Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

Bugapest, 1918. CL0FIZETÉSI ÁRAK I Egész Avre.•••••• 88 K — i Félévre éí „ — „ Negyedévre 22 „ —„ Egy hóra 7 „ 80 „ Egyes szám ára helyben és vidéken 30 tillér, pályaudvarokon. 40 fillér. HlrdoUs ós apró hirdetés díjszabás szerint. II. évfolyam, 283. (13 s380). szám. 3 §g«at, november 9. / SHERKESZTŐSÉS É3 K!ADÓH5VA7Af, : Budapest,V..Vilmos csáazár-út J> FEŐKKIADŐH1VATAL: Budapoöt, Erzsébet-körút > Taleícn : József 52—aö. TELEFON: 122—91 122—92 122—8Í 122-94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92' hívandó.) A balkáni fegyverszünet feltételei: iü demarkációs vonal a Szamostól a Maros völgyé-. át Pécsig terjed. — Károlyi Magyarország integritását követei! a békekonferenciáig különben nem irtatja alá a szerződést. — A francia főparancsnok ezt fá^srafiiaf* kö*ll a versaillesi haditanáccsal. Szocialista altlmútum: Vümos csdszürnsK péntek délig le Kellet! mondáit.. - s Münchenben kikiáltották a bajor köztársaságot. A belgrádi nóta, mi türés-tagadáa, mar gyár fülnek elég kellemetlenül hangzik. Ez bizony a győztes kemény éa kegyetlen nótá­ja, még a szövege ^erint is, hát még a ki­sérő muzsikája szerint. Nincs a világnak olyan utolsó nemzete, mely inkább örök sü­ketséget nem vállalna, semhogy többször is szerencséje legyen ahhoz a hanghoz, melyen Franchet d'Esperey tábornok a üaagyar béke-delegációval beszélt. De le vagynnk győzve. El kell ezenvedni. Akármilyen ke­serű pirula, le kell nyelni. A tábornok ur kegyetlen beszéde azon­ban mégis csak a kisérő muzsika volt, mely­től el szabad választani a szöveget, azokat a fegyverszüneti föltételeket, melyeket a tá­bornok ur Írásból olvasott föl. Ez a szöveg, ha jóakarattal se mondható enyhének, még sem olyan megdöbbentő, mint a muzsikája. Kemény föltételek, de mégis már némileg ismerősen hangzanak, mert a bolgár, a török és az olasz fegyverszünetek sablonjaira üt­nek. S ami a sablonon felül volt a föltéte­lekben, abből a magyar békedelegációnak — adassék meg neki erte az elismerés — sike­rült egyetmást. a legrosszabbat és legvesze­delmesebbet leiaragni. A fegyverszüneti föl­tételek tizenhetedik pontja ugyanis eredeti­leg azt mondta, hogy amennyiben Magyar­ország területén bárhol lázadás ütne ki, az ententenak jogában áll az illető területet a saját adminisztrációja alá helyezni. Kétség­telen, hogy ez a pont egyenes fölbátoritás le­hetett volna az úgynevezett vitás területek idegenajku lakossaga számára, hogy ren­dezzenek egy kis lázadást és a magyar ad­minisztráció helyébe nyomban, már a béke­konferencia döntése előtt megkaphatják az entente-közigazgatást Károlyi és Jászi ezt az aknát szerencsére ártalmatlanná tehették s ez a pont ki is maradt az amúgy is eléggé súlyos föltételek közül. Nem sikerült ellen­ben bevétetniök egy másik pontot, mely a politikai tendenciával rendezhető lázadások megelőzése érdekében azt is biztosítaná szá­munkra, hogy területi integritásunkat, leg­alább Horvátország és Szlavónia kivételével, az entente oltalmazza meg mindaddig, mig a békekonferencia a határokról véglegesen dönt. Nincs ennél foutosabb érdekünk, való­sággal exisztenciális érdekünk az integritás­nál ilyen értelemben való biztosítása, mert hiszen' máris látjuk, hogy csehek, tótok és románok sietnek megszállni a megéhezett területeket Mi vérijük me£r ezeket a nagy­kegyesen engedélyezett nyolc divízióval? Mi csináljunk ujabb háborút? A mi részünkről az is az önfeláldozás lehetetlen fölfokozása, ha ezt az exisztenciális érdekünket a békes­ség kedvéért hajlandók vagyunk vitás kér­désnek elismerni, amely fölött az általános békekonferencia döntsön. De legalább az ál­talános békekonferenciáig győzzék türelem­mel a csehek, a tótok, a románok is. Sajnos, ebben a kérdésben a magyar békedelegáció csak félsikert ért q1. Annyit ugyanis, hogy Franchet d'Esperey hajlan­dónak nyilatkozott a magyar kívánságnak a versalllesi haditanácshoz való továbbítására. Hozzá fog-e járulni a