Pesti Hírlap, 1918. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

1918. február 1., péntek. PESTI HÍRLAP 4 4 még idegen érdekeknek váltunk adózóivá. A­­gazdasági és főleg az ipari szakoktatás gyakor­lati fejlesztése általában egyik legbiztosabb tá­masza a gazdasági fejlődésnek, s annál a döntő szerepnél fogva, melylyel a technika és vegyé­szet mélyebb irányú művelése a gazdasági hala­dás újabb lehetőségeit tárja fel előttünk, mellőz-­ hetetlen immár, hogy egy újabb technikai­­ ve­gyészeti főiskola felállítása által siettessük gaz­dasági el­haladásunkat. Az ipari fejlődésnek számtalan előfeltétele csakúgy megvan hazánk­ban, mint sok más államban. A feldolgozatlan és parlagon heverő nyersanyagok, a földnek kiak­názatlan kin­csei, a nyersanyagoknak — különö­sen mezőgazdasági terményeknek — számtalan előállítási lehetősége mind oly helyzetbe juttat­nak, hogy ha a szakértelem mellett a tőke és munkaerő egyensúlyának helyes irányba hoza­talát biztosítjuk, s ha biztosí­tékáit nyújtjuk a helyes tőkekoncentrációnak, a termelés speciali­zálásának és a vállalkozási szellem megfelelő honorálásának, akkor az iparfejlesztés terén is biztosítva kell látnunk jövőnket. A nagyobb szabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azál­tal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam ke­zén lévő , kevésbbé jövedelmező üzemeket a ma­gántevékenységgel egyesítve alakítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállalatokká. Harmadik súlypontja a gazdasági tevé­kenységnek a kereskedelemről­, ennek szabaddá tételére esik. Nemcsak arra a közvetítő kereske­delemre gondolok, mely a helyi szükségletek ki­elégítője, melynek szintén szabadabb mozgását, legális hasznát meg kell hagynunk, túlkapásait, illetéktelen nyerészkedését korlátoznunk, első­sorban hazai ipartermékeink forgalombahozata­lát feladatául tekintenünk, inkább arra a nagy világkereskedelemre kívánok utalni, amely messze idegenben közvetíti az áruk érté­kesítését, a nyersanyagok és egyéb nélkülözhe­tetlen idegen áruk beszerzését, forgalmát és köz­vetítéseit s amelynek mi ma alig vagyunk osztá­lyosai. . Pedig a világkereskedelemnek egyik nagy transitó útvonala északról délnek és keletről nyugatnak a mi testünkön vonul keresztül. Kon­tinentális fekvésünk egyenesen a közvetítő sze­repére praedestinál, nagy vizi utunk, egyéb köz­vetítő vonalaink egyenesem kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak e egyéb közleke­dési­­vonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának.. (Úgy van! Úgy van!) Vagy megértjük a kornak az intő szavát, s akkor nagyobbszabásu haladásunk útjaira lé­pünk, vagy a boldogítónak hitt elzárkózás ma­rad osztályrészünk, amely elszikkasztja a nagy világgazdaságba vezető erőinket és az elmara­dottság sovány kenyerét s evvel a politikai hely­zet bizonytalanságát tárja fel előttünk jövőnk­ként. Ne higgye senki, hogy a magyar mezőgaz­daság intenzivitására, az ipar fejlődésére vagy éppen a kereskedelem fellendülésére lehessen számítani ily elzárkózottságban. A magába zárt remete saját srűk körében kielégítheti korlátolt naturálszükségleteit, kontemplációban kimerülő szellemi igényeit; a népek gazdasági és evvel összefüggő kulturális helyzete azonban kon­junkturális jellegű, melynek a körülmények szabják meg feltételeit a népek nagy versenyé­ben. Ez indított bennünket arra, hogy az ön­fentartási küzdelmünkben annyira igazolt szövetséget, mely bennünket Németország­hoz és többi szövetségeseinkhez fűz, a jövőre is fentartsuk. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Holló Lajos: önállóság kell. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hogy a most folyamatban levő béketárgyalások ered­ményre fognak-e vezetni s az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, ez időszerint határozottan megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok és ez az, hogy a mi békekészségünk őszinte és komoly. Nem célunk, soha nem is volt célunk a hódítás, készek vagyunk méltányos és tisztességes meg­egyezésre, amely tartós békére vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezések­hez is szívesen hozzájárulunk. (Élénk helyes­lés.) Egyetlen feltételünk integritásunknak sér­tetlen megóvása. (Általános élénk helyeslés és taps.) Csak egy tilalomfát ismerünk s ez ennek az integritásnak feltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes béké­jét óhajtjuk, de a felbomlás csiráit tenyész­teni