Pesti Hírlap, 1918. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1918-03-26 / 72. szám

Illés József, Kondor Alfréd és Somló Jenő. Megalakítot­ták a­ választmányt ia. — Az ifjúság pályaválasztása. A gyermektanul­mányi társaság a régi országházban országos tanácsko­zást tartott a pályaválasztás kérdésének megvitatására, különös tekintettel a hadiárvákra. Ranschburg Pál el­nökölt a tanácskozáson, amelyben dr Andor Endre, Gárdos Dezső, dr Kármán Elemér, dr Juhn Andor, Fried Samuné, Ágoston Péterné (Nagyvárad), Hacker Boriska, Harsányi Endre és mások vettek részt, mire gróf Teleki Sándorné berekesztette a gyűlést. — A bakkarai ellen. A Lipótvárosi Kaszinóban dr Baracs Marcell elnöki programra beszédet mondott, amelynek keretében állást foglalt a kaszinóban elha­rapózott hakkaratjáték ellen. A közgyűlés április 7-én lesz. Az ellenpárt dr Mezei Mórt jelölte az elnökségre. — A budapesti könyvkereskedők szervezkedés®. A budapesti könyvkereskedők és antikváriusok érde­keik megvédésére egyesületet alakítottak, amelynek va­sárnap délelőtt a budapesti kereskedelmi és iparka­mara üléstermében volt az alakuló ülése. A szervező­bizottság nevében Gabos Soma nyitotta meg az ülést, az egyesület célját Lantos Adolf ismertette. A választá­sokra elnökké Rényi Károlyt, ügyvezető elnökké Lan­tos Adolfot, alelnökökké Rozsnyai Károlyt és Zeidler Imrét, főtitkárrá Győző Andort, ügyvezető titkárrá pedig Pereszlényi Pált választották meg. A PESTI HÍRLAP 1918. március 26- kedd.­ ­ Románia Mare. ~ Adatok a dákóromán izgatáshoz. — IV. Bennünket legjobban érdekelhetnek azok a szálak, amelyek a romániai dákoromán izgatást az erdélyi irridentával összefűzték és amelyek állandó kapcsolatot teremtettek romániai ellen­ségeink és a magyar földön élő hazaárulók között. Külső és belső ellenségeink között az ös­­szeköttetést azok a román „kulturegyesületek" tartották fenn, amelyeknek a különböző magyar kormányok sohasem szenteltek olyan figyelmet mint amilyent veszedelmességükre tekintettel megérdemeltek volna. Terünk nem engedi meg, hogy részletesen ismertessük ezeknek a kultúr­egyesületekenek a munkáját és hogy valameny­nyit fölsoroljuk ezen a helyen. Csak annak a megállapítására szorítkozunk hát, hogy ezek az egyesületek már a háború előtt is nagy számmal voltak, hogy azokban is nagy szerepet játszot­tak a magyar határokon átszökött hazaárulók és hogy ezek a kulturegyesületek kivétel nél­kül messzemenő politikai célokat követtek. Ezen a helyen elégnek tartjuk, ha az egyik ilyenfajta egyesületről, a „Liga Culturale"-ról közlünk né­hány adatot, annak megemlítése mellett, hogy a többi egyesület tevékenysége is hasonló meder­ben folyt le. A „Liga Culturale" azzal a kimondott nyil­vános céllal alakult meg, hogy a különböző or­szágokban élő románok kultur közösségét ápolja. Központi vezetősége Bukarestben székelt, ugyan­itt volt egy végrehajtó­ bizottsága. A vidéken 19 osztálya és 83 városi filiáléja volt. 1913-ban tag­jai száma Romániában 149 ezer volt, Erdélyben és Magyarországon pedig 10.700. Vagyona hét­millió lejt tett ki, évi jövedelme 63 ezer lejre rú­gott. A nyílt és legitim jövedelmen kívül azon­ban az egyesületnek milliókra rugó titkos jöve­delme volt. Így a háború alatt a bukaresti or­szágos követség állítólag egymillió kétszázezer led-jel támogatta az egyesület tevékenységét, ide­jekorán fölismervén azt, hogy ez a „kultur­munka" milyen értékes a monarchia ellenségei szempontjából. A háború kitörése után ez az egyesület a hírhedt Lukacsiu pópát és Goga Oktaviánt vál­­asz­totta