Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-12 / 265. szám

2 . hanem az a fontos, hogy kiáltó szavunkat meghallják Franciaországban, Angliában éa Amerikában azok a rétegek, melyek ott sem rajongtak a háborúért s melyek ma, a győ­zelem után, még kevésbbé rajonghatnak a fölösleges és embertelen kegyetlenségekért Az emberiség lelkéhez áppallalunk. Azt a há­bornt, melyre bennünket iö!h;is9cnáltr.k. 33gy ujabb háborút, melybe az ellenkező oldalról akarnának bennünspt beugratni^ a legszigo­rúbb önvédelem mértékén tol csinálni nem akarjuk. Az emberiség kötelessége közbe­szólni, hogy bennünket egy ujabb háborúba ugratni ne engedjen. Azon a rövid pórázon, melyen kötve tartanak, a hat faadosztálylyal, életösztönünk parancsa szerint távol pró­báljuk tartani alattomosan ránk törő ellen­ségeinket, de csak szért, ! ugy időt nyerjünk, hogy az emberiség megállíthassa ezt a go­nosz, ezt a bűnös játékot, velünk, védtelenek­kel szemben... H Nsmgefti Tfaihafts!­•ms2ta a kormányt a f yirssHnel slilrásáFs. A kormány tagjai vasárnap délelőtt tanács­kozásába gyűltek össze Károlyi Mihály elnöklete alatt a miniszterelnökségen. A tanácskozás után a miniszterelnök arra kérte Ilock Jánosi, a Nem­zeti Tanács elnökét, hogy azonnal nivja össze ülésre a Nemzeti Tanácsot, mert a kormány nyi­latkozni kíván. A Nemzeti Tanács délután fél­kettőkor tartotta ülését az intéző bizottság és a kormány tagjainak jelenlétében a központi vá­rosházán. Károlyi közli Clemenceau válaszát. Károlyi Mihály miniszterelnök feszült figyelem közben állott fel szólásra, hogy a hely­zetről tájékoztassa a taxiácsot. — Sorsdöntő pillanatban a kormány arra határozta el magát, hogy a Nemzeti Tanács dön­tése elé terjeszti a legfontosabb külpolitikai kér­déseket Tudvalevő, íiogy a Belgrádba utazott magyar küldöttség Franchet tábornok pontjait \ nem irta alá, hanem sürgönyt küldött a francia miniszterelnökhöz, amelyben Magyarország te- , rülett integritásának a béketárgyalásokig való i garantálását kérte, mert enólkiil neon érzett ma­gában elég erkölcsi erőt a fegyverszüneti szer­ződés aláirására. A sürgönyre a következő vá­lasz étkezett: Franchet <F Espéray, a szövetséges ltelsti hadseregek főparancsnoka gróf Ká­rolyi Mihály belgrádi megbízottijához Farín­ból a kCvetkezö táviratot veszem: Válasz az 5S08/3. ezájnu táviratra: „Fölkérem, hogy Károlyi grőlíaJ csak a katonai kérdésről tárgyaljon, minden más kérdés kizárásával véglegesen irány­adó. Clemeneau." Franchet. — Es a válasz se nem tagadó, se nem igenlő. Felfogható ugy is, hogy tulajdocképen nem tagadja meg kérésünket, de nem ad rá vá­laszt. A mi felfogásunk szerint a választ in peius k®H tekinteni és ugy kell megvizsgálni, mintha az elutasító volna. Figyelmeztetem azon­ban a Nemzeti Tanácsot, hogy már ez a fegy­verszüneti ezerzftdés, amelyet alá kellett volna irpunk, tárgyalásaink és okfejtésünk eredmé­nyeképen kedvezőbb volt, mint az, amelyet Fran­chet először elénk tett, mert kimaradt belőlo a 17, pojit, igy az első sgöveg a mi javunkra döntő változást szenvedett, úgyannyira, licgy már Belgrádban tanakodtunk, ne irjuk-e alá azon­nal? Megfogalmaztuk a Parisba küldendő táv­iratot és ez/11 órakor feladásra készen volt, 12 órakor pedig, amikor Franchet c végleges szö­veget megmutatta, akkor a 17. pont, az