Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-12 / 265. szám

U*I Bodapest 1918. XL. övíolys®, 285. (13,882). szám. 22.-" 7 - 80­Bgéss A VM* •••« « « 88 K — f Pólévro é4 Negyedévre Sgj hón •.»..... Egyes szám in helyben és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon. 40 fliléc. Blfieté* ée apró hirdetés dJjBEnlíía ueriat. SZERKESZTŐSÉG É8 KIADÓHIVATAL : Budapest, V., Vilmos o3Ú8zlr-4t 78. TELEfON: 122—M 122—92 122—93 122—04 122—95. (Éjjol 122—91 122—92 hivandó.) PTéKRIADÓHIVATALl Budapest, Erzsóbet-körút L Talefon : Józsof 52—96. Undar ment Belgrádiba. Ciemenceay távirata Franchet-hez: csak katonai kérdésekről a csel?, szerb és román eréssak elgen. — visszarendelt® a szerb csapatokat. A Heinz ssom. Az osztrák császár elismeri Német-Ausztria JSwendö államformáiul. Az entente és Intelt nlHIrfiIK n fegperszlnetí szerződést. Solf ttlfgkozása Wllsonföoz. — Serltaben tiszta szocialista kormány alakult. Vilmos császár Hollandiába menekült. Forradalmi mozgalmak egész Európában. B? FöniéB Tanács fölhívással fordul ftS ország valamennyi nemzeti tanácsához, hogy döntsenek már most, minden további halogatás nélkül: csatlakoznak-e a Nemzeti .Tanácsnak ahhoz as elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája a köz­társaság legyen. Ezt a fölhívást vártok, korábban is megértettük volna. Mikor köröskörül már mindenütt kimondták a köztársaságot mi­kor Német-Ausztria, sőt Németország is ki­kiáltotta már a köztársaságot, mi meg min­dig tartottuk magunkat a formákhoz és egy elvi kijelentésen tul nem siettünk, szépen vártánk. Most, ngy látszik, nem lehet és nem szabad tovább várni. Vilmos császár le­mondott s fiával és feleségével együtt anto­mobilon Hollandiába menekült, ahol inter­nálták őket Habsburg Károly ebből nyilván megértette, hogy mi a lecke s hétfőn délben végre kiadott egy manifesztnm-féle stügya­korlatot, amelyben egy kicsit szemérmesen s egy kis kásakerülgetéssel ugyan, de le­mond az osztrák trónról. Nem várunk egy alkotmányozó gyűlésig. Nem várunk egy percet sem tovább. Kimondjuk, hogy köztársaság akarunk lenni s a bálvány­imádásból az utolsó kis maradékot, a királyt i is beszüntetjük. Elég volt Hiszszük, hogy csak a jeladásra volt szükség s a Nemzeti Tanács fölhívására az ország minden részé­ből nyomban meg fognak jönni az ujjongó csatlakozások. Hosszú mondat volt a király­ság: most pontot rakunk a végébe. Nincs tovább. Velünk, a vérző és ártatlan magyar néppel, Clemenceau még rövidebben végzett. Érdemben jóformán nem is felelt a Franchet d'Esperey utján hozzáintézett kérésünkre. Mi az neki, hogy Magyarország határait legalább a békekonferencia döntéséig ga­rantálják! Nem mondja, hogy igen, azt. hogy nem. Csak ugy tesz, mintha nem se, is hallaná , hogy van egy alázatos kérésünk. Ha ebben a súlyos helyzetben a Károlyi­kormány a Nemzeti Tanács elé ment; becsü­letes és természetes lépés volt Shaá Nem­zeti Tanács arra kérte a kormányt hogy mint a régi rend bűneinek egyéb keserű kö­vetkezményét, ezt a keserű pohárt is vállal­ja: ezt is csak helyeselni tudjuk. Inkább ki kell üríteni a legkeserűbb pohárt is, sem­hogy erre a megpróbált országra ráereez­szük a teljes anarchiát. Hajótörés után egy roncs is jobb, mint a hullám tenger, melybe kapaszkodni nem lehet S ez a kormány tiszta, jót akar és ártatlan benne, hogy a le­hetetlen kényszerhelyzetben mindent el kell fogadni. Pedig hogy mennyire szükséges lett volna, hogy a versaillesi haditanács meghallgassa Károlyi kérését a zt a rohanó események fájdalmasan igazolják. Franchet d'Esperey, aki, hir szerint, vissza is paran­csolta az Újvidékbe hatolt szerbeket maga is belátta, hogy ez a helyzet aligha nevezhe­tő fegyverszünetnek s a maga szakállára is javunkra intézkedett. De megteszi-e ugyan­azt északon is, ahol a csehek állítólag majd­nem Vácig akarnak leereszkedni? És meg­teszi-e vajon az ellenintézkedést Erdélyben is, amerre komor hirek szerint Románia irányítja katonáit? Mi fegyverszünetet kö­töttünk az entente-tal. Kemény föltételeket kaptunk és lenyeltük. De hát, ha fegyver­szünetet kötöttünk, hogyan viseljünk to­vább háborút s ha a kemény föltételek sze­rint hat hadosztálynál több nem maradhat fegyverben, hogyan tudjunk védekezni cse­hek és románok elleni Vannak ugyan meg­nyugtatóbb hirek is, melyek szerint Cseh­ország nem akar ellenünk háborút viselni s ami cseh lobogó alatt történik, az csak cseh martalócok magánvállalkozása. De ha ez igaz, akkor Csehországnak kellene a rnar­talócait megfékezni, mint ahogy Horvátor­szág 1 oválisán megfékezte a 7öld káder martalócait Csehország B a cseh kormánjj azonban még hallgat És nekünk meg van­nak kötve a kezeink. Nekünk hat hadosa* tályt engedélyeztek s több hadosztály már Bzavunk megszegése volna. Hát mit esinál­lvmunnk csehek és románok betörésed ellent Oh, ez kegyetlen tréfa, kivenni kezünkből még a követ is és aztán elvágni az összes ku­tyák láncait Ezt még a legyőzött néppel sem szabad megtenni, mert a győzőknek vannak jogaik, de a legyőzöttek sirámai el­jutnak a győztes országok emberibb lelkei­hez ős jaj lehet a győzőknek, nemcsak a le­győzöttnek. A francia kormányt ia megbuk­tathatja a forradalom, amely ma már nem ismer győztest ós legyőzöttet s végigszáguld még az európai semleges országokon is. S egy éjszaka érkezett szikratávirat szerint már meg is buktatta: a francia forradalmi szocialisták Clemenceau kezéből kiragad­ták a hatalmat A győztes országok embe­ribb lelkeihez appellal hát a legyőzött Ma­gyarország. Lám, Németország is appellál az em­beribb lelkekhez. Kegyetlen föltételeket ka­pott ő is, mint mi. El kellett azokat fogad­nia, mint nekünk is. De az ártatlan nemet nép, mely már elkergette a háború bűnöseit, joggal kérdi Wilsontól, hogy miért kell a blokádot s a kiéheztetést föntartani az ártat­lanokkal szemben is, akik a háborút csak megszenvedték, nem okozták? Miért kell éheztetni hetven millió ártatlan embert, asszonyt, gyermeket, mikor a fegyvereket már a katonák kezéből kicsavarták s Német­ország fontos pontjait úgyis megszállották? Miért kell megkínozni az ártatlanokat, akik a bűnösök fölött igazságot tettek s éhesen siettetnék a végleges békét? Németország appellál és mi is appellálunk. Mert nem az a,legfontosabb, hogy a hadügyminiszter föl­hivása szerint megpróbáljuk fegyveresen elhárítani a ránk törő gonosz szándékokat A Pesti- Eíiiaw mai száma IS cldaL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék