Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-15 / 268. szám

oo­ mán nemzet által­­javasolt magyarázatok. A mi­niszter konstatálja, hogy a válaszjegyzék egész más alapra helyezkedik, mint az eredeti memo­randum: a rend fentartásának szempontja hát­­­térbe szorul és a román nemzet szuverenitása­­ lép előtérbe. A miniszter az államalakulási és határkiigazítási kérdést teljesen kikapcsolandó­nak véli és csak egy olyan magyarázatot keres, amelyen az általános béketárgyalásokig a rend és a nyugalom fentartható. Figyelmeztet arra, hogy a román nemzeti tanács óhajtásának meg­valósítása nem hogy a rendet garantálná, hanem még sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetné. Félreértések elkerülése végett a miniszter annak a kijelentését hangsúlyozta, hogy a kormány ál­tal javasolt megoldás nem akar az elvi kérdések­nek prejudikálni és mindkét fél elismeri egymás szabad kezét a béketárgyalásokra vonatkozólag. A miniszter hangsúlyozza azt is, hogy az ő aján­lata olyan messzemenő koncessziókat tesz, ami­neket felelős állásban levő miniszter talán soha és sehol nem kínált fel. Az ország nemzetiségei, ha most beleviszik a vitába a román nemzeti állam szuverenitásának szempontjait is, ez a hu­roknak oly végletekig való feszítését jelenti, mely nem a békének a művét szolgálná, hanem még a mainál is súlyosabb megpróbáltatásoknak tenné ki az országot. Ha a kormány terveit túl nehéz­kesnek találják a gyors keresztülvitelre, úgy kész az elvi alap sérelme nélkül egyszerű lebo­nyolítási módokat ajánlani. A vita. Vlad Aurél hangsúlyozza, hogy a románok a rendet mindaddig nem tarthatják fenn, míg megfelelő impérium birtokába nem jutnak. A trr­niszter Vládnak azt válaszolta, hogy ennek a kérdésnek a szuverenitás kérdéséhez semmi köze sincs. A kormány szívesen bocsátja a románság rendelkezésére azokat a hatalmi jo­gosítványokat, amelyek a rend fentartásához szükségesek. Azonban ennek a kérdésnek, amely­nek megoldása ép­úgy magyar, mint román ér­dek, nincs semmi köze ahhoz a teljesen különálló román államisághoz, amely javaslatba hozatott, mert egy csepp garancia arra nincs, hogy egy ilyen román államiság ugyanerre az álláspontra fog helyezkedni. Lázár Aurél a miniszter javaslatát egy­részt a román nemzet önrendelkezési jogába üt­közőnek tartja, másrészt azt véli, hogy nem szol­gálná a közrend helyreállításának célját, mint­hogy a gyakorlatban való sürgős megvalósítása lehetetlen. Kétségbe vonja a hivatalos statiszti­kai adatok megbízhatóságát. Jászi miniszter kijelenti, hogy ha még a statisztika nem is volna pontos, mégis csak nyil­vánvaló, hogy nagy kiterjedésű magyar és más nemzetiség lakta összefüggő ethnológiai egysé­gek vannak a memorandum által követelt terüle­ten, amelyek a román közigazgatás alá nem bo­csáthatók. Épúgy azt hiszem, — úgymond — hogy le­hetetlen arra az álláspontra helyezked­nünk, hogy azon a területen, amely jóval túl­megy a történelmi területen, egyedül a román nép az, amelynek önrendelkezési joga van. Vlad Aurél statisztikai adatokra hivatkozik­­a utal arra, hogy a ro­ánoknak 104 járásban abszolút többségük van és hogy az Erdélyhez csatlakozó vármegyékben is kompakt­ tömböket foglalnak el. Somló Bódog egyetemi tanár kifogásolja, hogy a román urak nem foglalnak el egységes elvi álláspontot követeléseik megalapozásában. Hol az abszolút többség alapjára helyezkednek, hol pedig nem ismerik el a magyar abszolút többségeket, mert azokban az eddigi magyar po­litika eredményeit látják. A tisztán ethnológiai álláspont keresztülvitelét lehetetlennek tartja, mert az szétporlasztaná a­ mai közigazgatási egységeket és csak fogt­­ a rendetlenséget. Bokányi Dezső azt kérdezi, hogy a román népnek milyen szene állapította meg a 26 vár­megye követelését, továbbá ha a román nemzeti tanács átveszi az imperiumot, milyen eszközök­kel fogja biztosítani a rend fentartását. A világ előtt és a magyarság előtt nincs semmi garan­cia arra, úgymond, hogy Önök a magyarság érdekeit meg fogják tudni védeni. Dr Maniu Gyula kifejti, hogy a román népnek megvan a történelmi joga arra, hogy az egész románlakta vidéken önrendelkezési joga alapján szuverén önálló államot alkosson. E területen lakó nemzetiségek kisebbségi jogait biztos­ítani fogják. Bokányinak válaszolva ki­jelenti, hogy a román nemzeti tanács mandátu­mát a román nemzet bizalmában találja és a ro­mán nemzet 