Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-12 / 265. szám
2 . PESTI HÍRLAP 1913. november 22. reád hanem az a fontos, hogy kiáltó szavunkat meghallják Franciaországban, Angliában és Amerikában azok a rétegek, melyek ott sem rajongtak a háborúért s melyek ma, a győzelem után, még kevésbbé rajonghatnak a fölösleges és embertelen kegyetlenségekért Az emberiség lelkéhez appallalunk. Azt a háborút, melyre bennünket föh iszonáltunk. 3 Egy ujabb háborút, melybe az ellenkező oldalról akarnának bennünket beugratni, a legszigorúbb önvédelem mértékén túl csinálni nem akarjuk. Az emberiség kötelessége közbeszólni, hogy bennünket egy újabb háborúba ugratni ne engedjen. Azon a rövid pórázon, melyen kötve tartanak, a hat faadosztálylyal, életösztönünk parancsa szerint távol próbáljuk tartani alattomosan ránk törő ellenségeinket, de csak azért, nagy időt nyerjünk, hogy az emberiség megállíthassa ezt a gonosz, ezt a bűnös játékot, velünk, védtelenekkel szemben... H Nsmngefti Traihafts!•mosta a kormányt a frissenel slrkálás. A kormány tagjai vasárnap délelőtt tanácskozásába gyűltek össze Károlyi Mihály elnöklete alatt a miniszterelnökségen. A tanácskozás után a miniszterelnök arra kérte Slock Jánost, a Nemzeti Tanács elnökét, hogy azonnal hívja össze ülésre a Nemzeti Tanácsot, mert a kormány nyilatkozni kíván. A Nemzeti Tanács délután félkettőkor tartotta ülését az intéző bizottság és a kormány tagjainak jelenlétében a központi városházán. Károlyi közli Clemenceau válaszát. Károlyi Mihály miniszterelnök feszült figyelem közben állott felszólásra, hogy a helyzetről tájékoztassa a taxácsot. Sorsdöntő pillanatban a kormány arra határozta el magát, hogy a Nemzeti Tanács döntése elé terjeszti a legfontosabb külpolitikai kérdéseket Tudvalevő, hogy a Belgrádba utazott magyar küldöttség Franchet tábornok pontjait nem írta alá, hanem sürgönyt küldött a francia miniszterelnökhöz, amelyben Magyarország területi integritásának a béketárgyalásokig való garantálását kérte, mert enélkül neon érzett magában elég erkölcsi erőt a fegyverszüneti szerződés aláírására. A sürgönyre a következő válasz érkezett: Franchette Espéray, a szövetséges belsti hadseregek főparancsnoka gróf Károlyi Mihály belgrádi megbízottjához Farínból a következő táviratot veszem: Válasz az 508/3. számú táviratra: „Fölkérem, hogy Károlyi gróflal csak a katonai kérdésről tárgyaljon, minden más kérdés kizárásával véglegesen irányadó. Clemeneau." Franchet. — És a válasz se nem tagadó, se nem igenlő. Felfogható úgy is, hogy tulajdonképen nem tagadja meg kérésünket, de nem ad rá választ. A mi felfogásunk szerint a választ in peius k®H tekinteni és úgy kell megvizsgálni, mintha az elutasító volna. Figyelmeztetem azonban a Nemzeti Tanácsot, hogy már ez a fegyverszüneti szerzőödés, amelyet alá kellett volna írnunk, tárgyalásaink és okfejtésünk eredményeképen kedvezőbb volt, mint az, amelyet Franchet először elénk tett, mert kimaradt belőle a 17. pont, így az első szöveg a mi javunkra döntő változást szenvedett, úgyannyira, hogy már Belgrádban tanakodtunk, ne írjuk-e alá azonnal? Megfogalmaztuk a Parisba küldendő táviratot és ez 11 órakor feladásra készen volt, 12 órakor pedig, amikor Franchet a végleges szöveget megmutatta, akkor a 17. pont, az úgynevezett betörési és zavargási klauzula, a szerződésből már fel volt hagyva és ezzel nagyoic történt a mi álláspontunk felé. Ennek dacára a minisztertanács úgy határozott, hogy fnttartja azt az álláspontot, hogy nem érez magában annyi erkölcsi erőt, hogy egyedül határozza el a szerződés aláírását, hanem ezt csak akkor teszi, ha a Nemzeti Tanács erre egyenesen utasítja. A szerb csapatok beltl vannak Újvidéken és erősen haladnak befelé. E pillanatban már elérték a Pancsoja—Verses és a Pancsova—Antalfalva vonalakat. A németek felszedik a vasúti síneket és igyekeznek akadályozni a szerbek előnyomulását. A szerb és német csapatok között tényleg hadiállapot van, ha alá nem írjuk a szerződést, annyit jelentene, hogy Magyarország hadszíntérré válik és a délvidéken a német és entente-csapatok között háborúra került. Jor. Prágából visszajött kiküldöttünk, ha nem is hivatalos értesítéssel, de jó információval. Ezen információ szokat tegnapi nemzeti ünnepükön elhatározták a csehek, hogy megszállják azokat a magyar megyéket, amelyekre