Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

4 PESTI HÍRLAP 1918. augusztus 1., csütörtök. Különösen köszönettel kell adóznunk fáradhatat­lan, ha hivatalnokainknak, köszönettel a vidék­nek és városoknak, köszönettel az asszonyoknak, a­kikre oly sok teher nehezedett e háborús idők­ben. Az ötödik hadiév, amely ma kezdődik, a né­met népet további nélkülözésektől és megpróbál­tatásoktól nem fogja megkímélni. Azonban akár­mi következnék, tudjuk, hogy a legnehezebb már mögöttünk van. Amit keleten fegyvereinkkel el­értünk­­és békekötésekkel biztosítottunk, ami nyugaton teljesedik, az azt a szilárd bizonyos­ságot ébreszti bennünk, hogy Németország a né­pek e viharából, mely annyi hatalmas törzset döntött ki, erővel, telve erővel fog kikerülni. Ez évfordulón fájdalommal emlékezünk meg a súlyos áldozatról, melyet a hazának meg kellett hozni. Mély réseket szakított a háború családjainkban. E szörnyű háború szenvedése egy német házat sem termert meg. Akik mint fiuk fiatalos lelkesedéssel nézték az első csapatok harcba vonulását, ma apáik és fivéreik mellett maguk is harcosokként állanak a fronton. Szent kötelesség parancsolja, hogy mindent megte­gyünk, nehogy az értékes vér­ haszontalanul foly­jék el. Semmit nem mulasztottunk el, hogy a bé­két az elpusztított világba visszahozzuk. Az ellenséges táborban azonban az embe­riesség hangja még nem talált meghall­gatásra. Valahányszor a békülékenység szavait hallattuk, gúny és gyűlölet volt a válasz. Az ellenség még nem akarja a békét. Szégyenkezés nélkül zúdíta­nak folyton újabb rágalmakat a tiszta német névre. Szóvivői újra meg újra hirdetik, hogy Né­metországot el kell pusztítani s ezért tovább kell küzdenünk és dolgoznunk, amig az ellenség kész elismerni életjogunkat, melyet túlerőben levő megrohanásukkal szemben győzelmesen vívtunk meg és vívtunk ki. Isten legyen velünk! Harctér, 1918 július 31-én. Vilmos I. E. • A német hadsereghez és a német tengeré­szethez! Négy komoly háborús év van mögöttetek. Az ellenség egész világával szemben győzedelme­sen helyt állott a német nép hű szövetségeseivel, igaz ügyétől áthatva, éles kardjára támaszkodva, Isten kegyelmében való bizalomnál. Hatalmas, támadó szellemetek az első évben az ellenség or­szágába vitte a háborút s a hazát a háború bor­zalmaitól és pusztításaitól megóvta. A második és harmadik háborús évben megsemmisítő csa­pásokkal megtörtétek az ellenség erejét keleten , ezalatt bajtársaitok: nyugaton a hatalmas túl­erővel bátran és győzelmesen dacoltak. A győ­zelmek gyümölcseként a negyedik háborús év meghozta nekünk Keleten a békét, Nyugaton pe­dig az ellenséget támadás­ok lendülete érzéke­nyen megsebezte. Az utolsó hónapok megnyert csatái a német történelemnek legdicsőbb tettei közé tartoznak. A legsúlyosabb küzdelem közepén álltak. Az ellenség kétségbeesett erőfeszítései bátorság­­okon, mint eddig, ezután is hajótörést fognak szenvedni, — ebben biztos vagyok és velem az egész haza. Bennünket nem ijeszt meg az ame­rikai hadsereg, nem a számszerű túlsúly. A szel­lem az, amely a döntést meghozza. Ezt tanítja a porosz és német történelem, ezt tanítja a háború eddigi története. Hadseregemmel bajtársi viszonyban állja tengerészetem rendíthetetlen győzelmi akarattal eltelve a sokszoros túlerőben levő ellenséggel a küzdelmet. A