Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-08 / 262. szám
2 • •liiBLAF 'jWuúMMiii J1/iMiwaiiiai^MWMMiirilWWWiiiiiiirii >ii miiitifnr ~*ti ——— ' -1 - — ' ' — -—-- - - - *-'H. r.i i-l_ .ni. lírolgS MMLM az eníenfe MMÉ főparcncsnolcilual franchez d'Ispérey repülőgépen Belgrádba érkezett. kifejezetten követelik a Drina és a Száva mentén lévő összes csapatoknak haladéktalan lefegyverezését, nyel és egy kürtössel Miután katonai kürtös nem volt késnél, az újvidéki rendőrségnek Szilintai kürtöse vállalkozott arra, hogy kisír bennünket. Kieveztünk az egyik Duna-ágba, hogy lehetőleg hamar vegyenek észre bennünket a fehér lobogó alatt A szerb part közelében a kürtös szünet nélkül a díszkelt fújta, amint ez parlamenti írek számára elő van írva. Akkor már a túlsó parton összegyűlt egy pár civil, akik barátságosan integettek, hogy hol kössünk ki. Én Belgrádnak délkeleti várnegyede felé vettem az irányt. Magát a várost jól ismertem, hisz egy héttel ezelőtt még ott voltam. A parim egy szerb tartalékos hadnagy fogadott bennünket tört franjciasággal, a lakosság is barátságosan üdvözölt minket Egy vendéglőbe kisértek bennünket, ahol, mindenkit, a hajósigényeket is, megvendégeltek. Onnan gyalog vonultunk az entente parancsnokságát megkeresni. Az utcán hozzánk csatlakozott a közönség és hangos „Zsivió! Zsivió! Éljen' '-kiáltásokkal fogadott, sőt egypár helyen még rövid szónoklatokat is intéztek hozzánk. A belgrádi Pravda rendkívüli kiadásban jelentette érkezésünket • Katonaságot nagyon keveset láttunk Elvezettek bennünket a legmagasabb parancsnoksághoz, amely akkor ott székelt, egy szerb hadosztályhoz és annak parancsnoka, egy vezérkari civiles fogadott. Ő kijelentette, hogy nincs felhatalmazva a tárgyalásokra és igy csak közvetítheti a mi feltételeinket. Franchet d'Espérey és a főparancsnokság Szalonikiben volt. Átadtuk meghatalmazásunkat a szerb hadosztályparancsnokságnak és aztán egy hotelben vártuk a választ. — Ugyanabban a szobában várakoztam, amelyben egy héttel azelőtt lakam, amikor még mi Volum: a város megszállói. Néhány perccel később egy őrség jelent meg tiszteletünkre és védelmünkre. A vendéglőben és kávéházban a szerb tisztek és a polgári lakosság nagyon barátságos volt hozzánk, elláttak benniüket minden jóval, amijük csak volt. A városban csönd volt, legfeljebb a saját repülőink veszélyeztették a biztonságot. Délelőtt megérkezett a főparancsnokság vitája, a fegyverszünet feltételei, amelyeket már a lapok közöltek, kivéve azokat a pontozatokat, amelyek a tengeri haderővel kapcsolatosak, amelyekre mi nem felelhettünk. Így követelték az Adriin is 15 kilométeres vonalon belül a hajók átadását, ugyanez volt a feltétel a Száván, minthogy azonban a Száva nem folyne magyar területen, a válaszadás erre nem illetett bennünket. Voltak más feltételeik is, amelyekre az összeköttetés hiánya miatt és tekintettel a zoonarchia átalakulására, amelyről ők még nem tudtak, nem adhattunk választ. A szerb lakosság körében erős békehangulatot tapasztaltam, tisztek és polgárok azonban egyformán dühösek Bulgáriára, amely — mondották — mindenkihez hűtlen lett s az az impreszezióm, hogy a Balkánon minden wilsoni elv dacára nem lesz tartós nyugalom. Az entente válaszának birtokában másnap reggel visszaindultunk. Útközben csónakokkal találkoztunk, amelyek szerb és olasz hadifoglyokkal voltak megrakva. Zimonyban még mindig tartott a lövöldözés, két személyszállító hajóra, amelynek legénysége túlnyomóan szláv volt felhúzták a horvát lobogót a Radetsky nevű személyszállító hajó pedig egyszerűen átszökött Belgrádba. A gőzhajón kitörő lelkesedései fogadtak bennünket s útközben találkoztunk német csapatokkal, igyekeztünk a németek szándékairól tájékozódni, de ők erről nem nyilatkoztak. Késő délután érkeztünk meg Újvidékre, ahol most már sokkal nagyobb volt a rend, ami Payerle főkapitány tapintatosságának köszönhető. Újvdéken táviratilag értékítettük a kormányt iff. entente válaszáról és azután a tovább utazás lehetősége iránt érdeklődtünk. Hajón nem mehettünk tovább, mert értesítettek, hogy Vukovárnál a horvát zöld káder elzárta a Dunát. Hütvén vontatógőzös és hatszáz uszály meg is akadt Vukovár és Újvidék közt Végre is abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk a legközelebb induló vonatot és kocsink védel- A fegyverszünetről tárgyaló magyar katonai bizottság belgrádi útja. Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök és kísérete tegnap délután egy órakor érkezett meg hajón Belgrádba, ahol a szerb parancsnok és a szerb hatóságok fogadták és szívélyesen üdvözölték. Az utcákon lelkes néptömeg várta és hangos zsivnórkiáltással fogadta. Károlyi és kísérete az egész délutánt a szerb hatóságok embereivel töltötte, este pedig a szerb főparancsnok vendégei voltak. Ma délelőtt Károlyi tanácskozást folytatott a szerb főparancsnokkal, akihez már kora reggel értesítés jött, hogy Franchetti Esperais úton van Belgrád felé. Belgrádba ez ideig egy francia és egy angol lovasezred vonult be kevés tüzérséggel, az entente balkáni haderejének többi része részint Szerbiában, részint pedig a török határ irányában van elhelyezve. Belgrádi jelentések szerint az entente összes balkáni ereje három francia és három angol hadtestre tehető. Planehot tábornokot, akinek Bzalonikiben van a főhadiszállása, még tegnap este értesítette a belgrádi főparancsnok. Hogy, a magyar kormány nevében gróf Károlyi Mihály miniszterelnök odaérkezett ésaz előzetes békeföltételekről kiván vele tárgyalni. Amikor a francia főparancsnok megtudta, hogy Károlyi Belgrádba érkezett, főhadiszállásán repülőgépre szállt, hogy Belgrádba szálljon. Károlyi ezért az érdemi tárgyalásokat nem is kezdte meg, hanem megvárta Franchet tábornokot. Ma délben "Franchet d'Esperay Nisből, ahol a repülőgép leszállott, táviratot küldött, hogy úton van Belgrád felé. Délután négy órakor több repülőgépen megérkezett Belgrádba Franchet d'Esperay tábornok és kísérete. Röviddel a megérkezés után fölkereste a tábornok Károlyit és nyomban megkezdte vele a tárgyalásokat. A tárgyalások érdeméről a magyar kormány késő estig mindössze annyi értesítést kapott, hogy kedvezően haladnak és remény van arra, hogy a tárgyalásokat huszonnégy óra alatt befejezik. Károlyi üzenetével pénteken egy futár repirogépen Budapestre érkezik és a kormány mai jelentést hoz az előzetes, béketárgyalások állásáról. Pénteken a kormány tagjai minisztertanácsot tartanak, amely már bizonyára birtokában lesz Károlyi üzenetének. A miniszterelnök visszautazása tekintetében még nem történt intézkedés, de azt hiszik, hogy Károlyi még a pénteki nap folyamán elutazik Belgrádból és szombatom délután ntár Budapesten lesz. Károlyi Mihályt és kinézetére a szerb főváros lakossága meleg ünneplésben részesítette. Az ünneplésben részt vettek az ottlevő francia és angol csapatok is. Ma délben a kormány tagjai miniszteri tanácskozást tartottak a helyzetről. A kormány tagjai tárgyaltak gróf Fürstenberg budapesti német főkonzullal is. Mint