versaillesi haditanács vagy nem: ebben a pillanatban még nem tudjuk. Ha az entente körében osztoznak Franchet d'Esperey fölfogásában, hogy a mai helyzetben egyedül Károlyi Mihály or­vosolhatja a magyar nép súlyos bajait: akkor remélnünk kell, hogy a versaillesi hadita­nács hozzájárul Karolyi föltételéhez, mely­ről Károlyi azt mondja, hogy „e föltétel tel­jesítése nélkül a magyar kormány nem érez magában elég erkölcsi erőt, hogy a szerző­dést aláírja". Remélnünk kell ezt annál in­kább, mert ha Károlyi nem is hangsúlyoz­ta, Franciaország és Anglia, legújabb üzene­tében Wilson is, leplezetlenül megvallottak, hogy a bolsevizmus terjedése nekik is meg­keserítené a győzelem édességét Már pedig minden olyan állapot, mely a mi kezeinket megkötné, ránkéhezett ellenségeink türelmet­len vágya alá pedig lovat adna: azt a káoszt idézné föl, melyből a holsevizmus virágzana ki. Mi kijelentettük, hogy nem harcolunk tovább, a fegyvert letettük. Azt mondjuk, hogy semlegesek vagyunk, noha Franchet d'Esperey tábornok ur kegyetlenül figyel­meztet rá, hogy nem semlegesek, hanem le­győzöttek vagyunk. így vagy ugy — kivere­kedni nem tudjuk az igazunkat, csak az álta­lános békekonferencia igazságérzetébe ajánl­hatjuk. De azt el kell várnunk, hogy az en­tente legalább a saját végleges elhatározá­sáig, legalább a békekonferencia döntéséig, ne engedjen mindent fölborítani, ne enged­jen minden éhes szájat fájó testünkre. Mert lehetséges ugyam hogy akadhat­nak Magyarországon meg emberek, akik ilyen áron is belenyugosznak a s győző föltételeibe, de ez már a bolsevizmus politikái tendenciával rendezhető kiadások tábora lesz s az ententenal? *em lesz benne sokáí? öröme. Károlyi becsüle­tes magyar ember nyíltságával beszélt. Lt nyelte, bizonyára fájdalmasan, amit le kel nyelni, de azt is határozottan megmondotta, hogy mire nem érez magában eleg erkölcsi erőt. A legyőzöttnek is vannak erkölcsi kor látai. Ha tetszik az ententenak, átléphet Károlyin, félrelökheti az egész magyar nem zetet, mely most védtelen: de ezzel csak a bolseviki veszedelmet idézi föl s az már az ententenak sem lehet érdeke. A döntés Versaillesben van. Várunk keserű ízzel a szánkban. A jobbik esetbei. aem leszünk túlságosan elragadtatva, de a rosEzabbik esetben sem leszünk kétségbe esve. Elszenvedtük a tatárjárást, a mohács; vészt is: hinnünk kell, amiről az entent( most esetleg megfeledkezik, hogy Magyar országra nemcsak nekünk van szükségünk, hanem Európának is... * belgrádi tárgyalások. — Kiküldött tudósitónlctól. — Belgrád, nov. 8. — Csütörtök délután Ni* felöl három páros autó érkezett Belgrádba. Az első gépkocsiban Franchet d'Esperay tábornok Olt, a ezalonikl-1 hadsereg főparancsnoka, aki azért Jött, hogy találkozzék Károlyi Mihállyal é? delegátustársaival. A csaknem néptelen, már sö tétedő utcákon föltilnés nélkül pöfögtek be a ko esik és megálltak a Pozoricsna-ulicában, ki? elökertos villa előtt. A kert kapujában két r« hamslsako3 ör közt Du Tilly hadnagy, a tábor­nok szálláscsinálója, fogadta Francliet d'Espe rayt ós bekalauzolta a szerény berendezésű szo bákba, amelyekben kevéssel ezelőtt még Babits altábornagy, Belgrád kormányzóhelyettese, la kott, öt perccel később két szerb törzstiszt lépett kl a villából és elindult a város felé. A tábornok ur kéreti a deleg-átusokat A katonaszálló apró szobáiban egyiltt vol tak a delegátusok és várták a tábornok követét Fél hatkor megjeleni llkovics ezredes, a dunai divizió parancsnoka, és Jesmenics alezredes, a? első szerb hadsereg vezérkari tisztje. — Gróf Károlyi Mihály úrral óhajtunk be szólni, — mondották franciául, mire bevezették őket a gróf szobájába. A miniszterelnök Jászi Oszkár miniszter társaságában fogadta a tiszte ket, akik közölték vele, hogy Franchet d'Espe rav megérkezett és hét órára kéreti az urakat. — Ezt természetesen francia időszámítás szerint kell érteni, — jegyezte meg az ezredes, Pesti Hírlap mai száma 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék