Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-15 / 268. szám
grádba küldött, ma este fél 7 órakor Budapestre érkezett. A belgrádi tárgyaláson egy pont különösen heves diskusszióra adott alkalmat. A szerbek ugyanis hasznot akarván húzni abból, hogy csapataik a fegyverszüneti konvenció végleges aláírása előtt a magyar területen előnyomultak, a megszállott területeken szerb katonai közigazgatást akartak bevezetni. Végül is sikerült őket meggyőzni álláspontjuk helytelenségéről. Így a megszállott területen mindenütt a magyar közigazgatás egész terjedelmében érvényben marad és ennélfogva a megszálló szerb katonaság igényeinek kielégítéséről is a magyar hatóságok fognak gondoskodni. A konvenció aláírásával tegnap este óta formailag is megszűnt Magyarország és az entante között az ellenségeskedés, amelyet egyébként Magyarország a maga részéről már november 1-én beszüntetett. Most már csak a fegyverszüneti szerződés végrehajtása és a részletkérdések megbeszélése van hátra, e célból a balkáni cntente-haderők főparancsnoka legközelebb egy, bizottságot fog Budapestre küldeni. Egyelőre in jön francia katonaság Budapestre. A főváros tanácsa a Budapestre érkező francia csapatok legénységét a Hungária-úti Anylrássy-laktanyába fogja elszállásolni, a tisztekre vonatkozólag pedig felszólítást intézett a közönséghez, hogy azok a családok, akik szívesen látnák a francia tiszteket, -jelentsék be ezt a főváros katonai ügyosztályában. A felszólításra azonban csupán hat család jelentkezett s ezek közül is három francia. A katonai ügyosztály erre a legelőkelőbb pesti szállókban csinált helyet a fanzia tiszteknek. Ma azután a hadügyminisztérium értesítette a fővárost, hogy a francia katonák jövetele Budapestre egyelőre tárgytalan. A szerbeik megszállták Pécset. Pécs, nov. 14. — Ma d. e. fél 10 órakor Eszék felől 700 főnyi szerbiai csapat. 17 tiszttel Pécsre érkezett, ahonnan katonai küldöttség ment az érkezők elé Üszög állomásra. Beksics őrnagy parlamentált Sonnenefeld százados tolmácsosal, már itt kijelentete tiltakozását a város megszállása ellen, mivel fegyverszünetet kötöttünk ellenségeinkkel. A szerb csapatok vezetője, Catles Mirlos alezredes kijelentette, hogy felső parancsra jöttek Pécsre és a tiltakozást továbbítani fogja felsőbb hatóságának. A pécsi pályaudvaron Nenchuich Arnold polgármester fogadta a szerb csapatot, jóindulatába ajánlva a város lakosságát, mire Cvetics alezredes kijelentette, hogy testvéri érzéssel jöttek és tolmácsolta Péter király 63 Sándor trónörökös üdvözletét. A város lakossága teljesen nyugodt, Baját megszállták a szerbek. Bajára tegnap este tizenegy órakor 88 szerb katona érkezett különvonaton, akik megszállták a postát, vasutat és a katonai élelmezési raktárakat. A vonatok rendesen érkeznek, de a megszállott területről a szerbek nem engedik elindítani a vonatokat. PESTI HIRLAP 1918. november 15., csütörtök. aradi Janfisste Arad, nov. 14. — A Pesti Hirlap kiküldött munkatársától. — Precessziók vonulása. A reggeli szürkületben a legfurcsább egyhangú melódiákra ébredünk. Az ablakhoz sietünk. Ötven-hatvan főnyi csoportok haladnak el, fekete bőreüveges oláh parasztok. Hatalmas piros-sárga-kék zászlót hoznak magukkal. Nyújtott, monoton hangon dalolják saját nemzeti énekeiket. Inkább maguknak, mint másoknak, mint Aradnak, mint az utcának, hangjukat nem erőltetik meg: az énekszó néha teljesen elvész az utca dübörgésében, apró kávédaráló-vasutak sípolásában és zörgésében, a szekerek zajában. Fanatikus precessziók jutnak eszembe. Jámbor beregi oroszok vonulnak így ilyen szellő szárnyán felkapaszkodó énekfoszlányokkal búcsúra Máriapócsra. Ezeket a zarándokokat, azonban egészen másfajta fanatizmus fűti. És aután napközben újra meg újra látjuk ugyanazokat az ötven-hatvan főnyi csoportokat. — Kik ezek? Honnan jönnek? Hová mennek? — kérdezzük egy ideló úriembertől. — A román gárda regrutái — hangzik a felelet. — A környékbeli falvakból jönnek, itt felesküsznek, fegyvert kapnak, azután mennek vissza hazafelé. Katonák, román nemzeti kokárdával odaintegetnek Doldis László és Pop-Csicsó regrutáinak. A tömegből visszakiabálnak nekik oláhul. Más katona — hál istennek! — sok katona, sapkáján, mellén vagy a bajonettszijján a magyar háromszínű viselettel. Amikor az oláh proceszszióval találkoznak, elfordítják a fejüket. És napok óta egy másik processzió is vonul át Aradon. Végtelen karaván, tarka népvándorlás: a balkáni német hadsereg. Megkérdezem, honnan jönnek? — Von Macedonien — így szól a válasz. Kopár, sziklás karszthegyek kietlen országából, ellenséges vidékeken keresztül szegény, meghajszolt katonák, szenvedő emberek. Apró lovacskák kis szekereket húznak. Tíz, husz, száz és még több egyforma kocsi, egyforma apró ló. Azután egész fogatgyűjtemény: magyar bricskák, lengyel kumethámos szekerek, rossz bérkocsik, ekhós járművek, uri hintók, óriási landauerek. Egy rengeteg Viktória-hintó úgy úszik ebben a folyamban, m mint egy bárka. Két keshedt gebe erőtlenül húzza. Szinte képtelenségnek látszik, hogy ezt az irgalmatlan nagy alkotmányt elbírták Macedóniától idáig. Egy elkedvetlenedett magyar áll mellette: — Ezek a legnagyobb lógyilkosok — mondja a lóhoz értő és lovat szerető ember, megvetéssel a hangjában. — És végig mutat, a szekereken. A városi ember szeme csak most veszi észre, hogy ezek a lovak csak csont és bőr. Fejüket fáradtan lógatják, kurta, kusza farkuk olyan, mint egy tépett zászló. Husz-huszonöt sovány tehénke. Négy-öt német katona előtte, utána. Óriási dübörgéssel teherautó jön, teli német katonával. Az autó hátulján rengeteg vörös lobogó. Motorzúgás fenn a magasban. Hatalmas kétfedelű gép úszik a derűs égbolt alatt. Barát-e? Ellenség-e? A jelzéseket nem lehet látni. Most minden lehetséges. A gép eltűnik a nagy magyar, Alföld szíve felé. A szegény Goldis. Maniu reggelig nem érkezett meg. A tanácskozást csak délután folytatják. Eza délelőtt a nyugtalan várakozás. A románok Pap Csicsó lakásán találkoznak. Vezetőik ugy nyilatkoznak, hogy Jászi feltétleit elfogadhatatlanoknak találják. Goldis . . . Goldis a legfanatikusabb . . . — Goldis ma az aradi, román egyházmegye titkára — mondja egy jelenlevő úr. — Hatezer korona az évi fizetése. Hatezer korona a háborúban! Tudják mit jelent ez? . . . Nem rég találkoztam Goldissal. A háborúról volt szó, Goldis egyszerre csak feltárta a kabátját: „Ide nézzen!" — mondotta. A kabát alatt foltozott, kopott, ruha látszott. És most a román impérium felöl Goldis számára egy miniszteri tárca lehetősége int. Nyomott hangulatban. Az egyik kávéházban az asztal körül magyar urak ülnek. Nagyrészt a környékről való földbirtokosok, közöttük az egyik egy hitbizomány ura. Napbarnított arcok, kerek, tatár koponyák. Zsendülő oláh világban nekibusult, elkeseredett magyarok. Keveset beszélnek. Nagyon nyomott a hangulatuk. Az oláhokról van szó. — Fegyelmezni tudják az embereket és ez a fö. — mondja az egyik suttogva, mintha államtitkot árulna el. A többi a fejével bólogat. S az arcok még jobban elborulnak. Dél felé egy úr ront be hozzájuk a kávéházba. — Jó újságot hozok! A főispán mondta! Károlyi telefonált, hogy aláírták a fegyverszüneti szerződést és a béketárgyalásokig garantálták a magyar közigazgatást. Az arcok felélénkülnek: — Ez már jó újság! Most, majd Jászi kimásként beszél velük. . Az egyik ur kételkedik: — Mindjárt jön a lapok különkiadása! Más hírnök jön: — Hallották az urak? Romániában kitört a forradalom! Újabb öröm kitörés©: — Most majd az oláhok is olcsóbban adják! Az egyik úr megszólal: — Akkor itt nagyon sok patronra van szükség. Sok puskát kell csinálni! — Bokányi ijesztése használt ö'rik a legtöbbet! — mondja egy másik, akinek, a bőrkabátja ott csüng a feje fölött. — Ma a szervezett munkásság a legfegyelmezettebb társaság. Láttátok, amikor itt felvonultak? Ha úgy akarják, az aradi munkásokat kettős rendekbe lehet állítani és puskát lehet a vállukra akasztani. És ez a sereg oda menetel, ahova kitáik. Odakünn egy kis csapat katona vonul el, a legénység karján magyar nemzetiszínű szalag. Az urak szeme szeretettel simogatja végig a magyar fiúk maroknyi csoportját. — A mi nemzetőreink — mondják. És mintha ez a maroknyi csapat elég vok ahhoz, hogy minden but és minden gondot elriasszon tőlünk, most mindnyájan földerülnek , megnyugodnak. Magyar szokás. Magyar homlokokról hamarosan el szoktak oszlani a felhők. * Maniu délelőtt tíz órakor megérkezett. Azoknak az újságíróknak, akik megrohanták, nem volt hajlandó felvilágosítást adni. — Előbb tárgyalnom kell az elvbarátaimmalt. — mondotta. Pap Csicsó István lakásán most már a 7 bevonásával folytak a tárgyalások. Újra megkezdik a tanácskozást. Délután három órakor a vármegyeházan újra megkezdődtek a megbeszélések a magyar kormány, a magyar nemzeti tanács és a román nemzeti tanács kiküldöttei között. A románok részéről ma is ugyanazok vettek részt, akik tegnap, Maniu Gyulával együtt természetesen. Pár perccel három óra után Jászi Oszkár elfoglalja az elnöki széket a kis tanácsteremben, a nagy T-alaku asztal felső végén. Az asztal felső részén egyedül ül. A magyarság többi képviselő, és a románság a T-betű szárnya mellett fog ír helyet. A tanácskozás most is zárt ajtókon folyik. Várakozás bizalommal A kis tanácsteremmel szomszédos helyigeikben élénk élet folyik. Itt vannak az újságírók teljes számmal, a helybéli sajtó képviselői is. Megjelent azonkívül néhány román úriember, köztük több katonatiszt, akik a tanácskozás eredményét várják. Az újságírók az egyik szobából Budapestet hívják telefonon és lármás beszédbel jelentik lapjaiknak az utolsó órák eseményeit. Ebbe a zűrzavarba halk olált szavak vegyülnek A megyei" újságírók és román urak egyformá a tárgyalás esélyeit találgatják. Meg lehet állapítani, hogy a tanácskozó megnyitásának pillanatában bizakodó a hangulat. Azt mondják, hogy sikerülni fog a megegyezés. Hírek vannak arról, hogy a románok most már eltértek a merev negáció álláspontjától és hajlandók tárgyalni arról, hogy milyen területek tartozzanak a román impérium alá. Azt beszéljik, hogy Maniu megjelenése és a fegyverszünet