1748 óta olyan álláspontot foglal el, mely a román nemzeti felfogásnak megfelel. A miniszter javaslatait nem­ fogadhatja el, mert ez a megoldás az általános békekongresszusnak prejudikálni és azt a benyomást kelthetné, hogy a román nemzet lemondott államalkotó­i jogáról. A miniszter túl szűkösen értelmezi a nemzetek­­ önrendelkezési jogát. Az önrendelkezési jog a nemzetek feltétlen állami szuverenitását jelenti egy adott területen. Felhívja a magyar nemzetet, hogy be nem várva a békekongresszust, önként ajánlja fel a román nemzetnek az önrendelkezési jogot. Szerinte a magyar és a román nemzet a jövőben még fokozottabb mértékben lesz egy­másra utalva a pángermán és pánszláv törekvé­sekkel szemben. Golais László Bokányival szemben hang­súlyozza, hogy a román nép önrendelkezési jo­gát minden külső befolyástól függetlenül gya­korolja. A rend fentartásáért a felelősséget csak abban a mértékben vállalhatja,, amennyiben az impérium­ jogába jut. Ábrahám Dezső szerint az eredeti tárgya­lási alapról lesiklottak. Vládnak válaszolva ki­emeli, hogy az egységes nyelvterület álláspontja nem felel meg a valóságnak, mert sehol a vilá­gon nincsen olyan kevert nemzetiségi terület, mint amilyen Erdély. Vlád Aurél szerint a román nemzeti ta­nács puszta szóval is könnyebben fenn tudja tartani a rendet, mint a magyarok fegyveres erővel. Egyébként a kérdéses területen nemcsak magyarok és románok, hanem szászok, néme­tek és szerbek laknak, akiknek nevében a ma­gyar tanács nincs jogosítva dönteni. Apáthy István: Önök sincsenek jogosítva dönteni. Vlad: Tessék elképzelni ennek a terület­nek a statisztikáját megváltozott körülmények között, amikor nem lesz minden hivatalnok, vas­út, bakter stb. magyar. Akkor ezen a területen legalább 70—80 százalék lesz a románok több­sége. Dr Vince Sándor katonai népbiztos Ko­lozsvárott. Sem magyar, sem román részről nem látja jogosultságát annak, hogy egy új állam­alakulat felől most döntés történjék, mert egy ilyen elhatározás lehetetlenné tenné a rendfen­tartást. Ebb­en az esetben számolni kell az er­délyi magyarság lázadásával, amely­vel szem­ben önök együttesen sem lennének elég erősek. Másfelől ne felejtsük el, hogy Romániában egy még meg nem dőlt imperializmus uralkodik, amely az önök akarata ellenére is megvalósít­hatja a Romániával való csatlakozást. Mindezekkel szemben egy módon leh­et csak igyekezni. Csináljunk egy kantonisztikus demo­kratikus országot. Ha majd a békekongresszus azt fogja mondani, hogy ez a megoldás nem jó, hanem jobb, ha Erdély elszakad Magyarország­tól, ám legyen. Előre is örömmel és készséggel egyezem bele minden oly alakulásba, amelyet az európai szovjet­ köztársaságnak kongresszusa fog kimondani. Dr Apáthy István rámutatott a magyar és román nemzet egymásra utaltságára, hangsú­lyozta, hogy a tárgyaló felek egyikének sincsen mandátuma arra, hogy a rend megteremtéséhez szükséges provizórikus helyzeten túlmenő kér­désben határozzon. Nincs más mód, minthogy maradjon meg a státuskvónás, amelynek minden eddigi visszaéléseit a két kormány becsületes igyekvéssel korrigálni fogja. Dr Lázár Aurél a biharmegyei viszonyokra hivatkozva lehetetlennek tartja, hogy e nemzeti tanácsok mai szervezetükben a végrehajtó hata­lom híján a rendet fenn tudják tartani. Dr Neugeboren Emil szász képviselő mint az egész magyarországi németség ad hoc szó­szólója, teljes határozottsággal állást foglal a kor­mány propozíciója mellett. Jászi javaslata, Jászi miniszter reflektált az elhangzott észrevételekre. Nagy hálával tartozik Maniu Gyulának azért a nyílt, férfias állásfoglalásért, amelylyel végre tisztán és vitágosan megmon­dotta, hogy miről van szó, hogy tudniillik önök a román nép önrendelkezési, jogát úgy képzelik, hogy a teljesen független román ál­lapotot nem a magyar államiságon belül akar­ják megvalósítani. Helyesli Ábrahámnak és Apáthynak azt a felfogását, hogy nekünk en­nek a kérdésnek ilyen megoldására nincs man­dátumunk. De én — úgymond, — ezt a felelős­séget akkor sem vállalhatnám, ha erre a kor­mánytól mandátumot kaptam volna is. Nem tu­dom összeegyeztetni sem lelkiismeretemmel, sem az engemet vezénylő általános emberi szem­pontokkal, sem pedig a wilsoni elvek igazi ér­telmezésével, hogy mi a Magyarországon élő többi nemzetek sorsáról azok megkérdezése nélkül döntsünk. Arról nem is akarunk szól­ni, hogy, amint az erdélyi magyarság kiküldöttei mondták, a ro­mánok által ajánlott megoldás nemcsak hogy nem állítaná helyre a rendet, hanem olyan fel­fordulást idézne elő, amelyért a felelősséget vál­lalni nincs jogunkban. Azt még érteném, ha Ma­niu Gyula a magyarországi románságot a román királysággal akarná egyesíteni. Ez még elképzel­hető, bár véleményem szerint a magyarországi románságra nem kedvező megoldás volna. Ámde a magyarországi románságot Magyarországból kiszakítva, önálló államba szervezni, teljesen le­hetetlen volna. Így életképtelen, torz államiság jönne létre. Növeli a veszélyt a határos román ki­rályság helyzete, amely ma Európa legfeudáli­sabb és legkorruptabb államalakulata. Ennek az országnak nem szabad a magyar, a szerb és né­met kisebbségeket kiszolgál­atni. Valóban Maniu Gyula és én különbözőképen magyarázzuk a né­pek önrendelkezési jogát. Az én felfogásom sze­rint ez az önrendelkezési jog egy magyar Svájcot jelentene, a Maniu felfogása szerint pedig szük­, román nacionalista imperiumot. A miniszter konstatálta, hogy a nagy elvi kérdésekben nem tudnak megegyezni. Ennélfogva egy merőben átmeneti megoldást ajánl a kőarca és a béke fentar­ására. Ez a javaslat így hangzik: A magyar nemzeti tanács és a magyar kormány megbízottai egyrészről, a román nemzeti tanács megbízottai másrészről a következő megállapodásra lépnek: 1. A magyar kormány átruházza a ro­mán nemzeti tanácsra azon járások és váro­sok kormányzatát, melyeknek román több­sége van. E területen a közigazgatást a ro­mán korm­ányzat gyakorolja. 2. A román kormányzat megbízottja útján képviselteti magát a magyar kormány­ban a román kormányzati terület összes kül­ügyi, gazdasági és pénzügyi, közélelmezési és közlekedési kérdéseinek intézése végett; úgyszintén részt vesz minden olyan szerv­ben, melynek működése a román nemzet sor­sát érinti vagy befolyásolja. 8. A fennálló törvények a román kor­mányzati területen ideiglenesen érvényben m­aradnak. Új törvények csak a román kor­mányzat hozzájárulásával hozhatók. 4. A román kormányzat a főispánok és kormánybiztosok kivételével az eddigi tisztviselői kart átveszi és minden tisztvise­lőt megtart a maga helyén. Amennyiben azok kötelességüket teljesítik, el nem moz­díthatók. Elmozdításuk csak a rendes fe­gyelmi eljárás útján történhetik. Minden politikai üldözéstől a szerződő felek szigo­rúan tartózkodni kötelesek. 5. A nem román többségű területeken levő román kisebbségek, valamint a román többségű területeken élő nem román kisebb­ségek védelme az 1868-iki 44. t.­cikk értel­mében átmenetileg biztosíttatni fog. 6. Ezen megállapodások alapján a ro­mán nemzeti tanács az alája rendelt terü­leten a személy és vagyonbiztonságot garan­tálja. 7. Az ideiglenes román kormányzat a román királyságbeli román katonaságot semmi szín alatt igénybe nem veheti. 8. A megállapodások további részletei­nek megállapítására, azok keresztülvitelére a magyar kormány és a román nemzeti ta­nács megbízottaiból kormánybiztosság szer­veztetik, amely a lehető legrövidebb idő alatt az új rendet életbelépteti és e feladatának tel­jesítése után azonnal feloszlik. 9. A vitás kérdések eldöntésére öttagú bírság alakíttatik a magyar nemzeti tanács két kiküldöttéből, a román nemzeti tanács két kiküldöttéből és a magyar kormány egy kiküldöttjéből. E kiküldöttek a maguk kebe­léből választanak elnököt 10. A megállapodások a szerződő fele­ket csak az általános béketárgyalások befe­jezéséig kötelezik és a szerződés által terem­tett tényleges helyzet miben sem befolyásolja a szerződő feleknek a béketárgyalásokon el­foglalandó álláspontját. 11. E megállapodások becsületes ke­resztülvitele a műveit nemzetek ellenőrzésé­nek felhívása mellett mindkét fél nemzei be­csületének védelme alá helyeztetik. Maniu teljes szuverenitást követel. Dr Maniu Gyula kijelenti, hogy a miniszter által felajánlott kantonisztikus megoldással a román nemzet nem elégszik meg, hanem követeli a maga számára már most a teljes szuverenitás­nak azonnali megvalósítását. Amint ez m­egvaló­sul, a román nemzetnek jogában fog állani meg­állapítani, hogy ezt a szuverenitást milyen kör­ben fogja majd kifejteni és gyakorolni, ő nm mondott semmilyen konkrét megoldást, sem azt, hogy Romániához akarnak csatlakozni, sem azt, hogy önállóak akarnak lenni, sem hogy a kanto­­­nisztikus megoldást vagy a Stattabtundot akar a PESTI HIRLAP 1918. november 15., péntek

Next