Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

Budapest, 1916. XL évfolyam, 177. (13,794). szám. 4TVE Csütörtök, augusztus 1 • 1 SZERKESZTŐSÉG Cs KIADÓHIVATAL: Budapest, V.,Vilmossi c»4iszá*-#t !1 TELEFON: 122—91 122-92 432—«S 122-94 122­ -98. (Éjjel 122—91 123-9* hívandó.) FIÓK KIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet­ körút L Telefon. ie­.mf 62—94 d­ffrtZITta ÁRAKl érre MK­ f­lléfK ...«•••••• 96 n ?»«gyedérre 18 „ —m lgj Mra » • 4­1 i) 90 „ Wgytt uim ára heh­ben és •wickeo ........ 18 fillér, pályaudvarokon. 40 fillár. llMUttt isr( hirdeti* dimnabás mertet. A termelés szervezése. Az élelmezési bajok ismét szóba kerül­tek a parlamentben. Megint Tisza István •panaszkodott, akinek pedig sok része van­­abban, hogy a mai kormány nem tudja úgy kielégíteni az ország igényeit, amint kelle­ne. Windischgraetz élelmezési miniszter igazolására mindenesetre tekintetbe kell venni, hogy a Tisza-kormány rakta le azt a rossz alapot, amelyen neki a háború ötödik évében nehéz építeni. Hogy sokat ad Ausz­triának s egyes magyar vidékeken hiány van, ez igaz. De meg kell ismételnünk azt az egyszer már kifejezett igazságot, hogy Tisza inaugurálta azt a rendszert, hogy Ausztriának minden rekompenzáció nélkül­ adunk élelmiszereket s igen nehéz helyzete van Windischgraetz hercegnek, hogy ő kö­vetelje azt Ausztriától, amit a Tisza-kor­­mány sokkal kedvezőbb helyzetben elmu­lasztott. Kétségkívül vannak sok vidéken­ s a társadalom több rétegében igen komoly vélelmezési bajok. De ezek nagy részét a mi tehetetlen adminisztrációnk okozza, még­pedig úgy az állami, mint az autonóm ha­tóságok közigazgatása. A központiján nem tudtak előrelátóan rendelkezni, a végrehajtó­i közegek pedig sokszor takarékoskodnak a munkával és a gyorsasággal. Az egész köz­élelmezést nem csinálják szeretettel és szak­értelemmel s nem akarják észrevenni,­ hogy a­ gondoskodás a fő feladat s nem a paran­icsolás. És senki sem gon­tdil arra, hogy lehe­tetlen a közélelmezést jól szervezni, ha nincs megszervezve maga a termelés. A termelés szervezése: ez lett volna ,m­ legelső feladat már a háború elején s fő­ként a nyers terményekre vonatkozólag. Az ipari termékek előállításának irányítását ime, már kezdeményezi a Wekerle-kabinet, mióta Szterényiben Wekerle megkapta a maga szakértő munkatársait. Hogy a nagy­ gyáripar mit termeljen, hogy lehetőleg egy­séges típusú közszükségleti tárgyakat állít­son elő , a termelés egyszerűsítése s gya­korlativá tétele érdekében Szterényi már programmal hirdeti a kényszertársuláso­kat, Tisza a nyers termékek előállításában, a föld­m­ívelésben maga szakértő. Miért nem kezdeményezte ő — ha már földmiveési mi­nisztere képtelen volt­ erre — a nyers terme­lés megszervezését és irányítását­? Hiszen számos hiányunknak ez a mulasztás az oka. Szervezni és irányítani kell az egész országban a földmivelési munkát is. Négy éve nem tudott a kormány a németek­­példá­­­ján okulni. Ezek nemcsak a maguk földjén tudták behozni a racionális és rendszeres termelést, hanem minden megszállott terüle­ten, mihelyt a lábukat megvetették rajta, elkezdik a földmivelés szervezését Mi a sa­ját gazdag földünkön nem tudunk annyit termelni, mint szövetségeseink egy-egy ideiglenesen megszállott s nagyrészt