Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-28 / 125. szám

­ gazdaságának felépítésére: Wekerle Sándor és­­ Szterényi József. (Lelkes éljenzés.) Szterényi József kereskedelmi miniszter válaszában arról szólott, hogy iparunknak és kereskedelmünknek mindenkor egyik legna­gyobb hibája volt, hogy egységes, az összes ér­dekköröket átható ipari és kereskedelmi szellem abban gyökeret verni nem tudott. A magyar föld­műves és földbirtokos osztály egységes minden­ben, ami mezőgazdasági érdeket érint. Ha Ma­gyarország ipara és kereskedelme tudatában lenne annak a hatalomnak, amely kezében van, akkor egészen más helyzetben volna az iparos­és kereskedő-társadalom. Akkor csak akarniok kellene, hogy ez az ipar- és kereskedelemellenes hangulat, amely ma, sokszor tápot nyerve az il­legitim téren működő iparosok és kereskedők ál­tal, sajnos, az országban még mindig annyira elterjedt, és az ellenkezőjébe csapjon át: az iparnak és kereskedelemnek, mint egyik alapve­tő államfentartó tényezőnek a megbecsülésébe. Ennek a szervezetlenségnek megszüntetése lesz egyik legfontosabb feladatunk. Gazdasági szem­pontokból annyiban, hogy az átmenet éveiben, mert hiszen, sajnos, évek soráról lesz szó, a leg­sürgősebb feladatunk lesz gazdasági vonatkozá­saiban megszervezni az ország iparát olyképen, hogy a maga érdekeit autonóm alapon, csak a legszükségesebb állami felügyeletre szorítkozva, önmaga intézhesse.­­ Ha ezt így aláhúzottan hangsúlyozom, sokakban bizonyos ellentétes érzés támadhat azokkal a hírlapi közlésekkel szemben, amelyek az általam inictált és propagált kényszertársu­lással szemben fölmerültek. Amikor az egyik oldalon hirdetem önöknek az autonóm alapon való szervezkedést, vallom­ az ipari és­ kereske­delmi önkormányzatnak alapvető tételét, miké­­tán egyeztethetem ezt össze a kényszer társul eszméjével? A kényszertársulás eszméje inkább az elnevezésben kényszer arra, hogy az iparnak társulását, tömörülését, abba a helyzetbe jutta­tását, hogy a maga ügyeit önállóan intézhesse, az illető iparágban képviselt összes ágakra és vállalatokra együttesen kiterjeszthesse, hogy a renitens vállalatik a többséggel szemben ne kedvezményeztessenek. Tehát kényszer csak annyiban, hogy egyrészt kényszeríteni akarom az ország iparát arra, hogy autonóm alapon szervezkedjék és kényszeríteni akarom másrészt azt a renitens elemet, amely minden téren min­dig megvan, hogy külön jogokkal a többséggel szemben ne bírhasson. Ennek jelentősége abból áll, hogy az átmenet nehéz idejében elkerülhe­tetlen lesz a termelés viszonyaiba és irányítá­sába való beavatkozás a nyersanyagok hiánya miatt, a nagy pénzügyi terhek miatt, a nehéz munkásviszonyok miatt, a mindinkább súlyos­bodó nehézségek miatt. Ú­ körülmények között a kényszertársulásnak jelentősége abban áll, hogy a termelés egyszerűsítését önmaga vigye keresztül minden szakma a maga kebelében, a termelési normal­ákat minden szakma önmaga csinálja meg és a termelésbeli való versenyképes­séget, t. i. az olcsóbb termelési költségek eléré­sét a munkamegosztás nagy elve szerint vihesse keresztül.