világ legnagyobb tengeri hatal­mainak egyesített erőfeszítéseivel dacolva, ten­geralattjáróim szívósan és az eredményben biz­tosan támadják az ellenségnek tengerentúlról ideözönlő hadi és életerejét. Mindig csapásra ké­szen, fáradhatatlan munkával tartja nyílt tengeri haderőm a tengeralattjárói részére nyitva a nyílt tengerre vezető utat és biztosítják nekik a ten­gerpart védőivel együtt erejüknek forrásait. A hazától távol maroknyi hősies német csa­pat állja meg a sarat vitézül a fojtó túlerővel szemben. Megilletődéssel emlékezünk meg azokról, akik életüket adták a hazáért. A harcban álló test­vérekért való gonddal eltelve a lakosság idehaza lemondó odaadással, egész erejét nagy ügyünk szolgálatába állítja. Tovább kell küzdenünk és tovább fogunk küzdeni, amig az ellenségnek megsemmisítő szándéka még tart. Ezért minden áldozatot meg­hozunk és minden erőnket kifejtjük. E szellem kapcsolja egybe elválaszthatatlanul a hadsere­get és hazát. Egységes összetartásuk, hajlíth­atat­lan akaratuk, a Németország jogáért és Német­ország szabadságáért való küzdelemben meg fogja hozni a győzelmet. Ezt adja Isten! Vilmos I. R. A társadalom és a háború. A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő adományok folytak be: A hadiárváknak: Szabó Béla segédjegyző útján Schwartz uradalom négy arató munkása­elye 60 K, Brü­ll Antalné Felcsuth 3 K. A vak katonáknak: Buda Gézáné Sz. A. N. Bu­dapest 50 K, R­ül Andor Bácsalmás 10 K, Brüll Antal­né Pelcsud­a 3 K. A tüdőbeteg katonáknak: Goldmann Ilona Ti­szabő 5 K. A Kárpátok siketnémáinak: Dr Kardos Samu ügyvéd Debrecen 10 K. üzv. Deutsch Ignácné részére: özvegy Schmol­ka Júlia Szilberek 10 K. Interpellációs lap a Házban. .1 képviselőház, szerdai ülése. Szász Károly elnök háromnegyed tizenegy­kor nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy Faze­kas Ágoston képviselő egészsége helyreállítása végett négy hónapi szabadságot kért. A Ház a szabadságot megadta. Barta Ödön előadó beter­jesztette a köztisztviselők adósságainak rendezé­séről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelen­tést.­­ Huszár Károly (sárvári) pedig a m­un­kásügyi bizottság jelentését terjesztette be. A Ház ezután áttért a katonai ellátásról szóló­­törvényjavaslat tárgyalására, Barta Ödön előadó hosszú beszédben is­mertette a javaslatot. A javaslat megszünteti azt a diszparitást, amely addig fennállott a tartalé­kos és a nem tartalékos tisztek között, továbbá megszünteti azt az állapotot, hogy eddig ciklu­sok szerint állapították meg a járandóságokat és e helyett a tényleges, a valósággal eltöltött szol­gálati időt veszi a nyugdíjjárulékok megállapítá­sának alapjául. A javaslat beosztása szerint, tel­jesült azonos -a rendelkezés úgy a tisztekre, mint a legénységi állománybeliekre vonatkozólag és a­ tiszteknél a tartalékosok épp úgy szerepelnek, mint a ténylegesek. Az egyetlen különbség az, hogy a legénységnél nincs lakbérpótlék. A bizott­sági szövegben oly korlátozások állíttattak fel, amelyek a hadügyminiszter javára álló admi­nisztratív hatáskört megfosztják attól a szinte felségjogi minőségétől, amely­­az eredeti javaslat szerint megillette­ volna." A bizottság módosítása a folyósítható pótilletmé­­yek engedélyezését at­tól teszi függővé, hogy azok költségvetésileg elő­irá­­yoztassanak. A