Pesti Hírlap, 1918. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
\ •.\Vx Budapest 1918. •.1ti v XL évfolyam, 27. (13,644). szám. * v február LetönZETEM ÁRAK: Esrési ém bet K—t Félém ....»«•.«. 28 „ Negyedévre IS „ —„ felgy hóra „ 60„ Egyes szám ára helyben és vidéken 18 filér, pályaudvarion. 20 fillér. Apró fordsztuk as apró hirdetési rovat élén közölt dij-szabás aserint számíttatnak. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmoe csíelár uló 78. 0 TELEFON: 122—01 122—92 122—89 122—94 122—90. (Éjjel 122—01 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapeec, JEnsébefc-kömt . Telefon: Jwsef 62—96. (Merít programmra. Sx a programra, melyet Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőház csütörtökiülésében kifejtett, célja szerint pártprogramm volna, mert hiszen pártot és pedig egységes pártot akar toborzani a komány mögé, de mégis több vagy kevesebb a pártprogrammnál, mert egyszersmind kormányzati programm. Több azért, mert ami benne helyet kapott, az csupa aktuális probléma, csupa belátható időn belül megoldandó feladat, melyek köz 20l egyik sem tolható ki a pártprogramra ok természetrajzából ismert módon úgynevezett kedvezőbb időkre, tehát csupa realitás; de, ha tetszik, kevesebb is, mint rendesen a pártprogrammok, mert hiányzanak belőle azok a csillogó, elvi állásfoglalások, politikai füvek növését is előre eszkomptáló ígéretek, azok a mindenfelé tetszelgő és kascérkodó politikai pávafarkak, melyekkel a pártprogrammok nem egyszer a belső szegénységet is eltakarhatják s melyek az objektív kritika és ellenőrzés alól a jobb jövő emlegetésével könnyen kivonhatók. Wekerle nehezebb helyzetben volt. Neki kormányas programmal kellett pártot toborzania. Neki realitásokkal kellett lelkesítenie. Neki nem virágokkal, hanem sóval, kenyérrel és földdel kellett leánykérőbe mennie. (Ámbár hiszen talán a leányzó is tanult a háborúban s ma már többre tarthatja ezeket a virágoknál.) Nézzük tehát a kormányzati programmot reális szemekkel Wekerle a világháború kiegyenlítő erejéből indul ki. A világháború eltemetett egy világot, de nem múlhat el anélkül, hogy egy új világot teremtsen a romok fölött. Tenger vérnek omlásából nem emelkedhetik ki a régi ember, a régi vágyakkal, a régi ideológiával. A bűnök helyett, melyek a katasztrófát törvényszerűséggel fölidézték, meg kell születniök az erényeknek, melyek egy új katasztrófát ugyanolyan törvényszerűséggel kizárnak. A kormányzati programm uralkodó gondolatának tehát kiegyenlítő törekvésben hozzá kell simulnia a világháború tanításához. Három ponton keresi ezt a kiegyenlítő munkát Wekerle kormányzati programmja. Elsősorban szociális téren. Itt voltak legkritikusabbak az ellentétek, legveszedelmesebbek a súrlódási felületek. Meg kell tehát találni a kiegyenlítést egyrészt a jogok becsületes elosztása, másrészt a birtokok hozzáférhetősége s végül a felekezetek harmóniája által. Ezért hangsúlyozza a kormányzati programm az általános választói jog mindenekelőtt való elintézését,még pedig, amint gróf Apszonyi Albert később a miniszterelnökkel való megállapodás alapján kijelentette, a benyújtott javaslat formájában, minden megalkuvás nélkül, továbbá a katholikus autonómia és az 1S4S: XX. t.cikk megvalósítását s végül a Mibizományoknak olyan értelemben való kezelését, mely a föld felszabadulásával az államfőttartó magyar faj helyhezkötését teszi lehetővé. A két első kérdés már javaslat formájában fekszik a törvényhozás előtt, ami pedig a birtokpolitika szociális és nemzeti vágányokra való állítását illeti, az már azért se várathat magára sokáig, mert e tekintetbe® még a mai pártok között sincs komoly nézeteltérés, vagy legalább is elég komoly az a nyomás, melyetaz idők parancsa gyakorolni tud, hogy még a retrográd hajlamú pártok se merjenek ellene ágaskodni. Szociális téren tehát a kiegyenlítés reális alapjai le vannak vetve a kormányzati programmban. A másik pont, ahol Wekerle kormányzati programmja a kiegyenlítést keresi: a magyar hadsereg kérdése. Nem a acarunk századokig visszanyúlni, csak az utolsó,forróbb évtizedekre emlékeztetünk. Mióta a szabadságharcban kiomlott vér megpecsételte magyar hadsereghez való jogunkat, nem volt konfliktus, melynek titokzatosságába és szövevényébe nem meredt volna be a francia drámaírók ismert receptjének változata: keresd a Hadsereget! Ha valamit meg kellett csinálni, holott nem akartuk s ha valamit nem csinálhattunk meg, holott akartuk, mindig megtalálhattuk valahol a háttérben a hadsereg ilyen vagy olyan állítólagos érdekét és befolyását. Kormányok jöttek és buktak, pártok születtek és múltak el, konfliktusok nőttek régi konfliktusok tetejébe, mindig a hadsereg miatt. S ha kipróbált királyhűsége dacára olykor konfliktusba keveredhetett eg a nemzet még koronás királyával is, az is csak a hadsereg kérdése miatt volt. A kiegyenlítés ezen a ponton talán mindenekfölött való nagyfontosságú. És Wekerle kormányzati programmja azt a korszakos üzenetet hozhatta meg a nemzetnek, hogy a magyar hadseregre vonatkozó kívánságunk és törekvésünk a koronás király rokonszenvével találkozik. Súlyos és ismétlődő konfliktusokon átvergődve, végre föllélegzik a nemzet. De nem politikusoknak s nem pártoknak feleljön érte a dicséret, hanem az ifjú koronás királynak, aki nem hiába figyelhette a lövészárkok közelhúzó világában a magyar lelket és a magyar hűséget, de íme, a legteljesebb megértéssel is hajlik le a magyar nemzethez, hogy kivegye lelkéből a tüskét, annyiszor kiújuló sebeink állatoó okozóját A magyar hadsereg, melynek követelése a szabadságharc véréből nőtt ki, most a világháború vértengeréből megvalósulva készül kiemelkedni, hogy soha többé még pillanatnyi félreértést se támaszthasson nemzet és korona között. 1848 és 1918 itt úgy kapcsolódik egybe, tzint kezdet és a befejezés, mint vágy és teljesülés. A harmadik pont, ahol a kiegyenlítésnek érvényesülnie kell, a gazdasági kérdés. A kormányzati programra gazdasági tekintetben hangsúlyosan kiemeli az önálló gazdasági berendezkedéshez való jogunkat. S akik az önálló vámterületet nem tekintik és nem tekintették soha öncélnak, hanem csak eszköznek, hogy iparunkat fejleszthessük és nyersterményeinket itthon dolgozhassuk föl, ebben a hangsúlyos, kijelentésben akkor is megnyugodhatnánk, ha a világháború konjunktúráján kívül más nem is indokolná a Németországgal és Ausztriával való gazdasági szövetkezést. De mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nemcsak a világhelyzet teheti könnyűvé szabad elhatározásunkat, hanem egyéb is. A magyar hadsereg megvalósulása a magyar ipar megvalósulásának kulcsát is meghozza nekünk. Mihelyt megvan a mi külön magyar hadseregünk, mely a maga fölszereléséről természetesen csak itthon gondoskodhatik, a nagy szükséglethez hozzá kell nőnie a nagyobb ipari termelésnek is. És ha ilyenformán a föllendülő magyar ipar lehetővé teszi, hogy szükségleteinket magunk lássuk el , hogy ipari behozatalra, legalább olyan exorbitáns méretekben, mint idáig, ne legyünk rászorulva, akkor már a külön vámterület kérdése gazdasági fontosságából is veszít. Látjuk és agitációs szempontból meg is tudjuk érteni, hogy lesznek gáncsoskodók, akik tegnapig a választójog kedvéért még minden egyébről hajlandók voltak megfeledkezni, holnap ezen a ponton megpróbálkoznak valami agitációval, csakhogy a maguk különállását a választók előtt görögtűzbe vonják, de nem hiszszük, hogy a lövészárkokból új lélekkel hazatérő magyarok a görögtüztől meg hagyják magukat téveszteni. A görögtűz is olyasmi, mint a kortesvilág egyéb rekvizitumai voltak. A világháború után az ilyen dekoratív dolgoknak nem lesz többé jelentőségük. Az a füst, mely az épülő gyárak kéményéből fog fölfelé szállani, többet fog a népnek az iparfejlődésről elmondani, mint a kortesvilág görögtüze és frázisrakétája. Wekerle reális kormányzati programmja legjobb hitünk szerint egy közös hajlékba terelheti mindazokat, akik tanultak a világháborúból , egy nagy, erős, megelégedett Magyarországról szőttek álmokat. Minden becsületes magyar hazafi csatlakozhatik az új párthoz, az egyetlen tilalom, mely az új hajlék kapuja fölé oda van szögezve: a tiszta szándék és a hátsó gondolat nélkül való együttműködés. Mert akik el szeretnék ugyan hitetni magukkal és másokkal, hogy őket csak a radikálisabb választójog választja el „ma még" az új párttól, tévednek és megtévesztenek. A munkapárttal nincs koncentráció. Nem ú választójog, hanem egy világ választja el őket a mai rendszertől. Ez a rendszer a világháború tisztító tüzéből kelt életre, őket a sópanama hullámai dobták egyszer fölszínre. Ez a rendszer a kiegyenlítést keresi, ők a viszály maervát hoznák az alakulásba. Ez a Pesti Ektíro saai száma 18 oldal