úgyneve­zett betörési és zavarg&si klauzula, $ szerződés­ből már lel volt hagyva ós ezzel nagy Upic tőr­tént a |ni álláspontunk felé. Ennek dacára a mi­nisztertanács ugy hatáyczolt, hogy fnttaríja azt az álláspontot, hogy nem érez magában annyi erkölcsi erőt, licgy egyedül határozza cl a szer­ződés aláírását, hanem ezt csak akkor teszi, ha a Nemzeti Tanács erre egyenesen utasítja. A saerb csapatok bejií vannak Újvidéken és. erősen haladnak befelé. E pillanatban már elérték a Pancso-ja—Verses és a Pancsova—Antalfalva vonalakat. A németek felszedik a vasúti síneket és igyekeznek akadá­lyozni a szerbek elönyomulását. A szerb és né­met csapatok között tényleg hadiállapot van, ha alá nem Írjuk a szerződést, annyit- jelentene, hogy Magyarország hadszíntérré válik és a dél­vidéken a német és entcnte-csapatok között há­borúra kerül g. íor. t PESTI HÍRLAP Prágából visszajött kiküldöttünk, ha nem is hivatalos értesítéssel, de jó információval. Ezen információ azoriut tegnapi nemzeti ünne­pükön elhatározták a csehek, hogy megszállják azokat a magyar megyéket, amelyekre aspirálnak. A cseh csapatok elindultak és gyors tempóban haladnak «/. országban. Állítólag, hansgulyo zoai, hogy Sllitólag az a tervük, hogy meyszált­fák Pozsonytól és a Dunától északra, Váctól északra, Gyöngyöstől, Tokajtól, Csaptól északra, onnan elkanyarodva Márainarosmegyéig a fel­vidéket. Ez körülbelül 17—10 megyét jelent. — Súlyos a helyzet román részről is. Ro­mánia állandóan belpolitikai nyugtalanságok színtere és a magyarországi románság kedély­állapota is rendkívül izgatott. Igazunk és fizikai gyengeségünk teljes tudatában cenkís a jogra tá­maszkodhatunk. Ezért ez az előterjesztésünk, hogy ii-Juk alá Franchet tábora okkal a fegy­verszüneti szerződést s ha aláirtak, a be­törések egyszerű erűszakot jelentenek. Bárki betör, tiltakozunk ellene, felemeljük óvó szavunkat és eppellálunk a világ müvett népei­nek Ítéletire, de fegyvert nem szegezünk eEe­nttk, mert mi állni alkarjuk és fogjuk as alá­írandó fegyverszüneti szerződést. Mindezen szempontoknál fogva sürgőién szükséges a fegy­verszünetet megkötni a Nemzeti Tanács hozzá­járulásával, hogy a NeanzsÜ Tanács sulva emelje a kormány súlyát. Ha ezt elfogadják, a kormány Megbízottja rnéy ma különvonaton Imtasik Fran­chet tábornokhoz és aláírja a fegyverszüneti szerződési. A oseh tót és román kérdésben ma délután tanácekozik a minisztérium és még az este a Nemzeti Tanácsnak e kérctósekfeöa eloler­Jeeztéet óhajtunk tenni. Hpc& Jáaos bes&ade. Hoci: János elnök tartott ezután mélyen megindító beszédet. Szoniorn szívvel, mélységes Kegdöhbenóssel fogadjuk a miniazterelíiök ur ez&vait De kötelességemnek tartom innen az el­nöki székből megmondani, hogy mi csak liktí-. dúljuk azt a szerencsétlen helyzetet, amelyet a régi kormány bűnös politikája folytán öröksé­gül reánk hagyott. Bűneit viseljük mi annak a rendszernek, amaly minden külföldi rokonszen­vet következetesen kiirtott, amely bennünket oda­láncolt a nagyhatalmi hóbort poliitkájához éa Ausztriának gyarmatává é3 szolgaállamává tett. Az az elmúlt rendszer, amely korrupciót és bűnt árasztott mindeiífelé, kiirtott a nemzet szí­véből minden nemzeti önérzetet s végül minden­kinek a prédájává tette aa országot. Műiden ma­gyar ember szive sajog és fáj, hogy ilyen