Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
Budapest, 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre. 62 K — 1 Félévre 26 „ — „ Negyedévre 13 „ — „ Egy bóra 4 „ 60 „ Egyed: számára helyben és vidéken 13 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér. ttttetés és apró hirdetés díjszabás szerint XL. évfolyam, 229. (13,846). szám. 'v 191&MKT. 1 / ——október 1. SZERKESZTŐSÉG És KIADóJOVATA I.: Budapest, V.,*yn.66 csiftazir-út 78, 122—91 122—94 (Éjjel 12. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút I. Telefon József 52—96. Hartlins Sem@ftd©tt. Minden jel arra vall, hogy Németország mostani kancellárválsága közvetlen fontosságra és következményeinek már kiütköző jelentőségére nézve messze felülmúlja mindazokat a német kancellár- vagy kabinetválságokat, amelyek az utóbbi háborús évek alatt rövid időközökben és gyors fordulatossággal lepték meg a közönséget. Inkább a belpolitikában rejlik a válság lényeges oka. A háborús helyzet kényszerűségeinek ércfala mögött egyre viharosabban zúgott és zajongott a német alkotmányreformnak követelése. Éppen az a háborús szükség, amely a népnek hazafias áldozását és egységes sorakozását követeli, az elodázhatatlan aktualitás legszorongatóbb erejével segítette az alkotmányreform sürgetését. Parlamentáris kormányzat ez a jelszó harsogott át már az előbbi kancellárválságok bizonytalanságain és ingadozásain. A Bismarck óriási egyéniségére szabott kancellári vezetésnek végre át kell alakulnia a népakarathoz igazodó felelős kormányzattá. Tudavetvő dolog azonban, hogyVilmos császárnak egyénisége nem tudott megbarátkozni ezzel a kormányzati formával és nem egyszer szózatosan dörgő kijelentésekkel tagadta használhatóságát. De Hertling kancellársága már határozott közeledést jelentett a parlamentarizmus felé. Nemcsak hogy múltja szerint a centrumnak, ennek a rendszerint ellenzéki pártnak tagja, hanem alkancellárnak maga mellé vette Payert is, a haladó néppárt , vezérét, pedig ez a párt Bismarck és első utódjai alatt a legteljesebb kormányképtelenség hírében állott. Most a birodalmi gyűlés többsége nyilván olyan útilaput kötött Hertling talpa alá, hogy a császárnak és a főhadiszállásnak adja tudtul a teljes parlamentarizmus és többségi kormányzatnak haladéktalan szükségét. És a válság csomója az, vajon Vilmos császár kemény szellemét a háború rettentő tapasztalásai eléggé megpuhították-e arra, hogy az idők tanulságait fölismerje és befogadja. Nem kételkedünk rajta, hogy ez meg fog történni. A császárnak oly lángoló nemzeti szelleme, oly intenzív német gondolkozása mellett föl nem tehető, hogy ennek a szörnyeges háborúnak már az 5-ik évbe nyúló megpróbáltatásai között válságos belső ellentétet idézzen föl önmaga és népe között. Vilmos császár már megmutatta, hogy népének roppant áldozatai megérttették vele a teljes demokrácia jogát. És éppenNémetország háborús politikájának kétségei és változatai tették világossá a parlamenti népkormányzatnak föltétlen igazoltságát is. Nevetséges beállítás ugyan a félszázados német alkotmányosságot úgy tüntetni föl, mintha az csak valami látszat, valami tartalmatlan árnyalt forma volna. Túlságos kevésre becsüli az általános szavazatjog erejét, amelyet Németországban semmi hatalmi praktika és semmi társadalmi visszaélés nem befolyásolhat, aki ilyen mértékkel ítéli meg a német alkotmányosságot és a birodalmi gyűlés törvényhozó jogát egy tanácsadó testület korlátozottságának fogja föl. Bülow kancellársága alatt láttuk, sőt Bismarck alatt is megérett, hogy a birodalmi gyűlés, ha volt egységes többségi akarata, tudott is annak érvényt szerezni. De a háború folyama szemmeláthatóvá tette, hogy a német politikának háborús vezetése határozottan egyenletesebb és biztosabb volna, a német kormány föltétlenül jobban értethetné meg szándékait és céljait még az ellenséges népekkel is, ha a parlamentarizmus révén a közvélemény folytonos behatásainak és rendszeres ellenőrzésének volna alávetve. A felelőtlen kancellárság mai rendszere mellett óhatatlanul meg kellett történnie, a katonai felsőbbség túlságos befolyást nyert a polgári kormányzatra és össze-viszsza keresztezte a legjobb akaratú kancellároknak és politikusoknak már kinyilvánított és elfogadott koncepcióit. Kétségtelen, hogy éppen ez a kétlaki viszony nagy részben oka a legrémesebb lehetetlenségig való háborús vergődéseinknek. Kavargó köd ülte meg többször a német politika csúcsait és a ködfoszlányokba holmiolyik Hamlet bemondására csudaképleteket tudtak holmi Poloniusok belemagyarázni. Bár csak az entente vezérek megátalkodott hazudozó rendszeréhez tartozik az is, mintha Németország