Pesti Hírlap, 1918. április (40. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-06 / 82. szám

1818. április 6., szombat. PESTI HIRLAP csásson rendelkezésre. Ugyanígy kérik a vágó­ló árak rendezését is, mert a vágólovak ára a­­nagy ausztriai bevásárlások miatt hétről-hétre­­emelkedik s igy a szegényebb néposztályok fe­rméihez is csak nehezen juthatnak. Marker ta­nácsnok jelentést tett a főváros lisztellátásáról. Sajnos, a fővárosnak csak szűkös készletek ál­lanak rendelkezésére — mivel megfelelő készle­teket beszerezni nem lehetett — így félő, hogy a lisztellátásban fennakadás á­ll be. Ezt az idő­leges fennakadást csakis kukoricaliszt felhaszná­lásával lehetne majd áthidalni. Mivel a kenyér­liszt ára negyvennégy fillér, a kukoricaliszté pe­dig hetven fillér, bekövetkezhetne az az anomá­lia, hogy drágábbá lenne a kenyér. Arra kérik tehát a kormányt, hogy ha a kukorica­liszt felhasználása bekövetkeznék, úgy a kukori­calisztet a kenyérliszt árán bocsássák a közön­ség rendelkezésére. A kereskedelmi miniszter utasította a vasútakat, hogy vidékről a főváros­ba küldött tejmennyiséget csakis ak­kor adják ki a címzettnek, ha azt a központi tejhivatal meg­engedi, ellenkező esetben a tejet a Központi Tej­hivatal a közfogyasztás céljaira lefoglalja. Ezt a bizottság tudomásul vette. A kormány a választójog gyors keresztülvitele mellett. Ragaszkodik a javaslat változatlan fentartásá­hoz. — Ha a munkapárt megbuktatja az 1. és 2. szakaszt, félbeszakítják a tárgyalást. — Előtér­ben a képviselőház feloszlatása. Ma délután négy órakor a miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor miniszterelnök elnök­lésével minisztertanács volt A tanácskozáson, mint a félhivatalos jelentés közli, a beteg honvé­delmi, továbbá a fővárostól távol időző kereske­delmi és közélelmezési minisztereken kí­vüli a ka­binet valamennyi, tag­ja részt vett; a honvédelmi minisztert a tárcáját érintő ügyekben Pei­r Vil­mos államtitkár helyettesítette. A miniszterta­nács folyó ügyeket tárgyalt. A jegyzőkönyvet Joanovich Pál miniszteri tanácsos vezette. A nisztertanács után nyolc órakor Wekerle Sándor miniszterelnök vendégül látta a kormány tagjait. A minisztertanács lefolyását a párt­klubok­ban nagy­ érdeklődéssel várták. A tanácskozás lefolyásáról az esti órákban a legkülönbözőbb és legellentétesebb hírek terjedtek el és a kormány-­­párt klubjába is az a hír érkezett a közzétett fél­hivatalos jelentéssel egyidejűleg, hogy a minisz­tertanács a választójog kérdésével egyáltalában nem foglalkozott. Ezekkel a híresztelésekkel szemben beavatott értesülések szerint a politikai helyzet és­ természetesen a választójogi reform ügye igen beható megbeszélés tárgya volt. A kor­mány tagjai teljes négy órán át ültek együtt, a tanácskozás első részét reszortügyek, főként élelmezési, gazdasági és katonai előterjesztések foglalták le, míg két óra felé sor került a politikai kérdésekre. V­esányi Vilmos igazságügyminisz­ter előterjesztése vezette be a választójogi kér­désről való­­vitát, amelyben a kormánynak majd­nem valamennyi tagja részt vett. A tanácskozás során állást foglalt minde­nek előtt a kabine­t amellett, hogy am­íg a válasz­tójogi javaslat sorsa a bizottságban biztosítva nincsen, addig nem kerülhet sor a­z adójavasla­tok­ tárgyalására. Egyértelmű ez a megállapodás azzal, hogy a választójogi bizottság a jövő hét első napjain összeül és megszakítás nélkül tár­gyalja a javaslatot mindaddig, amíg az 1. és a– 2. szavazás megtörténik. Váz­sonyi igaz­ságügy miniszternek az az indítványa, hogy a helyzet gyors tisztázása érdekében kívánatos volna ha a bizottság nemcsak délelőtt, hanem délután is folytatni a tárgyalást. Beavatott kormánypárti helyen a mai mi­nisztertanács után befejezett ténynek adattk, hogy amenyiben a bizottságban az 1. és 2. sza­kad a munkapárt leszavazza, a kormány félbe­szakítja a javaslat tárgyalását s felhatalmazása értelmében új parlamentben kísérli meg a reform tető alá juttatását. Nemcsak a választójogi javas­lat, de a további események alakulása is eldől tel­ért az 1. és 2. szakasz bizottsági letárgyalása után, mert ha ezeket a szakaszokat megbuktatja a Munkapárt,, akkor a további 187. szalmi tár­­gyalását meg sem kísérlik. Számítanak