­­ De a másik oldalon ott áll a kényszer­társulás szüksége egyrészt a nyersanyag kér­dése miatt. Minden iparágnak önmagának kell a maga nyersanyagait ez átmenet idejében besze­rezhetnie az államnak irányító támogatása mel­lett és másrészt ki kell terjeszteni a kényszer­társulást az illető szakma összes üzemeire azért, hogy a nagy vállalattal szemben a közép- és kis­vállalatoknak azt a­ támogatást nyújtsuk, mely­nél fogva a nagyihal ne nyelhesse el a kicsit. Sehol nem bír ez talán nagyobb jelentőséggel, mint nálunk Magyarországon, ahol régmúlt év­tizedekben a magyar ipar gondozását, fejleszté­sét elhanyagolták. Mi lett ennek a következmé­nye? Az, hogy a legutóbbi két évtized iparfej­lesztési törekvései következtében nálunk arány­talanul nagyobb vállalatok alakultak egy-egy vállalatképpen, mint másutt, ahol természetes fej­lődés: a kisiparból a középipar és a középipar­ból a gyáripar adta meg a fejlődési alakulatot. Az ipari termelés szempontjából nagyon közömbös nekem az, hogy vajon száz nagy­vállalat termeli-e mindazt, amit eddig ötezer adóalany iparvállalat termelt, de sem szociális, sem általános gazdasági, sem állampénzügyi­ szempontból ez nem mindegy. És éppen ezért nekünk a nagyvállalatokkal szemben a kisválla­latokat védelmünkbe kell vennünk. A papíripar terén elérhettük már rövid idő alatt azt, hogy az ellentétes irányokat Ausztria és Magyarország között ma, az utolsó ármegállapításig, a legtelje­sebb összhangig egyenlítettük ki és a két ország ipara egymás mellett, egymást támogatva műkö­dik. (Egy hang: is olcsóbb lett a papír!) Igen, olcsóbb már a papír. A termelés szabályozása hozza magával, hogy olcsóbb lehet. Nem fognak jövőben a magyar hivatalok vagy az osztrák hi-­­­vatalok huez-huszonöt féle papírt használni arra,­­ amit egyféle papíron végezhetnek. És ezáltal a termelés mennyiséga egységes irányban szabá­lyoztatván, el lehetett érni az olcsóbbítást. Ne féljenek egy olyan kormánynak az iparral és kereskedelemmel szemben való tevékenységétől, amelynek élén Wekerle Sándor áll, aki egy egées életet töltött el a magyar közgazdaság szolgála­tában és engedjék meg nekem azt a ngerénytelen­s­éget, hogy arra is kérjem önöket , ne tételezzék föl rólam, aki egy életet töltöttem ezeknek az ér­dekeknek szolgálatában, valaha mást tudnak ten­ni, mint a magyar ipar és kereskedelem érdekeit szolgálni. (Hosszas élénk tetszés és éljenzés.) A katonai ellátási törvény. A képviselőház pénzügyi és véderőbizott­sága h­étfőn este tárgyalta a katonai ellátási tör­vényjavaslatot, amelyet Barta Ildön előadó is­mertetett. Szilágyi Lajos kifogásolta, hogy a ja­vaslat 149. szakasza vitássá tette azt is, vajon a kvóta arányában viseljük-e a most megszava­zandó illetményeket, u­gy látszik, az osztrákok megriadtak a magyar hadiözvegyek és hadiár­vák ellátásának nagy költségeitől. Újabb beis­merése ez az aránytalan véráldozatnak. Sajnál­ja, hogy a javaslat oly időpontban kerül tárgya­lás alá, mikor a pénz értéke annyira lecsökkent. Így a javaslatban levő tételeket a m­ai megélhe­tési viszonyukhoz képest senki se tarthatja meg­felelőnek. Kifogásolja, hogy a katonatisztek fi­zetés-fölemelése még nincs meg, holott ehhez igazodik a nyugdíj. A tiszti fizetések emelése nemzeti kötelesség. Kifogásolja, hogy a javas­­lat különbséget tesz a hivatásos és nem hivatá­sos katona közt. Az a h­atározvány, hogy a hadi­fogságban töltött idő a nyugdíjelbírálásoknál csak mint egyszerű szolgálati idő számít, széles körökben elkeseredést fog okozni. V­iszont az ellenséghez átpártolt cseheknek a hadifogságban töltött idejét abszolúte nem lehetne hadiév­­gya­nánt, vagyis kétszeresen számítani. A rokkant tiszteket kívánja alkalmazni minden olyan belső szolgálatban, amelyet ők elláthatnak. Az egész­sége tiszteket ezekből a szolgálatokból ki kel­lene zárni. Báró Czurmay Sándor honvédelmi minisz­ter kijelentette, hogy csak­ a viszonyok