aspirálnak. A cseh csapatok elindultak és gyors tempóban haladnak a. országban. Állítólag, hangúlyozoat, hogy állítólag az a tervük, hogy megszállják Pozsonytól és a Dunától északra, Váctól északra, Gyöngyöstől, Tokajtól, Csaptól északra, onnan elkanyarodva Máramaros megyéig a felvidéket. Ez körülbelül 17—10 megyét jelent. — Súlyos a helyzet román részről is. Románia állandóan belpolitikai nyugtalanságok színtere és a magyarországi románság kedélyállapota is rendkívül izgatott. Igazunk és fizikai gyengeségünk teljes tudatában cenkis a jogra támaszkodhatunk. Ezért ez az előterjesztésünk, hogy írjuk alá Franchet tábora okkal a fegyverszüneti szerződést s ha aláírtak, a betörések egyszerű erőszakot jelentenek. Bárki betör, tiltakozunk ellene, felemeljük óvó szavunkat és eppellálunk a világ művett népeinek ítéletire, de fegyvert nem szegezünk elenüük, mert mi állni akarjuk és fogjuk az aláírandó fegyverszüneti szerződést. Mindezen szempontoknál fogva sürgősen szükséges a fegyverszünetet megkötni a Nemzeti Tanács hozzájárulásával, hogy a Neanzsi Tanács súlya emelje a kormány súlyát. Ha ezt elfogadják, a kormány megbízottja még ma különvonaton Imtasik Franchet tábornokhoz és aláírja a fegyverszüneti szerződést. A cseh tót és román kérdésben ma délután tanácskozik a minisztérium és még az este a Nemzeti Tanácsnak e kérdésekre ma elder-Jeeztést óhajtunk tenni. Hoch János beszade. Hoci: János elnök tartott ezután mélyen megindító beszédet. Szomorú szívvel, mélységes megdöbbenéssel fogadjuk a miniszterelnök úr szavait De kötelességemnek tartom innen az elnöki székből megmondani, hogy mi csak likvi. dáljuk azt a szerencsétlen helyzetet, amelyet a régi kormány bűnös politikája folytán örökségül reánk hagyott. Bűneit viseljük mi annak a rendszernek, amely minden külföldi rokonszenvet következetesen kiirtott, amely bennünket odaláncolt a nagyhatalmi hóbort politikájához és Ausztriának gyarmatává és szolgaállamává tett. Az az elmúlt rendszer, amely korrupciót és bűnt árasztott mindenfelé, kiirtott a nemzet szívéből minden nemzeti önérzetet s végül mindenkinek a prédájává tette az országot. Minden magyar ember szive sajog és fáj, hogy ilyen szerencsétlen viszonyok között kell most békét teremteni kifelé, rendet és nyugalmat befelé. Barátaim! Emelkedjünk fel e pillanatban a helyzet magaslatára. Ki kötheti meg előnyesebben Magyarország rászóló a békét, mint ez a kormány, amely belőlünk alakult, amelynek képviselője, Károlyi Mihály, Franchet tábornok szavai szerint ia, az egyedüli ember, akivel az entente bizonyos jóindulattal, ,regarddal viseltette. Eljátszottuk tökéletesen a nyugati államok rokonszenvét, ki vagyunk szolgáltatva egy vesztett háborúban a reánk nehezedő ellenségek minden kívánságainak, mert rajtunk is beteljesedik a vae victis, jaj a legyőzötteknek elmélete. Most nekünk első kötelességünk, menteni, ami még menthető. Ha Magyarországon tud valaki egyetlen férfit vagy egy rendszert, amelylyel jobb békét lehet kötni, akkor kötelesség volna rögtön átadni ennek a hatalmat minden kínjával és keservével. Felelőssé tessszük a történelem előtt, felelőssé teszszük a nemzet előtt azt a szerencsétlen rendszert, amely hacsak pár hónap előtt nem is fölényes helyzetünk alatt, hanem csak pár hét előtt arra a magaslatra tud helyezkedni és a nemzet érdekének alá tudja rendelni piszkos, eme anyagi érdekét, akkor ma Magyarország n sem állna lefegyverezvi, kiszolgáltatva, hanem mint, haltó és megbecsült ellenfél, tisztességes likcrüne i-lehet tudott volna biztosítani. Ezért a törvényhozás fogja őket felelősségre vonni jogilag, anyagilag és erkölcsileg. Egyénenként fogjuk őket az ország ítélőszéke elé állítani. A nemzet ítélni fog! — Ha nem volna Károlyi Mihályunk, elő kellene kaparni, hogy jöjjön ide a kormányelnöki székre, mert éveken keresztül hirdetett következetes demokratikus és pacifista politikája, az entente iránt mindenkor hangoztatott rokonszenve révén a legalkalmasabb arra, hogy vele bizonyos elnézéssel tárgyaljanak. Eznélfogva nincs más tennivalónk, mint a kebelünkből kiküldött kormányt a legmelegebben támogatni és kijelenteni, hogy az ország sorsát rábízzuk az ő tiszta kezükre. Nincs más, egyedül ti vagytok hivatva, hogy megmentsétek nekünk a menthetőt és az országot végre a békének tértbe vezessétek