honvédelmi miniszter kötele­­zőleg vállalta a magyar rokkantaknak Il Ígyar­országon való elhelyezését. Súlyt helyez a bi­zottság arra, hogy a rokkant­telep létesítésére rendelkezésre álló kincstári birtokok feltétlenül igénybe vétessenek. E kívánsággal kapcsolatban a honvédelmi miniszter kijelentette, hogy ez irányban beható tárgyalások­­folynak. Kérte a javaslat elfogadását, Egry Béla a javaslattal kapcsolatosan szük­ségesnek tartja a tiszti­­és legénységi illetmények emelését, mert a mai illetmények olyan alacso­nyak, hogy a sebesült katonák mielőtt felgyó­gyulnának, visszakívánkoznak a frontra. Itthon a katonákat nélkülözés és éhhalál fenyegeti. A tiszti fizetésből nem telik sem szórakozásra, sem művelődésre, de még cigarettára sem. A mai illet­mények mellett nem lehet, sem a katonaságtól, sem a csendőrség tagjaitól hű kötelességteljesí­tést várni. Különösen a csendőrség helyzete siral­mas. Figyelmébe ajánlja a belügyminiszternek az államilag szervezett csendőrbiztosítást bal­esetek bekövetkezése esetére. A csendőrtisztek 1917. óta nem kapták meg a ruhasegélyt, nem gondoskodnak közszükségleti cikkekkel való el­látásukról. Határozati javaslatot nyújt be a tiszti és csendőrségi illetmények rendezése tárgyában. A Ház ezután az elnök javaslatára elhatá­rozta, hogy legközelebbi ülését csütörtökön dél­előtt 17 órakor tartja, mikor is folytatni fogják a katonai ellátásról szóló javaslat vitáját, s esetleg a Gyöngyös újjáépítéséről, s a köztiszt­viselők adósságainak konvertálásáról szóló ja­vaslatokra is áttérnek. A napirend értelmében­­ tizenkét órakor az interpellációkra tértek át. Gyapay Pál interpellációjának első részét a belügyminiszterhez intézi a csendőrség újjászer­vezése és illetményeinek fölemelése ügyében. A hősi halált halt derék csendőreink pótlására a jelenlegi illetmények mellett megfelelő tiszteket és legénységet alkalmazni nem lehet. Az állami közrend, személyes vagyonbiztonság fentartása elsősorban a csendőrök feladata. Kéri a minisz­terelnököt, hogy a csendőrség létszámát emelje fel akképpen, hogy az őrsökön hat szolgálatot­­ tevő csendőr legyen s az őrsök körzetbeosztása­­ tizenkét kilométeres körsugárnál távolabb ne es­sék s ahol ez keresztül nem vihető, ott lovas­csendőrök alkalmaztassanak. — Az interpelláció második része a közélelmezési miniszternek szólt akitől a mezőgazdasági munkások fejadagjá­nak fölemelését kéri és pedig úgy, hogy a tizenöt éven felüliek huszonöt kilogrammot, a tizenöt éven aluliak pedig h­úsz kilogrammot kapjanak. Popovi­cs Sándor pénzügyminiszter vála­szolt a távollevő miniszterelnök helyett. A csend­­őrség létszámának szaporítása iránt megindult­ tárgyalások igen előrehaladott stádiumban van­nak. A belügyminisztérium, a honvédelmi mi­nisztérium és a pénzügyminisztérium között fo­lyó e tárgyalások során a csendőrségi illetmé­nyeknek újabb szabályozása is tervbe van véve... figyelemmel a mai viszonyokra. Reméli, hogy úgy ez a létszámszaporítás, mint az illetmények sza­bályozását illetőleg ezek a tárgyalások a lehető legrövidebb idő alatt befejezésre fognak juttatni és igyekezni­ fognak, hogy azon közrendészeti tekintetek, amelyek a csendőrségi létszám fel­emelését tényleg indokolják, mentől előbb teljes figyelemben részesíttessenek. (Helyeslés.) Gróf Serényi Béla földművelésügyi