Pesti Hírlap, 1918. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1918-03-26 / 72. szám
Illés József, Kondor Alfréd és Somló Jenő. Megalakították a választmányt ia. — Az ifjúság pályaválasztása. A gyermektanulmányi társaság a régi országházban országos tanácskozást tartott a pályaválasztás kérdésének megvitatására, különös tekintettel a hadiárvákra. Ranschburg Pál elnökölt a tanácskozáson, amelyben dr Andor Endre, Gárdos Dezső, dr Kármán Elemér, dr Juhn Andor, Fried Samuné, Ágoston Péterné (Nagyvárad), Hacker Boriska, Harsányi Endre és mások vettek részt, mire gróf Teleki Sándorné berekesztette a gyűlést. — A bakkarai ellen. A Lipótvárosi Kaszinóban dr Baracs Marcell elnöki programra beszédet mondott, amelynek keretében állást foglalt a kaszinóban elharapózott hakkaratjáték ellen. A közgyűlés április 7-én lesz. Az ellenpárt dr Mezei Mórt jelölte az elnökségre. — A budapesti könyvkereskedők szervezkedés®. A budapesti könyvkereskedők és antikváriusok érdekeik megvédésére egyesületet alakítottak, amelynek vasárnap délelőtt a budapesti kereskedelmi és iparkamara üléstermében volt az alakuló ülése. A szervezőbizottság nevében Gabos Soma nyitotta meg az ülést, az egyesület célját Lantos Adolf ismertette. A választásokra elnökké Rényi Károlyt, ügyvezető elnökké Lantos Adolfot, alelnökökké Rozsnyai Károlyt és Zeidler Imrét, főtitkárrá Győző Andort, ügyvezető titkárrá pedig Pereszlényi Pált választották meg. A PESTI HÍRLAP 1918. március 26- kedd. Románia Mare. ~ Adatok a dákóromán izgatáshoz. — IV. Bennünket legjobban érdekelhetnek azok a szálak, amelyek a romániai dákoromán izgatást az erdélyi irridentával összefűzték és amelyek állandó kapcsolatot teremtettek romániai ellenségeink és a magyar földön élő hazaárulók között. Külső és belső ellenségeink között az összeköttetést azok a román „kulturegyesületek" tartották fenn, amelyeknek a különböző magyar kormányok sohasem szenteltek olyan figyelmet mint amilyent veszedelmességükre tekintettel megérdemeltek volna. Terünk nem engedi meg, hogy részletesen ismertessük ezeknek a kultúregyesületekenek a munkáját és hogy valamenynyit fölsoroljuk ezen a helyen. Csak annak a megállapítására szorítkozunk hát, hogy ezek az egyesületek már a háború előtt is nagy számmal voltak, hogy azokban is nagy szerepet játszottak a magyar határokon átszökött hazaárulók és hogy ezek a kulturegyesületek kivétel nélkül messzemenő politikai célokat követtek. Ezen a helyen elégnek tartjuk, ha az egyik ilyenfajta egyesületről, a „Liga Culturale"-ról közlünk néhány adatot, annak megemlítése mellett, hogy a többi egyesület tevékenysége is hasonló mederben folyt le. A „Liga Culturale" azzal a kimondott nyilvános céllal alakult meg, hogy a különböző országokban élő románok kultur közösségét ápolja. Központi vezetősége Bukarestben székelt, ugyanitt volt egy végrehajtó bizottsága. A vidéken 19 osztálya és 83 városi filiáléja volt. 1913-ban tagjai száma Romániában 149 ezer volt, Erdélyben és Magyarországon pedig 10.700. Vagyona hétmillió lejt tett ki, évi jövedelme 63 ezer lejre rúgott. A nyílt és legitim jövedelmen kívül azonban az egyesületnek milliókra rugó titkos jövedelme volt. Így a háború alatt a bukaresti országos követség állítólag egymillió kétszázezer led-jel támogatta az egyesület tevékenységét, idejekorán fölismervén azt, hogy ez a „kulturmunka" milyen értékes a monarchia ellenségei szempontjából. A háború kitörése után ez az egyesület a hírhedt Lukacsiu pópát és Goga Oktaviánt választotta meg elnökéül, ugyanekkor Take Jonescut a díszelnökséggel tisztelték meg. Azonban közvetlenül a háború kitörése előtt az egyesület már tudomást szerezhetett arról, hogy közeledik az az idő, amikor terveinek megvalósítása érdekében fölléphet és 1914 tavaszán tartott gyűlésén olyan határozatokat hozott, amelyek már előkészítették a harcra. Kimondták ugyanis, hogy Erdélyben négyszáz bizalmi embert választanak, hogy magyar földön kerületenként gyűléseket tartanak és igyekeznek az elégületlenséget fölszítni, hogy ezeket a gyűléseket a világsajtóban megtárgyalják, hogy Párisban és Lausanne-ban egy-egy sajtóirodát állítanak föl, azzal a céllal, hogy a világsajtót hírekkel lássák el. Ilyen kerületi gyűléseket tényleg tartottak Erdélyben, egyet ezek közül Gyulafehérváron. A Tisza-kormány, mely abban az időben telítve volt a románok iránti barátságos és paktáló szándékkal, semmit sem tett ezek ellen a gyűlések ellen. A négyszáz erdélyi bizalmi embernek kötelességévé tették a következőket: Mesterséges szitása a nép elégedetlenségének, folytonos panaszokdás a magyarok elnyomása miatt, minden sérelem világgá kürtölése a ligasajtó apparátusa révén, kerületi ülések tartása, új tagok toborzása és a magyarországi dákoropropaganda pénzel óan. így a Liga Culturale. És ugyanígy dolgoztak a többiek is. A világháború kitörése után Romániában gombamódra szaporodtak el az új egyesületek, amelyek most már nyíltan hirdették az intervenciós politikát. Ezeknek az egyesületeknek igen sokszor erdélyi oláhok voltak az alapítói Az „Actiune Nationale", mely a föloszlatott „Federatia unionista" utódja volt, a „Legiuna Ardeleana" és egész sereg más egyesület gyűjtötte maga köré a monarchia ellenségeit. Ezek az egyesületek szították ellenünk Románában a hangulatom ezek tüntettek a háborús párti lapok szerkesztőségei előtt, ezek rendezték a monstre népgyűléseket. Bukaresti diákokból külön egyesület alakult, azzal a céllal, hogy az intervenció ellenes lapokat megfélemlítse és a monarchia iránt lojális újságok elárusítását megakadályozza. Toborzóirodák alakultak, amelyek csapatokat gyűjtöttek ellenünk. Mindezekben az üzelmekben tevékeny részt vettek a monarchiának azok az oláh nemzetiségű alattvalói is, akiknek sikerült orosz fogságba jutniok és akiket aztán Oroszország átengedett Romániába. Ez az akció sokban részese annak, hogy a román kormány végre is a háború mellett döntött. Az akció másik része, az, hogy milyen eredményeket sikerült elérniök Erdélyben, ma még sok tekintetben titok, azonban eljön az idő, amikor erről is föllebbenthetjük a fátyolt. Ámde már most is megállapítható, hogy Románia semlegességének időtartama alatt sem szünetelt a romániai dákórománok és a magyarországi hazaárulók között az összeköttetés. Cenzúra, határzár, a határ átlépésének megnehezítése sem tudta ezt megakadályozni, annál kevésbbé, mert amint a jelek mutatják, a legfontosabb érintkezésnek a Bukarest és Bécs között utazó hivatalos román futár volt a közvetítője. Az a magatartás, amelyet a monarchia román nyelvű alattvalói az ellenség által megszállt területen tanúsítottak, azt bizonyítja, hogy ez az agitáció nem is maradt hatás nélkül. És föl lehet tennünk, hogy ez nem lett volna másképrp azokon a területeken sem, amelyeket az ellenségnek nem sikerült megszállnia. Azon a területen, amelyet a román hódítóktól kellett visszaragadnunk, a propaganda sikerének megdöbbentő jelenségeit lehetett tapasztalni. Az intelligencia a legtöbb helyről egyszerűen a