irányadó tényezői nem őszintén törekednének és nem törekedtek volna már korábban is a méltányos békére, a katonai és polgári fölfogások föl- és alá hullámzását az entente-ügynökök könnyen használhatták föl arra, hogy népeik között folyton ébren tartsák a gyanút Németország leselkedő szándékai ellen. Hát reméljük, Hertling lemondása olyan fordulatot jelent, amely ezeknek a zavaros színjátszásoknak és velük a hazug legendaképződéseknek is véget fog vetni. Vilmos császár elfogadta a lemondást, de Hertlinghez intézett kéziratában megbízza őt azzal hogy tegyen javaslatokat arra nézve, mikép kelljen a nép befolyását a kormányzatra jobban érvényre juttatni. Hogy ez a kitétel a parlamentáris kormányzati elv teljes elfogadását jelenti-e, nem merjük biztosra venni. De mindenképen megbízhatunk abban, hogy a német politikának következő fejezete csak a megegyezés szélére fogja vitorláit kifeszíteni, állandóan, egyenesen a béke réve felé fog törni. Csak ha mindenfelé láthatón ez a lobogó lesz az új kancellár hajójára tűzve, számíthat a német nép megnyugvására és ugyanakkor a külföldi népek bíró előzékenységére is. Balt és az entente fegyverszünetet mint A szobranje péntekre halasztotta a döntést. Szatomikiban, az entente főparancsnoka és a bolgár delegátusok megkötötték a fegyverszünetet, Bulgária végleges politikájáról azonban csak a szobránje fog dönteni, amely péntekre halasztotta ezt a dötést. Párisi hivatalos jelentés szerint a fegyverszünet megkötése után — a bolgár kiküldöttek az entente összes kikötéseit elfogadták — a szalonikai főparancsnok most már hozzá fog látni a feltételek gyors végrehajtásához. Szófiai hivatalos jelentés konstatálja, hogy az ellenségeskedések az egész vonalon megszűntek s kötelességévé teszi a hadseregnek és nemzetnek, hogy a nyugalmat és fegyelmet őrizze meg. Egyben kifejezi ezt a reményét, hogy a béke művét rövidesen befejezik. Már most az a kérdés, hogy melyek voltak Franchet d'Espéray fegyverszüneti föltételei! A Reuter- és Havas-ügynökségek bő kommünikékben adják tudtul az entente álláspontját. Eszerint egyelőre csak a fegyverszüneti föltételekről lehet szó, a politikai kérdések — Bulgária határainak megállapítása — a békekonferencia dolga lesz. A fegyverszüneti föltételek vezetőelve pedig az, hogy az entente keleti hadműveleteinek szabadsága biztosíttassák. Ennek érdekében Bulgáriának teljesen szakítania kell a a központi hatalmakkal és Törökországgal; hadseregét le kell szerelnie vagy rendelkezésére kell bocsátania az entente-nak, hogy különböző frontokon fölhasználhassa: Bulgáriának ki kell ürítenie az összes megszállt területeket; vasútjai fölött az ellenőrzést át kell engednie az entente-nak, hadiszereit, hadianyagát és kikötőit pedig át kell adnia az entente-nak. Ebből következik, hogy a központi hatalmak Bulgáriában levő csapatait vissza kell vonni s hogy a hadműveletek csak szerb földön fognak tovább folyni a bolgár csapatok részvétele nélkül. Az albán—macedónai fronton az entente csapatok az első napok gyors sikerei után, nem tudtak jelentékenyebben előrehaladni. Ez részben a bolgár csapatok erőteljes defenzívájának volt köszönhető, így a Doiran-tótól keletre, az ott harcoló bolgár egységek erélyes védelemben ismételten visszaverték az entente csapatok rohamait, foglyokat és ágyukat zsákmányoltak. Itt tehát az entente-csapatoknak nem volt olyan sikerük, mint a Bregalnica völgyében. Az entente-csapatok azonban az utóbbi fronton sem tudták sikereiket teljesen kiaknázni, mert a Bragalnica völgyéből alig vezet járható út a Struma völgyébe és Szófia, felé. Nagyjában a régi bolgár határ mentén a bolgár csapatok megállították az ellenséget, a Strumicánál levő kis terepszakasz kivételével. A Vardartól keletre a bolgárok sikeresen zárták el a kumatnovói fensikra vezető utakat és megakadályozták az előnyomulást a Kumanovo—kustendili után. A szerb csapatok, de különösen a szerb lovasság erőltetett menetben elérték Üszküb városát és azt megszállták. A bolgárok a város fölött foglaltak állást és elzárták a különböző irányban vezető utakat. A Prilep felé nyomuló entente-csapatok beszüntették offenzívájukat. Az entente mostani frontja pontosan két és félszer szélesebb a régi frontnál. Ez okozza, hogy a szalonikii hadsereg ereje megbénult, mert a rendelkezésre álló tartalékot teljesen felemésztette ez a széles front. A közlekedési nehézségek, a hajótér hiány és egyéb akadályok bizonyára hosszabb időre" megakadályozzák az erélyesebb offenzvát a központi hatalmak új szerbiai frontjával szemben, mely most már természetesen a bolgárok nélkül fogja a védekezést megkísérleni. A Festi Hírlap mai száma 16 oldal.