Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-09 / 109. szám

Budapest, 1918. m ELŐFIZETÉSI ÁRAK 2 Egész évre 52 K — 1 Félévre 26 „ —„ Negyedévre...... 13 „ —* Egy hóra ........ 4 „ GO„ Egyes szám ára helyben és vidéken 18 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér. Mirdatés 4a apró hirtfetéi dijasabáa Mariát ^ 1918 MÁJ. 9 . atnjilMj* lyam, 109. (13,726). szám. ms 9. KESZTÖLÉS É I ADÓ HIVATAL: Bn 151 e 31»V.,Vilmo«pii«741-41 Ti. TELEI 122—81 %2~#91 122-1*2-94 122—36. (Éjjel 122—91 122—91 huntudó.) TÖKKIAdóhiVATAL Budapest, Erzsébet körút L Toletvar József 62—M. fdkozott határőrzés. Burián ur ma ama bizonyos történelmi jóslatra emelkedett, ahonnét oly fen-többséggel nézhetett végig Budapesten, akár csak a gellérthegyi kilátóról. A Bukarestben aláírott békeokmány duzzasztotta zsebét, önérzet dagasztotta mellét, jövő dicsőségének káprázata feszítette agyát, amikor Bécsbe való visszautaztában húsz percet töltött a budapesti pályaudvar perronján és ott fogadta a főváros hivatalos üdvözlését. Bárczy főpolgármester szokásos stilisztikai gyakorlatára a külügyminiszter mindjárt kivágta a rezet azzal a hatásos szólammal, hogy ezzel a harmadik békekötéssel immár az egész Keleten béke van tengertől tengerig, a román békének meg éppen különös jelentősége van hazánkra, mert keleti határainknak teljes és végleges biztonságot nyújt Sőt olyan lelkes magyar frázisig is ragadtatta magát a külügyminiszter úr, hogy a Kárpátok bércei ezután támadhatatlanul fognak őrt állani. Egy égése életpályáján a diplomácia hűvös légkörében nevelkedett urnák ilyen hevületes kijelentéséhez csakugyan illik egy kis taps is, és nem ütődhetünk meg rajta, ha az üdvözlő városi vezetők jámborul fejeiket bólogattál, mintha a büszke hirdetést szó szerint el is hinnék. Mi azonban a román békekötéssel szemben most is annál a szkeptikus fölfogásnál maradunk meg, melyet a békealkudozások folyamán több ízben kinyilvánítottunk. Szó sincs róla, mi is örvendünk annak, hogy a folyton égő és terjedő világháborúságnak legalább keleti oldalán helyreállott az aránylagos békeviszony és elismerjük, ennek az eredménynek gyorsabb elérése meg is érdemelt részünkről valami előzékenységet, bizonyos mérvű engedékenységet. De elhamarkodott dolog, ha Burián óvatos diplomata létére oly népgyűléses pathosz hangján hirdeti Erdély határainak végleges biztosítottságát, a kárpáti bércek jövő megtámadhatatlanságát. Elhiszszük, hogy az új határkiigazítást amolyan katonai „szakértők" csinálták meg, de ezekről a szakértőkről is kitapasztaltuk már, hogy agyuk is szívük alkotásánál jobban tanulmányozzák a tiroli határ védelmét, mint a magyar határét és szívesebben hatolnak bele az Alpesek stratégiai titkaiba, mint a Kárpátok honőrző lelkületébe. Ebben az aggodalmunkban határozottan megerősít a békekötésnek egy másik pontja, amelynek kissé eltakart szövegezése. Besszarábia jövő helyzetét engedi sejtetni. Azt mondja ez a pont, hogy a román Hadseregnek most elrendelt leszerelése nem terjed ki azokra a csapatokra, amelyek Besszarábiát megszállva tartják. Bajos ezt máskép értelmezni, mint hogy a középharámnak már kötelezően odaígérték Besszarábiát Romániának, noha az új ukrajnai állam az első pillanattól fogva fenyegetően tiltakozott minden olyan foglalás ellen, amely Besszarábiának nagyobbrészt ukrajnai lakosságát elszakítaná a törzsországtól. Valóban csodálatos diplomáciai művészet, amely Romániát a mi monarchiánkon elkövetett gyalázatos hitszegésért a neki juttatott nagy területszerzeménynyel ezután még erősebbé tenné, mint amilyen a háború előtt volt. A mi határaink biztosságára nézve a legyőzött Romániának ez a vigaszszerzeménye pedig olyféle kiegyenlítést jelenthet, hogy amíg a régi Románia felé néhány kilométernyi határkitolással amolyan tessék-lássék parádés őrizetet akarunk szerezni, a román Besszarábia felől megkétszerezett veszedelmek viharfelhőzetét engedjük összetorlód-ni Talán azt a második árulást, amelyet Románia Oroszországon követett el, kell megjutalmaznunk, és Burián ezt talán zálognak veszi arra, hogy Románia jövőre