Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-08 / 262. szám

2 • •liiBLAF 'jWuúMMiii J1/iMiwaiiiai^MWMMiirilWWWiiiiiiirii >ii miiitifnr ~*ti ——— ' -1 - — ' ' — -—-- - - - *-'H. r.i i-l_ .ni. lírolgS MMLM az eníenfe MMÉ főparcncsnolcilual franchez d'Ispérey repülőgépen Belgrádba érkezett. kifejezetten követelik a Drina és a Száva mentén lévő összes csapatoknak haladékta­lan lefegy­verezését, nyel és egy kürtössel Miután katonai kürtös nem volt késnél, az újvidéki rendőrségnek Szili­ntai kürtöse vállalkozott arra, hogy kisír bennünket. Kieveztünk a­z egyik Duna-ágba, hogy lehetőleg hamar vegyenek észre bennünket a fehér lobogó alatt A szerb part közelében a kürtös szünet nél­kül a dísz­kelt fújta, amint ez parlamenti írek szá­mára elő van írva. Akkor már a túlsó parton összegyűlt egy pár civil, akik barátságosan inte­gettek, hogy hol kössünk ki. Én Belgrádnak dél­keleti vár­negyede felé vettem az irányt. Magát a várost jól ismertem, hisz egy héttel ez­előtt még ott voltam. A parim egy szerb tartalékos hadnagy fogadott bennünket tört franj­ciasággal, a lakosság is barátságosan üdvözölt minket Egy vendéglőbe kisértek bennünket, ahol, mindenk­it, a hajósigén­yeket is, megvendégeltek. Onnan gyalog vonultunk az entente parancsnok­ságát megkeresni. Az utcán hozzánk csatlako­zott a közönség és hangos „Zsivió! Zsivió! Él­jen' '-kiáltásokkal fogadott, sőt egypár helyen még rövid szónoklatokat is intéztek hozzánk. A bel­grádi Pravda rendkívüli kiadásban jelentette ér­kezésünket •­ Katonaságot nagyon keveset láttunk Elvezettek­ bennünket a legmagasabb parancsnok­sághoz, amely akkor ott székelt, egy szerb had­osztályhoz és annak parancsnoka, egy vezérkari civiles fogadott. Ő kijelentette, hogy nincs fel­hatalmazva a tárgyalásokra és igy csak közve­títheti a mi feltételeinket. Franchet d'Espérey és a főparancsnokság Szalonikiben volt. Átadtuk meghatalmazásunkat a szerb hadosztályparancs­nokságnak és aztán egy hotelben vártuk a választ. — Ugyanabban a szobában várakoztam, amelyben egy héttel azelőtt lak­am, amikor még mi Volum­: a város megszállói. Néhány perccel később egy őrség jelent meg tiszteletünkre és vé­delmünkre. A vendéglőben és kávéházban a szerb tisztek és a polgári lakosság nagyon ba­rátságos volt hozzánk, elláttak benniük­et minden jóval, amijük csak volt. A városban csönd volt, legfeljeb­b a saját repülőink veszélyeztették a biztonságot. Délelőtt megérkezett a főparancs­nokság vitáj­a, a fegyverszünet feltételei, ame­lyeket már a lapok közöltek, kivéve azokat a pontozatokat, amelyek a tengeri haderővel kap­csolatosak,­­ amelyekre mi nem felelhettünk. Így követelték az Adriin is 15 kilométeres vona­lon belül a hajók átadását, ugyanez volt a felté­tel a Száván­­, minthogy azonban a Száva nem folyne magyar területen, a válaszadás erre nem illetett bennünket. Voltak más feltételeik is, ame­lyekre az összeköttetés hiánya miatt és tekintet­tel a zoonarchia átalakulására, amelyről ők még nem tudtak, nem adhattunk választ. A szerb lakosság körében erős békehangula­tot tapasztaltam, tisztek és polgárok azonban egyformán dühösek Bulgáriára, amely — mondot­ták — mindenkihez hűtlen lett s az az impresz­ezióm, hogy a Balkánon minden wilsoni elv da­cára nem lesz tartós nyugalom. Az entente vá­laszának birtokában másnap reggel visszaindul­tunk. Útközben csónakokkal találkoztunk, ame­lyek szerb és olasz hadifoglyokkal voltak meg­rakva. Zimonyban még mindig tartott a lövöldö­zés, két személyszállító hajóra, amelynek legény­sége túlnyomóan szláv volt felhúzták a