Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-15 / 268. szám
oo mán nemzet általjavasolt magyarázatok. A miniszter konstatálja, hogy a válaszjegyzék egész más alapra helyezkedik, mint az eredeti memorandum: a rend fentartásának szempontja háttérbe szorul és a román nemzet szuverenitása lép előtérbe. A miniszter az államalakulási és határkiigazítási kérdést teljesen kikapcsolandónak véli és csak egy olyan magyarázatot keres, amelyen az általános béketárgyalásokig a rend és a nyugalom fentartható. Figyelmeztet arra, hogy a román nemzeti tanács óhajtásának megvalósítása nem hogy a rendet garantálná, hanem még sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetné. Félreértések elkerülése végett a miniszter annak a kijelentését hangsúlyozta, hogy a kormány által javasolt megoldás nem akar az elvi kérdéseknek prejudikálni és mindkét fél elismeri egymás szabad kezét a béketárgyalásokra vonatkozólag. A miniszter hangsúlyozza azt is, hogy az ő ajánlata olyan messzemenő koncessziókat tesz, amineket felelős állásban levő miniszter talán soha és sehol nem kínált fel. Az ország nemzetiségei, ha most beleviszik a vitába a román nemzeti állam szuverenitásának szempontjait is, ez a huroknak oly végletekig való feszítését jelenti, mely nem a békének a művét szolgálná, hanem még a mainál is súlyosabb megpróbáltatásoknak tenné ki az országot. Ha a kormány terveit túl nehézkesnek találják a gyors keresztülvitelre, úgy kész az elvi alap sérelme nélkül egyszerű lebonyolítási módokat ajánlani. A vita. Vlad Aurél hangsúlyozza, hogy a románok a rendet mindaddig nem tarthatják fenn, míg megfelelő impérium birtokába nem jutnak. A trrniszter Vládnak azt válaszolta, hogy ennek a kérdésnek a szuverenitás kérdéséhez semmi köze sincs. A kormány szívesen bocsátja a románság rendelkezésére azokat a hatalmi jogosítványokat, amelyek a rend fentartásához szükségesek. Azonban ennek a kérdésnek, amelynek megoldása épúgy magyar, mint román érdek, nincs semmi köze ahhoz a teljesen különálló román államisághoz, amely javaslatba hozatott, mert egy csepp garancia arra nincs, hogy egy ilyen román államiság ugyanerre az álláspontra fog helyezkedni. Lázár Aurél a miniszter javaslatát egyrészt a román nemzet önrendelkezési jogába ütközőnek tartja, másrészt azt véli, hogy nem szolgálná a közrend helyreállításának célját, minthogy a gyakorlatban való sürgős megvalósítása lehetetlen. Kétségbe vonja a hivatalos statisztikai adatok megbízhatóságát. Jászi miniszter kijelenti, hogy ha még a statisztika nem is volna pontos, mégis csak nyilvánvaló, hogy nagy kiterjedésű magyar és más nemzetiség lakta összefüggő ethnológiai egységek vannak a memorandum által követelt területen, amelyek a román közigazgatás alá nem bocsáthatók. Épúgy azt hiszem, — úgymond — hogy lehetetlen arra az álláspontra helyezkednünk, hogy azon a területen, amely jóval túlmegy a történelmi területen, egyedül a román nép az, amelynek önrendelkezési joga van. Vlad Aurél statisztikai adatokra hivatkozika utal arra, hogy a roánoknak 104 járásban abszolút többségük van és hogy az Erdélyhez csatlakozó vármegyékben is kompakt tömböket foglalnak el. Somló Bódog egyetemi tanár kifogásolja, hogy a román urak nem foglalnak el egységes elvi álláspontot követeléseik megalapozásában. Hol az abszolút többség alapjára helyezkednek, hol pedig nem ismerik el a magyar abszolút többségeket, mert azokban az eddigi magyar politika eredményeit látják. A tisztán ethnológiai álláspont keresztülvitelét lehetetlennek tartja, mert az szétporlasztaná a mai közigazgatási egységeket és csak fogt a rendetlenséget. Bokányi Dezső azt kérdezi, hogy a román népnek milyen szene állapította meg a 26 vármegye követelését, továbbá ha a román nemzeti tanács átveszi az imperiumot, milyen eszközökkel fogja biztosítani a rend fentartását. A világ előtt és a magyarság előtt nincs semmi garancia arra, úgymond, hogy Önök a magyarság érdekeit meg fogják tudni védeni. Dr Maniu Gyula kifejti, hogy a román népnek megvan a történelmi joga arra, hogy az egész románlakta vidéken önrendelkezési joga alapján szuverén önálló államot alkosson. E területen lakó nemzetiségek kisebbségi jogait biztosítani fogják. Bokányinak válaszolva kijelenti, hogy a román nemzeti tanács mandátumát a román nemzet bizalmában találja és a román nemzet 