sze­rencsétlen viszonyok között kell most bókét te­remteni kifelé, rendet és nyugalmat befelé. Bará­taim! Emelkedjünk fel e pillanatban a helyzet magaslatára. Kí kötheti meg előnyögebben Ma-, gyarorsaág rászóró a békét, mint ez a kormány, amely belölünk alakult, amelynek képviselője, Károlyi Mihály, Franchet tá-bornok szavai sze­rint ia, az egyedüli ember, akivel az entente bi­zonyos jóindulattal, ,regarddal víseltetUc. Elját­szottak tökéletesen a nyugati államok rokon­szenvét, ki vagyunk szolgáltatva egy veszt üt t há* borúban a reánk nehezedő ellenségek minden kí­vánságainak, mert rajtunk is beteljesedik a vae victis, jaj a legyősötteknek elmélete. Most ne­künk első kötelességünk, menteni, ami még ment­hető. Ha Magyarországon tud valaki ogyetlon férfit vagy ©gy rendszert, emelylyel jobb békét lehet kötni, akkor kötelesség volna rögtön át­adni ennek a hatalmat minden kínjával óé keser­vével. Felelőssé tessszük a történelem előtt, fe­lelőssé teszsziik a nemzet előtt azt a szerencsét­len rendszert, amely hacsak pár hónap előtt nem is fölényes helyzetünk alatt, hanem csak pár hit előtt arra a magaslatra tud helyezkedni és a nemzst érdekének alá tudja rendelni piszkos, őmö anyagi érdekét, akkor ma Magyarország *i«m állna lefegyvorezvs, kiszolgáltatva, hanem mint, h íltó és megbecsült ellenfél, tisztességes li'kcfüiij'ic-lchet iudott volfia biplositani. Ezért a törvényhozás fogja őket felelősségre vonni jogi­lag, anyagilag és erkölcsileg. Egyénenként fog­juk őket as ország Ítélőszéke elé állítani. A nem­zet ítélni fog! — Ha nem volna Károlyi Mihilyunk, elő kellene kaparni, hogy jöjjön ide a kormányelnöki székre, mert éveken keresztül hirdetett következe­tes demokratikus és pacifista politikája, az en­tente iránt mindenkor hangoztatott rokonszenve réven a legalkalmasabb arra, hogy vele bizonyos elnézéssel tárgyaljanak. Eranélfegva nines más tennivftlóiik, mint a kebelünkből kiküldött kor­mányt a legmelegebben támogatni és kijelenteni, hogv az ország sorsát rábízzuk az ő tiszta ke­zükre. Nincs más, egyedül ti vagytok hivatva, hogy megmentsétek nekünk a menthetőt és az or­1913. november 22, teád ezágot végre a békének tértbe vezessétek be. Egy pillanatig se habozzatok. Lelkiismereti ag­gályok ne gyötörjenek benneteket, mert nein tu­dunk más kivezető utat, mint esi és ezt a keserű poharat a nemzet érdekében nektek ki kall üríte­netek! Ha Jasznek gáncsvetőfc, akik rámutatnak majd ennek a szerencsétlen békekötésnek hátrá­nyaira, azt az erkölcsi erőt adjuk nektek, hogy a nemzet nemesen érző lelke, a becsfüeí«i és tiszta emberek szive nemcsak me-éríi a ü álláspontotok helyességét, hanem a felelősséget ezért veletek inegosataoi kész is. Ez a Nemzeti Tanács egy­hangú véleménye: szolidárisak vagyunk kormá­nyunkkal. készek a békekötésre és ennrk minden következményiét vállaljuk, együtt viseljük. Mily kegyeilen helyzet; itt az ellenség összes hatá­rainkban és nincs erő védeni hazánkat, mert go­nosz kezek elfecsérelték erőnket idegen céloknak é3 idegen érdekeknek szolgálatában. Légy nyu­godt, — mondotta Hodk, Károlyihoz fordulva és könnyekig meghatva a kormány tagjait és az iu­téső-bizottságoí, — légy nyugodt lelkiismereted­be*, téged a felelősség nem terhel, te nem cselek­szel mist, mint mented az ország részére azt, ami még menthető és késs vagy ezért te kiállani a rágalitcasás nyilainak is. Elmondhatod a költő ez&vaival: Legyen az én nevem meggyalázott, c<i&k ez ország szabadságát biztosíthassam, te­gyen ideiglenesen bár meghurcolva, csalt megle­hesd nemzetednek, amit a külföldön más meg­tenni nem tud. Sokszor részekre volt már tépve ez az ország ée a gondviselés az időik során min­dig ef^esitepi tudta.. Bízunk ma is a Gondviselés­ben, bizunk a nemzet erejében. Ezer éven át hányszor gázoltak le beamünket és a nemzet fel­üdülve mindig összeszedte erejét, hopv uj viha­rokkai, uj vészekkel birkózzék meg. Édes bará­tom, Károlyi Mihály, ezt az erőt kívánjuk neked adni, hogy nyugodt lelkiismerettel, felemelt hom­lokkal. magadban nem kételkedve és felelőssé nem tévén önmagadat az eseményekért, tedd meg, ami tehető. A Nemzeti Tanács mögötted, mellet ted áll ez ország szine előtt. Egy hangra határozat. Ábrahám Dezső, Garbói Sándor, Purjesz Lajos, Magyar Lajos, Károlyi Mihály, Jászi Osz­kár és Székely Ferenc felszólalása után az elnök feltette a kérdést, hogy hajlandó-e a Nemzeti Ta­nács támogatni a kormányt ée erkölcsi felelőssé­gét megosztani, igazolni őket saját lelkiismeretük aggályával szemben is, teljes mértékben hozzája? rulva ahhoz, boT cselekedjenek a nemzet neyé4 ben ugy, ahogy a nemzet érdekében jónak látják. A Nemzeti Tanács ezt egyhangúlag kimondotta. Károlyi Mihály köszönetet mondott a bizalomért és támogatósért az egész kormány nevében. Most kezdem érteni e nagy férfiú, — mondotta Szé­chenyi István képére mutatva — Széchenyi Ist­ván tépolődéseit, a rettenetes tragikus órákat, most érzi át igazán velem együtt a kormány mindegyik tagja. Utttier miniszter Bdgrátiba utazott a fegyverssöneí végíegesítésére. Linder Béla miniszter a magyar kormány megbízásából Dormándy Géza alezredes, Bakonyi Endre miniszteri titkár és Fercsák Imre múdsz­teri segédtítkár táivaságában vasárnap este kü­lönvonaton Belgrádba utazott, hogy az eofento balkáni haderőinek főparancsnokával a fegyver­szünetet véglege^iKa Linder és kísérete hétfőn reggel érkezett Újvidékre. A pályudvajron, ame­lyet szerb katonaság tart mcgezállva, Payerle Nándor főkapitány ós Stiely Walter vezérkari százados fogadták- A miui*zler a pályaudvarról a szerb f^mriáKiumbajj levő katonai parancsnok­ságra mept s ott tisztázta Bugarszky őrnaggyal a Belgrádba való utalás kérdését. A miniszter ezután a városházán tanácskozott Profuma pol­gármesterrel és .Payerle rendöríökapitánynyal, majd ki sereiével bajóra fizéüt ós folytatta útját Belgrádba. A flsmseil T&jiács a kMáretóg rSgtSnf fcimcijüá&a sieüctt. A Nemzeti Tanács mai üléséből ezt a proldamációt bocsátották ki: — A világesemények sürgős köteles­ségévé teszik Magyarországa ok, hogy jö­vendő állami életének formájáról «tár most határozzon. Németország köztársaság lett; Német-Ausztria, amely a Habsburg-ház ha­talmának úgyszólván családi liitbizomány­ként volt legerősebb alapja, köztársasággá nyilvánítja magát. Magyaroiozág a mult bűnei, mulasztásai következtében eddig a jövő államformáról nem dönthetett a végle­ges elhatározást azonban most már halaszt­gatni nem lehet az alkotmányodé gyűlés összehívásáig sem. Az idő most életkérdés, A Magyar Nemzeti Tanács azzal az ünnepé-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék