Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-03 / 258. szám
1918. november 3., vasárnap. PESTI HÍRLAP 15 Néhány perc még és vonatunk vöröskeresztes barakkok között röhögött Jobbról-balról hosszú utcákat alkottak a barakkok. Csupa kórházak és átutazó hadifoglyok szállásai. Áthaladva ezen a barakkvároson, este 8 órakor megérkeztünk a varsói pályaudvarra, Petrogradban voltunk. Váry Rezső: Járványos betegségünkről. Amíg naponta halnak az úgynevezett „spanyolnáthá"-ban, addig mindig ez a kérdés lesz az általános érdeklődés előterében, addig mindig aktuális lesz, sőt azután is, de mára csak tisztán, mint tudományos orvosi kérdés. Szívből örülnék, hogy addig, mire e sorok napvilágot látnak, valamely szerencsés kolléga felfedezte volna az igazi kórokozót. Igazi kórokozót írok, mert már sok kórokozóját fölfedezték ennek a pusztító betegségnek, de egyikre sem merném rámondani nyugodt lelkiismerettel, hogy az igazi. Amíg ez megtörténik, röviden vázolom, hogyan terjedt e betegség a mi kórházunkban és abból milyen fontos körülményekre lehet következtetni. Venereás kórházunk 24 barakkja két sorban fekszik 12—12 barakkal. Négy osztálya egyikében (II) tisztán foglyok vannak, oroszok, olasz vegyest. A foglyok osztályára egy orosz fogoly hozta a spanyol betegséget egy itteni fogolytáborból, ahol már 300-nál is több a megbetegedés elég nagyszámú halottal, tehát a forrás is biztos. Néhány nap múlva már egy csomó orosz feküdt magas lázzal a betegségben egy barakkban. Ezen barakknak hadseregünkbeli „Ordinationssehreibere" is megbetegedett. Az én osztályom (I) e betegségtől teljesen mentes volt, amig az én e. é. énk. „Ordinationsechreiberin" a fogolyosztályon betegen fekvő öccsét, az „Ordinationschrebert" meg nem látogatta. Három napra reá ő is megbetegedett és ugyancsak az összes, ugyanazon barakkban levő önkéntes és még másik két közlegény. A kezelésem alatt levő betegek, kilencen már meg is gyógyultak, vagy gyógyulóban vannak. A betegség majdnem mindnél igen súlyos formában jelentkezett, tüdőgyulladással komplikálva. Erélyes beavatkozással, a legszigorúbb izolálás betartásával, sikerült a betegséget továbbterjedésében megállítani. A betegség itteni továbbterjedésének mikéntjéből a következőket kell levonnom: Az első barakkban, ahol a betegség fellépett, orosz foglyok orosz foglyokkal vannak keverve, mégis csak az orosz foglyok kapták, mert a betegséget hozó orosz csak oroszokkal érintkezhetett. Ugyanígy történt az én osztályom barakkjában, ahová az önkéntes ordinationssehreiberen áthozta a betegséget. Itt csak önkéntesek betegedtek meg, akik szintén közvetlenül érintkeztek egymással. (Több a cigarettájuk, mint a közlegényeknek és mégis megbetegedtek, míg előbbiek nem.) Hogy még két más közlegény megkapta a betegséget, az annak tulajdonítható, hogy az „Ordinationsschreiber", mint olyan, azokkal is érintkezett, illetőleg közelről beszélt velük. Ezt le kell szögezni. Az oroszok közül (azokat egy másik kórházuak át kellett adnunk) kettő meghalt. Nálam három betegnél kifejlődött a tüdőgyulladás. Mind a három már előzőleg igen legyengült lesoványodott beteg volt. Az egyiknek pláne tüdőkatszusa is van. A betegség közismert szimptómáira nem kívánok kitérni. A kezelés tisztán a tüdőgyulladás megelőzésére, illetőleg kezelésére szorítkozik, ami anynyit jelent, hogy a szívre és csak a szívre kell ügyelni. A cankotonicák jönnek tekintetbe. A szívet mintegy át kell korbácsolni a krízisen. — Dr Müller Vilmosnak ugyane helyen ajánlott alkoholos eljárása igen régi és az sem jelent más. Az alkoholos eljárás is mint cardiotonicum (szívreható szer) szerepel, de nem szabad elfelejteni, hogy alkoholélvezőknél majdnem mindig csődöt mond. — Nagyon szívesen adom az oxygént, mert ez a vér viscositását csökkenti s ez által a keringés egyik akadályát megszüntetvén, a vérkeringést élénkíti, a tömörülést akadályozza, a feltisztulást sietteti. Ezt az eljárást nagyon-nagyon tudom ajánlani, mert szent meggyőződésem, hogy ebben minden kartársam velem egyetért. A minisztérium (m. kir. belügy) az optocinnt ajánlja. Erről egyenesen lebeszélek mindenkit, mert két év előtti tapasztalatom — kiütéses tífusznál — szomorú volt négy esetben. Akkor is „szakemberek" nagyon ajánlották és minden elővigyázatosságom mellett, anélkül, hogy a legkevesebbet használt volna, még kártékonyan hatott a szemekre. A maximális dózisával sem vagyunk még írsziában és hol ma az az orvos, aki betegét elegendőképen ellenőrizni tudja? A sublimánnak intravénás (0.003) adagolásából várok eredményt. Erre támaszom az a tapasztatom, hogy a luetikus osztályunkon, ahol a betegek higanykezelésben részestlnek és amely kórházunk másik sorát képezi, eddig még nem fordult elő komoly spanyol beteg, pedig fel kell tételezni, hogy az óriási betegforgalom mellett spanyol betegségtől inficiált helyről is jönnek betegek. A köngér dezinficiál. Próbálni kell, (Törzs), de óvatosságot ajánlok. Addig még nem tudjuk, mert nem ismerjük, e járványos betegséget igaz nevén megnevezni, nincs is határozott specifikus gyógyszerünk ellene. Tény, hogy a „spanyol nátha" elnevezése végtelenül könnyelmű és felületes megnevezés. Százszor és ezerszer beszélhetnek róla, mint nátháról, mégsem az, hanem egy nagyon súlyos, csúnya betegség. Ha ember elég óvatos, meg nem kapja. Mi, orvosok, is csak olyan szervezetűek vagyunk, mint a többi halandók, mégis alig olvastam, hogy valamely kellegám megbetegedett volna. Mindenkivel kellő távolból kell beszélni és a hygiénia legelemibb szabályait a legszigorúbban meg kell tartani. Meghűléstől nem kapni betegséget, ez csak (ez is elég) dispozíciót hozhat létre. Dr Gosztonyi Vilmos m. kir. főorvos. A béke felé. Hónapok óta mutatkoznak jelek, hogy a háborús konjunktúrának vége felé közeledünk. Azonban az értékpapírokat kivéve, minden áru értéke felfelé tendált továbbra is, vagy előbbi színvonalán maradt e csak az utolsó hetek eseményei hozták meg az egész vonalon a fordulatot Ma már nyilvánvaló, hogy az árukat fölfelé •hajezold tovább nem lehet (csak az esetben lehetne, ha minden rend • felbomlanék) és megkezdődik a fokozatos árcsökkentés. Amíg eddig a kereskedőknek csak meg kellett venni az árut és rövid hetek alatt szökkenésszerűen indult az ára ,fölfelé, most már azzal kell számolnia, hogy raktárát mindig csökkenő áron értékesítheti, vagyis végül veszteséggel tudja eljuttatni a fogyasztóhoz. Eddig minden új bevásárlása drágább volt ugyan meglevő készleténél, viszont azonban ennek a készletnek az értéke is mindig a legújabb bevásárlási árhoz igazodott, úgy, hogy végül az eredeti ár többszörösére, nem egyszer 20—30-szorosáraemelkedett, most megfordítva, minden új