Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-24 / 276. szám

i­­nt ma­n mus 3 villás, sem a nemzetiségi kerít­letek hangulata nem fogja akadályozni. A tanítók fietésrendezése a miniszter­tanácsban. Bejuthatnak a VIII. fizetési osztályba. — Automatikus előlépés. — A Károlyi-párt nem egyesül a radikálisokkal. Ma este minisztertanács volt, amely Lovászy Márton közoktatásügyi miniszter előterjesztése alapján foglalkozott a tanítói­ fizetésrendezésének ügyével. A kormány­ el­fogadta a kultuszminiszternek az állami és nem állami tanítók fizetésrendezésére vo­natkozó javaslatát, amely lehetővé teszi, hogy ezentúl a tanítók a VIII. fizetési osz­tályba is bejuthassanak. A minisztertanács elhatározta továbbá az állami és a nem ál­lami tanítókra vonatkozólag az automati­k­us előléptetési rendszer behozatalát A mai minisztertanács, amelyen a szo­cialista miniszterek másnemű elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt, politikai kérdések­kel nem foglalkozott. Nem a kormány köré­ben, de politikusok között, akik a kormányt támogatják, fölmerült a Károly-párt és a radikális párt egyesülésének gondolata. Ez a terv nem új. Már körülbelül egy esztendő­vel ezelőtt szó volt róla, hogy a két párt, amelynek programmja a főbb kérdésekben majdnem teljesen fedi­­ egymást, egy pártban egyesülve harcoljon a tanga pro­grammjáért Akkor meghiúsult az egyesü­lés Jászi és a radikálisok nemzetiségi állás­pontja miatt, ezt azonban azóta túlhaladták az események. Károlyi annak idején úgy akarta az ellentéteket elhárítani, hogy egy teljesen új program­m alapján külön pártot alakít a radikálisok részvételével. Ma azonban, tudomásunk szerint, más szemmel nézik mind a kat pártban a fúzió kérdését, amelyet most nem is illetékes rész­ről vetettek fel, amelyet nem is tartanak időszerűnek. A függetlenségi párt a radikáli­sokkal és a szociálisokkal továbbra is szoros fegyverbarátságban akar együttmaradni, de ellenzi, különösen a­ vidék függetlenségi polgárságára való tekintettel, a radikális párttal való egyesülést Harrer bécsi követ területi Integritá­sunkról. Dr Harrer Ferinc, a magyar köztársaság bécsi követe, Budapestre érkezett, hogy a kor­­mánynak jelentést tegyen a helyzetről. Munka­társunk előtt Harrer a­ következő kijelentést tette: .— A bécsi diplomáciai testület túszjai­nál részben már megtettem bemutatkozó látogatásaimat s szives fogadásra találtam. Az irányadó bécsi körökkel állandó érint­kezésben vagyok s viszonyom hozzájuk ki­fogástalan. Eddigi fáradozásaink minden irányban sikeresek voltak. Egyik legneh­e­zebb feladatom, a volt monarchia új álla­mainak követeivel az érintkezést megterem­teni, sikerült s megteremtettük a követi értekezletet, amelynek tagjai a magyar, osztrák-német, cseh-tót, ukrán, lengyel, dél­szláv és román követek, összesen heten vagyunk. Egyelőre kikapcsoltuk a nagy politika kérdéseit, csak a gazdaságiakat tárgyaljuk és rendezzük. Ezen a téren már sok kérdésben­ létrejött a megegyezés.­­ Külügyi képviseletünk sikerrel lé­pett fel az osztrák-német állam­ területi igé­nyeivel szemben s garanciánk van arra néz­ve, hogy az államtanács érvényt fog sze­rezni megváltoztatott álláspontjának a leg­alább erről a részről semmi sem fenyegeti területi integritásunkat . Konzuli személyzetemet a volt sze­mélye körüli minisztérium tisztviselőinek sorából vettem, diplomatákat a volt kül­ügyminisztériumból kaptam, szám szerint hármat. Keddig Budapesten maradok, ak­kor visszautazom állomáshelyemre. Változások a hadügyminisztériumban. Megírtuk a minap, hogy a volt közös had­se­neg tábornokait és törzstisztjeit, a régi kat­­tonai szellem exponált képviselőit legközelebb nyugdíjazni fogják. A