Pesti Hírlap, 1918. április (40. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-06 / 82. szám
1818. április 6., szombat. PESTI HIRLAP csásson rendelkezésre. Ugyanígy kérik a vágóló árak rendezését is, mert a vágólovak ára anagy ausztriai bevásárlások miatt hétről-hétreemelkedik s igy a szegényebb néposztályok ferméihez is csak nehezen juthatnak. Marker tanácsnok jelentést tett a főváros lisztellátásáról. Sajnos, a fővárosnak csak szűkös készletek állanak rendelkezésére — mivel megfelelő készleteket beszerezni nem lehetett — így félő, hogy a lisztellátásban fennakadás áll be. Ezt az időleges fennakadást csakis kukoricaliszt felhasználásával lehetne majd áthidalni. Mivel a kenyérliszt ára negyvennégy fillér, a kukoricaliszté pedig hetven fillér, bekövetkezhetne az az anomália, hogy drágábbá lenne a kenyér. Arra kérik tehát a kormányt, hogy ha a kukoricaliszt felhasználása bekövetkeznék, úgy a kukoricalisztet a kenyérliszt árán bocsássák a közönség rendelkezésére. A kereskedelmi miniszter utasította a vasútakat, hogy vidékről a fővárosba küldött tejmennyiséget csakis akkor adják ki a címzettnek, ha azt a központi tejhivatal megengedi, ellenkező esetben a tejet a Központi Tejhivatal a közfogyasztás céljaira lefoglalja. Ezt a bizottság tudomásul vette. A kormány a választójog gyors keresztülvitele mellett. Ragaszkodik a javaslat változatlan fentartásához. — Ha a munkapárt megbuktatja az 1. és 2. szakaszt, félbeszakítják a tárgyalást. — Előtérben a képviselőház feloszlatása. Ma délután négy órakor a miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt A tanácskozáson, mint a félhivatalos jelentés közli, a beteg honvédelmi, továbbá a fővárostól távol időző kereskedelmi és közélelmezési minisztereken kívüli a kabinet valamennyi, tagja részt vett; a honvédelmi minisztert a tárcáját érintő ügyekben Peir Vilmos államtitkár helyettesítette. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt. A jegyzőkönyvet Joanovich Pál miniszteri tanácsos vezette. A nisztertanács után nyolc órakor Wekerle Sándor miniszterelnök vendégül látta a kormány tagjait. A minisztertanács lefolyását a pártklubokban nagy érdeklődéssel várták. A tanácskozás lefolyásáról az esti órákban a legkülönbözőbb és legellentétesebb hírek terjedtek el és a kormány-párt klubjába is az a hír érkezett a közzétett félhivatalos jelentéssel egyidejűleg, hogy a minisztertanács a választójog kérdésével egyáltalában nem foglalkozott. Ezekkel a híresztelésekkel szemben beavatott értesülések szerint a politikai helyzet és természetesen a választójogi reform ügye igen beható megbeszélés tárgya volt. A kormány tagjai teljes négy órán át ültek együtt, a tanácskozás első részét reszortügyek, főként élelmezési, gazdasági és katonai előterjesztések foglalták le, míg két óra felé sor került a politikai kérdésekre. Vesányi Vilmos igazságügyminiszter előterjesztése vezette be a választójogi kérdésről valóvitát, amelyben a kormánynak majdnem valamennyi tagja részt vett. A tanácskozás során állást foglalt mindenek előtt a kabinet amellett, hogy amíg a választójogi javaslat sorsa a bizottságban biztosítva nincsen, addig nem kerülhet sor az adójavaslatok tárgyalására. Egyértelmű ez a megállapodás azzal, hogy a választójogi bizottság a jövő hét első napjain összeül és megszakítás nélkül tárgyalja a javaslatot mindaddig, amíg az 1. és a– 2. szavazás megtörténik. Vázsonyi igazságügy miniszternek az az indítványa, hogy a helyzet gyors tisztázása érdekében kívánatos volna ha a bizottság nemcsak délelőtt, hanem délután is folytatni a tárgyalást. Beavatott kormánypárti helyen a mai minisztertanács után befejezett ténynek adattk, hogy amenyiben a bizottságban az 1. és 2. szakad a munkapárt leszavazza, a kormány félbeszakítja a javaslat tárgyalását s felhatalmazása értelmében új parlamentben kísérli meg a reform tető alá juttatását. Nemcsak a választójogi javaslat, de a további események alakulása is eldől telért az 1. és 2. szakasz bizottsági letárgyalása után, mert ha ezeket a szakaszokat megbuktatja a Munkapárt,, akkor a további 187. szalmi tárgyalását meg sem kísérlik. Számítanak arra is, hogy a munkapárt halogató