halljuk, a magyar kormány ezen a tárgyalásonazt az álláspontot képviselte, hogy Magyarország november 1-e óta semleges állam lévén, nem engedheti meg, hogy terv. Idén idegen csapatok fegyveresen átvonnulhassanak. A kormány hivatkozott az entento fegyverszüneti feltételeire is, amelyek — Beszélgetés Dormándy alezredessel. — Dormándi Dormándy Géza vezérkari alezredes, aki azt a bizottságot vezette, amely a magyar hadügyminiszter megbízásából az entente balkáni hadseregének meghatalmazottjaival a fegyverszüneti feltételekről tárgyalt, tegnap este Budapestre érkezett, és jelentést tett a kormány tagjainak. Dormándy alezredes küldetéséről munkatársunknak a következőket mondotta : — A hadseregfőparancsnokság már október elejőtt tízóonai bizottságokat állított össze úgy a Kövess-hadseregnél, mint a délnyugati arcvonalon, hogy szükség esetén, mint fegyverszüneti tárgyaié,Ha meghatalmazottak, rendelkezésre álljanak a znap, amikor az új kormányt lansítotik, egy Bea*xaellotti radiotelegraph állomástól szikrasávirat érkezett a Kövese-hadsereg főparancsnokságához na erre ezeket a ciaotleágókat Uischnebe helyeztek Értesíttet kapáink azonkívül a magyar hadügyminisztertől, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat az tinte-csapatok főparancsnokságával kesijak taegü»&zeállitották a bizottságot, amelyben rétist vett többek közt Stae tábornok, volt szófiai attasé, egy osztrák soedes, magyar visesbl pedig én ás — anőba n a másik kijelölt vezérkirítten nem volt open jafen, — Kosmovsly v«eér* kan alearecbee. A főparancsnokságtól «az a bteánt kaptuk, hogy a fsgyro«szaneti feltátelek»3l tárgyaljunk. — mi kil sorban el kellett dönteni, hogyatt juthatunk át az erttente-csapatokhoz. Autón nem lehetett menni, mert különösen a szlavóniai ú t*dél: tele volt a felborfitott csapatos, hazavonuló legénységivel, aanaly atközben fosztogatott, és emberéletet nem kiszót, úgy, hogy ki voltunk téve annak, hogy esetleg nem jutunk el rendeltetésünk helyére. A monitorok akkor már elindultak, úgy, hogy nem volt neíte választásunk, mint fölszállni a Moháét navíl vontatógőzötre, amely önként vállalkozott erre a feladatra A hajósok részéről nagy áldozat volt hogy vállalkoztak se újra. a gőzhajónak ugyanis olyan úton kellett haladnia, ahol az egyik oldalon németek állottak, a másikon pedig az ellenség. A hajó kapitányától, aki különben rokkant tiszt, a fűtőig, mindenki mintaszerűen viselkedett és nagyon örülök, hogy, amint hallom, Károlyi Mihály ötezer korona jutalmat adott a derék -magyar hajósoknak.é Eseő este, ugyanakkor, amikor a Kövess-parancsnokság elutazott, szálltnak hajóra. Koromsötét éjszakában, jobbról-balról erős puskaropogás közben indultunk el, Újvidéken aznap tört ki a forradalom, miután a lakosság a pesti újságokból már olvasta, hogyan kell a forradalmat csinálni. Éjszaka meg kellett állítunk és jelentkeznünk a német hadsereg parancsnokságánál, amely akkor már nem tartozott a Kövess-hadsereghez, hanem önállóan működött. A németekkel arra nézve tárgyaltunk, hogy fegyverszünet esetén minő feltételeket szabnak. A németek meglehetősen ridegek voltak és biztositottak arról, hogy Magyarország területét mielőbb elhagyják. — Az expedíció aztán tovább indult magam vezettem, hisz a háború első esztendejéből jól ismerem ezt a vidéket. Reggel fehér lobogó alatt horgonyt vetettünk Zimonyban, a Hunyadi-torony mögött, ahol a legmeredekebb a part 0, ahová a Kalimagdánról nem lehet belátni. Beültünk egy evezős csónakba három hajóslegény