Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

i­s mert mi az összes frontokon a francia idő­­ szerint számítunk. Károlyi Mihály tudomásul vette a meghí­vást, azután a szobájába kérette Bokányi Re­zsőt, a munkástanács és Csernyák Imrét, a k­­ia­tona­tanács kiküldöttét, hogy megbeszélje velük a tárgyalások sorrendjét. Hat óra előtt húsz perccel a delegátusok és a kíséret elindultak Hadzsi Toma villája felé. Károlyi sportruhában, félcipőben, Jászi csizmá­ban, rövid bekecsben. A koromsötét utcákon csak kevesen ismerték föl a deputációt: néhány ember jelentősen bökött a csoport felé. — A magyarok küldöttsége. A felálkozás, Hadzsi Toma villája a leégett színház mel­lett áll. Takaros kis épület vasrácsos kerítéssel. A kertiből néhány lépcső vezet a szűk előcsar­nokba, amelynek közepén má­ virág-grupp disz­te­­lenkedik. Szemben a bejárattal üveges ajtó, ettől jobbra-balra ablak. A téglaalakú terem, amelyet az előcsarnokból az utolsó zugáig át lehet te­kinteni olcsó japán holmikkal ékes. A falakon nagy japán kópék és selyemhímzések, a középen aranyozott keretű­ tükör, amely alatt, márvány­lapon két szomorú fényű lámpa küzküdik a ho­málylyal. A terem melletti szobából tányérok és evőeszközök csörömpülése hallatszik: ott a tá­bornok vacsorájára készülődnek. A furcsa japán szalonban — a derék Hadzsi Toma bizonyára a legszebbnek gondolta egés­z Belgrádban — az aranyos keretű tükör alatt folyt le a történelmi jelenet. Franchet d'Eaperay tábornok a tükör alatt állott, amikor gróf Károlyi és delegátus társai a szobába léptek, közepes termetű férfi, enyhe enbonpointtel Dus haja katonás egyszerűséggel mered fölfelé, sasorra alatt tömött kis szürkés­fekete bajusz. A szemei élénkek, különösen a szemöldökei fürge mozgásúak. Az arca olaszos, a Mája kemény. A hangja élénk csengésű és épen nem takarékoskodik vele. Hangosan, kato­násan pattogva beszél és rendkívül temperamen­tumosan gesztikulál. Kékes-szürke tábori blúz­ban van, a mellét tizennyolc kitüntetés szalagja boritga, léjebb két csillag fényeskedik. Mögötte adjutánsa, Donnet vezérkari százados és egy szarb ezredes. Elsőnek gróf Károlyi lépett a szobába, utá­na Jászi Oszkár, majd Csernyák Imre, Bokányi Dezső, ezek után Sh­ehly Walter vezérkari szá­zados, Rau Qottlob, a Szánbizottság elnöke és dr Kuffer János, a földfolud­ásügyi minisztérium­­kiküldötte. A tábornok feszesen meghajolt. — Kérem az urakat, álljanak a lámpa alá, mert szeretem látni az arcokat. Sajnálom, hogy ilyen sötétben kell fogadnom Önöket, de önök rongálták meg a villamos vezetéket. Károlyi minden delegátust bemutatott. A tábornok merően a szemétbe nézett a delegáció tagjainak, azután röviden biccentett a fejével. A­mikor a katonatanács kiküldöttére került a sor,­­ fölcsattant: — Katonatanács? Hát már­ ilyen mélyre sülyedtek önök?.­­ A memorandum. ro bemutatás után Károlyi fölolvasta a fran­cia nyelvű memorandumot, amely szó szerint így hangzik: Ma vagyunk először abban a helyzet­ben, hogy az antant közvéleménye előtt a magyar nép igazi akaratát hir­dethessük. Ez a háború a régi feudális és autokrata osztrá­k-m a g y a r m o n­archia műve volt, amely a porosz militarizmussal szövetkezve, lángba borí­totta Európát Ez a rendszer teljesen lehe­tetlenné tette amaz erők érvényesülését, amelyek Magyarországon ezt a háborút el­lenezték, amelyek pacifisták és demokraták voltak és amelyek állandó harcot folytattak a nemzeti elnyomás politikájával. A Kossuth Lajos Ma­gyarországa teljesen elnémittatott és csak azoknak a feudális osztályoknak a szava volt hallható, amelyek a német imperializ­mus barátai és a nemzetiségek ellenségei voltak. 2 PESTI HÍRLAP 1918. november 9., szombat És a helyzet a múlt héten tökéletesen megváltozott. A Budapesten kitört nép­forradalom megdöntöt­te a régi rendet, elsöpörte a reakciós kormányt. Mi most már nem mint a király miniszterei, hanem mint a magyar nép miniszterei és megbízottai állunk Ön előtt, hogy megvilágítsuk az ország igazi helyzetét. November 1-én, hivatalba lépésünk első huszonnégy órájában, felajánlottuk az an­tantnak az azonnali fegyverletételt, mert nem akartuk, hogy szerencsétlen országunk további vérengzésnek legyen céltalanul ki­téve. Azonban ezen elhatározásunkat az Armeeoberkommando nem továbbította, nyilván azért, hogy a magyar kormány füg­getlensége elhomályosíttassék. Csa­k nekünk van jogunk tárgyalni. Magyarország teljesen el van zárva az Európával való érintkezéstől. Az Armee­oberkommando telefonvonalainkat szétsza­kította. Csapataink felett nem mi rendel­kezünk. Úgy vagyunk értesülve, bár infor­mációink megbízhatatlanok, hogy Liaz tá­bornok van megbízva a fegyverszünet tár­gyalásainak vezetésével. Ennek dacára első­sorban önhöz fordulunk, mert fizikai lehe­tetlenség, hogy lírai úrral keressü­nk érint­kezést. Arról is értesített bennünket az Armeeoberkommando, hogy a régi monar­chia nevében Weber tábornok van megbíz­va a tárgyalások vezetésével. Ez ellen mi azonnal tiltakoztunk, mivel a független Magyarország nevében senki más nincs jogosítva tárgyalni, mint a magyar nép követei. Ez az oka a mó mai megjelenésünknek. Célunk: az egyik informatív, a másik, hogy a mai helyzet oly likvidációját érjük el, amely megfelel a magyar nép igazságos és méltá­nyos kívánságainak. Ünnepiesen hang­súlyozzuk, hogy semmiféle felelős­séget, sem jogit, sem erkölcsit nem vállalunk a mult rendszer­nek sem bel-, sem külpolitikai tényeiért A belpolitikában teljes de­mok­ráciát akarunk s e célból haladékta­lanul megvalósítjuk az általános választó­jogot és oly agrárreformot viszünk keresz­tül, amely a földet visszaadja azoknak, akik megművelik. Haladéktalanul biztosít­juk az összes szabadságjogo­kat, minden népünk zavartalan fejlődési lehetőségeit. Az államforma kérdésé­ben a pár hét múlva megválasztandó nem­zetgyűlés fog dönteni. A külpolitikában pacifisták vagyunk. Hallani sem akarunk többé a régi német imperialista szövetség­ről. Lelkes hívei vagyunk a nemzetek tár­saságának. A cseh és délszláv kérdés. Ami a cseh és a délszláv kérdést illeti, mint végleges megoldást elfogadjuk a független cseh és délszláv ál­lam felállítását, csupán az államok határainak megszabása felől vannak bizo­nyos kontroverziók köztünk, amelyeket mi készséggel bocsátunk az általános béke­konferencia döntése alá. Az összes nemze­tiségi problémák végleges elintézését pedig ettől a kongresszustól várjuk. Ami a mai helyzet likvidációját illeti, jól tudjuk, hogy itt fait accompli előtt ál­lunk, amelyen változtatni nincs hatalmunk­ban. De azt is tudjuk, hogy ezen likvidáció keresztülvitelének módozatait az a szellem és érzület fogja meghatározni, amely önt, Tábornok úr, áthatja, és mi bízva reméljük, hogy :a­z ön elhatározásai a gyakorlatban is meg fognak felelni azoknak a magasztos elveknek, amelyeket az antant, különösen pe­dig a francia demokrácia hirdet. Kérjük, Tábornok úr, kímélje meg a mi sze­rencsétlen népünket minden­féle erőszaktól, vagy vissza­éléstől. Magyarország november el­seje óta nem ellenséges ország többé, hanem semleges föld, nemzeti függetlenségének kihirdetése foly­tán. Ha hazánkba jönnek, tapasztalni fog­ják, hogy a mi népünk bizalommal és rokon­szenvvel van Franciaország iránt Csak azt