nem engedjük (Hosszantartó élénk helyeslés a Ház minden ol­dalán*) az államok helyett most alakuló népcso­portoknak a bék­e hamis jelszava alatti bom­lasztó érvényesülését meg nem engedhetjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a né­pek állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyo­mába. (Általános élénk helyeslés.) Általában a népjogok tiszteletben­ tartása mellett a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csírájában való el­fojtását kötelességünknek tekintjük (Élénk he­lyeslés a Ház minden oldalán.) De akár a béke olajágát, akár a kényszerű küzdelmet hozza-e meg a közel­jövő, egy bizo­nyos, hogy Németországgal való szövetségünket, mint a béke egyik leghathatósabb biztosítékát fentartani és megerősíteni kívánjuk. (Élénk helyeslés a jobb- és­­baloldalon.) Ez vezetett bennünket arra, hogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegye­zés alapján a német birodalomhoz való gazda­sági viszonyunk újraszabályozása végett tárgya­lásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy poli­tikai szövetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. (Felki­áltások a szélsőbaloldalon: Mi az?) Reméljük, hogy azok a megállapodások, amelyekre Német­országgal jutni fogunk és amelyeknek önmagá­tól értődőleg ama határok keretében kell mozog­niok, melyeket saját jogos gazdasági érdekeink védelme és kereskedelmi politikai önállóságunk­nak feltétlenül szem előtt tartandó megóvása ki­tűz, gazdaságunk részére ama nagyobb cselek­vési teret fogja biztosítani, melyre erőteljes ki­fejlődése végett szüksége van. Törekvésünknek, hogy a német birodalom­hoz való benső gazdasági vonatkozásaink előfel­tételeit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló éle, s célja egyedül a szorosabb csatla­kozás azon a téren, amelyen ez a csatlakozás saját termelésünk feltételeinek megóvása mellett mindkét félnek kölcsönös előnyöket nyújt anél­kül, hogy oly más államok érdekeit károsítaná, melyekkel a jövőben is éppenúgy, mint a múlt­ban, barátságos kereskedelmi viszonyt akarunk fentartani. (Helyeslés.) Ha ez alapon meginduló tárgyalásaink eredményre is vezetnek, az Auszt­riával kötött kiegyezés tekintetében azt a bizto­sítékot feltétlenül megóvjuk­­, hogy lekötöttségünk harmadik államokkal szemben ne vonhasson reánk lekötöttséget Ausztriával szemben (Taps bal felöl.) és ne érinthesse sem jogilag, sem tény­leges kényszerhelyzet teremtésével a jövő ország­gyűlésnek fentartandó azt, a jogot, hogy az Ausztriával kötött megegyezés iránt teljes sza­badsággal határozzon, mert meg nem engedhető, hogy a harmadikkal szemben vállalt lekötöttség az Ausztria irányában való lekötöttséget von­hassa maga után. (Helyeslés balfelöl.) Pénzügyi helyzetünk súlyos megterhelést von maga után. Minden kínálkozó bevételi for­rást ki kellene használnunk kiadásaink fedezé­sére. Az államnak fentartott jogok hasznosítása, monopolszerű jövedelmi források, egyes ipari termelvényeknek a termelők koncentrációjával való hasznosítása, illetőleg a haszonban való részesedés, a forgalmi adóknak, fogyasztási adóknak kimerítő hasznosítása, a jövedelmeknek nemcsak progresszív, hanem a nyereségtöbbletekre is kiterjedő megadóztatása a modern adótechnikának azok az eszközei, ame­lyek a kiadásokat bevételeikkel ellensúlyozzák. De eredményre csak úgy vezetnek, ha a nagyobb arányú gazdasági fellendülés, a produktív mun­ka teremti meg azt a szélesebb adóalapot, azt a fokozottabb teherviselési képességet, mely a ki­adóbb állami bevételeknek előfeltétele. Állami adósságaink konszolidálása, hosz­szabb lejáratú vagy pedig járadékkölcsönökre való átváltoztatása, mérsékeltebb kamatoztatása mel­lőzhetetlen feltételei a kibontakozásnak. Azt a nagy és okvetlenül elérendő célt pedig, hogy pén­zünk értékét helyreállítsuk, csak úgy érhetjük el, ha jelentékenyebb vagyonadó által igyekszünk fölös pénzforgalmi eszközein­ket legalább fokozatosan bevonni, másfelől pedig fokozott gazdasági tevékenység, a mellőz­hető behozatal megszüntetése s kivitelünk foko­zása által fizetési mérlegünk passzivitását el­enyésztetni. Maga ez a körülmény oly odaadó gazdasági munkára serkent bennünket, mely­nek útjából el kell távolítanunk minden zavaró körülményt, mely az egész nemzeti erő összmű­ködését hátráltatná. Az egész közfelfogásnak, ennek a gazdasági erőnek összhangzatos kifej­tésére kell tömörülnie s ezért kívánatos, hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre, hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek po­litikai életünkre nehezednek s szüntelen akadá­lyát képezik az együttes erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai felfogá­sunkba éket vernek, két sarkalatos pontra vezet­hetők vissza: a gazdasági önállásra, helyeseb­ben különválásra és a hadsereg önállóságára. A gazdasági különválás kérdésének megítélésénél, bármi legyen e tekin­tetben rendes viszonyokra vonatkozó álláspon­tunk, ma nem hagyható figyelmen kívül a há­ború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb kockázatossá tenné gazdasági életünk új alapokra helyezését és huzamosabb időhala­dékot követel a kibontakozási műveletek zavar­talan keresztülvitelére, épen gazdasági fejlődé­sünk­ előkészítésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyreállításának érdekében. (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Húsz éves vagy negy­ven éves lesz a kiegyezés? Wekerle Sándor miniszterelnök. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül a háború ál­tal teremtett világgazdasági helyzet, melyből Magyarország sem vonhatja ki magát legvitáli­sabb érdekeink kockáztatása nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Míg tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeinkben biztosított ön­rendelkezési jogunkat arra az esetre, ha a gaz­dasági viszonyok kialakulása és saját érde­keink megóvása az önálló gazdasági berende­zést tennék szükségessé (Közbeszólások a szél­sőbaloldalon.), addig ma nem állhatunk doktri­ner egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világgazdasági helyzet és az előbb emlí­tett szempontok követelményeivel szemben is föltétlenül követeljük. (Nyugtalanság a szélső­baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) A mai vi­szonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgy­talanná teszik; feladatunk első­sorban az, hogy amint már kifejtettük, a jövő országgyűlés el­határozási szabadságát teljesen biztosítsuk. (Zaj a baloldalon.) ( Lovászy Márton: Tisza is így csinált! Wekerle Sándor miniszterelnök: A mási­kat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük föl programmunkba (Halljuk! halljuk! a Ház minden oldalán.) Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági s­­empontból való önálló kiépítése. * (Élénk helyeslés, taps és éljenzés.) Ebbeli tö­rekvésünk az egységes vezérletnek, vezényleté­nek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosít­­ják, ő felsége helyeslésével találkozik. (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Élénk felkiáltások: Éljen a király!) Lovászy Márton: Csináljunk róla mind­járt törvényt! Wekerle Sándor miniszterelnök, T. Ház! önként érthető, hogy ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztülvihető, s hogy egyelőre csak az előkészítésre szorítkozhatunk. Amint ezt már a t. Ház előtt Balla Aladár kép­viselő úr interpellációjára adott válaszomban ki­fejtettem, bármennyire ragaszkodom is ahoz az állásponthoz, hogy jogilag­ e kérdésnek szabá­lyozása tulajdonképpen a magyar nemzetnek és királyának ügye, magasabb politikai szempon­tok követelik, hogy az bizonyos vonatkozások­ban az osztrák kormánynyál is tisztáztassék. (Élénk ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Ez jogfeladás, miniszter­elnök úr! Wekerle Sándor miniszterelnök: Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk, de hogy politikai szempontok követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisztáztassék. Hock János: És ha a kettő összeütközik? Wekerle Sándo­r miniszterelnök: Akkor a mi javunkra dől el! Polónyi Géza: Azt már láttuk a koalíció idején! Wekerle Sándor miniszterelnök: Jelenté­keny lesz az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk magunkra, de sok­szorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, ame­lyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerű meg­osztása körül Ausztriával szemben folyton napi­renden voltak s magának a kvótának jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) A véderő reformjának tervezett keretei tel­jesen megvalósítják azt a jogos kívánságunkat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen s megvalósítják azt a másik kívánságot is, hogy az önálló legyen, megvalósitják addig a határig, ameddig azt a védelem egységének és sikerének megóvása mellett csak megvalósítani lehet (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) .

Next