kipusz­tított ellenséges területen, ahol pedig a la­kosság bizonyos természetszerű idegenke­déssel rontja intézkedéseik hatását. Mi a bá­bom legelején a Tisza-kormány idején rend­szeres agrár­programmot fejtettünk ki a többtermelés érdekében. Sürgettük a kopár területek kényszer-megművelését, hivatalos munkaerőknek, úgy foglyoknak, mint hát­téri katonaságnak kirendelését mezőgazda­sági munkákra, a községek számára gazda­sági gépek beszerzését, stb. Egy pár pro­tekciós földbirtokoson segítettek, de az egész országra kiterjedő gondoskodó szer­vezés elmaradt. Elmaradt főképpen az, hogy magára a termelés irányára paran­csoló befolyást gyakorolt volna a kormány. Szükséges ugyanis, hogy főként a nagybirtokokra az országos szükségletnek megfelelően hivatalosan vessék ki, mit kell leginkább termelnie? Nem szabad engedni, hogy a nagyközönség számára termelő nagy­birtokosok a változó ár­konjunktúrák sze­rint a maguk érdekében váltogassák azt, hogy mit termelnek? Mert­­o­t­ kell termel­niük, amire az ország közélelmezésének leg­inkább szüksége van. Hogy a különböző vi­dékeken a föld miféle termények előállításá­ra alkalmas, azt a gazdasági egyletek és Richhomn tábornagy, az ukrajnai né­met csapatok főparancsnoka, tegnap este belehalt azokba a sebekbe, amelyeket egy merénylő bombája okozott. A merénylő, hír szerint, Moszkvából csak néhány nap előtt érkezett Kievbe, a szociálforradalmár párt­hoz tartozik, a merénylet végrehajtására pártjától közvetlenül Moszkvába való eluta­zása előtt kapott megbízatást. Németország moszkvai követének, gróf Mirbachnak, és Németország kievi katonai főparancsnokának, Eichhorn tábornagynak meggyilkolása között lehetetlen föl nem fe­dezni a kapcsolatot. Az entente londoni kon­ferenciája már 1918 márciusának közepén olyan határozatot hozott, hogy „olyan béke­szerződéseket, mint amilyeneket Breszt-Litovszkban és Bukarestben kötöttek, nem ismerünk el és nem is fogunk elismerni. A mi céljaink nagyon különbözők. Mi tovább fogunk harcolni". Ugyanez a kommüniké keserű szemre­hányásokkal illette az orosz kormányt, ami­kor megállapította, hogy a bolsevikiek pél­dátlanul hiszékenyek voltak,­­Ha azt remél­ték, hogy dialektikával olyan demokratikus békéhez juthattak, amilyet még háború út­ján sem érhettek volna el, időközben a ka­tonai hadműveleteket is lehetetlenné tették, diplomáciájuk is tehetetlen volt, úgy, hogy ennek következté­ben Németország nagyobb csapat­tömegeket helyezhetett át a­ nyugati frontra. Az entente londoni konferenciájának határozata volt első jele annak, hogy Ang­lia és Franciaország a keleti front visszaállí­tására törekszenek. Félreérthetetlenül ki­csendül ez a kommüniké előbb idézett kato­nai vonatkozású megállapításából. Az ese­mények ettől fogva páratlan gyorsasággal peregtek le. Az entente macchiavellisztikus diplomáciája mestere volt annak­, hogyan lehet minden eszközt fölhasználni. A soro­zat első eseménye a kievi lázadás volt. Má­jus 3-ikán történt, hogy a németek letartóz­tatták a kievi kormány több tagját, ugyan­ekkor megbuktatták az ukrajnai radát és kormányt és a parancsnoklási körzetükbe tartozó kormányzóságokban katonai bírósá­gokat állítottak föl. Az ukrajnai lázadást, amely arra irá­nyult, hogy a német csapatokat megsemmi­sítsék, nagyorosz