Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-21 / 273. szám
Budapest, isis. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr. 88 K — „ Félévre 4A „ — „ Negyedévre 22 „ — „ Egy hóra 7 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 10 fillér. Hirtftés és epró hirdetés díjszabás szériáta.VIV * 191. NOV. 21 XL évfolyam, 273. (13,890). szám. 4 TVETT Csütörtök, november 21. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, V. Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—82 122—BS 122—84 122—95. (éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FiókKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon : József 62—95 Tiltakozás. Proklamáció. Még egy tiltakozás. És még száz tiltakozás. Nincs nap egy bokrétára való tiltakozás nélkül. Versaillesben már fájhatnak a fejek a sok sűrű, sőt állandó tiltakozástól. Mintha a háború nem szűnt volna meg, csak fegyvereit változtatta volna. Shrapwellek helyett tiltakozások, légi támadás helyett nagyhangú proklamációk reszkettetik a levegőt Az egyik napon a csehek futnak a szikratávíróhoz, hogy tiltakozzanak a magyarok „embertelenségei" ellen, a másik napon a jugoszlávok rohanják meg a szikratávírót, hogy tiltakozzanak az olaszok túlkapásai ellen. Aztán egyszerre megszólalnak a románok és proklamálnak. Mit? A békét? A köztársaságot? Nem. Proklamálják, hogy „amikor a civilizáció győzelmét ünneplik, ők tartózkodni akarnak az erőszak barbár eszközeinek igénybevételétől a népek egymás közt való viszonyának rendezésében, de íme, az egész világ előtt tiltakoznak a magyar kormány bűnös cselekedete ellen, amely most is idegen uralom alá akarja hajtani a román nemzetet és megakadályozza abban, hogy szabad és független állammá alakulhasson". Hát mit mondjunk ezekre a tiltakozásokra? A csehek beszélnek magyar embertelenségekről s az eredmény az, hogy a felvidékről kifosztott, agyonhajszolt menekülők sereglenek a fővárosba. A jugoszlávok panaszkodnak az olaszok túlkapásai ellen s ők kergettek ki minket. Fiuméból, ők áraszitják el a Muraközét, ők öntik fosztogató bandáikat a mi földünkre. Ilyenek a csehek és jugoszlávok tiltakozásai. Ami pedig a románok proklamációját illeti, az még sokkal cifrább. Nem is ütközhetünk meg benne azokon a ráállításokon, melyek Erdélyt a románok ősi földjének, az erdélyi magyarságot pedig csak a világ megtévesztése "céljából a románok közé telepített apró szigeteknek mondják. Miért haboznának a románok a múltat mai céljaik szerint átfesteni, mikor a legbrutálisabb ferdítéssel beszélnek arról is, ami jóformán csak tegnap történt, az aradi tárgyalásokról? Ők faáguk is elismerték még Aradon, hogy a magyar kormány előzékenyen akar hidat verni a békés megértés felé, őt maguk is emlegették, pláne ott, ahol gyorsírók és hallgatók kevésbbé feszélyezték, hogy a magyar kormány álláspontjáról röviddel ezelőtt még lehetett volna beszélni, ma pedig már azt meri proklamálni s a világ fülébe kiáltani, hogy a magyar népköztársaság kormánya az elnyomó állam nyers erőszakát helyezi szembe a szegény román nép követeléseivel. Ha az aradi tárgyalásokat igy tudja elferdíteni, valóban nem illik csodálkozni, ha Traján császár idejéről nem beszél az objektív történetírás becsületes hangján. Mindezekkel a tiltakozásokkal és proklamációkkal szemben szinte koldusnak tetszik a cicomátlan, szűkszavú és bizonyítékait fölkínáló magyar tiltakozás. Kötöttünk egy fegyverszüneti szerződést, melynek pontjait fogcsikorgatva olvastuk, kegyetlen rendelkezéseit keserű ízzel lenyeltük. Azt mondtuk: le vagyunk győzve, nem tudunk magunkon segíteni, ennek meg kell lennie. Most pedig a magyar kormány tiltakozása pontosan és szárazon fölsorolja, hogy a szerbek hányszor, hol és miben rúgták föl még ezeket a kegyetlen kikötéseket is. Demarkácionális vonalat szabtak meg és csináltak belőle gazdasági határt. Magyar közigazgatást engedélyeztek a megszállott területeken is és mindenünnen elkergették a magyar tisztviselőket. Rekvirálást kötöttek ki készpénzfizetés