nyugdite­xánok most van­nak folyamatban, a hadügyminiszter már jóvá­hagyta báró Robr éa Gaudernak gyalogsági tár­bornokok nyugdíjazását Egyidejűleg a hadügy­minisztériumból is távoznak a régi osztályveze­tők, többek közt nyugalomba vonulnak Hohen­burger, Geró G. Reil tábornok hadbirák, Sóvágyi vesérlőtörzstorros, a I­V. ügyosztály vezetője, Ziegler Konrád altábornagy, Kornhuber gyalog­sági tábornok, Fülöp altábornagy és elmegy Bartha Lajos altábornagy, a Ludovika akadémia parancsnoka is. Hogy a teljes rendszerváltozás koresztülvitelében Bartha Albart hadügyminisz­tart semmiféle tekintetek nem befolyásolják, arra a legjellemzőbb az, hogy testvérbátyjával, Bartha Lajos tábornokkal sem tett kivételt és már ki is nevezte a magyar katonai akadémia új parancs­nokává Stromfeld Aurél v­zérkari ezredest A háború kitörésekor az akkori honvé­delmi minisztérium több kiváló tisztje kikerült a harctérre, ahonnan csak legutóbb kerültek haza. Ezeknek­ a tiszteknek nagy részét most újra be­osztják a minisztériumba, mert Bartha hadügy­miniszter nagy súlyt helyez arra, hogy a magyar néphadseregnek és az új katonai szabályzatnak a tervezetét olyan magyar tisztek készítse ."5, akik hosszabb időt töltöttek a harctéren és köz­vetlen érintkezésből is ismerik a magyar katonát. Annak kell földet adni, aki legjobban ért hozzá. " A birtokpolitikai ankét negyedik napja.­­ A birtokpolitikai reform ügyében össze­hívott értekezlet ma délután folytatta tanácsko­zását Buza Barna földművel­ésügyi miniszter el­nöklésével. Ladányi Rezső utalt arra, hogy az agrár­álláspontot illetőleg nem egységes a felfogás a szociáldemokratáknál. Tény az, hogy magán­tulajdonon alapuló kisbirtok nem áll ellentétben azon szo­ci­áldemokrata cselekvéssel, hogy a munkás számára biztosítjuk munkájának összes eredményét. Az ipari munkásosztálynak a leg­nagyobb érdeke, hogy a földbirtokpolitikai re­form békésen oldansék meg és hogy a termelés folytonossága biztosíttassák. Schiffer Miksa a terméshozam fenntartá­sának a folytonosságát emeli ki. Azoknak ad­janak földet, akik legjobban értenek hoz is. An­nak a földjét adják oda először, aki rosszul gaz­dálkodik. Balkányi Béla elsősorban a falvak köze­lében a falu számára biztosítaná a kisbirtokok létesítésére szükséges területet Városok köze­lében a két-három holdas parcelláknak is nagy jelentőségük van. Pikler J. Gyula a járadékbirtok mellett foglal állást, amelyet a mindenkori mérték vala­mely százalékával rónának meg.­­Az értékkel együtthaladó adó garanciája annak, hogy a föld­járadék emelkedését a köz élvezi, másrészt a birtok ilyen formája nem gátolja meg a tulajdo­nost a szabad mozgásban, a földet eladhatja, megterhelheti, mert a föld dologi­lag felel evvel az adóval. Az értékkatasz­ter, amelyre amúgy is más szempontokból is szükség van, egy év alatt elkészülhet. Az értekezlet folytatását kedden délután négy órára halasztották el. A birtokpolitikai ankét tagjai hétfő dél­előtt 10 órára ezúton is meghívatnak a földmive­lésüügyi minisztérium úgynevezett sötét termébe hogy Piekler J. Gyula előadása kapcsán a gya­korlati megoldásban megállapodjanak. A nemzetiségi miniszterimm állaantitkára. A nemzetiségi minisztérium államtitkári állása mindezidei­g betöltetlen volt A m­inisz-­ er Lakodalom. * « Irta: BUNDA JENŐ. Május volt. Vasárnap volt Ebben a vad hegyek közé szorult kis faluban kétszeres ün­nep: hoeszu, kegyetlen tél után az első saep. n»­log, kel­lemes vasárnap. A faht fölött a széles hátú, lomhán elnyúló hegyek eldobták fehér hó­bundájukat és áttetsző, finom, zöld fátyolruhába öltöztek. Buja rétek sívaragdszíne, sű­rti erdők­ haragos zöldje váltakozott odafönn. Az erdők szélén barna