejelenti, hogy a fran­cia és angol kormányok meghatalmazott kép­viselői ígéretet tettek: elismerik az ukrajnai állam függetlenségét, egyúttal fegyverrel és lőszerrel is támogatják, ha az ukrajnai köztársaság hadat üzen a központi hatal­maknak és a mai Oroszországnak. A rada válasza azonban az volt, hogy mindkét ha­talmi csoporttal szemben teljesen semleges álláspontot kíván elfoglalni Az orosz kor­mánynak erről a semlegességről való fölfo­gása ismeretes abból az ultimátumból, ame­lyet az ukrajnai radához intézett. Hogyan fejlődik tovább az ukrajnai bonyodalom, még kérdéses, de valószínű, hogy az orosz kormánynak, amely a békét hozza, úrrá tud válni ezen a zavaron is. Az elfogott szikra­távíróhoz fűzött megjegyzésében egyébként az orosz kormány az ukrajnai radat a béke ellen Angliával és Franciaországgal együtt­működő cselszövőnek nevezi, Franciaország számára pedig azt üzeni: a francia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországban nem járhat el úgy, mint Afrikában. Nyilvánvaló: az entente mindenképpen azon mesterkedik, hogy a békét megakadá­lyozza. Nem kell vérmes optimizmus megjósolására, hogy erőfeszítése kit fog vallani; a külügyminisztérium fell­pása megállapítja, hogy a béketárgy, eddigi lefolyása jogossá teszi azt a ré­séget, hogy a központi hatalmak és or­szág között teljes megállapodás fog jönni. Ennek jele, hogy a központi ru­­­mak bizottságai a bresztatovszki béketárgya­lá­sokkal összefüggő kérdések elintézésére Pétervárra érkeztek; mint egy konstantiná­polyi távirat jelzi, e kérdések megoldása a békeprelimináre után válik aktuálissá. Az olasz fronton francia gyalogság he­ves tüzérségi és aknavető-előkészítés után támadásra indult a Monte Tombán levő ál­lásaink ellen s nehéz küzdelem után sikerült árkaink egy részébe benyomulnia. Arz je­lentése szerint ellenrendszabályaink folya­matban vannak. Az olasz frontra küldött entente-csa­patok ezúttal első ízben léptek nagyobb ak­cióba. Az entente-csapatok parancsnoka tud­valevően a francia Fayote­ábornok, a fran­cia csapatokat Duchesne, az ingóinkat Plu­mer tábornok vezeti. A franciák­, a Brenta és Piave közt vonultak föl, az angolok a Mon­tello-szakasz védelmét vették át a Piavenál. A Monté Tombát Krausz hadseregcsoport­jának jobbszárnya kerítette hatalmiba még november folyamán. A Monte Grappi ellen folyó ostromháborúban a" Tombartom" al­kotja támadási frontunk legkeletibb .,7.ár­nyát. Elfoglalásával tüzérségi megfigyelőink rendkívül becses kilátást nyertek róla a sík­ságra; érthető tehát, hogy a franciák min­denáron arra törekedtek, hogy ezt a magas­lati pozíciót visszavegyék. A tüzérségi ak­ciót, melylyel rohamukat előkészítették, nyil­ván a Monte Pallone-ról végezték, oldalozó hatással. Remélhető azonban, hogy a Monté Tombát rövidesen megtisztíthatjuk a fran­ciáktól. A Monté Spinccián levő hegyi üte­geink és a Piave mentén fölállított nehéz ágyúink a franciák helyzetét amúgy is igen megnehezítik kérdésekre­,­­ a központi haza!­— Jesszavárd­ában A makrancos hölgy. Irta: PAKOTS JÓZSEF. Árvái az első emeleti zártszékből figyelte az előadást. A makrancos hölgy­et jétszták s Árvái a jámbor, félénk emberek kegyetlen örö­mével gyönyörködött a kalandor lovagnak, Pet­ruchionak kíméletlen durvaságában, amelylyel fokozatosan törte meg a makrancos Minola Katát. Árvai úgy érezte, mintha az ő esetét ját­szanák a színpadon és Sekszorr valami csodála­tos jövőbelátással sejtette volna meg, hogy mi­ket mondana ő, — Árvai Álmos óradíjas polgári iskolai tanár — ha egyszer szembe kerülne Sár­siásy Violával. Ah, Sármány Viola,­ Maga volt­­, a nagy művésznő, Miv­ola Kata személyeestője, aki most ott vergődött a vakmerő páduai kalandor hálá­jában. Artúr Álmos fülig szerelmes volt a szép művésznő.­. Évek óta, amikor még csak karzati állóhelyről élvezhette diáktársaival egyetemben­ Viola isteni játékát, róla szőtte szerelmi ábránd­jait s abban az arányban nőtt rajongása, amily mértékben javult anyagi helyzete és közelebb válthatta meg töhelyét a színpadhoz. El kell í­­rn­uk, hogy Álmosnak fantáziája volt. Ez abban nyivánailt meg, hogy lelke leg­gyakran a fej a titkos és makacs . Ha én egyszer proscenium-páholyban í­rái fantáziája a proscenium-páholy fo­Összekötötte a mÚNSsznőkkel való intim barátkoz­ással, hiszen évek hosszú során gyak­ran figyelhette, hogy a sam­padi hősnők bájos mosolya legnagyobb előszeretettel a proscenium­páholyok felé villan. Azonban a rideg valóság kevés reményt nyújtott arra, hogy Árvai valaha ilyen helyzetbe jutot E helyett hát csak a fantáziája működött. A makrancos hölgy­et már valami húszszor megnézte. Hétfői diákelőadásokon, más estéken, délutáni félhelyáras előadásokon és mindig bol­dogan lélegzett fel, ad­ikor Petruchio asszony­idomitó mesterműve befejezést nyert s az angyali szelidségűvé vált Katalin a színpadon levő többi női hiszterika előtt lelkesen szavalta: „Lássátok önfejű és gyönge férgek, Lelkem kemény volt mint bármelyitek , Szivem merész s képességem talán több Dacot daccal, szót szóval visszavágni: De látom im', hogy lándzsánk szalmaszál, Erőnk oly gyönge mint önönmagunk, Hogy annak látszunk, amik nem vagyunk. El a daccal, mely mit sem ér." E tirádánál Árvai diadalmasan emelte föl a fejét, lelkében a világ minden férfiának fölénye ágaskodott: Petruchionak érezte magát. És ezután az előadás után Álmos nagy do­logra határozta el magát. A sekszpiri koncepció magával ragadta és eltökélte, hogy másnap föl­keresi Sármásy Violát. Fölmegy hozzá a laká­sára és Petruchio szavával igy köszönt rá: — Akarod, avagy íte, nőül veszlek én. Neked való férj épen én vagyok. És igy is cselekedett. Másnap délután be­csöngetett az isteni Viola lakására. Egy bóbitás fejű kis szobaleány nyitott ajtót és kíváncsian nézett végig rajta. — Minola Katalin úrhölgygyel óhajtok be­szélni! — jelentette ki Álmos határozottan.­­ — Ilyen nevezetű itt nem lakik! — felelte a kis szobaleány ostobán és már be akarta csukni orra előtt az előszoba-ajtót. Álmos elnézően mosolygott: — Jól van, hát akkor Sármásy Viola ur­hölgygyel. A kis oktondi bóbitás feja erre bebocsátotta. — Kit jelentsek be? — kérdezte bizalmat­lanul. — Csak annyit mondjon, hogy Petruchio van itt! A szobaleány eltűnt egy nehéz szőnyegajtó mögött Nemsokára maga az isteni művésznő feje tű­nt fel a szőnyegajtó függönyei közt Ki­váncsian kérdezte: — Ön jelentette be magát Petruci^aa&P Azt hittem, hogy a színházi kollégám! Álmos udvariasan meghajolt és belépett a szőnyegajtón. Itt állott hát az évek óta imád­o sóhajai­ tömjénével körülfüstölt bálvány pött. A szentély­ben. A szentély a művésznő ötözője volt, tele puha selyemfüggönyökkel, szép pamlaggal, sok­sok illatos vánkossal, tükrösel, arcképekkel és koszorúk szalagjaival. Ál'05* egyszerre gyáva elfogultság lepte meg. Te^'W estétől e pillanatig csakugyan Petrudhiona* á n ezte magát, a vak­merőnek, ravasznak, cinikusnak, e pillanatban azonban úgy állt ott, nom a rossz színész, aki el­felejtette szerepét. A szegény, jámbor, óradíjas polgári iskolai tucor volt ismét-Sármásy Violi várakozás teljesen függesz­tette rá mélyen előzött, áttét szemét. HÍRLAD 1918. január 1., kedd. A béketárgyalások. A közpnti hatalmak bizottságai Pétervárott. Pétervár, dec. 30. — (P. T. I.) A béketar-lással összefüggő technikai kérdések megol­lva kiküldött német bizottság ideérkezett hiszik, hogy a küldöttség a polgári foglyok ügyét fogja elintézni. Bécs, dec. 31. — Hempel konzul a vezetése alatt lévő misszióval 29-én Pétervárra érkezett. Konstantinápoly, dec. 31. — A breszt-li­tovszki tárgyalásokra kiküldött katonai megha­talmazott, Isset pasa, a szultán szárnysegédje, első hadosztálytábornok, ma reggel a Balkán­vonattal elutazott. A Galib Kemal bej volt ashévi követ veze­tése alatt álló bizottság Berlinen át Pétervárra utazott, hogy ott megállapítsa, a békeprelimináré aláásása után közvetlenül helyreállítandó általá­nos viszonyok alapelveit és feltételeit. „A központi hatalmak és Oroszország között teljes megállapodás fog létre­jönni." Bécs, dec. 31. — A Fremdenblatt írja: Gróf Czernin kíséretének egy részével tegnap­előtt este visszaérkezett Breszt-Litovszkból. Mint kíséretének egyik tagjától értesülünk, a

Next