bevásárlás olcsóbb lesz a réginél és a meglevő készlet is ehhez igazodván, ha nem is veszteséggel, de az eddiginél mindenesetre kisebb áron lesz értékesíthető. A kereskedő tehát, épen úgy mint maga a közönség tartózkodik a vásárlástól, hátha még olcsóbb lesz az áru és örül, ha készleteit csökkentheti. Különösen a konfekció-üzletek vannak ebben a helyzetben. Háborús áron vették meg az erre a téli szezonra való árut, és üresek a boltok, a közönség várja az olcsó árakat. Hogy mit jelent ez árkülönbségben, elég ha m megemlítjük, hogy 10.000 korona értékű konfekció- áru háborús értéke egy millió korona körül van. Bizonyosnak látszik, hogy ez az ár jövőre kevésbbé maradhat meg, mint ebben az évben, érdeke tehát a kereskedőnek, hogy lehetőleg a mostani szezonban adjon el belőle minél többet Az árak általában engednek is merevségükből, a vétel mindamellett nehezen indul meg. Kétségtelen, hogy nagyobb vételkedv esetén ismét emelkednek az árak, mert a szükséglethez mérten a készletek csekélyek, csak értékben tekintélyesek. Nyersanyag, vagy készáru ebben a szezonban nem igen juthat hozzánk külföldről, de hónapok múlva már ideér az amerikai áru. Mint az amerikai sajtóból látszik, nagyszabású készülődés folyik Amerikában, hogy a kiéhezett Európát ellássák áruval. Ha Magyarország nagyobb kölcsönt vehet fel az Egyesült Államokban (amiről a béketárgyalásokon bizonyára szó fog esni), megvásárolhatjuk a legszükségesebb iparcikkeket és van annyi hajóúr rendelkezésünkre, hogy haza is hozhatjuk. Ez az iparcikk bizonyára sokkal jobb lesz, mint aminőkhöz szokva vagyunk, mert csak akkor fogjuk látni, hogy az osztrák iparcikk — egy-két cikket kivéve — a legrosszabb volt és a legdrágább a világon. De ne higyyük, hogy az ekként behozott áru számunkra olcsó lehet, amíg magunk nem produkálunk az eddiginél sokkal többet.. Eladósodásunk árán,a valutánk további megromlása árán behozott áru a közgazdaság számára nem lehet olcsó és nem lehet olyan tömegű, hogy belőle mindenkinek jusson. Magunknak kell minél többet produkálni, a mi meglévő iparvállalatainkat kell abba a helyzetbe hozni, hogy bővíthessék üzemüket, elsősorban azonban mezőgazdasági termelésünket kell megfelelő birtokpolitikával és oktatással a legnagyobb polcra emelni, akkor azután lesz mivel megfizetni külföldről behozott szükségleteinket. Egyelőre azonban nehéz a mi helyzetünk. A temérdek pénz, az amúgy is gyöngén fejlett produktív erőnket és képességünket még inkább eloltotta. A háború gazdagjai azt hiszik, hogy nyugalomba mehetnek, megélnek a sok pénz kamatából. Ragaszkodunk a pénzhez, túlbecsülik értékét Szomorít története gazdasági életünknek, hogy nem győzi pénzzel az éjjel-nappal dolgozó nyomdák tömege: felszívja és kelleténél többet raktároz el belőle. Nagy hiba ez, mert mindenki akkor cselekszik helyesen, ha minél kevesebbet tart belőle otthon és minél nagyobb részét teszi bankba, hogy annál kevesebb nyomtatásra legyen szükség. A pénz értékét rontja az, aki szükség nélkül elvonván belőle a forgalomtól, újabb tömegek nyomását provokálja és nehezebbé teszi a békés gazdálkodásra való áttérést. * A muníciósipar munkásválsága. Minthogy az általános leszerelés következtében nemcsak hadseregünknek nem lesz szüksége munícióra, de kivitelre sem szabad majd muníciót, gyártani, Magyarországon tízezrével szabadul majd