horvát lobogót a Radetsky nevű személyszállító hajó pe­dig egyszerűen átszökött Belgrádba. A gőzhajón kitörő lelkesedései fogadtak bennünket s útköz­ben találkoztunk német csapatokkal, igyekeztünk a németek szándékairól tájékozódni, de ők erről nem nyilatkoztak. Késő délután érkeztünk meg Újvidékre, ahol most már sokkal nagyobb volt a rend, ami Payerle főkapitány tapintatosságá­nak köszönhető. Újvdéken táviratilag értékít­et­tük a kormányt iff. entente válaszáról és azután a tovább utazás lehetősége iránt érdeklődtünk. Hajón nem mehettünk tovább, mert értesítettek, hogy Vukovárnál a horvát zöld káder elzárt­a a Dunát. H­ütvén vontatógőzös és hatszáz uszály meg is akadt Vukovár és Újvidék közt Végre is abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk a legközelebb induló vonatot és kocsink védel- A fegyverszünetről tárgyaló magyar ka­tonai bizottság belgrádi útja. Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök és kísérete tegnap délután egy órakor érke­zett meg hajón Belgrádba, ahol a szerb parancsnok és a szerb hatóságok fogadták és szívélyesen üdvözölték. Az utcákon lel­kes néptömeg várta és hangos zsivnór­kiál­tással fogadta. Károlyi és kísérete az egész délutánt a szerb hatóságok embereivel töl­tötte, este pedig a szerb főparancsnok ven­dégei voltak. Ma délelőtt Károlyi tanács­kozást folytatott a szerb főparancsnokkal, akihez már kora reggel értesítés jött, hogy Franchet­ti Esperais úton van Belgrád felé. Belgrádba ez ideig egy francia és egy angol lovasezred vonult be kevés tüzérséggel, az entente balkáni haderejének többi része ré­szint Szerbiában, részint pedig a török ha­tár irányában van elhelyezve. Belgrádi je­lentések szerint az entente összes balkáni ereje három francia és három angol had­testre tehető. Planehot tábornokot, akinek Bzaloni­kiben van a főhadiszállása, még tegnap­­ este értesítette a belgrádi főparancsnok.­­ Hogy, a magyar kormány nevében gróf Ká­­­rolyi Mihály miniszterelnök odaérkezett és­­az előzetes békeföltételekről kiván vele tár­gyalni. Amikor a francia főparancsnok meg­tudta, hogy Károlyi Belgrádba érkezett, főhadiszállásán repülőgépre szállt, hogy Belgrádba szálljon. Károlyi ezért az érde­mi tárgyalásokat nem is kezdte meg, hanem megvárta Franchet tábornokot. Ma délben "Franchet d'Esperay Nisből, ahol a repülő­gép leszállott, táviratot küldött, hogy úton van Belgrád felé. Délután négy órakor több repülőgépen megérkezett Belgrádba Franchet d'Esperay tábornok és kísérete. Röviddel a megérkezés után fölkereste a tá­bornok Károlyit és nyomban megkezdte vele a tárgyalásokat. A tárgyalások érdeméről a magyar kormány késő estig mindössze annyi értesí­tést kapott, hogy kedvezően haladnak és re­mény van arra, hogy a tárgyalásokat huszonnégy óra alatt befejezik. Károlyi üzenetével pén­tek­en egy futár re­­­pirogépen Budapestre érkezik és a kor­mány mai jelentést hoz az előzetes, béketár­gyalások állásáról. Pénteken a kormány tag­jai minisztertanácsot tartanak, amely már bizonyára birtokában lesz Károlyi üzeneté­nek. A miniszterelnök visszautazása tekin­tetében még nem történt intézkedés, de azt hiszik, hogy Károlyi még a pénteki nap fo­lyamán elutazik Belgrádból és szombatom délután ntár Budapesten lesz. Károlyi Mihályt és kinézetére a szerb főváros lakossága meleg ünneplésben ré­szesítette. Az ünneplésben részt vettek az ottlevő francia és angol csapatok is. Ma délben a kormány tagjai minisz­teri tanácskozást tartottak a helyzetről. A kormány tagjai tárgyaltak gróf Fürsten­berg budapesti német főkonzullal is. Mint