megvert román seregekkel együtt menekült az országból. Papok, tanárok, tanítók a román közigazgatási hivatalnokokkal együtt költöztek ki az ország területéről és igen sok helyen a parasztság is jobbnak látta a kivándorlást és annak a kikerülését, hogy diadalmasan előrenyomuló csapataink nyomában magyar katóságok kérjék tőlük számon cselekedeteiket. Olyan tényezők, akik meglehetősen informálva vannak, különböző számra becsülik azoknak a magyarországi oláhoknak a számát, akik Románába átszökdöstek.. A különböző adatok összevetése után nem látszik túlzásnak, ha harmincezerre teszszük ezeknek a hazaárulóknak a számát, beleértve azokat is, akik már a román támadást megelőzőleg is ezrével szöktek át a határon. Ezek leginkább hadköteles korban levő oláh állampolgárok voltak, akiknek dezertálását különben a román „kulturegyesületek" is programmszerűleg igyekeztek előmozdítani. 1915 juniáéiig egyedül Hosszufaluból körülbelül ezer személy szökött át a határon. Brassó vármegyében ugyaneddig az időig négyezerre teszik a számukat. Ebben a számban természetesen nincsenek beleértve azok, akik a harctéren árulták el a zászlót és ott szöktek át az oroszokhoz, akik aztán Romániába engedték át őket. Reméljük, hogy a békekötés után teljes világossággal fogunk látni ebben a kínos és fölháborító kérdésben. És reméljük azt is, hogy háború után a háborús tanulságok benyomása alatt egyetlen egy magyar kormány sem tanúsítja többé azt a bűnös elnézést a román „kulturegyesületek "-kel szemben, mint amit az eddigi kormányzatok tanúsítottak. A háború előtt nyitott szemmel sem láttunk. Jorga egyetemi tanár, a „Lista Culturale" főtitkára, már 1911-ben nyíltan hirdette: — A „Liga Culturale" sohasem felejti el azokat a testvéreit, akik Magyarországon elnyomásban szenvednek, hanem előkészíti a talajt és ha az idő elérkezik, átadja a helyet a hadseregeknek. Ha a román állam ebben a kérdésben döntő lépésre határozza el magát, a román hadsereg átlépi a határt Addig azonban, amíg ez meg nem történhetik, a román állam hallgatásra van kárhoztatva. Addig a feladat, az előkészítés munkája a román egyesületek „kultur"-munkája volt. A magyar kormányzat csődje és a magyar államiság örök szégyene, hogy ugyanakkor, amikor Iorga ilyen cinikusan megszabta a román kulturegyesületek céljait, ezek a kulturegyesületek Magyarországon tizerettszámra toborozhatták a tagjaikat. Talán most már minden magyarul gondolkozó ember megérti, hogy ez a politika az öngyilkosság politikája volt. Hogy ebbe a politikába bele nem pusztultunk, azt nem a magunk okosságának és nem is a „román testvéreink" lojalitásának köszönhetjük. Színház is zene. * (M. kir. operaház.) A Bánk bán vasárnapi előadásán az ideutaztában erősen meghalt Környey csak a legnagyobb megerőltetéssel, sőt igazi művészi önfeláldozással tudta ellátni a címszerepet , amiért előadás előtt Vidor titkár a közönség elnézését is kérte a gyöngélkedő művész nevében. Új szereposztás is volt, Budánovits Mária ezúttal először adta Gertrudot, Pusztai Tiborcot és Farkas Péter bánt , és mind a három bőven osztozkodhatott a közönség tapsaiban Sándor Erzsi kitűnő Melindájával. * (Hangversenyek.) Vasárnap délelőtt a budapesti Palaestrina-kórus, melynek korábbi sikeres hangversenyéről néhány hónappal ezelőtt már megemlékeztünk, nyilvános főpróbát rendezett Haydnnak „Krisztus hét szava" című oratóriumából, melyet nagypénteken fog előadni. Már ezúlttal is megállapítható, hogy a nagyszabású művet Csáktornyai Gamauf László igaz művészi ambícióval tanította be, hogy a kórus kifogástalanul működött és hogy a magánénekszólamokban Tihanyi Viva, Budánovics Mária, Kálmán Oszkár és Pilinszky derekasan járultak a sikerhez. Ugyancsak vasárnap délelőtt volt K. Lincz Márta, az ismert nevű magyar hegedűművésznő és Thomán Istvánnatinája az Urániában. Főleg Brahms g-dur és Handel d-dur szonátájának stílszerű előadásával érdemelték ki az elismerést. * (Márta másodszor) kerül szinre ma a Városi Színházban, amelynek nagy művészi diadalát jelenti Flotow híres dalművének tökéletes előadása. Harmadszor szombaton adják a Mártát. * (A Burgtheater a Budapesti Színházban.) Megint leruccant a bécsi Hofburgtheater együttesének egy csoportja, amelynek összeállításában megint az az elv érvényesül, hogy jó lesz ide az úgynevezett „harmadik garnitúra*" is. A vendégjáték hétfőn este kezdődött a Budapesti Színházban tett széksorok előtt. Az első estén, melyen Schönthan és Koppeln Ellfeld verses vígjátékát, a Dia goldene Eva-t adták, már megmutatkozott a társaság az ő igazi és teljes mivoltában. Egy-két jelentékeny név és a többi a szürkeség képviselője. Mayer Mária, ez a kedves és finom tehetség, kedvesen és finoman játszott most is, de nem szőke szendeségnek kellett volna lennie, hanem tüzes menyecskének. Tiedtke Jakab, akit sokra tartanak a császárvárosban és aki itt is ért el már sikert a Slan nők elrablásának ripapedirektorával, ha egyszer pusztán külső megjelenésével, hatalmas pocakjával tudott hatni. A többi közül tetszett Romberg is, pedig nem tud semmi olyat, amit nagyon sokan ne tudnának ée amit nagyon sokan tudnak, az nem művészet. * (Belvárosi Színház.) Megszaporodott egygyel Budapest színházainak száma. Belvárosi Színház lesz a neve ezentúl Bárdos Artúr Modern Színpadának, mely a főváros közgyűlésének határozatából színháznyitói engedélyt nyert A színház jellege csak annyiban változik, hogy ezentúl időről-időre háromfelvonásos darabokat is fognak játszani benne. * (Hock János nagypénteki előadása.) Nagypénteken d. u. 5 órakor az Uránia személyzete segélyalapja javára előadást tart Hock János Az Úr Jézus c. vallásos tárgyú darabjából Az illusztris szerző nagy érdekű darabját személyesen olvassa fel. Jegyek már csak korlátolt számban válthatók. * (Budapest húsvétjának) áhítatos ünnepi hangulatához lesz méltó keret Beragl Osikár két bibliaelőadása a Zeneakadémiában. Nagyszombat estéjén és húsvét hétfőjének délelőttjén a két Testamentum legmegrázóbb húsvéti részleteit eleveníti le orgonabugás mellett a kiváló magyar előadóművész. A húsvét története, a teremtés, a mindenek legszebb szerelmi dala, az Énekek éneke, az örök Hegyi Beszéd, Pál apostol levele é s a bibliának még számos kiemelkedő része, valamint a középkori magyar vallásos lyra remekei fogják templommá avatni a Zeneakadémiát. Jegyek a Színházi Élet kiadóhivatalában és a Zeneakadémia portásánál kaphatók. * (Leckék a házasságból.) Ily droft előadást Porzsolt Kálmán április ötödikén, pénteken tartja meg az Urániában. Kezdete fél 4 órakor. * (A bécsi Burgszínház) együttese ma, kedden. a Budapesti színházban Sudermann Johannis f e u e r című színművét adja elő. * (Liszt-estély a Zeneakadémiában.) Thoman István zeneakadémiai tanár mesteriskolája ma ai 1. honvédgyalogezredl Pricsay Richárd karnagy vezetése mellett Liszt-estélyt rendez április hó 9-én, kedden, este a Zeneakadémiában a Zsófia főhercegnő védősége alatt álló háború által sújtott leányok javára. Jegyek 12 borosától a koronáig kaphatót. Hősa*