Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

A FESTI HIRLAP 1918. november 7., szombat partról Zimony világított át és a csillagos éjsza­káiban a fölrobbantott vasúti h­íd kontúrjai rajzo­lódnak ki élesen. Holnap Belgrád nagy napra virrad: a trónörökös vonul be a csapat­ok élén és Szerbiára szerencsésen befejeződik a háború. Urai Dezső: Károlyi visszautazása és megérkezése. Károlyi Mihály miniszterelnök a magyar békedelegációval együtt csütörtökön éjjel fél egy órakor indult el Belgrádból a Millennium nevű hajón és reggel nyolc­­ órakor érkezett Újvi­dékre, ahonnan tízkor folytatta útját különvona­ton Budapestre. Az útvonalon úgyszólván min­­den állomáson meleg ovációkban volt része a­­küldöttségnek. Ujverbászon Nagy Jenő ügyvéd vezetésével a Magyar Nemzeti Tanács helyi­­szervezetének küldöttsége szállott fel a vonatra és szeretetéről és ragaszkodásáról biztosította A miniszterelnököt. Károlyi Mihály miniszter­elnök válaszában arra kérte az újverbászi ma­gyar nemzeti tanácsot, hogy működjék együtt a , szerb nemzeti tanác­csal 0s tartsa fenn a magya­rok és szerbek között a legjobb egyetértést. A miniszterelnök kíséretével együtt délután fél négy órakor érkezett meg a ferencvárosi pálya­udvaron, ahol az összegyülekezett közönség­­ élénk ovációkban részesítette. A Güshek folytatják a határviték el­foglalását. Illetékes helyen magyarországi területeknek a cseh, illetve délszláv csapatok által történt elfog­lalásáról a következő felvilágosítást adták: — Semmi okunk rá, hogy a tényeket eltit­koljuk, sőt a sajtónak egyenes kötelessége, hogy a valóságnak megfelelő híreket közölje a nyilvá­nossággal. Tény, hogy hivatalosan is értesültünk­­arról, hogy felsőmagyarországi megyék egyes tüdékeire rendes cseh­ csapatok nyomultak be, amelyek a magyar közigazgatási szervek eltávo­zásával maguk vették át a közigazgatást. A­ ­ Minisztertanács a belgrádi tárgyalásokról, — Károlyi Prágába utazik. — Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök meg­érkezése után minisztertanácsra­­hívta össze a kormány tagjait. A tanácskozás este hat órakor kezdődött és első­sorban a miniszterelnök bel­grádi tárgyalásaival foglalkozott Károlyi és Jászi részletesen beszámoltak a francia tábor­nokkal folytatott tárgyalásról. A kormány tag­­jai elmondták, hogy Franchet tábornoktól ga­ranciát követeltek arra nézve, hogy a szorosan vett Magyarország határai, Horvát-Szlavónor­szágot nem értve bele, a békeszerződésig bizto­­títassanak mindenféle idegen invázióval szem­ben. Utaltak arra, hogy ez az álláspont teljesen­­ megfelel a wiisonti elveknek, melyek az összes vitakérdések eldöntését a nemzetközi békekon-Igresszusra bízzák. Amikor a miniszterek a we- t 'soni elvet említették, Franchet tábornok leki­­­csinylő kézmozdulatot tett. Ezt nagyon jellem­­zőnek tartják magyar kormánykörökben a tá­bornok egész egyéniségére. Franchet erős rttya-flista érzelmű, ami abból a nyilatkozatából is ki­­t­ű­nik, hogy ezért a háborúért a német népet (és­­ a magyart is) és úgy teszi felelőssé, mint a csá­­­szárt. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren sem érte­tnek meg egymást Wilson és Franchet tábornok. Konzervativizmusát pedig az jellemzi, amikor­­szenvedélyesen nekitámadt az anarchisztikus és­­bolseviki törekvéseknek és azt mondta, hogy Franciaország tud parancsolni, ha nem is po­­rosz minta szerint de mégis elegendő erélylyel. JA francia tábornok különben a magyar minisz­­­terek érvelésének jórészét nem értette meg. A minisztertanácsot tíz órakor félbeszakí­tották és rövid szünet után tovább folytatták. Értesülésünk szerint szóba került a miniszter­tanácson gróf Károlyi Mihály Prágába való­­ utazásának terve is. A miniszterelnök részint­­ politikai kérdések, részint pedig a Németország­­­ból való szénszállítás biztosítása céljából szán-tdvozik Prágába utazni. Az utazás időpontja­­ azonban még nincs megállapítva. A miniszter­­­tanács ezután a belső rend helyreállítására vo­natkozó intézkedésekkel és­ itt-ott mutatkozó , sztrájkmozgalmakkal foglalkozott­ cseh csapatok semmiféle erőszakosságot nem kö­vettek e­­ a lakossággal vagy a hatóságokkal szem­ben. Legutóbbi jelentéseink szerint Pozsonyhoz cseh csapatok közelednek, Nagybecsészeken szer­b Nemzeti Taanács alakult, amely az ottani hatósá­gokat felszólította a közigazgatás átadására. Más határvidékekről is érkeztek hasonló hírek.­­ E tényekkel szemben a kormány állás­pontja az, hogy az idegen csapatokkal szemben nem kell fegyveres ellenállást kifejteni, ellenben a hatóságok érjék be a tényekkel szemben az elvi tiltakozással, a lakosság pedig maradjon a hely­ségekben és ne helyezkedjék szembe az idegen hatóságok intézkedéseivel. Ennek az egész pro­blémának megoldása úgyis a békekonferencia elé tartozik, ahol annak idején jogos igényeiket tel­jes erélylyel képviselni fogjuk. A kormány re­méli, hogy majd a zöld asztalnál sok mindent megmenthet az ország javára mindabból, ami a háborúban a korábbi rendszer elhibázott politi­kája folytán elveszett. A kormányhoz ma­­érkezett jelentések sze­rint Magyarszokol pozsonym­­egyei községben a cseh-szlovák állam nevében Okányi átvette a közigazgatást. A magyar kormány tiltakozást je­lentett be a prágai kormánynál az ellen, hogy a béketárgyalás előtt védtelen területen imperi­alista célokkal hódító munkát folytassanak. A cseh nemzeti tanács megszállta Szakolca várost, továbbá a holcsi, szenicei, vágujhelyi, miavai és a pöstyéni járást. A magyar hatóságok tiltako­zás mellett átadták hivatalaikat. A posta és az adóhivatalok is a csehek birtokában vannak. A lengyelek átengedik a német szenet. A lengyel nemzeti bizottság táviratban ér­tesítette Garami Ernő kereskedelmi minisztert, hogy a magyar nemzeti kormánynak azt a kí­vánságát, hogy az útban levő 714 vagyon német szenet engedje át, teljesíteni fogja, mihelyt a határmenti állomásokon megszűnnek a for­galmi akadályok. De nemcsak esőt a szenet, ha­nem a lengyel szénfelesleget is átengedi, hogy Ma­gyarország m­egóvhassa győzedelmes forra­dalma gyümölcseit, csak arra kéri a magyar nemzeti kormányt hogy a lengyel népet fenye­gető éhínség leküzdésére nyilatkozzék, milyen mennyiségű gabonát, lisztet és zsírt engedhet át Lengyelországnak. A magyar kormány nyom­ba® megkezdte azokat a tárgyalásokat, amelyek sorra azután megállapítják, hogy mennyi élel­met lehet Lengyelországnak szállítani. A szén­szállításra vonatkozóan pedig már azt az érte­sítést kaptuk, hogy a lehetőséghez képest elindí­tották a szénvonatokat. A cseh nemzeti tanács pedig arról értesítette Vázsonyi Jenő máv. elnök­igazgatót, hogy Csehország hajlandó tárgyalni Magyarországgal a Németországból küldött, to­vábbá a cseh-sziléziai szénszállításról, ellenszol­gáltatásképpen azonban élelmiszert kér Ma­gyarországtól. Vázsonyi intézkedésére Kallós műszaki főtanácsos és Salgó Jakab, a szénbi­zottság igazgatója, páncélvonaton már ma el­utaztak Tesetiedbe, hogy a cseh nemzeti tanács megbízottaival a szénszállításról tanácskozza­nak A magyar külügyminisztérium­ szervezése. Károlyi Mihály miniszterelnök a magyar külügyminisztérium felállításával kapcsolatos elő­készítő munkálatokkal a miniszterelnökségről Drasche Lázár Alfréd helyettes államtitkárt és Simonyi Henrik osztálytanácsost bizta meg. A minisztertanács új jegyzője. A­­minisztertanács Joanovics Pált a minisz­terelnökség adminisztratív államtitkárává nevezte ki s egyidejűleg a minisztertanácsi jegyzőköny­vek vezetésétől felmentette. A m­inisztertanácsi jegyzőkönyv vezetésével Simonffi Henriket bíz­ták meg, akinek a miniszterelnök a miniszterta­nács határozata alapján, a miniszteri oszályta­nácsosi címet adományozta. Kormánybiztosi kinevezések. • A kormány dr Liber Endre fővárosi ta­nácsjegyzőt a Magyarország, valamint Horvát-Szlavonországok területéről menekülő polgári lakosság ideiglenes elhelyezésével, élelmezésével és felruházásával kapcsolatos ügyek ellátására kivételes hatalommal korai sa­ybiztossá. Bartha Albert vezérkari alezredest Temes, Torontál és Krassó-Szörény várme­vék, valamint Temesvár szabad királyi, Versec és Pancsova thjt. városok egész területére kormánybiztossá nevezte ki. Meghatalmazottunk a cseh­szlovákoknál. A prágai cseh-szlovák sajtóiroda k­özli: Ma megjelent a Záródni Vybornál dr Supka Géza, a­­ magyar kormány meghatalmazottja Budapest­ről és átadta meghívó levelét. ÍJ Mihályi Tivadar felhívása a romái­ néphez. Mihályi Tivadar képviselő, a Román Nem­zeti Tanács elnöke, felhívást intézett a román néphez, amelyben útmutatást ad a nemzeti ta­nács vidéki bizottságainak megalakítására. Szük­ségesnek tartja, hogy amíg a nagy kérdések vég­leges elintézést nyernek, vagy az esetre, ha­­ne­talán az ország egyes részeit idegen csapatok megszállanák, a Román Nemzeti Tanács az utol­só faluig meg legyen szervezve. Mihályi­ óva inti a román lakosságot a magyarság ellen irányuló erőszakoskodástól és lelkére köti a népnek, hogy a magyarokkal szemben testvériesen viselt esdjék, mert az erőszakoskodást igen könnyen kihasznál­hatnák az egész románság ellen. Az Apponyi-párt feloszlott. — Apponyi bucsuja a közélettől. — Az Apponyi Albert vezetése alatt álló pá­rt ma est® értekezletet tartott, amelyen Apponyi töb­bek közt a következőket mondotta: — Forradalmi úton megszületett az uj Ma­gyarország és midőn egyfelől olyan reformokat létesít, amelyeket szivem egész melegével üdvöz­­­lök, másfelől szakit olyan hagyományokkal, ame­lyekkel egész egyéniségem összeforrt. Ebben az új világban megtalálom helyemet, mint e hazá­nak minden körülmények közt hű polgára, is nem találom meg, mint tevékeny politikai té* nyező. Látom, hogy az a politikai rendszer­amelynek közel egy félszázadon át egyik legha­­tározottabb képviselője voltam, némely lényeges alkotó részében már nem életképes. Látom, hogy Az új rendszer sikeres és békés érvé­nyeslése szegény hazánk megmentésének egye­düli esélye. Meg sem kísérelhetem tehát, hogy azzal szembe helyezkedjem és egyenesen bűnnek tartanék minden ellenforradalmi kísér­letet. Sőt vallom, hogy minden jó hazafi köteles a kormányt a rend fentartásának és a haza megvé­désének súlyos feladataiban és a szükséges át­alakulások békés keresztülvitelében támogatni. De arra sem lehetek hivatva, hogy a nemzeti po­litika egyes alapvető kérdéseiben annak ellenke­zőjét csináljam, amit évtizedeken át képvi­seltem; ne­m is számíthatnék bizalomra, ha erre vállalkoznám. Ennek az én helyzetem­nek csak egy becsületes megoldása van: a teljes visszavonulás a politikai élettől. — Megteszem nehéz szível, de tiszta lelkiismeret­tel, mert azzal a tudattal távozom, hogy jogos kritika érheti közpályámat, de hogy egy csepp szenny sean tapad hozzá és hogy mindenkivel szemben mindig becsületesen jártam el. Ti mindnyájan szabadon mérlegelhetitek, hogy nem lehetséges-e számotokra ennek az új iránynak pozitív támogatása, mely függetlenségi és de­mokratikus hitvallásunkat megvalósítja és így közel áll az ország függetlenségi közönségének lelkületéhez. Ezért utolsó indítványom az, hogy mondjuk ki pártunk feloszlását,­­ utolsó kéré­sem pedig az, hogy amikor köztünk min­den po­litikai kötelék megszűnik, változatlan maradjon az a személyes barátsági, mely veletek összekap­csolt. A párt Tóth János, Papp Zoltán, Bakonyi Samu, Földes Béla, Pallavicini György őrgróf, Ugrón Gábor, Palugyay Móric, Szigethy János és Hódy Gyula felszólalása után az elnök ja­vaslatát egyhangúlag elfogadta, a párt feloszlá­sát kimondotta, egyben mély háláját és soha el nem múló ragaszkodását fejezte ki Apponyi személye iránt.. Felmentett főispánok. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a ma­gyar kormány Szmrecsányi Györgyöt Pozsony vár­m­egye és Pozsony város főispánját, báró Diószeghy Zsigmondot, Szolnok-Doboka vármegye főispánját, gróf Mikes Zsigmondot, Brassó vármegye főispánját, Botk­a Bálát, Torontál vármegye főispánját, Kelemen Bélát, Csongrád vármegye és Szeged város főispán­ját­­is gróf Bethlen Sándor, Torda-Aranyos vármegy­e főispánját, állásuktól felmentette.­ ­ A Nem­zeti Tanács ülése. •— A népkormány külföldi megbízottai. — A tttPsürrorsz­gi németség csatlakozása. — A szélhámosok ellen. — A Nemzeti Tanács ma délelőtt 11 órakor Hock János elnöklésével ülést tartott. Az elnök történelmileg tisztázni óhajtotta, hogy alakul, az első Nemzeti Tanács és hogy keletkezett a második. Az eredeti Nemzeti Tanács 20 tagból állott, akik név szerint a következők: Gróf Károlyi Mihály,­­ Ábrahám pease, gróf Batthyány Tivadar, Biró Lajos Böhm­ Vilmos, Die­s­ner-Dénes József, Fényes­ László, Garami Ernő, Dar­bai Sándor, Hock János, Jánosi Zoltán, Jásai Oszkár, Kunfi Zsigmond, Purjesz Lajos, Lovászy Márton.

Next