fel a munkás. A gyárak túlnyomó része készült ugyan az átmenetre, de sok gyár van, amely eddig kialárólag muníció gyártására volt berendezve és amely ilyképpen nem tudja majd rögtönösen megszervezni a békeiparra való átmenetet így például értesülésünk szerint magából a Weisz Manfréd gyárból 10.000 embert akarnak most a nemzetőrség számára toborozni, mert a muníciókészítés beszüntetése, illetve korlátozása következtében munka nélkül állanak. Ez csak egy gyár és ha tekintetbe vesszük, hogy mily sok oly vállalat van Magyarországon, amely kizárólag hadfelszerelési cikkeket gyártott megszakítás nélkül, éjjel-nappali üzemben, fokozott munkáslétszámmal, akkor mér tudjuk azt is, mily nagy jelentőségű a hadfelszerelési ipar munkáskérdésének rendezése az átmeneti időszakban. Pillanatnyilaglán megoldásnak látszik az, amiről a Weisz Manfréd gyx esetében szó van, hogy ti. a felesleges munkások, mint a nemzetőrség tagjai teljesítsenek közhasznú szolgálatot, mi azonban ezt a tervet nem tartjuk szerencsésnek. Nézetünk szerint a munkásokat mindenáron foglalkoztatni kell és ha ezt akár anyaghiány, akár pedig az előkészületek hiánya miatt egyelőre nehéz is keresztülvinni, az államhatalom által rendelkezésre bocsájtott eszközöket kell megmozgatni a munkásoknak szakmájuk mellett való megmaradásuk érdekében, sőt fizetésüket is állampénzből kell addig biztosítani. Haladéktalanul hozzá kell látni oly nagyszabású lenek megvalósításához, amelyek közcélokat szolgálnak és amelyek megvalósítására eddig munkáshiány miatt sor nem kerülhetett. Ezek közül is elsősorban azokat a terveket kell életre hívni, amelyek sok munkáskezet igényelnek. Az állami vasműveknek és más magánvállalatoknak széles anyag hiányán gyorsan segíteni kell, hogy a béke munkáját teljes erővel megkezdhessük, de addig is, amíg ez megtörténik, a munkásokat, főleg azonban a szakmájukban már bevált, képzett munkásokat nem szabad elvonni semmiféle más irányba, hanem szakmájuk körébe vágó bármilyen" munkát kell velük megkezdetni, mert a munka a legnagyobb biztosítéka a társadalmi rendnek. Minél több munkáskéz nyer foglalkoztatást, minél több terv nyer megvalósulást, annál nagyobb rendben és annál simábban térhetünk át a teljes békegazdaságra. Az ország közgazdasága szempontjából is kívánatos, hogy minél előbb értéktermelő munkát teljesítsünk és a nemzetőrségeket azokból a munkásokból kell előállítani, akik különös szakmunkára kiképezve még nincsenek és akik így a békére való átmenet munkáitól minden megrázkódtatás nélkül elvonhatók. * Az ingatlanforgalmi korlátozásoknak megszüntetése. A Wekerle-kormány rendeleteket adott ki az ingatlanforgalom korlátozásáról s lassankint kiterjesztette majdnem az egész országra ennek a rendeletnek hatályát, mely az ingatlan eladását, vagy azok haszonbérbeadását a kormány által megbízott hatóságnak jóváhagyásától tette függővé. A nemzetiségek a rendeletet ellenük intézett rendszabálynak fogták fel a rendelet az ellenük történt lefolytatott agitációnak jelentékeny eszközévé vált. Az új kormány elhatározta, hogy hatályon kívül helyezi az ingatlan forgalmának korlátozására vonatkozó rendeletet. Buza Barna a népkormány földmivelésügyi minisztere valósította meg a kormánynak ezt a szándékát s rendeletet adott fel, amelylyel megszüntette az országban az ingatlanforgalom korlátozását.