akadá­lyozták, hogy a katonatiszti fizetések emelésére vonatkozó törvényjavaslat még nem került a tör­vényhozás elé. Az ellátási összegek kiutalása körüli eljárás gyorsítása kiváló gondját képezi épen úgy, mint a­hogy gondoskodik arról, hogy az ellátási szabályok és azok miként kezelésére vonatkozólag egyszerű, mindenki által érthető magyarázó füzetek terjesztessenek. A hadifog­ságban eltöltött idő beszámításának kérdésé® nagyon tetészetes kívánság, de katonai etikai szempontból igen nagy körültekintést igényel­vén, a vonatkozó rendelkezés érett megfontolás után került a javaslatba. A csendőrség­ nősülési engedélyek a lehető legliberálisabban kezeltet­nek. A hazatérő hadifoglyok hosszabb szabad­ságolása iránti kívánságnak a hazatérők egyen­kénti méltányos osztályozása útján igyekszik a kormány eleget tenni. Teleszkynek válaszolva, konstatálja, hogy a kifogásolt ellátási maximum épen az ő minisztersége a­latt, és épen az ő kikül­dött szakközegének erős állásfoglalása folytán került a törvénybe. A rokkant tisztek alkalma­sé­k­a a­ lehető leg­­éltányosabb módon történik és épen ezért bénák­ is szolgálnak, akik a szol­gálatot teljesíteni kép:'-ok, de az egészségeseket kizárni bizonyos szolgálati körökből nem le­het. Egyéb elfoglaltsága miatt akadályozva lesz abban, hogy a tárgyalás további menetében részt vehe-"T­n, de h­elyettesekén­t Tabssdy államtitkár és Bernolák vezérhadbiztos minden tájékozta­tást meg fog­ tutni. Popovics Sándor pénzügyminiszter a tiszti javadalmazás tekintetében emelt kifogásokra megjegyzi, hogy a mostani illetékeknél is jelen­tékeny szerepet játszanak a mellékilletékek. A polgári alkalm../ ,uraknál is pótlékokkal segít a kormány a fenforgó bajokon. Ugyanezt cselek­szik a katonai alkalmazáinknál is és ez a mód­szer is helyesebb addig, amig elérkezik annak az ideje, hogy ugy a polgári, mint a katonai fi­nisek végleges rendezése megtörténhessék. Károlyi a német szövetség mélyítése ellen. iva.?.v váradról jelentik, hogy a radikális párt­ vasárnap népgyűlést rendezett, amelyen megjelent és beszédet mondott­­gróf Károlyi Mi­hály is. Kifejtet­te, hogy független és önálló Ma­gyarország addig nem lesz, a hízig nincs radikális magyar politika. Ez a két eszme együtt győz, vagy bukik. Nekünk a népek békéje a népek szö­vetsége kell, nem a meglevő szövetségek kimé­lyítése. A háborús célok nem­ mehetnek túl a védelmen és a szövetségi hűség nem mehet túl a magyar érdekek határán. A Németországgal fennálló szövetség teljesen eleganda arra, hogy egymást megvédjük, ezen túl­menő mélyítés ár­talmára van önállóságunknak, függetlenségünk­nek, demokráciánknak. Amíg az egész világ a védván­-rendszer híve, egy kis állam nem adhatja fel az önálló vámterület eszméjét és tiltakoznia kell a mélystés ellen, amely nemcsak Ausztriával, hanem Németországgal is vámbössüsséget fog je­lenteni. Jászi Oszkár arról beszélt, hogy a nem­zeti jogokért való küzdelemben ezentúl ott lesz­nek a radikális polgárok is. Ne felednikk radi­kális barátaink, mondotta, hogy az önadó Tibor-sereg követelése nem éretlen sovinisata jelszó po­litika többé. Tarnóczy Lajos lelkész, a függetlens­­égi pártelnök beszéde után a gyűlés vette ért. Melyik párté a paksi kerület? A függetlenségi pártok körében meglepe­tést keltett, az a hír, hogy a paksi kerületben '18-as alkotmánypárt jelöltet állított, holott a ke­rület képviselőjét annak idején függetlenségi és­­18-as programmal választották meg és ugyan­akkor, hír szerint, a szástóabesi kerületben a