a hála és hűség érzelmeivel lesz irányunkban eltelve. Amikor Románia Oroszország csábító ígéreteiért áruló módon ellenünk támadt, mi erre a szép szövetségre ráidézhettük az aesopusi mesét, hogy járt pórul az a szamár, amelyik az oroszlánnal közös zsákmányolásra állott össze. Persze csak úgy, ha az oroszlán vállalata sikerült volna. De hát a félelmetes oroszlán nagy ugrás közben bélszakadástól fölfordult és a szamár nagy garral rugdoshatott rajta, bele is harapott. Burián azt hiszi-e, hogy ez a vállalkozó szamár ezután a mi szelid háziállatunk lesz és ő még kedvtelve nyargalhat rajta? Burián nála nagyobb elődjének, gróf Caerninnek örökségét vette et, ami talán gazdagabb eszmei tartalékot jelent számára, de ebből nem következik, hogy Czerninnek fölfogásait minden pontban magáévá kell tennie. Czernin hagyatékához számítjuk azt a törekvést is, hogy a román királyi dinasztiának trónja birtokát továbbra is biztosítsák, a félkegyelmű Hohenzollernt az ő szépséges királynőjével, a román közvéleményben újra megerősítsék. Honnan származott Czerninnek ez a különös, gyöngédsége, még nincsen a nyilvánosság előtt világossá téve. De nevezetes ,„dolog,hogy éppen a német politika vezérei és a német udvari körök helytelenítették legjobban az elfajult Hohenzollern-sarjnak ilyen túlságos kímélését Nyilván, ennek a dinasztiasegítő mizerikordiánus hajlandóságnak nagy része van abban, hogy az elesett Romániát most a kövér beszarábiai alamizsnával megvigasztalják. Románia belső állami rendezkedésébe beavatkozni ugyan semmi okunk, de azt gondoljuk, magát a helotasorsra szorított a bojáruralom által régtől kizsákmányolt és végromlásba taszított román köznépet még a besszarábiai hódítás sem vakíthatja el annyira, hogy az oly bűnös királyi udvarral ne végezze el a nagy leszámolást amelyhez a háború mérhetetlen szenvedéseiből a kellőj fölvilágosítást is, a kellő elszántságot is már meg kellett^sTP^/ reznie. agyarország uj határai. A Romániával kötött békeszrzödés területi változtatásait ma térképpel is szemléltjük... Ez a térkép a laikus számára is eleget mond. Világosan megcáfolja azt az állítást, mintha Magyarország határait Románia felé stratégiai szempontból a bukaresti békében biztosítani sikerült volna. És azokkal szemben, akik még mindig kételkednének és azt hinnék, hogy Magyarország strtágiai érdekeit a bukaresti békében kellően megvédte hadvezetőségünk és diplomáciánk, talán elég arra a táviratra utalnunk, amelyet Marghiloman román miniszterelnök intézett királyához és arra a nyilatkozatra, melyet Arion román külügyminiszter tett. Marghiloman szerint a béketárgyalások utolsó napjaiban Romániának újabb engedményeket sikerült kicsikarnia és Árion szerint, a kívánt határkiigazításokból csupán 20— 30 százalékot adott meg. Valóban szánalmasan fest a térképen is az a keskeny sáv, amely Magyarország régi és új határa közti különbséget mutatja. Ez a különbség a Duna vonala mellett a régi ést új határ közt Turn-Szeverinig mindössze 14- s kilométert tesz ki, a Vulkán-szorosnál 6, a farnoki-szorosnál (Petrozsény) 9, a Vöröstoronyinál 16, a Tömösinél (Predeál) 8, a Bodzáinál 10, az Ojtozinál másfél, a Gyimesinél 6, a Békásinál 3 és végül a Tölgyesinél 10 kilométert. Egyszerűen nem igaz, hogy Magyarország mindenütt a Kárpáti hegylánc legmagasabb pontjainak birtokába jutott volna s a határkiigazítás éppen azoknál a szorosoknál ütött ki a legsoványabban, amelyeken át Romániának a leghamarább sikerült magyar földre özönlenie. A Székelyföld védelme pedig szemetöklelően botrányos. Lesz még alkalmunk a bukaresti béke gyatra stratégiai eredményeit bővebben is kifejtenünk, egyelőre csak annyit, hogy amikor Arion román külügyminiszter azt mondja, hogy Románia a kivánt határidigazításokból csupán 20—30 százalékot adott meg, akkor el lehet hinni, milyen életbevágó stratégiai érdeket reprezentált az a 70—80 százaléknyi eredeti követelmény, minden kényszerítő ok nélkül, bölcsnek nevezett mérsékletből, igazában bűnös nagylelkűségből engedett lealkudni hadvezetőségünk és diplomáciánk. A Pesti Hírlap mai száma, 12 oldal.