halljuk, a magyar kormány ezen a tárgya­láson­­azt az álláspontot képviselte, hogy Magyarország november 1-e óta semleges állam lévén, nem engedheti meg, hogy terv. Idén idegen csapatok fegyveresen átvonnul­hassanak. A kormány hivatkozott az en­tento fegyverszüneti feltételeire is, amelyek — Be­szélgetés Dormándy alezredessel. — Dormándi Dormándy Géza vezérkari alezredes, aki azt a bizottságot vezette, amely a magyar hadügyminiszter megbízá­sából az entente balkáni hadseregének meg­hatalmazottjaival a fegyverszüneti feltéte­lekről tárgyalt, tegnap este Budapestre ér­kezett, és jelentést tett a kormány tagjainak. Dormándy alezredes küldetéséről munkatár­sunknak a következőket mondotta : — A hadseregfőparancsnokság már októ­ber elejőtt tízóonai bizottságokat állított össze úgy a Kövess-hadseregnél, mint a délnyugati arcvonalon, hogy szükség esetén, mint fegyver­szüneti tárgyaié,Ha meghatalmazottak, rendelke­zésre álljanak a znap, amikor az új kormányt lansítotik, egy Bea*­xaellotti radiotelegraph állomástól szikrasávirat érkezett a Kövese-had­sereg főparancsnokságához na erre ezeket a ci­aotleágókat Uischneb­e helyeztek Értesíttet kapáink azonkívül a magyar hadügyminiszter­től, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat az tinte-csapatok főparancsnokságával kesijak taeg­­ü»&zeállitották a bizottságot, amelyben rétist vett többek közt Stae tábornok, volt szó­fiai attasé, egy osztrák soedes, magyar visesbl pedig én ás — anőba n a másik kijelölt vezérkirí­tten nem volt open jafen, — Kosmovsl­y v«eér* kan­ alearecbee. A főparancsnokságtól «az a bteánt kaptuk, hogy a fsgyro«szaneti feltátelek­»3l tárgyaljunk. — mi kil sorban el kellett dönteni, hogyatt juthatunk át az erttente-csapatokhoz. Autón nem lehetett­ menni, mert különöse­n a szlavóniai ú t*­dél: tele volt a felborfitott csapatos, hazavo­nuló legénységivel, aanaly atközben fosztogatott, és emberéletet nem kiszó­t, úgy, h­ogy ki voltunk téve annak, hogy esetleg nem jutunk el rendel­tetésünk helyére. A monitorok akkor már elin­dultak, úgy, hogy nem volt neíte választásunk, mint fölszállni a Moháét navíl vontatógőzötre, amely önként vállalkozott erre a feladatra A hajósok részéről nagy áldozat volt hogy vállal­koztak se újra. a gőzhajónak ugyanis olyan úton kellett haladnia, ahol az egyik oldalon né­metek állottak, a másikon pedig az ellenség. A hajó kapitányától, aki különben rokkant tiszt, a fűtőig, mindenki mintaszerűen viselkedett és nagyon örülök, hogy, amint hallom, Károlyi Mihály ötezer korona jutalmat adott a derék -ma­gyar hajósoknak.­­é Eseő este, ugyanakkor, amikor a Kö­vess-parancsnokság elutazott, szálltnak hajóra. Koromsötét éjszakában, jobbról-balról erős puskaropog­ás közben indultunk el, Újvidéken az­nap tört ki a forradalom, miután a lakosság a pesti újságokból már olvasta, hogyan kell a for­radalmat csinálni. Éjszaka meg k­ellett állítunk és jelentk­eznünk­ a német hadsereg parancsnok­ságánál, amely akkor már nem tartozott a Kö­vess-hadsereghez, hanem önállóan működött. A németekkel arra nézve tárgyaltunk, hogy fegy­verszünet esetén minő feltételeket szabnak. A né­metek meglehetősen ridegek voltak és biztositot­tak arról, hogy Magyarország területét mielőbb elhagyják. — Az expedíció aztán tovább indult magam vezettem, hisz a háború első esztendejéből jól is­merem ezt a vidéket. Reggel fehér lobogó alatt horgonyt vetettünk Zimonyban, a Hunyadi-to­rony mögött, ahol a legmeredekebb a part 0, ahová a Kalimagdánról nem lehet belátni. Be­ültünk egy evezős csónakba három hajóslegény­

Next