1748 óta olyan álláspontot foglal el, mely a román nemzeti felfogásnak megfelel. A miniszter javaslatait nem fogadhatja el, mert ez a megoldás az általános békekongresszusnak prejudikálni és azt a benyomást kelthetné, hogy a román nemzet lemondott államalkotói jogáról. A miniszter túl szűkösen értelmezi a nemzetek önrendelkezési jogát. Az önrendelkezési jog a nemzetek feltétlen állami szuverenitását jelenti egy adott területen. Felhívja a magyar nemzetet, hogy be nem várva a békekongresszust, önként ajánlja fel a román nemzetnek az önrendelkezési jogot. Szerinte a magyar és a román nemzet a jövőben még fokozottabb mértékben lesz egymásra utalva a pángermán és pánszláv törekvésekkel szemben. Golais László Bokányival szemben hangsúlyozza, hogy a román nép önrendelkezési jogát minden külső befolyástól függetlenül gyakorolja. A rend fentartásáért a felelősséget csak abban a mértékben vállalhatja,, amennyiben az impérium jogába jut. Ábrahám Dezső szerint az eredeti tárgyalási alapról lesiklottak. Vládnak válaszolva kiemeli, hogy az egységes nyelvterület álláspontja nem felel meg a valóságnak, mert sehol a világon nincsen olyan kevert nemzetiségi terület, mint amilyen Erdély. Vlád Aurél szerint a román nemzeti tanács puszta szóval is könnyebben fenn tudja tartani a rendet, mint a magyarok fegyveres erővel. Egyébként a kérdéses területen nemcsak magyarok és románok, hanem szászok, németek és szerbek laknak, akiknek nevében a magyar tanács nincs jogosítva dönteni. Apáthy István: Önök sincsenek jogosítva dönteni. Vlad: Tessék elképzelni ennek a területnek a statisztikáját megváltozott körülmények között, amikor nem lesz minden hivatalnok, vasút, bakter stb. magyar. Akkor ezen a területen legalább 70—80 százalék lesz a románok többsége. Dr Vince Sándor katonai népbiztos Kolozsvárott. Sem magyar, sem román részről nem látja jogosultságát annak, hogy egy új államalakulat felől most döntés történjék, mert egy ilyen elhatározás lehetetlenné tenné a rendfentartást. Ebben az esetben számolni kell az erdélyi magyarság lázadásával, amelyvel szemben önök együttesen sem lennének elég erősek. Másfelől ne felejtsük el, hogy Romániában egy még meg nem dőlt imperializmus uralkodik, amely az önök akarata ellenére is megvalósíthatja a Romániával való csatlakozást. Mindezekkel szemben egy módon lehet csak igyekezni. Csináljunk egy kantonisztikus demokratikus országot. Ha majd a békekongresszus azt fogja mondani, hogy ez a megoldás nem jó, hanem jobb, ha Erdély elszakad Magyarországtól, ám legyen. Előre is örömmel és készséggel egyezem bele minden oly alakulásba, amelyet az európai szovjet köztársaságnak kongresszusa fog kimondani. Dr Apáthy István rámutatott a magyar és román nemzet egymásra utaltságára, hangsúlyozta, hogy a tárgyaló felek egyikének sincsen mandátuma arra, hogy a rend megteremtéséhez szükséges provizórikus helyzeten túlmenő kérdésben határozzon. Nincs más mód, minthogy maradjon meg a státuskvónás, amelynek minden eddigi visszaéléseit a két kormány becsületes igyekvéssel korrigálni fogja. Dr Lázár Aurél a biharmegyei viszonyokra hivatkozva lehetetlennek tartja, hogy e nemzeti tanácsok mai szervezetükben a végrehajtó hatalom híján a rendet fenn tudják tartani. Dr Neugeboren Emil szász képviselő mint az egész magyarországi németség ad hoc szószólója, teljes határozottsággal állást foglal a kormány propozíciója mellett. Jászi javaslata, Jászi miniszter reflektált az elhangzott észrevételekre. Nagy hálával tartozik Maniu Gyulának azért a nyílt, férfias állásfoglalásért, amelylyel végre tisztán és vitágosan megmondotta, hogy miről van szó, hogy tudniillik önök a román nép önrendelkezési, jogát úgy képzelik, hogy a teljesen független román állapotot nem a magyar államiságon belül akarják megvalósítani. Helyesli Ábrahámnak és Apáthynak azt a felfogását, hogy nekünk ennek a kérdésnek ilyen megoldására nincs mandátumunk. De én — úgymond, — ezt a felelősséget akkor sem vállalhatnám, ha erre a kormánytól mandátumot kaptam volna is. Nem tudom összeegyeztetni sem lelkiismeretemmel, sem az engemet vezénylő általános emberi szempontokkal, sem pedig a wilsoni elvek igazi értelmezésével, hogy mi a Magyarországon élő többi nemzetek sorsáról azok megkérdezése nélkül döntsünk. Arról nem is akarunk szólni, hogy, amint az erdélyi