be. Egy pillanatig se habozzatok. Lelkiismereti aggályok ne gyötörjenek benneteket, mert nem tudunk más kivezető utat, mint esi és ezt a keserű poharat a nemzet érdekében nektek ki kell ürítenetek! Ha Jasznek gáncsvetője, akik rámutatnak majd ennek a szerencsétlen békekötésnek hátrányaira, azt az erkölcsi erőt adjuk nektek, hogy a nemzet nemesen érző lelke, a becsillelői és tiszta emberek szíve nemcsak megérti az álláspontotok helyességét, hanem a felelősséget ezért veletek megcsalnd kész is. Ez a Nemzeti Tanács egyhangú véleménye: szolidárisak vagyunk kormányunkkal, készek a békekötésre és ennek minden következményét vállaljuk, együtt viseljük. Mily kegyetlen helyzet, itt az ellenség összes határainkban és nincs erő védeni hazánkat, mert gonosz kezek elfecsérelték erőnket idegen céloknak és idegen érdekeknek szolgálatában. Légy nyugodt, — mondotta Hodk, Károlyihoz fordulva és könnyekig meghatva a kormány tagjait és az intéző-bizottságot, e légy nyugodt lelkiismeretedben, téged a felelősség nem terhel, te nem cselekszel mást, mint mented az ország részére azt, ami még menthető és késs vagy ezért te kiállani a rágalicasás nyilainak is. Elmondhatod a költő szavaival: Legyen az én nevem meggyalázott, csak ez ország szabadságát biztosíthassam, tegyen ideiglenesen bár meghurcolva, csak meglehesd nemzetednek, amit a külföldön más megtenni nem tud. Sokszor részekre volt már tépve ez az ország és a gondviselés az időik során mindig elvesíteni tudta.. Bízunk ma is a Gondviselésben, bízunk a nemzet erejében. Ezer éven át hányszor gázoltak le bennnünket és a nemzet felüdülve mindig összeszedte erejét, hogy új viharokkal, új részekkel birkózzék meg. Édes barátom, Károlyi Mihály, ezt az erőt kívánjuk neked adni, hogy nyugodt lelkiismerettel, felemelt homlokkal, magadban nem kételkedve és felelőssé nem tévén önmagadat az eseményekért, tedd meg, ami tehető. A Nemzeti Tanács mögötted, melletted áll ez ország színe előtt. Egy hangra határozat. Ábrahám Dezső, Garbói Sándor, Purjesz Lajos, Magyar Lajos, Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és Székely Ferenc felszólalása után az elnök feltette a kérdést, hogy hajlandó-e a Nemzeti Tanács támogatni a kormányt és erkölcsi felelősségét megosztani, igazolni őket saját lelkiismeretük aggályával szemben is, teljes mértékben hozzájárulva ahhoz, hol cselekedjenek a nemzet nevében úgy, ahogy a nemzet érdekében jónak látják. A Nemzeti Tanács ezt egyhangúlag kimondotta. Károlyi Mihály köszönetet mondott a bizalomért és támogatásért az egész kormány nevében. Most kezdem érteni e nagy férfiú, — mondotta Széchenyi István képére mutatva — Széchenyi István tépelődéseit, a rettenetes tragikus órákat, most érzi át igazán velem együtt a kormány mindegyik tagja. Uttter miniszter Bolgrádba utazott a fegyverszénet véglegesítésére. Linder Béla miniszter a magyar kormány megbízásából Dormándy Géza alezredes, Bakonyi Endre miniszteri titkár és Fercsák Imre módszteri segédtitkár társaságában vasárnap este különvonaton Belgrádba utazott, hogy az eofento balkáni haderőinek főparancsnokával a fegyverszünetet véglegezi Ka Linder és kísérete hétfőn reggel érkezett Újvidékre. A pályudvaron, amelyet szerb katonaság tart megszállva, Payerle Nándor főkapitány és Stiely Walter vezérkari százados fogadták- A miniszter a pályaudvarról a szerb féminákiumba levő katonai parancsnokságra ment s ott tisztázta Bugarszky őrnaggyal a Belgrádba való utalás kérdését. A miniszter ezután a városházán tanácskozott Profuma polgármesterrel ésPayerle rendőrfőkapitánynyal, majd kisérejével hajóra fizett és folytatta útját Belgrádba. A filmjeil Tajiács a kváretág rögtöni folmdívára sietett. A Nemzeti Tanács mai üléséből ezt a proklamációt bocsátották ki: — A világesemények sürgős kötelességévé teszik Magyarországnak, hogy jövendő állami életének formájáról m már most határozzon. Németország köztársaság lett, Német-Ausztria, amely a Habsburg-ház hatalmának úgyszólván családi hitbizományként volt legerősebb alapja, köztársasággá nyilvánítja magát. Magyarország a múlt bűnei, mulasztásai következtében eddig a jövő államformáról nem dönthetett a végleges elhatározást azonban most már halasztgatni nem lehet az alkotmányozó gyűlés összehívásáig sem. Az idő most életkérdés. A Magyar Nemzeti Tanács azzal az ünnepe-