Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

­98. november 9., szombat. PESTI HÍRLAP lettek. Önök együtt haladtak velük, együtt fogják megkapni a büntetésüket, önök sem­mit sem javultak. Ismerem a magyarok tör­ténetét, s magyarok mindig elnyomták a nemzetiségeket. A franciák nem tudják el­felejteni, hogy az önök sajtója is csak rá­galmazta, a franciákat — Csak a nacionalista sajtó — vetette közbe J­ezi. Franchet tábornok szemei villámokat a­órtak. — Assez! Elég. Hagyjuk ezt! A fran­cia nép kíméletes. Magyarországot oly né­pek veszik körül, amelyeket a tenyeremen tartok. A horvátokat, a románokat a csehe­ket, a lengyeleket mind-mind. Egy sza­vamra ezek mind önök ellen mennek. Ma­gyarországnak ma az a szerencséje, hogy gróf Károlyi Mihály a miniszterelnöke. A válságos helyzetben csak az ő személye enyhítheti az önök sorsát. Támogassák et ,, segítsék minden erejükkel. Tömörüljenek a személye körül. A tábornok letette a válasz szövegét. — Most pedig kérem a két miniszter urat Előre ment a mellékszobába, ahová Ká­rolyi és Jászi követték. A fegyverszünet föltételei. A kis szobából kihallatszik a tábornok éles hangja. Ismét heves, sőt, ahogy később ki­derült, két ízben félbe akarta szakítani a tár­gyalásokat Kijelentette, hogy Diaz tábornok nem illetékes a fegyverszünet megkötésére. Leak 5. — fia vagyok a balkáni hadsereg főpa­rancsnoka — mondotta — velem kell tárgyal­niok. Ezzel átnyújtotta a gépírásos feltételeket, amelyeket tizennyolc pontba szedett. Az akta felírásai Commandement en chef des armées siliées, état major général Convintion militaire d'armistice entre les armées d'orient et l'état hongrois. A pontok a következők: 1. A magyar kormány katonailag ki­üríti azt az egész területet, amely a Szamos völgye—Beszterce—Marosvásárhely, a Ma­ros és a Tisza egyesülése, Szabadka—Baja —Pécs—a Dráva—szlavóniai határig ter­jed, seregeket itt hagy, de a magyar kormány ezen a területen továbbra is kor­mányoz, a magyar közigazgatás megmarad, tőt a rend fentartására csendőrséget és rend­őrséget is tarthat­ott fenn. 2. A hadsereg teljesen leszerel, csak hat hadosztály gyalogság és két hadosztály lovasság maradhat fegyverben a belső rend fentartására. A 8. pont kiköti, hogy az entente se­regei megszállhatnak Magyarországon min­den stratégiailag fontos pontot biztosítva van számukra a szabad átvonulás és a köz­lekedési eszközök használata. A 4. pont a vasutak kérdését szabá­lyozza. Az 5. pont a dunai flottilla sorsáról Intézkedik. A 6. pont a szerbiai vasúti hálózat helyreállítás­ár­ól és az ehez szükséges kato­nai munkaerőről szól. A 7. pont a szerb távíró- és telefon­hálózat rendbehozásáról intézkedik. A 8. pont „lovaknak" és „egyéb köz­lekedési eszközöknek" a rendelkezésre bo­csátásáról tartalmaz intézkedéseket. A 9. pont a fegyverek letételéről és összegyűjtéséről rendelkezik. A 10. pont a hadifoglyok és internáltak hazahozataláról szól, kölcsönösség nélkül. A 11. pont a német fegyverletétel mó­dozatait szabja meg. A 12. pont a rek­virálások ügyét ren­dezi. A magyar delegáltusok követelésére ebbe a pontba belevették, hogy az en­tente­csapatok csak a hazai árak szerint fizet­hetik a rekvirált gabonát és árakat. A 18. pont utasítást ad a dunai úszó­aknák eltávolítására. A 14. pont a Magyarországon lévő posta-, telefon- és távirótelepeket a szövet­ségesek ellenőrzése alá helyezi. A 15. pont szerint a szövetségesek at­tasékat küldhetnek ki a magyar minisztériu­mok mellé, különösen abból a célból, hogy a közélelmezést ellenőrizzék, már t. i. ám­a mját csapatjaik szempontjából. A 16. pont meghagyja, hogy Németor­szággal minden viszonyt szakítsunk meg. Csak oly összeköttetést tarthatunk fenn a Német Birodalommal, amelyeket a kiküldött katonai hatóság jóváhagy. A 17. pont határozottan és világosan elismeri, hogy a magyar állam belső igaz­gatásába az entinte-hatóságok nem avatkoz­hatnak bele. A 18. pont elrendeli az ellenségeskedé­sek beszüntetését, mihelyt a fegyverszüneti szerződés alá van írva. Károlyi és Jászi átolvasták a tizennyolc pontot és kezdték megvitatni az egyes föltételeket. A tábornok azonban fölszólította őket, hogy ta­nácskozzanak delegátustársaikkal, s azalatt di­nk­ozik. Ezzel bement az ebédlőbe, ahonnan nem­sokára vidám pohárcsengés, nevetés hallatszott ki az előszobába. A tizenhetedik pont: Károlyi Mihály összehívta a delegátusokat és Jászi Oszkár fölolvasta a fegyverszünet föl­tételeit Valamennyiek elerve elsősorban a tizen­hetedik ponton akadt meg, amelyik olyan, hogy az entente bármikor beleavatkozhatok az ország belügyeibe és saját adminisztrációjába veheti a kérdéses területet. Elhatározták, hogy ezt a pon­tot semmi ezm­ alatt sem fogadják el és később rá is tudták venni a tábornokot, hogy ezt a ve­szedelmes pontot elejtse. Megállapodtak abban is, hogy a katonai konvenciót ebben a formájá­ban nem írják alá, hanem a feltételek enyhítése céljából az entente-hoz fordulnak. A következő táviratot fogalmazták: „A magyar kormány békeküldöttsége,­­tt melyet gróf Károlyi kormányelnök vezetett, elvben elfogadta azokat a fegyverletétel­i fel­tételeket, amelyek analógok, az olasz fron­ton elfogadottakkal. A szerződést azonban a magyar kormány képviselői csak abban az esetben írják alá, ha az antanté a béke­tárgyalásokig biztosítja a magyar állam mai határait (Horvát-Szlavonországot nem értve bele­ minden idegen támadással szemben, történjék az akár német, akár cseh, akár román, akár délszláv részről. A béketárgyal­­ásokig a magyar állam egyes területén a kormányzást a magyar kormány fogja gya­korolni testvéri egyetértésben a magyar, tót, román, szerb és német nemzeti tanácsok­kal. Ezen feltétel teljesítése nélkül a magyar kormány nem érez magában elég erkölcsi erőt arra, hogy a szerződést aláírja." Franchet tábornok folytatja a tárgyalásokat. Amikor a távirat készem volt jelentették a tábornoknak, hogy befejezték a tanácskozást Franchet d'Esperay nyomban megjelent te kellet­lenül vette tudomásul a­ mtabilo fordulatot ,»­hogyse akart belemenni a kívánság teljesítésébe. Később engedett. — Majd meglátom, hogy tudok-e összeköt­tetést teremteni Párissal. Jászi erre a következő komoly szavakat intézte a tábornokihoz: — Tábornok úr, mi nem ragaszkodunk a hatalomhoz. A mai helyzetben a kormányzás va­lóságos kálvária és amit mi kívánunk az olyan kevés, hogy enélkül tudunk hazamenni és kormányozni. A delegátusok kifejtették azután, hogy az ő álláspontjuk tölti CSOTL azonos a wrissoni elvek­kel. Nem lehet, hogy­ egy owsagot fait a complit elé állítsanak a békekongresszus előtt te­rre«J»k­kal szorítsanak arra, hogy tárgyalás nélkül b­esz­illje magát Ezek a szavak mélyebb hatást gyakoroltak a tábornokra Pillanatnyi gondolkozás után a tábornok megígérte, hogy a kormány memoran­dumát és sürgönyét eljuttatja Párizba és meg­ismerteti az entente közvéleményével. Megismért továbbá, hogy a szénkérdés megoldásánál min­dent el fog követni az érdekünkben. Franchet (TEspere) azután sokkal barát­ságosabban elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, végül a két minisztertől kézfogással búcsúzott. Egy óra múlva kiadták Károlyinak a feltételei, újabb példányát, amelyből hiányzott a tizenhéte­dik pont. Éjfélkor a delegátusok a „ Milenium"-ra szálltak és elhagyták Belgrádot. Stiehly Walter vezérkari kapitány és Noiseux francia tolmács azonban ott maradtak, hogy föntartsák az össze­köttetést a magyar kormány és az entente közt. Amikor eloltott lámpákkal kifutottak a Szá­vából, Belgrád már mélyen aludt A ta04

Next