kérjük, hogy amennyiben idegen csapato­kat akarnak Magyarországon elhelyezni, azok ne legyenek szerb, cseh vagy román csapatok, hanem francia, olasz, angol vagy amerikai had­erők a koloniális csapatok mellőzésével. A szénkürdés rendezése. Egy további, nagyon fontos kérésünk az, hogy az égető szénhiány haladéktala­nul orvosoltassék, amely nemcsak minket fenyeget végveszélylyel, de mindazokat, a kilőiek érdekük az, hogy országunk gaz­dasági élete és nemzetközi forgalma meg ne akasztassék. A velünk együtt megjelent szénszakértő úr részletes információkkal szolgálhat. Mi csak arra akarunk figyel­meztetni, hogy a helyzet kulcsa a csehek és a lengyelek kezében van, akik a német küldemények átutalását megtagadják. Ebben a kérdésben a Tábornok úrnak azonnali erélyes közbelépését kérjük. Egyidejűleg azt is­ reméljük, hogy az esetle­ges rekvizíciót rendszerint méltányosan és igazságosan fogják végrehajtani. Jóindulatú figyelmébe ajánljuk továbbá a magyarországi múzeumoknak azt a kéré­sét, hogy műtárgyaik el ne vites­se­n­ek sem zálogolá­s, sem egyéb címen. A magyar műkincsek között nincs egyetlen darab sem, amely zsákmányolás eredménye volna. Valamennyi honi eredetű, vagy béké­ben, tisztességes úton szereztük. Kérjük ezen Civill Tábornok urat arra is, hogy lehetőleg mielőbb diplomáciai összeköttetést létesítsen az antant és Magyarország között, mert csak így leszünk képesek a külföldéit a magyar nép valódi helyzetéről, igazi cél­jairól fel­világosí­tani. Kérjük végül Tábornok urat, hogy er­kölcsi tekintélyével támogassa a ma­gyar népkormány nehéz fel­adatát, amelynek célja a tartós béke bizto­­sítása, fiatal demokráciánk biztosítása és a magyar nép önrendelkezési jogainak keresz­tülvitele. A tábornok megjegyzései: Flaodhet d'Eaperay a tükörnek dőlve a leg­figyelnescsélben hallgatta Ipolyi Mihály szavait. Néhányszor határozottan tagadólag rázta a fejét, többször jóvá­hagyóan biccentett. Minden jelen­tősebb mondatnál bele­vágott Károlyi szavaiba. Hangosan, keményen beszélt, sokszor indulato­san némította el az ellentéteket A bal kezében papirost, a jobb kezében cvikkert tartott és azzal gesztikulált Amikor Károlyi azt olvasta, hogy ő Magyarország delegátusa, heve nem dobbantott: — Paa l'état homgrois, seulament nation mágyár! Azután í­ég élesebben hozá­tette: — Nation mágyár! A semleges ország emelésénél is belevág­yott: — Önök nem semlegesek. Önök legyőzöttek. Röviddel ezelőtt még beszélhettünk volna erről, de most nem, amikor Belgrádban állok, az önök kapujában. A műkincsek passzusánál elutasító moz­dulattal kiáltotta: — Nem vagyunk bodhe-ok! A gyarmati csapatok emlegetésénél türel­metlenül Intett Azután föltette a cvöckerét és elő­vette a papanost, amelyről a választ olvasta. Előbb megkérdezte: — Az urak közül mindenki ért engem? Súlyt helyezek arra, hogy minden szavamat meg­értsék és megjegyezzék. Amikor megmondták neki, hogy Bokányi nem tud franciául, odafordult Károlyihoz: — Valaki fordítsa le, de pontról-pontra. A szegény ember sorsáról lesz itt szó. A gazdag ember, ha nem tetézik neki az új rend Magyar­országon, Svájcba megy, de a szegény ember­nek otthon kell maradni minden körülmények közt — é­n sem fogom elhagyni Magyarorszá­got soha — felelte halkan Károlyi Mihály. Egykor szerettük a magyarokat... A francia nép — mondta élesen Fran­chet tábornok — egykor szerette a magya­rokat Thököly és Rákóczi idejétől 1867-ig minden francia rokonszenvezett a magya­rokkal Ez a rokonszenv abban a mértékben csökkent, amilyen mértékben Magyarország a németek sárszalagjára került Ebben a bábomban a magyarok a bocheok cinkosai

Next