ellenében és a pénzt szartják meg, de nem a kikötésüket. Elvesznek egyszerűen minden elvehetőt s azonkívül elveszik még a levelekből is az értékeket. A széntől, vastól elzárnak s mégis azt akarják, hogy s tudják szállítani és élelmezni a megszálló csapatokat. Barátságos megszállást ígértek és kivernek a házunkból. A magyar kormány mindezt pontosan megmondja s a bizonyítékokat a szövetséges hadseregek parancsnokló tábornokának fölkínálja. Mégis alig merjük remélni, hogy a magyar tiltakozásnak eredménye legyen. Akik ránk törnek, testünkbe harapnak vagy elszakadnak tőlünk, azok frázisokkal fűtik szikratávirataikat, mi csak konkrét panaszokat hozunk és bizonyítékokat kínálunk. Hát hogyan is remélhetnénk sikert? Úgy kell lenni, hogy mi rosszul választottuk meg a barátainkat és rosszul az ellenségeinket is. Németország például szintén kegyetlen föltételeket kapott, demikor az ő ellenségei közvetlenül megfigyelhették, hogy Németország jobban meg van verve, semmint valaha remélték , hogy Németország ilyen kegyetlen föltételek nélkül se kaphat újabb kedvet a háború folytatására, akkor a franciák és az angolok és az amerikaiak enyhítették a szigorú föltételeket, Németországnak stílusos ellenségei voltak. De nekünk? Ránk nem hadviselő ellenségek törnek most. Csehek, tótok, szlávok és románok jönnek, akik csak nagyobb bátorságra kapnak, amikor azt látják, hogy mennyire le vagyunk győzve. A magyar nyomort látva, nem a kegyetlen föltételeket enyhítik, hanem ami enyhébb volt a föltételek között, azt is fölrúgják, csakhogy védtelen helyzetünkben egészen szétmarcangolhassanak. Miben reménykedjünk? A ránkébezelt szomszédokban semmi esetre Talán a békekonferenciában, ahol ellenségeink is ott lesznek, nemcsak kedves szomszédaink és úgynevezett román testvéreink. Az ellenségeink igazságérzetében talán szabad reménykednünk. Ha pedig abban is csalódnánk, nos hát akkor bíznunk kell a magyar nemzet őserejében, mely török hódoltságon, tatár pusztításon, osztrák jármon átsegítette és Magyarország mégis volt, nem hagyta magát, eltemetni. Most is élni fogunk s ha jön az elnyomatás, jön az iga: hát megjön a magyar irredenta is, mely izzóbb, robbantóbb és szenvedelmesebb lesz minden jóllakatott irredentánál . . . nem akarnak többé semmiféle közösséget Magyarországgal. • . Incorzás a Felvidék ellen. angol hadosztály is Budapestre érkezik. Délszláv tiltakozás az olasz megszállás ellen. A Pesti Hirlap mai száma 12 oldal. A magyar kormány tiltakozó távirata Franchet d'Espéreystez» A szerb erőszakosságok megszüntetését követeli. —A részletes jegyzéket Svájcon át juttatják el az ententehoz. A magyar népkormány miniszterelnöke, Károlyi Mihály, ma reggel Szófián át Szalonikiba a kormány nevében a következő szikratáviratot küldte: Franchet d'Espérey tábornok úrnak, a keleti hadsereg parancsnokának, Szaloniki. A keleti szövetséges hadsereg és a magyar állam közt november 13-án katonai fegyverszüneti megállapodás jött létre, amelynek hatálya november 14-én kezdődik. És a fegyverszünet Szerbiára nézve is kötelező, mert Szerbia is a szövetséges hatalmak közé tartozik és Szerbia nevében ezt a megállapodást Misics vajda is aláírta. Ezt a fegyverszüneti megállapodást Szerbia előttünk ismeretlen okokból magára nézve nem tartja kötelezőnek, illetve oly magatartási tanusit, amely a fegyverszüneti megállapodás megsértésével egyértelmű. Az általunk a demarkacionális vonalig kiürített magyar területet fegyveres szerb csontok megszállván, a demarkacionális vonalat túlhaladták, a .. kiürített területeken a közigazgatási hatóságok működését részben megbénítják, részvében megszüntetik, a vasúti anyagot, a pécsi szénbányát lefoglalták, az összeköttetést a krassó-szörény megyei bányákkal és vasművekkel megszakították, az összes élelmiszereket lefoglalták, ezért készpénzzel nem fizettek, a megszállott területekről a magyar állam többi részébe élelmiszerek elszállítását nem engedik meg és így a demarkacionális vonalat gazdasági határrá teszik f el-