meg elnökéül, ugyanekkor Take Jo­nescut a díszelnökséggel tisztelték meg. Azonban közvetlenül a háború kitörése előtt az egyesület már tudomást szerezhetett arról, hogy közele­dik­ az az idő, amikor terveinek megvalósítása érdekében fölléphet és 1914 tavaszán tartott gyű­lésén olyan határozatokat hozott, amelyek már előkészítették a harcra. Kimondták ugyanis, hogy Erdélyben négyszáz bizalmi embert válasz­tanak, hogy magyar földön kerületenként gyűlé­seket tartanak és igyekeznek az elégületlensé­get fölszítni, hogy ezeket a gyűléseket a világ­sajtóban megtárgyalják, hogy Párisban és Lausanne-ban egy-egy sajtóirodát állítanak föl, azzal a céllal, hogy a világsajtót hírekkel lás­sák el. Ilyen kerületi gyűléseket tényleg tartot­tak Erdélyben, egyet ezek közül Gyulafehérvá­ron. A Tisza-kormány, mely abban az időben telítve volt a románok iránti barátságos és pak­táló szándékkal, semmit sem tett ezek ellen a gyűlések ellen. A négyszáz erdélyi bizalmi em­bernek kötelességévé tették a következőket: Mes­terséges szitása a nép elégedetlenségének, foly­tonos panaszokdás a magyarok elnyomása miatt, minden sérelem világgá kürtölése a liga­sajtó apparátusa révén, kerületi ülések tartása, új tagok toborzása és a magyarországi dákoro­propaganda pénzel óan. így a Liga Culturale. És ugyanígy dol­goztak a többiek is. A világháború kitörése után Romániában gombamódra szaporodtak el az új egyesületek, amelyek most már nyíltan hirdették az intervenciós politikát. Ezeknek az egyesületek­nek igen sokszor erdélyi oláhok voltak az alapí­tói Az „Actiune Nationale", mely a föloszlatott „Federatia unionista" utódja volt, a „Legiuna Ar­deleana" és egész sereg más egyesület gyűjtötte maga köré a monarchia ellenségeit. Ezek az egyesületek szították ellenünk Románában a hangulatom ezek tüntettek a háborús párti la­pok szerkesztőségei előtt, ezek rendezték a monstre népgyűléseket. Bukaresti diákokból kü­lön egyesület alakult, azzal a céllal, hogy az in­tervenció ellenes lapokat megfélemlítse és a monarchia iránt lojális újságok elárusítását megakadályozza. Toborzóirodák alakultak, amelyek csapatokat gyűjtöttek ellenünk. Mind­ezekben az üzelmekben tevékeny részt vettek a monarchiának azok az oláh nemzetiségű alattvalói is, akiknek sikerült orosz fogságba jutniok és akiket aztán Oroszország átengedett Romániába. Ez az akció sokban részese annak, hogy a román kormány végre is a háború mellett dön­tött. Az akció másik része, az, hogy milyen eredményeket sikerült elérniök Erdélyben, ma még sok tekintetben titok, azonban eljön az idő, amikor erről is föllebbenthetjük a fátyolt. Ámde már most is megállapítható, hogy Románia semlegességének időtartama alatt sem szünetelt a romániai dákórománok és a magyarországi hazaárulók között az összeköttetés. Cenzúra, ha­tárzár, a határ átlépésének megnehezítése sem tudta ezt megakadályozni, annál kevésbbé, mert amint a jelek mutatják, a legfontosabb érintke­zésnek a Bukarest és Bécs­ között utazó hivata­los román­ futár volt a közvetítője. Az a maga­tartás, amelyet a monarchia román­ nyelvű alatt­valói az ellenség által megszállt területen tanú­sítottak, azt bizonyítja, hogy ez az agitáció nem is maradt hatás nélkül. És föl lehet tennünk, hogy ez nem lett volna másképrp azokon a terü­leteken sem, amelyeket az ellenségnek nem si­került megszállnia. Azon a területen, amelyet a román hódítóktól kellett visszaragadnunk, a propaganda sikerének megdöbbentő jelenségeit lehetett tapasztalni. Az intelligencia a legtöbb helyről egyszerűen a megvert román seregekkel együtt menekült az országból. Papok, tanárok, tanítók a román közigazgatási hivatalnokokkal együtt költöztek ki az ország területéről és igen sok helyen a parasztság is jobbnak látta a kiván­dorlást é­s annak a kikerülését, hogy diadalma­san előrenyomuló csapataink nyomában magyar katóságok kérjék tőlük számon cselekedeteiket.