Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-21 / 273. szám

1918. november 21., csütörtök. PESTI HIRLAP résbbé erősíthettem meg, mert hiszen erről a tényről csak ott a tárgyalások folyamán, dr Szobar szájából értesültem. Ezzel szomban 2. a cseh-szlovák államnak magyar területek felett, való szuverenitását nem ismertem el, hanem­ e kérdés eldöntését a béketárgyalásokra bíztam. 3. Cseh csapatoknak magyar területre való bevonu­lása ellen óvást emeltem s arra, kértem a Narodni Tibort, hogy jövendő jó viszonyunk kiépítketése okáért a maga részéről is hasson oda, hogy lehe­tőleg angol csapatok szállják meg a felvidéket, ha már minden áron szükséges a megszállás. Erre a Narodni Vibor bizottsága kijelentette, hogy a maga részéről szívesen belemegy ilyen megoldásba, de ezt önhatalmúan nem határoz­hatja el. Szüksége van a párisi cseh-szlovák kor­mány beleegyezésére s ennek megszerzésére 24 órai időhaladékot kívánt. A 24 óra letelt, választ nem kaptam. Vi­szont a 24 óra letelte előtt már megkezdődött a csapatfelvonulás Felsőmagyarország ellen. Uta­zási igazolványomat kikértem s ezt a Narodni Vikor már nem a legrövidebb, Magyarország felé után, hanem Bé­csen át állította ki, megje­gyezvén, hogy a gensendorfi vonal már nem alkalmas az utazásra. A szociáldemokraták megakadályozták a cseh mozgósítást? Bécs, nov. 20. Az Abend mai száma egy prágai táviratot közöl, mely szerint a szocialisták és a kormány között a mozgó­sítás kérdésében kitört viszály, amelyben a szocialisták tudvalevőleg a mozgósítás ellen tiltakoztak, a szocialisták győzelmével vég­ződött. A cseh hadügyminiszter ma nyilat­kozatot adott ki, amely szerint a kormány nem szándékozik mozgósítani. Cseh tüzérség indult a tót vidékre. Bécs, nov. 20. — Prágából jelentik, hogy a­ cseh-szlovák hadsereg 1. számú tüzérütege a tót vidékre indult. Tótok a cseh aspirációk ellen. Besztercebányáról jelentik, hogy a tót ra­dában teljes szakadás állott be és Dula Máté hi­tei egyre kevesebben lesznek. A többség és pedig ugy az intelligencia, mint a tömegek, Mudrony János ügyvéd körül csoportosulnak, akinek az az álláspontja, hogy a nemzetiségi törvényt végre kell hajtani és a tótok Magyarország keretén belül autonómiát kapjanak. Magyarellenes népgyűlés Rózsahegyen, Rózsahegyről jelentik: A cseh-tót nemzeti tanács vasárnap népgyűlést tartott a cseh-tót zászlóval fellobogózott városháza előtti térségen. Hlinka János katholikus pap, Jancsek és Lábai magyarellenes beszédeket mondottak az össze­gyűlteknek. Hlinka többek között kijelentette, hogy aki nekik nem tetszik, annak nem fognak élelmet adni, az éhen-szomjan elpusztul. Azután feleskették a népet a cseh-tót nemzeti tanácsra. Tüntető menet járta be a várost, a menet élén a fonógyár cseh munkászenekara a „Hej slovaci!" himnuszt játszotta. A menetben haladt a „slo­venska gárda", amely a rend fentartásával sem­mit sem törődött, hanem a magyarokat gyalázta. A cseh-tót lobogók alatt haladó tüntetők éltették a cseh-tót köztársaságot és Srobár cseh-tót egész­ségügyminisztert. Cseh lap a felvidéki betörés ellen. Prága, nov. 20. — A Pravo Lidy élesen tiltakozik a cenzúra ellen, amely egyik cikkének végét törölte. A törölt sorok igen fontosak vol­tak, mert háborút hirdettek a háború ellen, a fegyverek minden alkalmazása ellen és minden gyilkolás ellen, amelyet a szociáldemokraták többé nem akarnak és nem fognak tűrni. A kon­fiskált sorok állítólag a következőket tartalmaz­ták: Beszennyeznék az új állam tiszta nevét, ha ma, amikor egész Európa leteszi a fegyvert, újra háborút viselnénk és fegyveres erőszakkal hódí­tanánk meg egy országot, amelynek sorsa fe­lett a békekonferenciának kell határoznia. Lengyel őss patak a­rcal har táron* Késmárkról jelenti lapunknak Szepes vármegye népbiztosa, hogy Galíciában a Szepes megyével határos részeken a többi között Neusandecen és Nenmarkon a len­gyelek napok óta soroznak. ETM. idő szerint mintegy három-négyezer reguláris katoná­juk van, akiknek száma egy héten belül húsz-harmincezerre fog növekedni. Nyíltan hirdetik, hogy ezekkel a