Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-24 / 276. szám
1918. november 26., vasárnap. PESTI HÍRLAP A Délm Magyarországot megszálló szerb csapatok parancsnoksága és a Bánsági Néptanács között megállapodás jött létre, amely szerint a szerb parancsnokság elismeri a Bánsági Néptanács hatáskörét és átruházta a polgári hatalmat. Róth Ottó bánsági kormánybiztos vezetésével egy háromtagú küldöttség Budapestre érkezett, hogy a Dopkonmajivnak tudomásul adja a szerbekkel történt megállapodásokat. A szerb csapatokat a Bánság területén a néptanács élelmezi. Miután a szerb parancsnokság megtiltotta, hogy a vasúti kocsikat a Bánságból kivigyék és ennek következtében esetleg vagyonhiány állana be, a forgalmat a Bánság és az ország többi részei között átszállással fogják lebonyolítani. Élelmiszereket ezentúl a Bánságból csakis úgy szabad kivinni, ha cserébe oly szükséges cikkeket szállítanak, amelyekre az itteni lakosságnak szüksége van. A létező közigazgatási hatóságokkal a szerb parancsnokság a kormánybiztosság útján fog érintkezni, tehát közigazgatási tisztviselők kicserélése, elhelyezése, vagy esetleges elmozdítása a szerb nemzeti tanácscsal, valamint szerb katonai parancsnoksággal való megállapodás után a kormánybiztos útján történik. A rekvirálási jogot is a kormánybiztosra ruházták át. A magyar népkormány bánsági kormánybiztossá Róth Ottót, Temesvár főispán-kormánybiztosává Jakob Kálmán munkáspénztári igazgatót, Temes megye főispán-kormánybiztosává Tőkés Imre vármegyei főjegyzőt nevezte ki s hatályon kívül helyezte Ferenci Sándor alispánnal, főispán-kormánybiztosi kinevezését. E megállapodás hatása mutatkozik abban, hogy Temesvárral és a délvidékkel újból megindul a vasúti közlekedés, amely azonban a szénhiány miatt erősen korlátozott lesz. Így bizonyos viszonylatokban Temesvárról csak a páros, másviiszonylatoktól pedig csak páratlan napokon fog a vonat közlekedni. Azokon a vonalakon, amelyeken a közlekedés megindul, a postaforgalom is a vasutak segítségével nyer lebonyolítást. Visszafoglaltuk Trencsént. A kormányhoz érkezett esti jelentések szerint csapataink Trencsént megtisztították a csehektől és bevonultak a visszafoglalt városba. Pozsony csak a magyaroké lehet. A pozsonyi független demokrata párt felhívással fordult Pozsony lakosságához, amelyben népszavazásra hivja fel őket és hangsúlyozza, hogy Pozsony csak a magyaroké lehet. A csehek a vágujhely—pöstyéni vonal közepéig jutottak. Pozsony, nov. 23. — Az itteni karhatalmi parancsnokság a legutóbb elterjedt hírekkel szemben megállapítja a következőket: Stomfa már jó idő óta a csehek kezén van. Bazinban viszont soha sem voltak a csehek. Pöstyénben nyugalom van. A csehek eddig körülbelül a vágújhely-pöstyéni vonal közepéig, Brunóc község közepéig jöttek. A csehek föltartották a hazavonuló németeket. A csehek megszállották a brunóci állomást .Brunóc és Pöstyén között, a Brunóc közvetlen közelében levő őrházig nyomultak előre. Pöstyén város maga teljesen szabad. Katonáink Pöstyénben állnak. A vasútvonal azonban megszakadt és használhatatlan. A sínek föl vannak szedve. A vasútvonal hosszában a csehek barrikádokat emeltek. Brunóc és Vágújhely között szintén megszakadt a vasúti közlekedés. Puhon át Zsolna felé a síneket szintén fölszedték A nagytapolcsány—trencséni vonalat Trencsén— Bán állomásig megszállva tartják. A német 21. gyalogezred, amely itt átutazott, Vágújhelyig helyreállította a síneket. Tovább utaztak Trencsénig, de ott vissza kellett fordulniuk, mert a csehek le akarták fegyverezni őket. Tegnap korán a német csapatok ismét Pöstyénbe érkeztek és várják parancsnokságuknak további rendelkezését. A megszállt területeken a csehek mindent elrekvirálnak. Ezelőtt csak az elöljáróság útján rekviráltak, most azonban már nem kímélik a magántulajdont sem. Megindultak a szénvonatok. Zsolnán nyugalom van.. Csapataink