munkapártnak kardcsapás nélkül átadja a teret, amiből arra következtetnek, mintha a kormány csak egyoldalúan akarná megtartani a választási paktumot és pedig a munkapárt javára éppen a 18-a­s függetlenségi testvérpártokkal szemben, amelyeknek eddig támogatását élvezte. A kérdést legélénkebben a Bizony Ákos elnöklete alatt álló 48-as pártban tárgyalták és Platthy György ügyvezető elnök így nyilatkozott a készülő test­vérharcról: — Nem akaromm­­elhinni, hogy a kormány, illetve a 18-as alkot­mánypárt jelöltet állítana Pakson. Ezt a kerületet függetlenségi és 48-as párti, képviselő birtokolta és erkölcsi lehetetlen­ség volna, hogy­ a 48-as alkotmánypárt testvér­harcot kezdene velünk. PESTI HÍRLAP 1918. május 310., péntek. Fővárosi ügyek. — A fizetés rendezés. A pénzügyi bizottság dr Déri Ferenc alpolgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen tárgyalták a közigazga­tási alkalmazottak­­ fizetésére és státusre­ndezé­sére vonatkozó ismert tanácsi előterjesztést. Ezzel kapcsolatban tárgyalták az öt javaslatot, amely ezzel a kérdéssel összefügg. Az alpolgár­mester megnyitó beszédében kifejtette, a tanács­nak azt a törekvését, hogy a közigazgatási és közoktatási­­személyzet ügyét egyszerre rendez­zék. Kéri a bizottságot, hogy az­ előterjesztése­ket feltétlenül intézzék el ezen az ülésen. Dr Kemény Géza tanácsos-főjegyző ismertette a tisztviselői fizetések rendezésére vonatkozó elő­terjesztést. Dr Feleic Béla és dr Lengyel End­re felszólalása után Perczel Béla a főiskolai pótléknak a nyugdíjba való beszámítását indít­ványozza, dr Hajós Zsigmond pedig azt, hogy a polgármesterre vonatkozólag (az 1. fizetési osztályban) csak egy fizetési fokozat állapíttas­sák meg. A bizottság az előterjesztést Perczel és Hajós indítványaival együtt elfogadta. Kö­vetkezett a stáusrendezésre vonatkozó előter­jesztés. A tanács új egységes javaslatot dolgo­zott ki, mely hatálytalanítja az 1917. évi státus­rendezést. A bizottság az előterjesztést elfo­gadta. Azonkívül elfogadta a szakelőadók szá­mának ügygyel való szaporítására, az árvaszéki sítértusrendezés­re, a tiszti ügyészség, a mérnöki szak, a műszaki tiszti szak státus­rendezésére vonatkozó javaslatokat, továbbá hozzájárult a nyugdíjasok helyzetének javítása, az ideiglenes hivatalnokokról szóló­­szabályredelet módosí­tása, az ideiglenes hivatalnokokról szóló sza­bályrendelet módosítása, a fővárosi alkalmazot­tak segítőalapja szabályzatának módosítása és a külön munkadíjakat szabályozó utasítás ti­sté­ben kért,izeti, előterjesztéshez. Egyletek és intézetek. — Egy millió jótékonycéira. A pesti Cijerra Kadica rendes közgyűlésén az elnökség lutítványoz­ta, hogy az idei tagfelvételek jövedelmét, amely egy millió korona, fő­vuvédő és nevelőalap létesítésére fordítsák. Az­ évi jelentés szerint az egyesület tavaly 2.146.089 koronát fordított jótékonytólra. Wittmann­ Mór, Hevesi Simon és Mezei Mór az új jótékony ala­pot, dr Eulenburg Salamon és dr Rózsavölgyi Manó pedig Winterberg Gyula elnök működését méltatta. — Az újságírók választmányi­­ülése. A Buda­pesti Újságírók Egyesületének választmánya május 28-án, kedden, délután fél négy órakor rendkívüli ülést tart, melyre a tagokat ez után hívják meg. — Az ujságírók betegpéntztárának ülése. A Bu­dapesti Újságírók Egyesületének Betegpánztára hét­ffén délutánra hirdetett igazaatósági ülését,a közbe­jött akadályok miatt pénteken, e hónap 11-én, dél­után négy órak­or tartja maeg a Budapesti Újságírók­­­gyesületének helyiségében

Next