csapatokkal" meg akarják szállani Szepes- és Árva megyéket. A határm­enti lakosság mindenütt a lengye­lekhez szól, többen már le is tették a lengyel nemzeti tanácsnak a hűségesküt. A poprád­remetei és az ujserebesi körjegyző a nép el­lenséges magatartása miatt kénytelen volt elmenekülni. A tótság az egész megyében fölötte izgatott és ennek oka, mint vezetői mondják, legfőképpen abban lel magyaráza­tot, hogy ezekben a megyékben még mindig a régi munkapárt exponensei vannak a ve­zető állásokban. Ezeket pedig a nép ellensé­geinek tartja. A lakosság lecsillapítására egyik feltétel az volna, s ezt maguk a nép­vezetői is hangoztatják, ha ezeket az embe­reket a vezető állásokból 24 órán belül eltá­volítanák és helyüket új emberekkel cserél­nék föl, akik között a lakosság számarányá­hoz képest a nemzetiségek is helyet foglal­nának. A polgári lakosság­ hangulata is na­gyon nyomott. Ezeket különösen azok az üzelmek nyugtalanítják, amelyek a tótság turócszentmártoni vezetősége és a csehek között folynak. A kormányon a sor, hogy amíg lehet, próbálja orvosolni a bajokat. Az ólublai főszolgabíró jelenti, hogy a ma­gyar-lengyel határon reguláris lengyel csapatok gyülekeznek. Az a szándékuk, hogy rendcsiná­lás ürügye alatt benyomulnak Arra- és Szepes­megyébe. Hír szerint húsz-harmincezer főre rúg a lengyel csapatok száma. A dészláv nemzeti tanács tiltakozása az olasz meg­szállás ellen. Az olaszok mindenütt erőszakoskodnak. — Az lentente képviselőinek protestálása elle­nére foglalták el Fiumét. — A délszlávok a szerb kormány közvetítő közreműködését kérik. Laibach, nov. 20. — Az itteni lapok Zág­rábból, november 18-áról keltezett táviratot kö­zölnek, melynek szövege ez: A dél­szláv nem­zeti tanács elnöksége azzal a testvéri­­kéréssel fordul Belgrádba, a szerb királyi minisztérium­hoz, hogy a londoni, párisi és washingtoni kül­ügyminisztériumokhoz juttassa el a következő tiltakozó jegyzéket: A dél­szláv nemzeti tanács szent köteles­ségének tartja, hogy mindent elkövessen, ami tőle telik, hogy annak a nagy munkának a vég­­ső eredményeit, amelyet a szövetséges kormá­nyok és az Egyesült Államok végeztek, biztosít­hassa. A dél­szláv nemzeti tanács kötelességének tudatában egy pillanatig sem habozik, hogy a szövetséges kormányoknak rendelkezésére bo­csássa azokat az eszközöket, és azt a segítséget, amelyek a végső cél biztosítására szükségesek, főképpen valamennyi hajóját, kikötőjét és tengeri erősségét. Az olasz kormánynak a szárazföldön és tengeren tett intézkedései azonban nagyon túl mennek azon a mértéken, ameddig a végső cél biztosítására szükséges lenne. Ők egészen más­képpen magyarázzák a háború végső célját, mint mi. Azt hiszik, hogy korlátlan megszálló joguk van a mi területünkön. Lefoglalják hajó­inkat és elmozdítják tisztjeinket, hogy olaszokat tegyenek a helyükre. A hivatalokat, hajókat és összes anyagokat birtokba vették, anélkül, hogy leltárt, vagy jegyzőkönyvet vettek volna föl. Az olaszoktól megszállott területeken igen szigorú katonai, közigazgatási és rendőri ellenőrzést végeznek az olasz hatóságok. A dél­szláv nem­zeti tanácshoz folyton érkeznek panaszok a nép köréből, hogy az olaszok­ mindenütt erőszakos­kodnak velük és üldözik őket. Tiltakozásunk legjobb bizonyítéka Fiume városának és kikötőjének megszállása, amit teg­nap délután négy órakor hajtottak végre az ola­szok, noha megígérték annak a hadseregnek, amely Fiumében volt, hogy a várost nem fogják megszállni. Az olaszok ennek ellenére végig mentek a kikötőn, amint a szerbek megegyezés szerint visszavonultak a város területéről. .Az olaszok kar­mai erővel szállták meg az összes középületeket, hivatalokat és a pályaudvart és nem is törődtek az en­ente jelenlevő képviselői­nek tiltakozásával. A vasúti, postai és tárk­afor­galmat Fiume és Zágráb között megszakította az olasz katonaság. A dél­szláv nemzeti tanács a leghatározottabban tiltakozik ezek ellen az erő­szakoskodások ellen, amelyek ellenkeznek az elismert nemzetközi jogzi szabályokkal érzé­kenyen érintik életbevágó érdekeinket. Az olaszok által