magyarság kiküldöttei mondták, a románok által ajánlott megoldás nemcsak hogy nem állítaná helyre a rendet, hanem olyan felfordulást idézne elő, amelyért a felelősséget vállalni nincs jogunkban. Azt még érteném, ha Maniu Gyula a magyarországi románságot a román királysággal akarná egyesíteni. Ez még elképzelhető, bár véleményem szerint a magyarországi románságra nem kedvező megoldás volna. Ámde a magyarországi románságot Magyarországból kiszakítva, önálló államba szervezni, teljesen lehetetlen volna. Így életképtelen, torz államiság jönne létre. Növeli a veszélyt a határos román királyság helyzete, amely ma Európa legfeudálisabb és legkorruptabb államalakulata. Ennek az országnak nem szabad a magyar, a szerb és német kisebbségeket kiszolgálatni. Valóban Maniu Gyula és én különbözőképen magyarázzuk a népek önrendelkezési jogát. Az én felfogásom szerint ez az önrendelkezési jog egy magyar Svájcot jelentene, a Maniu felfogása szerint pedig szük, román nacionalista imperiumot. A miniszter konstatálta, hogy a nagy elvi kérdésekben nem tudnak megegyezni. Ennélfogva egy merőben átmeneti megoldást ajánl a kőarca és a béke fentarására. Ez a javaslat így hangzik: A magyar nemzeti tanács és a magyar kormány megbízottai egyrészről, a román nemzeti tanács megbízottai másrészről a következő megállapodásra lépnek: 1. A magyar kormány átruházza a román nemzeti tanácsra azon járások és városok kormányzatát, melyeknek román többsége van. E területen a közigazgatást a román kormányzat gyakorolja. 2. A román kormányzat megbízottja útján képviselteti magát a magyar kormányban a román kormányzati terület összes külügyi, gazdasági és pénzügyi, közélelmezési és közlekedési kérdéseinek intézése végett; úgyszintén részt vesz minden olyan szervben, melynek működése a román nemzet sorsát érinti vagy befolyásolja. 8. A fennálló törvények a román kormányzati területen ideiglenesen érvényben maradnak. Új törvények csak a román kormányzat hozzájárulásával hozhatók. 4. A román kormányzat a főispánok és kormánybiztosok kivételével az eddigi tisztviselői kart átveszi és minden tisztviselőt megtart a maga helyén. Amennyiben azok kötelességüket teljesítik, el nem mozdíthatók. Elmozdításuk csak a rendes fegyelmi eljárás útján történhetik. Minden politikai üldözéstől a szerződő felek szigorúan tartózkodni kötelesek. 5. A nem román többségű területeken levő román kisebbségek, valamint a román többségű területeken élő nem román kisebbségek védelme az 1868-iki 44. t.cikk értelmében átmenetileg biztosíttatni fog. 6. Ezen megállapodások alapján a román nemzeti tanács az alája rendelt területen a személy és vagyonbiztonságot garantálja. 7. Az ideiglenes román kormányzat a román királyságbeli román katonaságot semmi szín alatt igénybe nem veheti. 8. A megállapodások további részleteinek megállapítására, azok keresztülvitelére a magyar kormány és a román nemzeti tanács megbízottaiból kormánybiztosság szerveztetik, amely a lehető legrövidebb idő alatt az új rendet életbelépteti és e feladatának teljesítése után azonnal feloszlik. 9. A vitás kérdések eldöntésére öttagú bírság alakíttatik a magyar nemzeti tanács két kiküldöttéből, a román nemzeti tanács két kiküldöttéből és a magyar kormány egy kiküldöttjéből. E kiküldöttek a maguk kebeléből választanak elnököt 10. A megállapodások a szerződő feleket csak az általános béketárgyalások befejezéséig kötelezik és a szerződés által teremtett tényleges helyzet miben sem befolyásolja a szerződő feleknek a béketárgyalásokon elfoglalandó álláspontját. 11. E megállapodások becsületes keresztülvitele a műveit nemzetek ellenőrzésének felhívása mellett mindkét fél nemzei becsületének védelme alá helyeztetik. Maniu teljes szuverenitást követel. Dr Maniu Gyula kijelenti, hogy a miniszter által felajánlott kantonisztikus megoldással a román nemzet nem elégszik meg, hanem követeli a maga számára már most a teljes szuverenitásnak azonnali megvalósítását. Amint ez megvalósul, a román nemzetnek jogában fog állani megállapítani, hogy ezt a szuverenitást milyen körben fogja majd kifejteni és gyakorolni, ő nm mondott semmilyen konkrét megoldást, sem azt, hogy Romániához akarnak csatlakozni, sem azt, hogy önállóak akarnak lenni, sem hogy a kantonisztikus megoldást vagy a Stattabtundot akar a PESTI HIRLAP 1918. november 15., péntek