Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-06 / 181. szám

— 1918. augusztus 6., kedd. tekintetben határozott eredményeket fogunk elérni. Az indítványokat ezután elfogadták. Hamis hir a c­holmi népbiztos meggyilkolásáról. Kiev, aug. 4. — A Gel­~s Kieva jelentése, mely szerint a stockholmi ukrán népbiztost, Gor­curist, meggyilkolták, nem felel m­eg a való­ságnak. Ausztria-Magyarország moszkvai követe. — A hadifoglyok hazaszállításának kérdése. — Bécs, aug. 5. — (A Pesti Hírlap tudósító­jától.) Amint ismeretes, már régebben elhatá­rozta Ausztria-Magyarország közös külügyi kormánya, hogy a moszkvai­­szovjet kormánynál diplomáciai képviseletet létesít. Ennek vezetésével báró Franc eddigi kopenhágai ügyvivői bízták meg, akit egyidejűleg rendkívüli követté és meg­hatalmazott­ miniszterré léptettek elő. Az új kö­vet azonban nem uazhatott el állomáshelyére, mert spanyol­ betegségben megbetegedett. Most azonban, hogy felgyógyult,­­elutazásának nin­csen többé akadálya s mihelyt a moszkvai követ­ség felállítása tárgyában még folyamatban lévő tárgyalásokat befejezik, a harminc-tagú követségi személyzettel együtt Moszkvába utazik. .Mosz­kvában egyelőre J­oVere konzul vezetésével egy bizottság működik, amely különösen a hadifo­goly-kérdéssel behatóan foglalkozik. A hadifog­lyok hazaszállítása meglehetős nehézségekbe ütközik, mert egyes távol eső szibériai fogolytá­borokkal alig lehet érintkezni. „Anglia mindenkor ha­jlandó a kielégítő békére vonatkozó javaslatokat mérle­gelni." Berlin, aug. 4. — A Nordd. Alig. Zig-nak jelentik Rotterdamból augusztus 3-tól. A Nieuwe Jiote­rdamsche Kuran­ londoni értesülése szerint King szabadelvű képviselő ezt kérdezte tegnap az alsóházban, hogy az a beszéd, amelyet Simíts tábornok május 1­7-én Glasgowban elmondott, csak saját felfogását fejezi-e ki, vagy pedig az egész hadikabinetét. Azt is kérdezte Iving képvi­selő, hogy most, amikor az érdeme katonai tzil­á­tásai gyorsan megjavultak, tesznek-e lépést annak a kipuhatolására, meg­van-e a gyors és tisztessé­ges béke lehe­tsége. Az első kérdésre Bonar Law azt felelte, hogy Smuts tábornok csak saját, véleményét fe­jezte ki...A második kérdésre kijelentette, hogy nagló ijedelemmel húzta el, megrettenve állott fel és rábámult az idegenre. Az arca elijedt ámulásán láttam, hogy itt valami rendkívüli történik. Előbb azt hittem, talán téved az idegen, valaki mást lát benne, mikor azt kérdi: „újra itt jár?""Hát volt ő valaha Itt, ezen a csöndes helyen? T­ál járhatott itt, a­hol ismeretlenül­ éltük át a legszebb egyedüli­ségét, amely ugy megtöltötte pillanataival, em­lékeivel lelkünket, hogy már sohase lehetünk egyedül. . . És ő zavartan igent intett s megismertetett a férfival. De közben olyan elnémító, parancsoló pillantást vetett rá, hogy az rövid néhány kö­zömbös szó után sürgős dolgok ürügye alatt el­köszönt. Ekkor kitört belőlem a szörnyű világos­látás. — Te, te. — törlek, zuhogtak ki belőlem a rettenetes, halotti szavak, — hát te már jártál itt? Te azt az ösvényt, amelyen úgy haladtunk, mint két násztülő lélek a szerelem kathedrálisa f­elé, már tapostad egyszer? A roskadt temető sírfelirataiból te már ujjongva olvastad ki a ma­gad eleven és­ gőgös jelenvalóságát? Te, te, itt nem egyedül jártál? Talán épen azzal a férfival, aki olyan brutálisan köszöntött rád? Nem, nem, valaki mással, akivel szintén így bújtál el a vi­l­ág elöl, mint velem. Vagy talán csak vele, az­zal bújtál el igazán s én csak arra voltam jó, hogy még egyszer eljöhess e helyre, hogy a régi emlékeidet újra végigéljed? Óh, én megalázott, elárult, ki­fosztott ember. Mellettem, az én keze­met fogva, az én forró számat elfogadva, te a másikat gondoltad magad mellé, az ő ölelése lendületét, az ő szája izét érezted. Mi voltam én melletted? Senki, semmi. Csal, az az emlék volt minden, valaki másnak az emléke, akivel itt egyszer, valamikor boldog voltál. . . " Forró könyök égte a lelkem mélyén, ke­­serű, vad, lázadó könyök, amelyek leszivárog­tak a vérembe és lassan, mint a halottat, a kon­zerváló méreg, preparáltak az örök múmia sorsra. Vége, újra halott vagyok, örök halott. fis­m most dacosan szorította össze a szép, kegyetlenül szenvedélyes száját, majd dölyfösen mondta: " — Ostoba vagy! Hát mondjuk, hogy iga­zait van. Hogy régi emlék hozott ide. Nem mind­egy az neked? A tied voltam egy napig, a bol­dogság illúzióját ajándékoztam neked. Értsd meg: ez minden. A legtöbb. És csak neked ad­tam. Senki másnak. Téged ítéltelek méltónak arra: a te szenvedésedet, a te szerelmedet. Fel­ékesítettem azt magammal, a legtöbbet adtam, mert bár az emlékemnek éltem, mégis az emlé­kemet árultam el veled. Mit akarsz? Légy bol­dog, légy hálás és légy alázatos! Nem, légy gő­gös, nagyon gőgös, mert a legtöbbet kaptál, amit adhattam. . . Kétségbeesetten kiáltottam fel: — De a szived! A szived! Szomorúan, szinte szánakozóan nézett rám és fátyolos szemmel felelte: — Az nincs! Meghalt . . . Meghalt. Tehát ő is halott. Felálltam. Néz­tem magam elé merevült szemmel. Egy vonat futott be ekkor. Ellenkező irányba ment. Ugyan­akkor érkezett a másik is, amelyen tovább akartunk utazni. Felültünk, mindenik a másik vonatra. Egy pillanatig még egymásra néztünk: két kifosztott ember, aztán a vonalaink elindul­tak és eltávolodtak. Két halott utazott tovább az emberek között, akik azt hiszik, hogy élnek... HÍRLAP az Otsshormmng m'­nitenkor, híj'avdó a kielégítő b­ítrtrt vonatkozó javaslatokat mérlegelni. Asquith a tiszta békéről. London, aug. 4. —. (Reuter-ügynökség.) A háború kitörésének negyedik évfordulója al­kalmából Asquith az Associated Press képvise­lője előtt áttekintést nyújtott az általános hely­zetről és azt­ mondotta, hogy a szövetségesek a tiszta békéért (clean peace) küzdenek­ Azokhoz a haderőkhöz, amelyek rendelkezésükre állanak, járulnak az amerikaiak, akik a kritikus órákban a frontot oly vitézül védelmezték, valamint az ál­landóan küldött készletek. Az európai és ameri­kai gondolkodó közönség nagy tömegei meg vannak győződve, hogy harcuk hiábavaló lesz, ha mielőtt a fegyvert leteszik, el nem érjük leg­alább a kezdetét annak a nagy közösségnek, a­mely a világot átölelő igazságosságon épült fel,s amely a világ végéig minden háborút lehetetlenné tesz. A háború évfordulója, Lloyd George üzenete. — „Németország urai elvetették azt a józan meg­oldást, melyet az entente ajánlott félév előtt." — London, aug. 5. (Reuter-ügynökség.) An­gliának a háborúba való részvétele negyedik év­fordulója alkalmából Lloyd­ George a következő üzenetet teszi közzé, amelyet az egész egyesült királyságba, az angol gyarmatokon, valamint, az Egyesült­ Államokban augusztus 5-ikén este hoz­nak nyilvánosságra. — A háború negyedik évfordulóján azt üzenem az egész brit birodalomnak: tartsatok ki. E háborúban, nem önző célokért küzdünk. Azért szálltunk harcba, hogy kivívjuk oly nemzetek szabadságát, amelyeket nyers erőszakkal támad­tak meg és kizsákmányoltak és be akarjuk bizo­nyítani, hogy egyetlen, még olyan hatalmas nem­zetet sem lehet kiszolgáltatni a militarizmus jog­ellenes nagyravágyásának anélkül, hogy utól iat érje a világ szabad nemzeteinek veszedelmes megtorlása. Ügyünk győzelme előtt megállani bűn volna az emberiség jövője ellen. Tartsatok ki, mondom, mert a győzelemre való kilátásaink so­hasem voltak oly­ fényesei­, mint ma. Most van épen fél esztendeje, hogy Németország urai szán­dékosan elvetették azt a józan megoldást, amelyet a szövetségesek ajánlottak. Levetették végre a mérséklet álarcát, felosztották Oroszországot, rabszolgájukká tették Romániát és megpróbálták magukhoz ragadni a hatalmat, amidőn arra vál­lalkoztak, hogy utolsó kétségbeesett támadás után legyűrjék a szövetségeseket. Kétségtelenül a szövetségesek seregeinek legyőzhetetlen vetéz­ségéé az érdem abban, hogy a világ meghódításá­nak