arra is, hogy a munkapárt halogató taktikával is meg­próbálkozik és például az 1. és 2. szakaszra vo­natkozó döntést a részletes vita végére akarja ha­lasztani; a kormány ezt is elegendőnek fogja tar­tani arra, hogy­­legradikálisabb eszközökhöz nyúljon. A minisztertanácsról az év folyamán a Ma­gyar Távirati Iroda a következő félhivatalos je­lentést tette közzé: Illetékes helyről azt az értesítést veszszük, hogy a mai minisztertanács­aítár­ a miniszterek a választójog tekinte­tében követendő eljárást vették tárgyalás alá és ugy a, választójognak tartalma, va­lamint annak keresztülvitele tekintetében teljes egyetértésüket megállapították. Ez­­zel természetesen tárgytalanná válnak azon hírek és kísérletek, amelyek a kabi­net tagjai között folyton ellentéteket kí­vánnak megállapítani. Az egész kabinet a választójogi törvényjavaslatot egyértel­műleg magáénak vallja és úgy annak alap­elveiben­ teljesen változatlan­ fentartása, mint a keresztülvitel módozatai tekinteté­ben is teljes egyetértésben van. Ami már most az események sorrendjét il­leti, előreláthatólag kedden összeül a képviselő­ház választójogi bizottsága, hogy megkezdje a javaslat részletes tárgyalását. Valószínű, hogy a részletes tárgyalás kezdetén Wekerle Sándor miniszterelnök megteszi azt a már jelzett kor­mánynyilatkozatot, amely kifejezésre juttatja a kabinet álláspontját a választójogi kérdés min­den részletére vonatkozóan. Wekerle Sándor mi­niszterelnök egyébként ma délelőtt hosszas meg­beszélést folytatott Vázsonyi Vilmos igazság­ü­gyminiszterrel. Pest megye a magyar választójogért. Pest vármegye állandó választmánya Pa­tay Tibor főispán elnökletével ülést tartott. Gróf Ráday Gedeon, Förster Aurél, Preszly Elemér, Szemere Huba, gróf Teleki Sándor és mások fel­szólalásai után a kormányhoz intézendő követ­kező feliratot fogadták el: A Wekerle Sándor elnöklete alatt újból megalakult kormánynak kinevezését hazafias örömmel vesszük tudomásul és amidőn felirat­ban üdvözöljük, biztosítjuk, hogy az eléje tűzött feladatoknak megvalósításában hazafias buzga­lommal s eréllyel támogatni fogjuk. Tesszük pe­dig ezt azért, m­ert a kormány feladatául tűzte ki a trón és haza egyaránt legbiztosabb támaszá­nak, az önálló magyar hadseregnek felállítását és hazánk magyar nemzeti, fejlődését biztosító intézményeknek az állami élet minden terén való szilárd megalapozását. De alapítjuk e bizalmun­kat arra is, hogy a kormány a világháborúnak nagy tanulságaként maga elé tűzött feladatának, a választójog demokratikus alapokra való helye­zésének az erre vonatkozó törvényjavaslat be­nyújtása által már eleget tett. Amidőn ezt meg­állapítjuk, egyben elvárjuk, hogy a kormány a magyar állam egységének megóvásáról és ma­gyar nemzeti jellegének intézményes biztosítási­ról magában a választójog-javaslatban gondos­kodjék.­ ­ (A könyvek, amelyekről ebben a rovatban emlí­tést teszünk, a Pesti Hírlap kiadóhivatala útján­­is megrendelhetők.)­­ (Az Uj Nemzedék.) Friss és bőséges tar­talommal jelent meg Milotay István lapjának, az Uj Nemzedéknek, e heti száma is. Buday Barna, Marco, G. Gy., Aestheticus, Gesztesi Gyula, Jolsvai, Ferenczy Kálmán és Cson­gor írásait hozza az új szám, amelynek most is élén­kek az állandó rovatai és amelyet Pólya Tibor illusztrációi is díszítenek. * (Irodalmi pályázat.) A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság nyílt pályázatot hirdet Koszorú cí­mű kiadványainak tíz füzetére. Az idén a Koszom fü­zeteinek tárgya a katonákat érdeklő, de a protestáns öntudat emelését is szolgáló rövidebb elbeszélések, rajzok, költemények. Az előadás nyelve legyen magya­ros, könnyen érthető, népies, de nem pórias. Egy-egy füzet terjedelme 1—1 g, kis nyomtatott ív. A kiadásra elfogadott munk­a tiszteletdíja kisivenkint rendsze­rint 50 korona. A dolgozat a Trásaság tulajdona ma­rad. A pályázat nyilvános, jeligés levélre nincs szük­ség. A pályaműveket junius végéig kell a társulat tit­kárához (Budapest, IV., Deák­ tér 4.) beküldeni. Színház és zene II. József császár. — Szomory Dezső színműve. A Nemzeti Színház bemutatója. — Szomory Dezső, az izmos tehetségű mo­dern író, az Élet főiskolájából az első szerelmi szemesztereket Budapesten végezte, a későbbie­ket