Zsolna környékén cirkálnak. A határ úgy a Várvölgy, mint Trencsén felé biztosítva van. Egy idő óta hazatérő német katonák vonulnak át a városon, akik gondoskodnak róla, hogy a Vágvölgy biztosítva legyen ezután az átvonuló katonák számára is. Hír szerint Pöstyén és Vágujhely között Nagybiccse felé a síneket felszakgatták. A zsolnai vonalon az ország belseje felé Ruttka irányában minden tíz percben szénszállító vonatok robognak. A csehek megszállva tartják a vágujhely—nagybiccsei vonalat, a drótvezetéket mindenütt szétszakították, úgy hogy Pozsonyba se táviratozni, se telefonálni nem lehet. A csehek a tótokat sorozzák. A zsolnai karhatalom parancsnok engedelmet kért, hogy a csehek ellen előrenyomulhasson, de ezt az engedelmet nem kapta meg arra való hivatkozással, hogy a zászlóaljnak elsősorban az élelmiszer és szénbehozatal biztosítása a feladata. A csehek északnyugati Magyarországon összetoborozzák a fegyverfogható tót lakosságot. Ezeket aztán a cseh-szlovák hadseregbe való besorozásra hívják fel, aztán felfegyverzés céljából a határra viszik, ahol csapatokba osztják őket. Most ezekkel a csapatokkal egészítik ki a cseh csapatokat A belügyminisztériumhoz tegnap délután érkezett, jelentés szerint Mednyánszky László trencséni főispánt és Rudnay István alispánt, valamint családjukat nem hurcolták el Prágába, hanem ezidőszerint Trencsénben vannak. Egy különös falragasz. Zsolnáról beküldte egyik olvasónk azt a falragaszt, melyen Mednyánszky főispán és Rudnay alispán nyugalomra intik a népet a cseh megszállás alkalmából. Ezen a falragaszon azonban a főispánok felhívásán kívül a zsolnai polgármester is közöl valamit a város lakóival, még pedig a következőket: Trencsén vármegye minden körülmény között a cseh-szlovák államhoz fog tartozni. Elis-mertetett a magyarok által is. Ebben aztán szerfölött téved a falragasz minden aláírója, mert ilyen bolondokat a magyarok soha el nem ismertek és aligha is fognak valaha elismerni. Nem bírjuk másként megérteni az aláíró magyar urakat, minthogy kényszer hatása alatt állottak, mikor megengedték, hogy a nevezetes Rada nevű zsolnai polgármester ezt a plakátot megírja. Massaryk elindult Amerikából. Newyork, nov. 23. — (Reuter-ügynökség.) Massaryk a Carmania nevű hajón Európába utazott, hogy elnöki méltóságát az új cseh köztársaságban átvegye. A bajorok fegyvereket szállítanak Német-Csehországba. Bécs, nov. 23. — Prágából táviratozzák. A cseh-szlovák kormány a bajor kormánynál tiltakozást jelentett be amiatt, hogy bajor területen keresztül fegyvereket és muníciót szállítanak Csehország német részeibe. A cseh-szlovák kormány egyúttal az entente-hoz jegyzéket intézett, intézkedéseket kérve a semlegességgel ellentétes eljárás meggátlására. A ruthének ragaszkodnak Magyarországhoz. Késmárk, nov. 23. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A szepesmegyei rutének Mihali N. Mihály szepesfalvai görög-katholikus esperes és Bysz Ervin berkenyed görög-katholikus plébános elnöklésével nagygyűlést tartottak, amelyen kimondották, hogy csatlakoznak a máramaros megyei rutén nemzeti tanács határozatához. Egyben megalakították a szepes megyei rutén nemzeti tanácsot és kijelentették, hogy a mai Magyarország keretein belül akarnak maradni, de a maguk részére teljes autonómiát követelnek. A szepes megyei népbiztos megszervezte Szepes megye munkásait. A munkásság szervezésének legelső eredménye az, hogy Magyarország egyik legnagyobb gyára, a késmárki vászonárugyár, a munkásainak fizetését ötven százalékkal emelte, a napi munkaidőt pedig egy órával leszállította. Egy magyar katona, aki Prágából Késmárkra érkezett, magával hozta Magyarországnak a prágai Narodni Vybor engedélyével megjelent legújabb térképét, amely Árva- és az Árva megyétől keletre eső Liptó, Szepes és Sáros megyéket mint a független Lengyelország részeit tünteti fel, az Árvától