ez az álma, amelynek kedvéért gőgjükben háborút indítottak, sohasem fog megvalósulni. A csatát azonban még nem nyertük meg. A hatalmas porosz autokrácia erőszakkal vagy csellel még mindig tartja magát, hogy elke­rülje a vereséget és a militarizmus életét továbbra is bizosítsa. Nem próbálkoztunk úgy véget vetni a háború borzalmainak, hogy örökségül hagyjuk azokat gyermekeinkre. Minthogy magunkra rá­ Iillíüik e feladatot, el is kell azt végeznünk, mind­a­ddig, amíg igazságos és tartós megoldásra ju­tunk. A világot a háborútól teljes bizonyossággal más után nem lehet megszabadítani. Tartsatok ki. Wilson és György király táviratváltása. London, aug. 5. — (Reuter-ügynökség.) Wilson elnök táviratot küldött az angol király­nak, amelyben ezt mondja: Szives üdvözléssel nyújt kezet Angliának a háborúhoz való csatla­kozásnak évfordulóján. E háborúban a civilizá­ció küzd a reakció ellen s az elnök együtt örvend a királylyal, hogy a két­ nemzet egymás mellet harcol a nagy ügyért. — György király ezt fe­lelte: Sietek köszönetet mondani tisztelt elnök úr üdvözletéért, amelyet népeim szives méltány­lással fognak olvasni és amely­ a közös ellenség ellen való harc folytatására bátorítja őket. Büsz­ke vagyok rá, hogy haderőink az amerikai had­sereggel együtt harcolhatnak. Biztosíthatom fe­lőle, hogy megmásíthatatlan elhatározással és teljes erővel kitartunk, amíg a jog győzedelmes­kedni fog a jogtalanságon. Hasonló tartalmú táviratot küldtek a többi szövetséges állam fejének is. Ezekben a távira­tokban még azt is mondja Wilson, hogy teljes biztonsággal reméli, hogy a győzelmes befejezés már nincs messze. Haig napiparancsa a háborít évfordulóján. London, aug. 5. (Reuter-ügynökség.) Haig tábornagy augusztus 4-én a következő napipa­rancsot adta ki: — A negyedik háborús év befejezése kri­tikus korszak végét jelenti. Most fokozott biza­lommal tekinthetünk a jövőbe. Az orosz forrada­lom hatalmas ellenséges hadsereget szabadított fel a keleti fronton, melyet a nyugati frontra szál­lítottak át. Az ellenség terve az volt, hogy ezzel a hatalmas sereggel még az amerikai segítség megérkezése előtt döntő győzelmet arasson. Ez a terve meghiúsult. Az amerikai segítség helyre­állította az egyensúlyt. Az ellenség első és ha­talmas csapásai az angol frontot érték, am­ely azonban szilárdan megállott. Néhány nap múlva megállásra kényszerítettük az ellenséget. A ne­gyedik háborús esztendő befejezésével az angol katona harci tulajdonságai és bátorsága válto­zatlanul maradtak. 2700 milliárd márkát emésztett föl a háború- Berlin, aug. 1­. — (Wolff-ügynökség.) A világháború összes költségei az elmúlt­ négy év folyamán 650—­700 milliárd márkát tettek ki En­nek a roppant nagy összegnek egyharmad része sem jut a központi hatalmakra. A porosz és bolgár hadügyminiszter távirat­váltása. Berlin, aug. 5. — Kisavov tábornok, belga hadügyminiszter a háború évfordulóján a haderő nevében táviratilag legjobb szerenc­vonatait fejezte ki Stein tábornok porosz miniszternek. Az első esztendők fegyvert­ írja — könnyűvé tették nekünk , h­ogy ügyünkért nagy fegyvertárs harcoljunk, bízunk benne, hogy hová válni fog kivívni, ügyünket az eller­misitésére irányuló törekvésünkbel Stein tábornagy választáviis­te, hogy nehéz harcban állunk, nem lehet már kiragadni kezünk akaratunk és fegyvereink békére inteni ellenségeinket, amely meg I­gáriának­ és Németországnak a v.­.jár. A társadalom és a­z A Pesti Hírlap szerkes­zt.őségé adomán­yok érkeztek: Az e­lesett katonák családjai Szimlerné Budapest 10 K. Szabó Etel­­ A k­aulszrváknak: N. B. L. .T. Bik A vak katonáknak: N. B. L. J. Kovács Péter Pál tp. 255. 10 K Erdős cp 7.80 K, Barta Zoltán Budape­st csendőr Bnee­l.r.6 K. Erdős Győző 15 K. A rokkant katonáknak: Bartha Z.­pest 2­1 K. A Vöröskereszt Egyletnek: Törő Pere Kie.ssevet.ier .lohann H..<o IC. Zanaotti Max Krcun Alfréd 4.73 K, Molnár Péter 4.75 K, nos '1 S5 K.

Next