Parkban és Londonban folytatta. Első kis drámájára a zsidó világ borongó miszticizmusa festett sötét színeket. Első francia novellás könyvét Daudet Alfonz vezette be a párisi köny­ves­boltokba. További munkáit az igazi élet súgta neki, a szerelemben tékozló, a pénzben fukar élet. A párisi Quartier Latin kis diák­hotelje s az automobilos uralkodá­s k­ét határ­köve között pergett le ennek az angol elegan­ciáju magyar-francia kedves bohrémnek élete, melyet mindig a poézis verőfénye világított meg s melyet a benne rejlő írói őserő végre is komoly drámák alkotó munkájában megütöítött. Merész­ség az elgondolásban és megírásban, valamint tarka szinek tobzódása s egymáséra halmozódó csengő-bongó szavak zenéje, a fő­ jellemvonásai. E tulajdonságai mind megjelennek a Nemzeti Színházban pénteken este bemuta­tott „Il­ik Jó­zsef császár" című történeti drámájában. S ezek­hez csatlakozik még a dikcióknak szónoki ereje, a férfias meggyőződés rajzának tökéletessége, a jellemfestés színessége József császár alakjában s az abszolút színszerűtlen témának mesteri szinszerüsitése. Il­ik József császárról csak Szomory Dezső merhetett drámát írni s csak neki sikerülhetett ez a vállalkozás. Mert annyi melegséget s a maga lelkéből annyi lüktető életet vitt az élettelen politikai témába, hogy az acél 03 tehetség szikrája a tapló-tárgyból is egész es­tére terjedő fényes villamos világítást tudott ki­csiholni. A germannizáció császárjából tragikai kőr­t csinált Szomory a maga idealizáló beállításával. Népboldogító s modernizáló apostolnak raj zolta*a­ki harcban áll a pápával is, a magyarokkal is, fölforgatja a régi alkotmányos rendet, abszolút akaratát erőszakolja a nemzetekre, szóval jót akar, de rossz eszközöket választ s ezért a tra­gikus hős bukása jut osztályrészéül, halála előtt, minden rendeletét vissza kell vonnia. Ezt a poli­tikai tragikumot Szomory egyéni tragikummá idomította e­­gy József császár alakját népsze­rűsítette. Dramaturgiai szempontból igen helye­sen s e mellett ügyesen is cselekedett. Szerelmet is rakott mellé Lichtenstein hercegnő jól meg­rajzolt karakterében, de a dráma fő mozgató ereje mégis csak a politika maradt s az egész elti politikai dráma, melyben nem annyira az érzelmek, mint inkább a politikai irányzatok, sőt néha vezércikkek harcolnak. Ha ebből a szempontból is akarnám ismertetni a darabot, akkor stílszerűen csak a vezércikkben tehetném ezt. S itt aztán polemizálnom kellene Szomory­val, mert erősen osztrák izó a munkája, mintha bécsi színházak felé kacsintana. Különösen meg kellene kritizálnom a magyar alakok beállításá­nak módját. Szomory is, mint múltkor Lengyel Menyhért, maradi, önző, korrupt, korlátolt eatű s üres frázisokat puffogató figuráknak mutat­ják be külföldre szánt darabjaikban a régi ma­gyar nemeseket, akik különösen József császár­ral szemben igazán nem a maguk osztályérdekét nézték, hanem annak a magyar nyelvnek jogát, amelyből a mai írók is élnek. De nem politizá­lok, mert ismerem azt a lényegében gyöngéd motívumot, ami Szomoryt a Habsburg-trilógia megírására indította. A népszerű íróról érde­kelni fogja a közönséget az az intimitás, hogy fiatal korában került Párisba s mint igazi bohém elfelejtkezett idejében je­lentkezni az itthoni sorozásra, ezért hivatalo­san haragudott rá a hadsereg s meg is büntette volna, ha elkésve hazajön. A hadsereg atyja, Ferenc József azonban báró Fejérváry Gézától meghallván a bohém iró feledékenységét, intéz­kedett, hogy büntetlenül térhessen vissza naach­jába. Szomory udvarias franciás nevelése ezt a királyi kegyet revand­álta a — császár-drámák­ban. Szinte azt lehet mondani, hogy ezzel a „tauglich" trilógiával a három éves katonai kö­telezettségének tett eleget, de — fájdalom — nem a honvédségnél, hanem ez utolsó darabjával egy — osztrák ezredben... A közönséget megfogta Szomory gazdag nyelve, tűztől duzzadó dikeinH, a mű erős drámaisága, szinszerűsége, poétaj­á­téke s az a sok szellemesség, amivel a pózos je­leneteket is közelebb hozta a mai élethez. Ünne­pelték. A rendezés b­ánfi Jenőt diciséri. Az elő­adás fő terhét pedig Odry Árpád hordta izmos vállán s vitte a siker révébe. Része volt benne, hogy Szomory Il­ik József császárt néjaiaerűvé

Next