nyugatra eső megyéket pedig mint a cseh-szlovák állam részeit a Koreán csapatok Erdélyben. Beavatott forrás szerint az a feltevés, hogy a romániai csapatoknak az erdélyi szorosokon át való benyomulása Románia nagyobb katonai akciójának kezdetét jelenti, az utóbbi események egyre igazolják. Tegnap délután fél ötkor Csikszentmártonba egy főhadnagy vezetésével romániai katonaság vonult be és a főhadnagy nyomban telefonösszeköttetésbe lépett a marosvásárhelyi kormánybiztossal. A főhadnagy közölte, hogy néhány napon belül nagyobb romániai csapat érkezik Csíkszeredára. A kormánybiztos utalt arra, hogy Románia és Magyarország között nincsen hadiállapot, ezért a főhadnagy nincs jogosítva magyar területen semmiféle intézkedésre, miért is tiltakozott a főhadnagy intézkedése ellen. A főhadnagy erre azzal válaszolt, hogy ő felsőbb parancsra, a rend és nyugalom érdekében cselekszik és nincs joga semmiféle diplomáciai tárgyalásra. Egyelőre megengedte, hogy a nemzetőrség megtartsa fegyverét. Dorna-Vatra irányából kétezer romániai katona vonul Felsőborgó felé; elővédje, mintegy kétszáz ember, elérte Tihucot. A gyimesi és besztercei határőrparancsnok azt az értesítést kapta, hogy a románok föltartóztatják a Bukovinán át Ukrajnából hazafelé tartó hadifoglyokat és csak azoknak engedik meg a magyar határ átlépését, akik románul beszélnek, a többieket pedig internálják. A Tölgyesre bevonult nyolcvan romániai katonából álló csapat lefegyverezte a nemzetőrséget és halálbüntetés fenyegetésével követelte a lakosságtól a fegyvereknek azonnal való beszállitását. A román parancsnok meghagyta a borszéki elöljáróságnak, hogy Borszéken négy tisztnek és száz embernek elszállásolásáról gondoskodjék. A cseh agrastásterek munkában. Eperjes kifosztása. — A tótok a csehek ellen. — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése.— Eperjes, nov. 23. A csehek terjeszkedésének egyik fő célja, hogy a csapatokkal bíró agitátorok számára minél korlátlanabb akciószabadságot biztosítsanak. Természetes, hogy ott, ahol a csehek fegyveres kézzel befészkelték magukat és rátették kezüket a magyar hatóságokra, az agitátor feltétlen biztonságban, teljes nyíltsággal dolgozhatik és akadálytalanul preparálhatja a népet a cseh tervek számára. Ez a cél vezette a cseh csapatokat a Ruttkáról Rózsahegy—Kassa felé való elkanyarodásukban, mert pontos értesüléseik voltak arról, a Magyarország területi integritását védő mozgalmakról, amelyek a keleti végeken az ő terveiket keresztezhetik. Pozsonyi tartózkodásom alatt a pozsonyi tót rada egyik tekintélyes tagjának említettem a keleti tótok józan állásfoglalását Magyarország mellett. Fitymálva intett a kezével: — Jól ismerjük ezt a mozgalmat. Magyar urak vezeti, de a nép velünk van. Fölényesen beszélt, de a hangjából kicsengett a bizonytalanság.Érezni lehetett, hogy dehogy is van velük a nép. Hovatartozandóságról eddig csak a vezérek beszélnek és a csehek ezt jól tudják, hisz ha nem tudnák, nem fejtenének ki ennyire dühös agitációt. Sajnos, a cseh ügynököknek könnyű a helyzetük, a szolgabírói hivatal, a paplak, az iskola körül ezrével hever az agitációs eszköz, a mi mostani embereink pedig viaskodhatnak egy letűnt korszak igazságtalanságaival. A cseh agitátorok a valóság legszemérmetlenebb elferdítésétől sem riadnak vissza. November 3-án például fosztogatók dúlták fel Eperjest. A rablásban egyformán részt vettek magyarok, tótok, ruthének és cigányok. A kis városban százöt üzletet raboltak ki egyetlen éjszaka. —• Halál a rongyszedőkre! (zsidókra") — kiáltották és ezen a címen betörtek mindenkihez. A józan tót polgárok hiába álltak a rablók elé: — Ezt a boltot ne bántsátok, hiszen a gazdája tót. Vagy: — Miért pusztiztok itt, hiszen ez a jó ember nem rongyszedő, hanem evangélikus presbiter? A vak tömeg senkire sem hallgatott. Tört, zúzott, rabolt Statárium lévén, a vödönitélő ki-