minisz­ter hangsúlyozta, hogy a kormány igyekszik a termést igazságosan elosztani. A kormány nem könyöradományokat nyújt a termésből, hanem a legigazságosabb szétosztásra törekszik. Csak örülni fog, ha a képviselők a­ minisztériumban bizalmasan betekintenek az elosztás adataiba. Oroszországi hadifoglyaink hazaszállítása- Fényes László az orosz fogságban volt katonáink hazaszállítása tárgyában interpel­lálta a miniszterelnököt. Hibáztatja az osztrák­magyar diplomáciának a breszt-litovszki békekö­tés körül kifejtett munkáját. Gazdasági pontoza­tok fölött vitatkoztak a német és osztrák-magyar államférfiak, hogy hogyan vásároljanak Ukraj­nában és az orosz tartományokban gabonát, de nem gondolták meg, h­ogy hiteles értesüléseik hiányában elszámíthatják magukat. El is számí­tották, annyira — az osztrák szoldatszka képte­len naiv fantáziájával gondolták a­ vásárlás le­hetőségét , hogy ma Oroszországgal dacára annak, hogy békében vagyunk velük, háborúban állunk és mégis csak vérzünk az orosz fron­ton is. Az elnök figyelmezteti, hogy a tárgyhoz tartsa magát. Fényes László: Katonáink nem tudnak hazajönni a hadügyi kormány szűkkeblűség­­ miatt. Foglyainkról 'senki' sem gondoskodik, még a postájukat sem kapják meg rendesen. V.oros-. keresztes intézményünk munkássága abban me­rült ki­, hogy néhány grófnét, kiküldtek az 'orosz­országi, fogolytáborokba s ezek, a hölgyek visz­szafordultak a siralmas' barakkok küszöbéről. Szurmay miniszter: Azok a hölgyek nagy szolgálatot tettek! . Gróf Tisza István: Több szolgálatot tettek, mint a képviselő úr! Fényes László: A németek gondoskodtak foglyaik jólétéről, a mi kormányunk csak ígére­tet tett. Zalán Gyula: Az ellenkezőről győződtem meg! Fényes László: A hazatérő foglyokat er­kölcsi vesztegzárral büntették. Sokan visszaszök­tek a határról, amikor az itthoni fogadtatásról értesültek. Ezek egy része elvész a magyarság számára. Kéri a miniszterelnököt, tegyen jelen­tést a Háznak, mennyi emberünk van még oda­kint a volt orosz birodalom területén. Kéri, hogy a most hazatérő foglyok is ugyanolyan kártala­nítással láttassanak el odaveszett ruházatukért és értékeikért, a hazatérés költségeinek megtérí­tésére, mint a már lejárt határidőig az megtör­tént? Az interpellációt kiadták a miniszterel­nöknek. A nem-termelő lakosság ellátása. Förster Aurél: A vidék nem-termelő és látatlan lakosságának gabona- és lisztellátás, dolgában interpellálta a közélelmezési minisz­tert. Egy hadilisztből készült fekete és ehetetlen kenyeret tesz a Ház asztalára, azzal, hogy he­lyezzék el a múzeumban. Elviszik a gabonát le­gális úton a Haditerménynek a maga sisere-ha­dával. A parasztságnak az egész vidéken az a gyanúja, hogy a Haditermény tulajdonképen a bankoké. Figyelmezteti a közélelmezési minisz­tert, hogy a kenyérmagvak engedélyezése tár­gyában az elkésetten kibocsátás alá kerülő ren­delet a vidéken már nagyon kevés magvat fog ta­lálni, mert az részint szabályszerű úton, részint a már nem szokatlan visszaéléses úton is akkorra el fog tűnni. Az interpellációt kiadták a közélelmezési miniszternek. Katonai sérelmek: a palotaőrök. Fényes László a fiumei 5. számú tenger­partvédelmi szakasz szabálytalanságai és a ma­gyar népfelkelő honvédlegénységnek horvát ve­zényleti nyelv alá helyezése "tárgyában interpel-

Next