megszállt városok és helyi­ségek népe, amely éppen most szabadult meg a szolgaságból, ismét az idegen megszállás kétség­beejtő álapotába jut, amely elválasztja őket a délszlávok egyesült államától, amelyhez akara­tuk és érzésül­, de néprajzi és földrajzi helyze­tük szerint is tartoznak. Ezek a népek semmi esetre sem fognak abba beleegyezni, hogy elsza­kítsák őket fölszabadított hazájuktól. A dél­szláv nemzeti tanács minden felelősséget elhárít magá­tól azokért a következményekért, amelyek eb­ből ez elviselhetetlen helyzetből támadhatnak. A délszláv nemzeti tanács bátorkodik a szövetséges államok és Egyesült Államok kormányának figyelmét felhívni ezekre a kirívó eseményekre és arra kéri a testvéri szerb kormányt, szíves­kedjék ezt a tiltakozást szintén tudomásul ven­ni és a délszláv nemzeti tanácsot a jövőben is testvéri szemettel támogatni. Pavicic, Pribirevic alelnökül Az olaszok Kufsteinig akarnak előnyomulni. Innsbruck, nov. 20. — (A Pesti Hírlap tu­dósítójának távirata.) Mint a Brenneren lévő Matreiből jelentik, egy lovasságból, gyalogság­ból és gépfegyver-osztagokból álló olasz "had­osztály érkezett oda. A hadosztály útban van Innsbruck felé, ahova előreláthatólag holnap ér­kezik meg. Egy másik jelentés szerint az Inn felső völgyében lévő Landeck mezővárosnak az olaszok által való megszállása is közvetlenül kü­szöbön áll. Olasz tisztek közlése szerint, az olasz csapatok Kufsteinig szándékoznak előrenyo­mulni. Az olaszok az egész osztrák-magyar flottát követelik. Chiasso, nov. 20. — A Secolo kijelenti, hogy Olaszország nem ismerheti el az osztrák, magyar hadiflottának, de még egyes e- végeinek sem az átadását a jugoszlávok kezébe, mert kü­lönben azt a felfogást, amelyet az olaszok a jugo­szláv állammal való szövetségről alkottak, feje te­tejére állítanák. Még az olasz Lega Navale is, melynek Presbitero admirális az elnöke, kijelen­tette, hogy­ Olaszországnak a fegyverszüneti fel­tételek értelmében az egész osztrák-magyar hadi­flottát meg kell kapnia és nemcsak annak egy ré­szét s az osztrák-magyar hadiflottának nem az összes szövetségesek, hanem kizárólag Olaszor­szág birtokába kell kerülnie. Centralista köztársaság Ausztriából. Bécs, nov. 20. — (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) A keresztényszocialista Linzer Volksblatt megbeszéli Tirol és Vorarlberg ön­állósági törekvéseit. A bécsi kormányköröknek minden okuk megvan rá, hogy egész figyelmüket erre a mozgalomra irányítsák. Úgy látszik, hogy Ausztriából centralisztikkus köztársaságot akar­nak csinálni, aminek a bizonyítéka az, hogy a bécsi államhivatalokban a köztársaságra való át­térés óta semmi sem változott. Lobkovitz herceg konzervatív köztársasági pártot alapít. Prága, nov. 20. — (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Lobkovitz Ferdinánd herceg, a cseh konzervatív nagybirtokosság volt tagja, konzervatív köztársasági pártot akar alapítani. A párt a katholikus párttól azáltal fog külön­bözni, hogy programmját a­ keresztény morál modern alapjaira fogja helyezni. A herceg veze­tése alatt álló konzervatív nemesek egyesülése egy millió koronáért megvette a Hlas Naroda című lapot. Fehér gárda a­ régi rend visszaállítására Bécs, nov. 20. — (A Pesti Hírlap tudósító­jától.) Arisztokrata konzervatív körök Fehér gárda alakítását tervezik, amelynek célja a régi rendszer visszaállítása volna. E törekvésekről az államtanács már tudomást szerzett és azt az ál­láspontot foglalja el, hogy az osztrák-német köz­társaság természetes fejlődésének megzavarása, bárhonnan jön, nem tűrhető és idejekorén elejét kell venni. A budapesti osztrák-német követ kinevezése. Bécs, nov. 20. — (A Pesti Hirlap tudósító­jától.) Báró Knobloch közlekedésügyi miniszté­riumi osztályfőnököt a magyar népköztársaság­hoz az osztrák-német köztársaság követévé ne­vezték ki. A követ már ezen a héten elfoglalja hivatalát. A lengyelek Galicia román megszállását kérték. Béns, nov. 20. — (A Pesti Hirlap tudósitó­ jától.) Az erdélyi szociáldemokrácia egyik veze­tőembere,­­aki a románok és a magyarok aradi .

Next