­­ Olyan tényezők, akik meglehetősen infor­málva vannak, különböző számra becsülik azok­nak a magyarországi oláhoknak a számát, akik Románába átszökdöstek.. A különböző adatok összevetése után nem látszik túlzásnak, ha har­mincezerre teszszük ezeknek a hazaárulóknak a számát, beleértve azokat is, akik már a román támadást megelőzőleg is ezrével szöktek át a ha­táron. Ezek leginkább hadköteles korban levő oláh állampolgárok voltak, akiknek dezertálás­át különben a román „kulturegyesü­letek" is pro­grammszerűleg igyekeztek előmozdítani. 1915 juniáéiig egyedül Hosszufaluból körülbelül ezer személy szökött át a határon. Brassó vármegyé­ben ugyaneddig az időig négyezerre teszik a szá­mukat. Ebben a számban természetesen nincse­nek beleértve azok, akik a harctéren árulták el a zászlót és ott szöktek át az oroszokhoz, akik aztán Romániába engedték át őket. Reméljük, hogy a békekötés után teljes világossággal fogunk látni ebben a kínos és föl­háborító kérdésben. És reméljük azt is, hogy háború után a háborús tanulságok benyomása alatt egyetlen egy magyar kormány sem tanú­sítja többé azt a bűnös elnézést a román „kul­turegyesül­etek "-kel szemben, mint amit az eddigi kormányzatok tanúsítottak. A háború előtt nyi­tott szemmel sem láttunk. Jorga egyetemi tanár, a „Lista Culturale" főtitkára, már 1911-ben nyíl­tan hirdette: — A „Liga Culturale" sohasem felejti el azokat a testvéreit, akik Magyarországon elnyo­másban szenvednek, hanem előkészíti a talajt és ha az idő elérkezik, átadja a helyet a hadsere­geknek. Ha a román állam ebben a kérdésben döntő­ lépésre határozza el magát, a román had­sereg átlépi a határt Addig azonban, amíg ez meg nem történhetik, a román állam hallgatásra van kárhoztatva. Addig a feladat, az előkészítés munkája a román egyesületek „kultur"-munkája volt. A magyar kormányzat csődje és a magyar államiság örök szégyene, hogy ugyanakkor, ami­kor Iorga ilyen cinikusan megszabta a román kulturegyesületek céljait, ezek a kulturegyesüle­tek Magyarországon tizerettszámra toborozhat­ták a tagjaikat. Talán most már minden magyarul gondol­kozó ember megérti, hogy ez a politika az ön­gyilkosság politikája volt. Hogy ebbe a politi­kába bele nem pusztultunk, azt nem a magunk okosságának és nem is a „román testvéreink" lojalitásának köszönhetjük. Színház is zene. * (M. kir. operaház.) A Bánk bán vasár­napi előadásán az ideutaztában erősen meghalt Környey csak a legnagyobb megerőltetéssel, sőt igazi művészi önfeláldozással tudta ellátni a cím­szerepet , amiért előadás előtt Vidor titkár a közönség elnézését is kérte a gyöngélkedő mű­vész nevében. Új szereposztás is volt, Budáno­vits Mária ezúttal először adta Gertrudot, Pusz­tai Tiborcot és Farkas Péter bánt , és mind a három bőven osztozkodhatott a közönség tapsai­ban Sándor Erzsi kitűnő Melindájával. * (Hangversenyek.) Vasárnap délelőtt a budapesti Palaestrina-k­órus, melynek korábbi sikeres hangversenyéről néhány hónappal ez­előtt már megemlékeztünk,­­ nyilvános főpróbát rendezett Haydnnak „Krisztus hét szava" című oratóriumából, melyet nagypénteken fog elő­adni. Már ezúlttal is megállapítható, hogy a nagy­szabású művet Csáktornyai Gamauf László igaz művészi