Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)
1918-05-09 / 109. szám
Budapest, 1918. m ^ 1918 MÁJ. 9 ; atwjilMj* íyam, 109. (13,726). szám. jns 9. ELŐFIZETÉSI ARAK 2 Egész évre 52 K — 1 Félévre 26 „ —„ Negyedévre...... 13 „ —* Rgy hóra ........ 4 „ GO„ Egves szám ára helyben ós vidéken 18 tillér, pályaudvarokon. 20 fillér. Mirdatés 4a apré hlrtfetéi dijasabáa Mariát KESZTÖSÉS Él I ADÓ HIVATAL: Bn<í5j>e3t»V.,Vilmo«pii«z4r-4t Ti. TELEf 122—81 %2~#9f 122-1*2-94 122—36. (Éjjel 122—91 122—9J hrntudó.) nÖKKIApóiilVATAL l Budapest, Erzaéb«t-körút L Toleíoa r József 62—M. ídkozott határőrzés. Burián ur ma ama bizonyos történelmi |aslatra emelkedett, ahonnét oly fen-KŐbbséggel nézhetett végig Budapesten, akár csak a gellérthegyi kilátóról. A Bukarestben aláirott békeokmány duzzasztotta zsebét, önérzet dagasztotta mellét, jövő dicsőségének kápi-ázata feszitette agyát, amikor Bécsbe való visszautaztában húsz peroet töltött a budapesti pályaudvar perronján és ott fogadta a főváros hivatalos üdvözlését. Bárnzy főpolgármester szokásos stilisztikai gyakorlatára a külügyminiszter mindjárt kivágta a rezet azzal a hatásos szólammal, hogy ezzel a harmadik békekötéssel immár az egész Keleten béke van tengertől tengerig, a román békének meg éppen különös jelentősége van hazánkra, mert keleti határainknak teljes és végleges biztonságot nyújt Sőt olyan lelkes magyar frázisig is ragadtatta magát a külügyminiszter ur, hogy a Kárpátok bércei ezután támadhatatlanul fognak őrt állani. Egy égése életpályáján a diplomácia hűvös légkörében nevelkedett urnák ilyen hevüietes kijelentéséhez csakugyan illik egy kis taps is, és nem ütődhetünk meg rajta, ha az üdvözlő városi vezetők jámborul fejeiket bólogattál:, mintha a büszke hirdetést szószerint el is hinnék. Mi azonban a román békekötéssel szemben most is annál a szkeptikus fölfogásnál maradunk meg, melyet a békealkudozások folyamán több izben kinyilvánítottunk. Szó sincs róla, mi is örvendünk annak, hogy a folyton égő és terjedő világliáboruságnak legalább keleti oldalán helyreállott az aránylagos békeviszony és elismerjük, ennek az eredménynek gyorsabb elérése meg is érdemelt részünkről valami előzékenjrséget, bizonyos mérvű engedékenységet. De elhamarkodott dolog, ha Burián óvatos diplomata létére oly népgyüléses pathosz hangján hirdeti Erdély határainak végleges biztosítottságát, a kárpáti bércek jövő megtámadhatatlanságát. Elhiszszük, hogy az nj határkiigazitást amolyan katonai „szakértők" csinálták meg, de ezekről a szakértőkről is kitapasztaltuk már, hogy agyuk is szivük alkotásánál jobban tanulmányozzák a tiroli határ védelmét, mint a magyar határét és szivesebben hatolnak bele az Alpesek stratégiai titkaiba, mint a Kárpátok honőrző lelkületébe. íibben az aggodalmunkban határozottan megerősít a békekötésnek egy másik pontja, amelynek kissé eltakart szövegezése. Besszarábia jövő helyzetét engedi sejtetni. Azt mondja ez a pont, hogy a román Hadseregnek most elrendelt leszerelése nem terjed ki azokra a csapatokra, amelyek Besszarábiát megszállva tartják. Bajos ezt máskép értelmezni, mint hogy a középhaí;#nak már kötelezően odaígérték Besszarábiát Romániának, noha az uj ukrajnai állam az első pillanattól fogva fenyegetően tiltakozott minden olyas foglalás ellen, amely Besszarábiának nagyobbrészt ukrajnai lakosságát elszakitaná a törzsországtól. Valóban csodálatos diplomáciai művészet, amely Romániát a mi monarchiánkon elkövetett gyalázatos hitszegésért a neki juttatott nagy területszerzeménynyol ezután még eresebbe tenné, mint amilyen a háború előtt volt. A mi határaink biztosságára nézve a legyőzött Romániának ez a vigasz-szerzeménye pedig olyféle kiegyenlítést jelenthet, hogy amig a régi Románia felé néhány kilométernyi határkitolással amolyan tessék-lássék parádés őrizetet akarunk szerezni, a román i Besszarábia felől megkétszerezett veszedel- j mek viharfelhőzetét engedjük összetorlód- : ni Talán azt a második árulást, amelyet Románia Oroszországon követett el, kell megjutalmaznunk, és Burián ezt talán zálognak veszi arra, hogy Románia jövőre a hála és hűség érzelmeivel lesz irányunkban eltelve. Amikor Románia Oroszország csábító Ígéreteiért áruló módon ellenünk támadt, mi erre a szép szövetségre ráidézhettük az aesopusi mesét, hogy járt pórul az a szamár, amelyik az oroszlánnal közös zsákmányolásra állott össze. Persze csak ugy, ha az oroszlán vállalata sikerült volnál De hát a félelmetes oroszlán nagy ugrás közben bélszakadástól fölfordult és a szamár nagy garral rugdoshatott rajta, bele is harapott. Burián azt hiszi-e, hogy ez a vállalkozó szamár ezután a mi szelid háziállatunk lesz és ő még kedvtelve nyargalhat rajta? Burián nála nagyobb elődjének, gróf Caerninnek örökségét vette ét, ami talán gazdagabb eszmei tartalékot jelent számára, de ebből nem következik, hogy Czerninnek fölfogásait minden pontban magáévá kell tennie. Czernin hagyatékához számítjuk azt a törekvést is, hogy a román királyi dinasztiának trónja birtokát továbbra is biztosítsák, a félkegyelmű Hohenzollernt az ő szépséges királynőjével, a román közvéleményben újra megerősítsék. Honnan származott Czerninnek ez a kűlönö^, gyöngédsége, még nincsen a nyilvánosság előtt világossá téve. De nevezetes .„dolog^hógv éppen a német politika vezérei és a német udvari körök helytelenítették legjobban az elfajult Hohenzollern-sarjnak ilyen túlságos kímélését Nyilván, ennek a dinasztia-segítő mizerikordiánus hajlandóságnak nagy része van abban, hogy az elesett Romániát most a kövér beszarábiai alamizsnával megvigasztalják. Románia belső állami rendezkedésébe beavatkozni ugyan semmi okunk, de azt gonaoljuk, magát a helotasorsra szorított a bojáruralom által régtől kizsákmányolt és végromlásba taszított román köznépet még a besszarábiai hóditás sem vakíthatja el annyira, hogy az oly bűnös királyi udvarral ne végezze el a nagy leszámolást amelyhez a háború mérhetetlen szenvedéseiből a kell; j fölvilágosítást is. a kellő elszántságot is már meg kelleti^sTP^/ \ reznie. agyarország uj határai. A Romániával kötött békesz rzödés területi változtatásait ma térképpel is'szemléltjük,,. Ez a térkép a laikus számára is elegei mond. Világosan megcáfolja azt az állítást, mintha Magyarország határait Ro mánia felé stratégiai szempontból a bukaresti békében biztosítani sikerült volna. És azokkal szemben, akik még mindig kételkednének és azt hinnék, hogy Magyarország strtágiai érdekeit a bukaresti békében kellően megvédte hadvezetőségünk és diplomáciánk, talán elég arra a táviratra utalnunk, amelyet Marghiloman román miniszterelnök intézett királyához ós arra a nyilatkozatra, melyet Árion román külügyminiszter tett. Marghiloman szerint a béketárgyalások utolsó napjaiban Romániának ujabb engedményeket sikerült kicsikarnia és Árion szerint, a kívánt határki igazításokból csupán 20— 30 százalékot adott meg. Valóban szánalmasan fest a térképen is az a keskeny sáv, amely Magyarország régi és uj határa közti különbséget mutatja. Ez a különbség a Duna vonala mellett a régi óit uj határ közt Turn-Szeverinig mindössze. 14- jíilométert tesz ki, a Vulkáu-szorosnál 6. a f: ;raoki-5zorosn:il (Peírozscny) 9, a Vöröstoronyinál 16, a Tömösinél (Predeál) 8, a Bodzáinál 10, az Ojtozinál másfél, a Gyimesinél 6, a Békásinál 3 és végül a Tölgyesinél 10 kilométert. Egyszerűen nem igaz, hogy Magyarország mindenütt a Kárpáti hegylánc legmagasabb pontjainak birtokába jutott volna s a határ kiigazítás éppen azoknál a szorosoknál ütött ki a legsoványabban, amelyeken át Romániának a leghamarább sikerült magyar földre özönlenie. A Székelyföld védelme pedig szemetöklelőon botrányos. Lesz még alkalmunk a bukaresti béke gyatra stratégiai eredményeit bővebben is kifejtenünk, egyelőre csak annyit, hogy amikor Árion román külügyminiszter aat mondja, hogy Románia a kivánt határldigazitásokból csupán 20—30 százalékot adott meg. akkor el lehet hinni, milyen életbevágó stratégiai érdeket reprezentált az a 70—80 százaléknyi eredeti követelmény. minden kényszerítő ok nélkül, bölcsnek nevezett mérsékletből, igazában bűnös nagy lelküségből engedett lealkudni ha&yezetősé / günk és diplomáciánk. S A Pesti Hirlap mai száma, 12 oldal.