agitáció szította; a füg­göny mögött természetesen az entente dol­gozott,­­ nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a bolseviki regime megbuktatása után a régi Oroszországot Ukrajnával egyesítse és az­ egyesitett erőt újra az entente szövetsé­gazdasági szakfelügyelők közreműködésével könnyű njí­gállapitani s ez alapon aztán a kormánynak kell vidékenkint kiszabni a termelés feladatait. Enélkül a központi szer­vezés és irányítás nélkül az országos terme­lés sem lehet rendszeres s ennélfogva, a köz­élelmezés sem lehet rendes. Természetesen a termés szervezéséhez és irányításához hozzátartozik az is, hogy az állam a föld­birtokosokat a náluk megrendelt termények előállításában munkaerővel, gazdasági gé­pekkel s minden eszközzel támogatni is tar­tozik. Ezt az egész munkát a Tisza-kormány elintézetlenül hagyta a Wekerle-kabinetre­­gébe terelje. A tervbe vett lázadást Eich­horn tábornagy, aki akkor már az ukrajnai német haderők főparancsnoka volt, hama­rosan elfojtotta. Következett Europ hitban az entemte Murman-akciója, ezzel kapcsolatban pedig a szibériai beavatkozás. Az ententenak az új keleti front megteremtésére irányuló ak­ciója ekkor már világossá vált. Nem vélet­len, hogy ugyanebben az időben tűnt föl hirtelen Londonban, mintha sülyesztőből került vola elő, Kerenszki, Anglia pronon­szírozott ügynöke, aki a Németország elleni új háború mellett agitált. A többit elvégezte Buchanan, ez a pokolian tehetséges angol diplomata, aki újra Oroszországba utazott a Murman-part közelében levő Vologdába. Nagy apparátussal dolgozott az entente Oroszországba levő szervezete: még néhány nap és Mirbach német követ meggyilkolásá­nak kellett volna feladásképpen szolgálnia a bolseviki-ellenes forradalom megkezdésé­re. Új fejezet: Miljukov, a kadettpárt vezére, váratlanul Kiev­be érkezett. Túlsá­gosan átlátszó ravaszság volt, mikor ezt az útját entente-forrásból származó hírek azzal igyekeztek magyarázni, hogy Miljukov kö­zeledést akar keresni a központi hatalmak­kal. Nem kézenfekvő-e a föltevés, hogy Miljukov inkább az ukrajnai kadettekkal keresett összeköttetést, akiknek a pártja Skoropadski hetman kabinetjében három taggal van képviselve? ... Mi történik e pillanatban Kiev­ben, nem tudjuk. Csak azokat a finoman szőtt szálakat látjuk, amelyek a tegnapi bombamerénylethez vezettek. Ukrajnai agi­tációja során az entente nyilván nem hagy­ta kiaknázatlanul a németgyűlölet szitásá­ban azt sem, hogy a német katonai bírósá­gok éppen néhány nappal ezelőtt ítélték két évi börtönre a márciusi összeesküvésben való részesség miatt a kievi kormány több tagját, köztük Holubovics volt miniszterel­nököt is. A kievi és moszkvai merényletek egé­szen világossá teszik, hogy keleten a béke­kötés ténye még nem jelenti a békés állapo­tot; a központi hatalmak népeinek komo­lyan kell szembenézniük a helyzettel. 1910­ben az entente fő ütőkártyájának Oroszor­szágot akarta kijátszani, a hónapokkal előbb elkészített orosz mozgósítással akarta meglepni a központi hatalmakat, ellenük az első lökés­t az orosz gőzhengernek kellett volna megadnia. Most, a háború újabb dön­tő periódusában« újra Oroszországgal ki- 3 Mm bombam«récyiet. £ichberr» tábornok be­halt sebébe. A Festi Ha­lap mai száma 12 oldal

Next