faházikók, a faházik­ókhoz zöld ré­ten át fehér ösvények szőnyege fut A házacskák mellett tarka tehenek legelnek, de embert nem lehet látni sehol odafönn. Az emberek idelenn vannak mind­ a faluban, vasárnapot­ tartanak. Állnak, álldogálnak az út mentén, keveset szól­­­nak, megbámulják egymást, megsüvegelik az előt­tük elmenő urakat. Aztán egy-egy percre becaál­lingóznak Ablahoz a korcsmába. Amikor ki­jönnek, a torkukat köszörülik és a széles íng­ujjal a szájukat törlik. Majd megint állnak, áll­dogálnak ok nélkü­l, cél nélkül sokáig." Ez itt a vasárnapi mulatság. A főszolgabíró Abois előtt ül a padon. Más­kor tíz orosz kucorog ezen ülésen Az oroszok xapet csak ravaszb­ól pislognak erre­felé. A pa­don nem ül más, csak a főbíró. Mellett,­ egy po­hár és egy üveg sör. Időnként megtölti a poha­rát, néha egy-egy kortyot szürcsöl belőle, az órá­ját nója, Abis elli'Uit ki-kik­émlel­i bolt küszöbrül, van-e még a főbírónak söre? Amikor látja, hogy már az utolsót tölti, egyszerre, megjelenik: — Parancsol a főbíró úr még egy üveggel? — Nera, Abi! Fizetek! — felelte a főbíró. És oda dobott a zsidónak egy darab piszkos pa­pírpénzt — Legyen a karepcsém máskor is főbíró ur! — hajlongott Abis és közbe­n a nagy vörös kinét dörzsölgette. — Jól van Abis! — felelte a főbiró és már fölállt már indult a templom felé. A közelben ácsorgó oroszok egy ugrással elfoglalták a he­lyét egymást tolták, taszították le róla. Már tizen is ülnek a padon. A főbíró azonban ezt már nem látja, nyugodt, hosszú lépésekkel megy a templom fel. A hídról akkor kanyarodik a templom elé egy szekér, aztán sebes hajtásban vágtat a főbíró felé. Néhány hangos kurjantás hallatszik, asszonyok, férfiak, mint egy marékra szedett vadvirág szoronganak a szekerein. A ke­rékzörgésből lassan cincogó szóra erősödik a muzsikaszó. A kocsis mellett két legény kuporo­dik, mindkettőnek a kalapja mellett pántlika. Az egyik hegedűt nyakgat A másik térdén át fekte­tett kis cimbalomfélét — Lakodalom! — mondja magában a fő­bíró de félreáll az útszélén, hogy elengedje maga mellett a szekeret. Középen átvetett deszkán ül a vőlegény és a menyasszony. A legény félig kö­lyök még, ni­ma, bajusztalan arca olyan, mintha borotválná. Egyik karjával a menyasszony dere­kát öleli; a leány, tarka-barka színekből szőtt párjával a fején, ügyetlenül, szégyenkezve huzó­dozik tőle. A legények, am­ikor a fébijót meglátják, egyszerre, sajinte vesenyszéra lekapják s kalap­jukat Pillanatra megakad a muzsika is, de az­után annál vígabban fölcsendül, a kocsi tovább robog, a pandalompengás, a hegedücincogás egy pillanat múlva mér megint belevész a kerekek zörgésébe. Csak az egyik vőfély kurjantása hal­latszik még vissza, hosszasan, rekedten, pálin­kás jókedvről A falu túlsó végére mennek, a hegy alá, az orosz templomba. — Lakodalom! —– mondja magában még egyszer a főbíró. És ezen a szép tavaszi napon ennek a szónak most olyan szép, olyan lágy olyan kedves csengése van, hogy elismételgeti még párszor: Lakodalom! Lakodalom! A főbírónak tetszik a dolgok ilyen álla­pota. Mosolyog­ás­­ fejével bólint. Boldog, hogy tavasz van, boldog, hogy ilyen szép vasárnap van, hogy az emberek jókedvűek, muzsikálnak, kurjangatnak, esküvőre mennek. A főbíró szinte se­ját, se hall, majd nekimegy a hajdúnak. A le­gény, sárgapaszomántos, kék dolmányba öltöz­tetett szép, fiatal fiú, egyszerre úgy áll meg előtte, mint a cövek. — Sándor te! — mondja neki a főbíró. — Jó, hogy látlak ! Elmégy szépen hozzám, rámegy a kertbe és ami gyöngyvirágot találsz, azt mind leszeded. Azután elvéned a nagyságos Galambos kisasszonynak! Megértetted? — Igenis, főbiró uri PESTI HLFTLAP 1918. november 24., vasárnap.

Next