taktikával is megpróbálkozik és például az 1. és 2. szakaszra vonatkozó döntést a részletes vita végére akarja halasztani; a kormány ezt is elegendőnek fogja tartani arra, hogylegradikálisabb eszközökhöz nyúljon. A minisztertanácsról az év folyamán a Magyar Távirati Iroda a következő félhivatalos jelentést tette közzé: Illetékes helyről azt az értesítést veszszük, hogy a mai minisztertanácsaítár a miniszterek a választójog tekintetében követendő eljárást vették tárgyalás alá és ugy a, választójognak tartalma, valamint annak keresztülvitele tekintetében teljes egyetértésüket megállapították. Ezzel természetesen tárgytalanná válnak azon hírek és kísérletek, amelyek a kabinet tagjai között folyton ellentéteket kívánnak megállapítani. Az egész kabinet a választójogi törvényjavaslatot egyértelműleg magáénak vallja és úgy annak alapelveiben teljesen változatlan fentartása, mint a keresztülvitel módozatai tekintetében is teljes egyetértésben van. Ami már most az események sorrendjét illeti, előreláthatólag kedden összeül a képviselőház választójogi bizottsága, hogy megkezdje a javaslat részletes tárgyalását. Valószínű, hogy a részletes tárgyalás kezdetén Wekerle Sándor miniszterelnök megteszi azt a már jelzett kormánynyilatkozatot, amely kifejezésre juttatja a kabinet álláspontját a választójogi kérdés minden részletére vonatkozóan. Wekerle Sándor miniszterelnök egyébként ma délelőtt hosszas megbeszélést folytatott Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszterrel. Pest megye a magyar választójogért. Pest vármegye állandó választmánya Patay Tibor főispán elnökletével ülést tartott. Gróf Ráday Gedeon, Förster Aurél, Preszly Elemér, Szemere Huba, gróf Teleki Sándor és mások felszólalásai után a kormányhoz intézendő következő feliratot fogadták el: A Wekerle Sándor elnöklete alatt újból megalakult kormánynak kinevezését hazafias örömmel vesszük tudomásul és amidőn feliratban üdvözöljük, biztosítjuk, hogy az eléje tűzött feladatoknak megvalósításában hazafias buzgalommal s eréllyel támogatni fogjuk. Tesszük pedig ezt azért, mert a kormány feladatául tűzte ki a trón és haza egyaránt legbiztosabb támaszának, az önálló magyar hadseregnek felállítását és hazánk magyar nemzeti, fejlődését biztosító intézményeknek az állami élet minden terén való szilárd megalapozását. De alapítjuk e bizalmunkat arra is, hogy a kormány a világháborúnak nagy tanulságaként maga elé tűzött feladatának, a választójog demokratikus alapokra való helyezésének az erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtása által már eleget tett. Amidőn ezt megállapítjuk, egyben elvárjuk, hogy a kormány a magyar állam egységének megóvásáról és magyar nemzeti jellegének intézményes biztosításiról magában a választójog-javaslatban gondoskodjék. (A könyvek, amelyekről ebben a rovatban említést teszünk, a Pesti Hírlap kiadóhivatala útjánis megrendelhetők.) (Az Uj Nemzedék.) Friss és bőséges tartalommal jelent meg Milotay István lapjának, az Uj Nemzedéknek, e heti száma is. Buday Barna, Marco, G. Gy., Aestheticus, Gesztesi Gyula, Jolsvai, Ferenczy Kálmán és Csongor írásait hozza az új szám, amelynek most is élénkek az állandó rovatai és amelyet Pólya Tibor illusztrációi is díszítenek. * (Irodalmi pályázat.) A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság nyílt pályázatot hirdet Koszorú című kiadványainak tíz füzetére. Az idén a Koszom füzeteinek tárgya a katonákat érdeklő, de a protestáns öntudat emelését is szolgáló rövidebb elbeszélések, rajzok, költemények. Az előadás nyelve legyen magyaros, könnyen érthető, népies, de nem pórias. Egy-egy füzet terjedelme 1—1 g, kis nyomtatott ív. A kiadásra elfogadott munka tiszteletdíja kisivenkint rendszerint 50 korona. A dolgozat a Trásaság tulajdona marad. A pályázat nyilvános, jeligés levélre nincs szükség. A pályaműveket junius végéig kell a társulat titkárához (Budapest, IV., Deák tér 4.) beküldeni. Színház és zene II. József császár. — Szomory Dezső színműve. A Nemzeti Színház bemutatója. — Szomory Dezső, az izmos tehetségű modern író, az Élet főiskolájából az első szerelmi szemesztereket Budapesten végezte, a későbbieket Parkban és Londonban folytatta. Első kis drámájára a zsidó világ borongó miszticizmusa festett sötét színeket. Első francia novellás könyvét Daudet Alfonz vezette be a párisi könyvesboltokba. További munkáit az igazi élet súgta neki, a szerelemben tékozló, a pénzben fukar élet. A párisi Quartier Latin kis diákhotelje s az automobilos uralkodás két határköve között pergett le ennek az angol eleganciáju magyar-francia kedves bohrémnek élete, melyet mindig a poézis verőfénye világított meg s melyet a benne rejlő írói őserő végre is komoly drámák alkotó munkájában megütöítött. Merészség az elgondolásban és megírásban, valamint tarka szinek tobzódása s egymáséra halmozódó csengő-bongó szavak zenéje, a fő jellemvonásai. E tulajdonságai mind megjelennek a Nemzeti Színházban pénteken este bemutatott „Ilik József császár" című történeti drámájában. S ezekhez csatlakozik még a dikcióknak szónoki ereje, a férfias meggyőződés rajzának tökéletessége, a jellemfestés színessége József császár alakjában s az abszolút színszerűtlen témának mesteri szinszerüsitése. Ilik József császárról csak Szomory Dezső merhetett drámát írni s csak neki sikerülhetett ez a vállalkozás. Mert annyi melegséget s a maga lelkéből annyi lüktető életet vitt az élettelen politikai témába, hogy az acél 03 tehetség szikrája a tapló-tárgyból is egész estére terjedő fényes villamos világítást tudott kicsiholni. A germannizáció császárjából tragikai kőrt csinált Szomory a maga idealizáló beállításával. Népboldogító s modernizáló apostolnak raj zolta*aki harcban áll a pápával is, a magyarokkal is, fölforgatja a régi alkotmányos rendet, abszolút akaratát erőszakolja a nemzetekre, szóval jót akar, de rossz eszközöket választ s ezért a tragikus hős bukása jut osztályrészéül, halála előtt, minden rendeletét vissza kell vonnia. Ezt a politikai tragikumot Szomory egyéni tragikummá idomította egy József császár alakját népszerűsítette. Dramaturgiai szempontból igen helyesen s e mellett ügyesen is cselekedett. Szerelmet is rakott mellé Lichtenstein hercegnő jól megrajzolt karakterében, de a dráma fő mozgató ereje mégis csak a politika maradt s az egész elti politikai dráma, melyben nem annyira az érzelmek, mint inkább a politikai irányzatok, sőt néha vezércikkek harcolnak. Ha ebből a szempontból is akarnám ismertetni a darabot, akkor stílszerűen csak a vezércikkben tehetném ezt. S itt aztán polemizálnom kellene Szomoryval, mert erősen osztrák izó a munkája, mintha bécsi színházak felé kacsintana. Különösen meg kellene kritizálnom a magyar alakok beállításának módját. Szomory is, mint múltkor Lengyel Menyhért, maradi, önző, korrupt, korlátolt eatű s üres frázisokat puffogató figuráknak mutatják be külföldre szánt darabjaikban a régi magyar nemeseket, akik különösen József császárral szemben igazán nem a maguk osztályérdekét nézték, hanem annak a magyar nyelvnek jogát, amelyből a mai írók is élnek. De nem politizálok, mert ismerem azt a lényegében gyöngéd motívumot, ami Szomoryt a Habsburg-trilógia megírására indította. A népszerű íróról érdekelni fogja a közönséget az az intimitás, hogy fiatal korában került Párisba s mint igazi bohém elfelejtkezett idejében jelentkezni az itthoni sorozásra, ezért hivatalosan haragudott rá a hadsereg s meg is büntette volna, ha elkésve hazajön. A hadsereg atyja, Ferenc József azonban báró Fejérváry Gézától meghallván a bohém iró feledékenységét, intézkedett, hogy büntetlenül térhessen vissza naachjába. Szomory udvarias franciás nevelése ezt a királyi kegyet revandálta a — császár-drámákban. Szinte azt lehet mondani, hogy ezzel a „tauglich" trilógiával a három éves katonai kötelezettségének tett eleget, de — fájdalom — nem a honvédségnél, hanem ez utolsó darabjával egy — osztrák ezredben... A közönséget megfogta Szomory gazdag nyelve, tűztől duzzadó dikeinH, a mű erős drámaisága, szinszerűsége, poétajátéke s az a sok szellemesség, amivel a pózos jeleneteket is közelebb hozta a mai élethez. Ünnepelték. A rendezés bánfi Jenőt diciséri. Az előadás fő terhét pedig Odry Árpád hordta izmos vállán s vitte a siker révébe. Része volt benne, hogy Szomory Ilik József császárt néjaiaerűvé