ambícióval tanította be, hogy a k­órus kifogástalanul működött és hogy a magánének­szólamokban Tihanyi Viva, Budánovics Mária, Kálmán Oszkár és Pilinszky derekasan járultak a sikerhez. Ugyancsak vasárnap délelőtt volt K. Lincz Márta, az ismert nevű magyar hegedűművésznő és Thomán István­­natinája az Urániában. Fő­leg Brahms g-dur és Handel d-dur szonátájának stílszerű előadásával érdemelték ki az elismerést. * (Márta másodszor) kerül szinre ma a Városi Színházban, amelynek nagy művészi diadalát je­lenti Flotow híres dalművének tökéletes előadása. Harmadszor szombaton adják a Mártát. * (A Burgtheater a Budapesti Színházban.) Megint leruccant a bécsi Hofburgtheater együt­tesének egy csoportja, amelynek összeállításá­ban megint az az elv érvényesül, hogy jó lesz ide az úgynevezett „harmadik garnitúra*" is. A vendégjáték hétfőn este kezdődött a Budapesti Színházban tett széksorok előtt. Az első estén, melyen Schönthan és Koppeln Ellfeld verses vígjátékát, a Dia goldene Eva-t adták, már megmutatkozott a társaság az ő igazi és teljes mivoltában. Egy-két jelentékeny név és a többi a szürkeség képviselője. Mayer Mária, ez a kedves és finom tehetség, kedvesen és finoman játszott most is, de nem szőke szendeségnek kel­lett volna lennie, hanem tüzes menyecskének. Tiedtke Jakab, akit sokra tartanak a császár­városban és aki itt is ért el már sikert a Sla­n nők elrablásának ripapedirektorával, ha egyszer pusztán külső megjelenésével, hatalmas pocakjá­val tudott hatni. A többi közül tetszett Romberg is, pedig nem tud semmi olyat, amit nagyon sokan ne tudnának ée amit nagyon sokan tud­nak, az nem művészet. * (Belvárosi Színház.) Megszaporodott egygyel Budapest színházainak száma. Bel­városi Színház lesz a neve ezentúl Bárdos Artúr Modern Színpadának, mely a főváros közgyűlé­sének határozatából színháznyitói engedélyt nyert A színház jellege csak annyiban változik, hogy ezentúl időről-időre háromfel­vonásos dara­bokat is fognak játszani benne. * (Hock János nagypénteki előadása.) Nagypénteken d. u. 5 órakor az Uránia személy­zete segélyalapja javára előadást tart Hock János Az Úr Jézus c. vallásos tárgyú darabjából Az illusztris szerző nagy érdekű darabját személye­sen olvassa fel. Jegyek már csak korlátolt számban válthatók. * (Budapest húsvétjának) áhítatos ünnepi han­gulatához lesz méltó keret Beragl O­sikár két bibliaelőadása a Zeneakadémiában. Nagyszombat es­téjén és húsvét hétfőjének délelőttjén a két Testa­mentum legmegrázóbb húsvéti részleteit eleveníti le orgonabugás mellett a kiváló magyar előadómű­vész. A húsvét története, a teremtés, a minden­­ek legszebb szerelmi dala, az Énekek éneke, az örök He­gyi Beszéd, Pál apostol levele é s a bibliának még számos kiemelkedő része, valamint a középkori ma­gyar vallásos lyra remekei fogják templommá avatni a Zeneakadémiát. Jegyek a Színházi Élet kiadóhiva­talában és a Zeneakadémia portásánál kaphatók. * (Leckék a házasságból.) Ily d­roft előadá­st Porzsolt Kálmán április ötödikén, pénteken tartja meg az Urániában. Kezdete fél 4 órakor. * (A bécsi Burgszínház) együttese ma, kedden. a Budapesti színházban Sudermann J­o­ha­n­n­i­s f e u e r című színművét adja elő. * (Liszt-estély a Zeneakadémiában.) Thoman István zeneakadémiai tanár mesteriskolája ma ai 1. honvédgyalogezredl Pricsay Richárd karnagy vezetése mellett Liszt-estélyt rendez április hó 9-én, kedden, este a Zeneakadémiában a Zsófia főhercegnő védősége alatt álló háború által sújtott leányok javá­ra. Jegyek 12 borosától a koronáig kaphatót. Hősa*­

Next