Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-21 / 273. szám

Budapest, isis. ^.VjV * 191S NOV. 21 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr. 88 K — f Félévre 4A „ — „ Negyedévre 22 „ — „ Egy hóra 7 „ 80 „ Egyes szám ára helybea, vidéken éa pályaudvarokon >0 fillér. Hlrtf.tés és epró hlrdstéi díjszabás szériát XL évfolyam, 273. (13,890). szám. 4 TVETT t Csütörtök, november 21. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, V„ Vilmos császár-ót 78. TELEFON: 122—91 122—82 122—BS 122—84 122—95. (íjjel 122—91 122—92 hívandó.) FláKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-korút 1. Telefon : József 62—9& nem akarnak többé semmiféEe közösséget Magyarországgal. • . I «c orzás a Felvidék ellen. angol hadosztály is Budapestre érkezik. Délszláv tiltakozás az olasz megszállás ellen. Tiltakozás. Proklamáció. Még egy til­takozás. És még száz tiltakozás. Nincs nap egy bokrétára való tiltakozás nélkül. Ver­saillesben már fájhatnak a fejek a sok siirü, sőt állandó tiltakozástól. Mintha a háború nem szűnt volna meg, csak fegyvereit változtatta volna. Shrapnel­lek helyett tiltakozások, légi támadás he­lyett nagyhangú proklamációk reszkettetik a levegőt Az egyik napon a csehek futnak a szikratávíróhoz, hogy tiltakozzanak a ma­gyarok „embertelenségei" ellen, a másik napon a jugoszlávok rohanják meg a szikra­távirőt, hogy tiltakozzanak az olaszok túl­kapásai eilen. Aztán egyszerre megszólal­nak a románok és proklamálnak. Mit? A békét? A köztársaságot? Nem. Proklamál­ják, hogy „amikor a civilizáció győzelmét ünneplik, ők tartózkodni akarnak az erő­szak barbár eszközeinek igénybevételétől a népek egymás közt. való viszonyának ren­dezésében, de ime, az egész világ előtt tilta­koznak a magyar kormány bűnös cselekede­te ellen, amely most is idegen uralom alá akarja hajtani a román nemzetet és megaka­dályozza abban, hogy szabad és független állammá alakulhasson". Hát mit mondjunk ezekre a tiltakozásokra? A csehek beszélnek magyar embertelenségekről s az eredmény az, hogy a felvidékről kifosztott, agyonhaj­szolt menekülők sereglenek a fővárosba. A jugoszlávok panaszkodnak az olaszok tulka­' pásai ellen s ők kergettek ki minket. Fiúmé­ból, ők áraszitják el a Muraközét, ők öntik fosztogató bandáikat a mi földünkre. Ilye­nek a csehek és jugoszlávok tiltakozásai. Ami pedig a románok' proklamáció ját illeti, az még sokkal cifrább. Nem is ütközhetünk meg benne azokon a rA állitásokon, melyek Erdélyt a románok ősi földjének, az erdélyi magyarságot pedig csak a világ megtévesz­tése "céljából a románok közé telepitett apró szigeteknek mondják. Miért haboznának a románok a multat mai céljaik szerint átfes­teni, mikor a legbrutálisabb ferditéssel be­szélnek arról is, ami jóformán csak tegnap történt, az aradi tárgyalásokról? Ök faáguk is elismerték még Aradon, hogy a magyar kormány' előzékenyen akar hidat verni a békés megértés fele, őt maguk is emleget­ték. pláne ott, ahol gyorsirók és hallgatók kevésbbé feszélyezték, hogy a magyar kor­mány álláspontjáról röviddel ezelőtt még lehetett volna beszélni: ma pedig már azt meri proklamálni s a világ fülébe kiáltani, hogy a magyar népköztársaság kormánya az elnyomó állam nyers erőszakát helyezi szembe a szegény román nép követeléseivel. Ha az aradi tárgyalásokat igy tudja elfer­díteni, valóban nem illik csodálkozni, ha Traján császár idejéről nem beszél as objek­tív történetírás becsületes hangján. Mindezekkel a tiltakozásokkal és pro­klamációkkal szemben szinte koldusnak tet­szik a cicomátlan, szűkszavú és bizonyíté­kait fölkínáló magyar tiltakozás. Kötöttünk egy fegyverszüneti szerződést, melynek pontjait fogcsikorgatva olvastuk, kegyetlen rendelkezéseit keserű izzel lenyeltük. Azt mondtuk: le vagyunk győzve, nem tudunk magunkon segíteni, ennek meg kell lennie. Most pedig a magyar kormány tiltakozása pontosan es szárazon fölsorolja, ho^y a szerbek hányszor, hol és miben rúgtak föl még ezeket a kegyetlen kikötéseket is. De­markácionális vonalat szabtad meg és csi­náltak belőle gazdasági határt. Magyar köz­igazgatást engedélyeztek a megszállott te­rületeken is és mindenünnen elkergették a magyar tisztviselőket, Rekvirálást kötötték ki készpénzfizetés ellenében és a pénzt itar*­ják meg, de nem a kikötésüket. Elvesznek egyszerűen minden elvehetőt s azonkívül elveszik még a levelekből is az értékeket. A széntől, vastól elzárnak s mégis azt akarják, hogy studjuk szállítani és élelmezni a meg­szálló csapatokat. Barátságos megszállást ígértek és kivernek a házunkból. A magyar kormány mindezt pontosan megmondja s a bizonyítékokat a szövetséges hadseregek parancsnokló tábornokának fölkínálja. Még­is alig merjük remélni, hogy a magyar tilta­kozásnak eredménye legyen. Akik ránk tör­nek, testünkbe harapnak vagy elszakadnak tőlünk, azok frázisokkal fűtik szikratávira­taikat, mi csak konkrét panaszokat hozunk és bizonyítékokat kínálunk. Hát hogyan is remélhetnénk sikert? Ugy kell lenni, hogy mi rosszul választottuk meg a barátainkat és rosszul az ellenségeinket is. Németország például szintén kegyetlen föltételeket ka­pott, de .mikor az ő ellenségei közvetlenül megfigyelhették, hogy Németország jobban meg van verve, semmint valaha remélték s hogy Németország ilyen kegyetlen föltételek nélkül se kaphat ujabb kedvet- a háború folytatására: akkor a franciák és az angolok és az amerikaiak enyhítették a szigorú föl­tételeket, Németországnak stílusos ellenségei voltak. De nekünk? Ránk nem hadviselő el­lenségek törnek most. Csehek, tótok, szlá­vok ós románok jönnek, akik csak nagyobb bátorságra kapnak, amikor azt látják, hogy mennyire le vagyunk győzve. A magyar nyomort látva, nem a kegyetlen föltételeket enyhítik, hanem ami enyhébb volt a föltéte­lek között, azt is fölrúgják, csakhogy véd­telen helyzetünkben egészen szétmarcangol­hassanak. Miben reménykedjünk? A ránkébezeh szomszédokban semmi esetre Talán a béke­konferenciában, ahol ellenségeink is ott lesznek, nemcsak kedves szomszédaink és úgynevezett román testvéreink. Az ellensé­geink igazságérzetében talán szabad re­ménykednünk. Ha pedig abban is csalód­nánk, nos hát akkor bíznunk kell a magyar nemzet őserejében, mely török hódoltságon, taáár pusztításon, osztrák jármon átsegítette és Magyarország mégis volt, nem hagyta magát, eltemetni. Most is élni fogunk s ha jön aa elnyomatás, jön az iga: hát megjön a magyar irredenta is, mely izzóbb, 10b­bantóbb és szenvedelmesebb lesz minden jóllakatott irredentánál . . . & magyar kormány tiltakozé távirata Franchet d'Espérey­ftez» A szerb erőszakosságok megszüntetését; követeli. —A részletes jegyzéket Sváj­con át juttatják el az ententehoz. A magyar népkormány miniszterelnöke, Károlyi Mihály, ma reggel Szófián át Szaloniki­ba a kormány nevében a kővetkező szrkratávira­tot küldte: Franchet d'Espérey táibornok nrnak, a ke letí hadsereg parancsnokának. Szaloniki. A keleti szövetséges hadsereg és a magyar állam közt november 13-án katonai fegyverszü­neti megállapodás jött létre, amelynek hatálya november 14-én kezdődik. És a fegyverszünet Szerbiára nézve ia kötelező, mert Szerbia is a szövetséges hatalmak közé tartozik és Szerbia nevében ezt a megállapodást Misics vajda »> aláirta. Ezt a fegyverszüneti megállapodást Szer­bia előttünk ismeretlen okokból magára nézv( nem tartja kötelezőnek, illetve oly magatartási tanusit, amely a fegyverszüneti megállapodás megsértésével egyértelmű. Az általunk a demar kacionális vonalig kiürített magyar területei fegyveres szerb cs3mtok megszállván, a demarkacionális vonalat túlhaladták, a .. kiürített területeken a közigazgatási ható ságok működését részben megbénítják, rész v, ;ben megszüntetik, a vasúti anyagot, a pécsi szénbányát lefoglalták, az összeköttetést a krassó-szörénymegyei bányákkal és vas­müvekkel megszakították, az összes élelmi szereket lefoglalták, ezért készpénzzel nem fizettek, a megszállott területekről a magyar állam többi részébe élelmiszerek elszállítá­sát nem engedik meg és igy a deniarkacio­nális vonalat gazdasági határrá teszik, el­A Pesti Hirlap mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék