Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-15 / 268. szám

1916. november 15., péntek. PESTI HIRLAP aláírása mérséklőleg hatott még a legtúlzóbb ro­mánokra is A románok válasza elutasító. Ez az optimista hangulat azonban csakha­mar szertefoszlik. Fél négy óra tájban egy percre kijön az ülésteremből dr Csécsy, Jászi titkára: — A románok elutasították a magyar kor­mány ajánlatait! — kiáltja oda az újságírók­nak. — Bővebb részleteket nem mond és siet vissza az ülésterembe Az éjszakai tanácskozás megállapodásai ... A tárgyalások este nyolc óráig tarta­nak. Nyolckor a tanácskozásokat rövid időre fel­függesztik, hogy a tárgyaló felek megvacsoráz­hassanak. Megegyezés még nincsen. Amikor kér­dezzük, hogy mi lesz, a magyar urak is, a romá­nok is vállvonogatással felelnek. Az ügyek rosz­szul állnak. Fölmerült az az ötlet, hogy marad­jon meg a statusquo. Kilenc órakor a magyar urak már együtt vannak. Pár perccel később érkeznek a romá­nok. A zöldpárnás ajtó újra bezáródik. A sors­döntő birkózás odabent tovább folyik. Háromnegyed tízkor az ülés egyik részt­vevője megjelenik az újságírók között Kérdések­kel rohanják meg, amire a következő felvilágosí­tásokat adja: — A román kiküldöttek a felaján­lott pontokat visszautasították. A ma­gyar kormány tehát visszavonul arra az alapra, amelyet neki a fegyverszü­neti szerződésnek az a pontja teremtett, amely a közigazgatást az állam egész területén magyar kézben hagyja. A ro­mánok követelik, hogy a magyar kor­mány fegyvereket bocsásson a román nemzeti gárda rendelkezésére a rend fentartása céljából. Jászi miniszter ebben a kérdésben a kompetenciát a hadügyminiszterre hárította át. Tíz órakor a tárgyalások még folynak, de­­ valószínű, hogy most már rövid idő alatt befeje­ződnek, Banda Jenő. A jósikafalvai eset. A magyar katonák nem hibásak. Arad, nov. 14. — A kolozsvári magyar és román, nemzeti tanácsok vegyes bizottsága hiva­talos jelentést tett Jászi miniszternek a Jósika­falván történtekről. A hivatalos jelentés a következő: Forutz­ia Pordea, továbbá egy-egy tiszt vol­tak Jónskafalván és megállapították, hogy az ottlevő magyar katonaság a legkorrektebbül viselkedett. A magyar katonaság ellen a kiszállott­ vegyes bizottság semmit sem állapíthatott meg. Lett ugyan a magyar katonaság,, azonban ez azért történt, mert késő este őket egy fegyveres banda támadta meg. Az elfogott rablókat s a katonaság a csendőrség­nek adta át,­­hogy az igazságszolgáltatásnak ez adjon rendes folyamatot Feltehető, hogy a csendőrség jog­talanul használta a fegyvert Harminc halott lehetett összesen, öt különböző helyről szedték össze őket. Különböző időkben történtek ezek a halálozások. A rablók, mielőtt katonaság érkezett volna oda, a ka­lotaszegi erdőipar részvénytársaságnak három ott­rekedt tisztviselőjét, akik nem tudtak idejében elme­nekülni, va­lamint a zsidó saktert, megfojtották. Ezenkívül az egész telepet porig égették. Az Urmánczy-kastélyt teljesen kifosztották. Az utolsó szögig mindent elvittek. A Jósikafalvai bor­bélyt od­alídostul halálra ítélték. Eg­y óra múlva akar­ták végrehajtani az ítéletet, de ekkor megérkezett a katonaság és megszabadította őket- Ezek a rabló­bandák fegyveresek voltak. Dr Kertész Jenő népbiztos a tegnap délután tartott tanácsülésen referált ezekről az események­ről. A tanács elhatározta, hogy a Jósikafalvai csend­őrséget azonnal bevonatja. A csendőrfőhadnagy el­len, aki a parancsnokuk volt, hadbírósági eljárást indíttat. Ez az eljárás a honvédkerület részéről már meg is indult Ezenkívül a Magyar Nemzeti Tanács azonnal értesítette a román Nemzeti Tanácsot erről a határozatról, valamint arról, hogy minden módon azon lesz, hogy a bűnösök elnyerjék méltó bünteté­süket.­­ Ma délelőtt tíz órakor a vegyes bizottság ugra összeült román részről dr Hatiegan törvényszéki bí­ró, magyar részről Grampiere törvényszéki bíró és a­ kiszállott bizottság négy tagja, revideálj a jegyző­könyvet. A harcban különben két katona is súlyosan megsebesült. A sebeket a fegyveres rab'6!,indák (-]­" tették rajtuk. Megállapítást nyert továbbá, hogy a p l­oltteStek közül körülbelül buszár­t katonák, — mos­t sem eszköz, sem ember neva volt 0 fonuban, aki el­temesse őket, — elvitték 17 £ 'i raHMrhn. Azokat a holttesteket,­­ amely­ket hozzá­tartozók k kértek, kiadták . — Az Erdélyi Nemzeti Tanács kiküldő­­jének jelent.'sa. — Arad, nov. 14. — A Pesti Hirlap tudósitójának távirata. — Az eset részleteiről ma reggel az aradi ro­mán nemzeti tanács a következő távirati jelen­tést kapta Pordea Ágostontól, az Erdélyi Nem­zeti Tanács által kiküldött vegyesbizottság tag­jától . A jósikafalvai eset a következő: A hadügy­miniszter által Bánffyhunyad környéke részére nemzetőrség szervezése végett kiküldött egy szá­zados és több tiszt vezetésével háromszáz­ főből engedélyezett csapat hatvanöt főnyi legénysége hat darab géppuskával és egyéb felszereléssel Urmánczy János kastélyában helyezkedett el. Urmánczy a teljesen románok lakta Jósikafalván semmiféle nemzetőrséget nem szervezett, ellenben a kastély kifosztása és a gyújtogatás megtörténte után a környéken elfogott négy embert a csend­őrségnek adta et, akiket a csendőrség statáriáli­­san agyonlőtt. Az említett különítmény a környé­ken a rablott holmik felkutatása közben a hu­szonötös botbüntetést bevezette és ismételten al­kalmazta. Manihelen a menekülő román papné szekere után többször rálőttek és családját meg­sebesítették. A fosztogatás és az egész eset meg­történte után a lelőtt mintegy negyven ember kö­zül huszonhárom-huszonöt egyén, közöttük asz­szonyok holttestei a fűrésztelep romjai mellett egy rakáson égnek, fordított arccal egy krumpli­rakásra rádobva A holttestek ötödik napja ég­nek, miután a fa vizes. Ez a különítmény pa­rancsnokának rendeletére történt Sebesülésük felismerhetetlen. Megközelítőleg valamennyi fej­lövést kapott. A Jósikafalvát környékező közsé­gekben a különítmény fegyverei­ után kutat, mi­közben magánházakba behatolnak, a gyermeke­ket meghuszonötözik és egy embert szuronynyal átdöftek. Az elesettek maniceliek, albafiak, ro­mánmonostoriak és jósikatelepiek. Vasárnapra a különítmény ultimátumot küldött a környékbeli falvaknak azzal, hogy ha a lopott tárgyak meg nem lesznek, géppuskákat vonultatnak föl elle­nül. A forgalom a környéken teljesen megszűnt Az emberek az erdőkbe menekülnek. Az elkese­redés végtelen, Urmánczy nyilatkozata. A következő sorokat kaptuk: „Jogtalan vérengzés .Tósikafalván" és más címek alatt a mai lapokban megjelent tudósítá­sokra a következő nyilatkozat közlését kérem: 1. A katonai csapatot, mely leutazott Er­délybe, az én felhívásomra jelentkezőkből a Falk Miksa,­utcai laktanyában, a hadügyminisztérium tudtával és engedélyével szervezték, látták el fegy­verrel, élelemmel, felszereléssel. Vezetője Diett­rích Antal százados, legkiválóbb tisztjeink egyi­ke, akit a harctéren a tiszti nagy arany vitézségi éremmel, a vaskorona-rend­del, Lipót renddel tü­n­tettek ki és a Mária Terézia-rendre felterjesztet­tek és aki kivételesen szép katonai múltját ártat­lanok legyilkolásával nem mocskolja be. 2. Fegyvert a csapat Kissebesen, Csonka­telepen és a felgyújtott és leégett Jósikafalván csak azokkal szemben használt, akiket rabláson, fosztogatáson tetten ért, elfogott és akik fegy­verrel elleniállottak, vagy támadtak. A katonák közül kettő meg is sebesült­­. Urmánczy Jánosnak a katonai segítség szervezéséről és küldéséről tudomása nem volt. őt napokon át ostromolták fegyveres bandák, míg végre családjával életveszélyek között kény­telen nő­t elmenekülni, mielőtt a segítség meg­érkezett. 4. A közlemény nyilván d­éh forrásból ered, hogy elterelje a figyelmet arról a gazságról, amit Erdélyben az oláhok a magyarsággal szemben elkövettek. Oláhlakta vidéken már minden ma­gyar családot kifosztattak. Elhajtották az álla­tokat, elhordták a gabonát, kirabolták, feldúlták lakásaikat, gyújtogattak. Aki el nem menekült, legyilkolták. Jósikafalván három embert gyilkol­tak meg. 5. Csodálkozom Jászi miniszteren, hogy egyoldalú információ alapján, a tényállás isme­rete nélkül előre ítéletet mond. Ezzel csak nehe­zíti a rendcsinálást. A vidéken általános az anarkia. Százezrek fosztogatnak, gyújtogatnak, gyilkolnak. Tudo­mányos elméletekkel, szónoklatokkal ás plaká­tokkal a rendet helyreállítani nem lehet. Budapest, 1918. nov. 14. Urmánczy Nándor.­ ­ A csüt­örtöki tárgyalás M­arzsu rászvétel Aradról jelentik. Ma délután három órakor Maniu Gyula részvételével folytatták a megkez­dett tárgyalásokat. Jászi Oszkár miniszter megnyitóban fog­lalkozott azon sérelmekkel, amelyeket a román nemzeti tanács nevében tegnap Pop-Csicsó István képviselő felsorolt. A miniszter egyes tényeket helyesbített, másoknak azonban részbeni helyes­ségét konstatálta és közölte, hogy a miniszterel­nök és a belügyminiszter ígéretét bírja arra néz­ve, hogy ezek a visszaélések orvosoltatni fognak, illetőleg a sérelmek meg fognak toroltatni. A miniszter előterjesztése után Vlad Aurél panaszt emelt, hogy a hadügyminiszter rendele­tére a pattentek csapatokat szerveznek, amelyek sok helyütt valóságos guerilla bandákká fajul­nak és a nemzeti tanács áldásos munkáját veszé­lyeztetik. A miniszter megnyugtató kijelentései után a magyar és a román nemzeti tanács közösen el­határozta, hogy a petrozsényi bányák körül mu­tatkozó zavarok lecsendesítése iránt közösen fog­nak közreműködni. Ezután a miniszter a fegyverszüneti szer­ződést ismer­eti és kijelenti, hogy dacára annak, hogy a megszállt területeken is a magyar köz­igazgatás érvényben maradt, a magyar kormány változatlanul fentartja a nemzeti tanács­nak tett propozicióit. A Nernista Tanács válnarivetít. Erre Goldis László a követlelt válaszira­tot olvassa fel. Tisztelt Miniszter Úr! A román nemzeti témács alapos meg­beszélés és megfontolás tárgyává tette a Magyar Nemzeti Tanács kormányának ön­által közvetített azon válaszát, amelyet e örmény a román nemzeti tanácsnak hozzá intézett jegyzékére adott. Sajnálattal kell önt értesíteni arról, hogy a román nemzeti tanács e válaszból az ő jegyzékének teljes­­visszautasítását álla­pítja meg. A román nemzet joggal követeli teljes állami önállóságát és magát semmiféle olyan provizórikus megoldásokkal el nem homályosíthatja, melyek egyrészről már el­vileg a jogot kétségbe vonják, másrészről semmi garanciát nem nyújtanak arra, hogy a végleges megoldásig is garantálhatnák a közrendet, a vagyon- és életbiztonságot a román nemzet által lakott területeken. A román nemzet elismeri a békekon­gresszusnak illetékességét arra, hogy az ezen nemzet által saját állama részére rekla­mált területeknek végleges határait megálla­píthassa. Valamint teljes kötelezettséget vállal arra, hogy a maga területén élő egyéb né­pekkel szemben res­pektáltatni fogja a Wil­son-elveket. Mt­ minden nép szántára a szabad nem­zű­ fejlődés feltételeit mindenkor biztosítani kész. Az ön által proponált megoldásban azonban egyrészt a román nemzet állami önáll­óságának megtagadását vesszük, más­részt a­ végleges béke beállásáig ezen népek k­özött a közrend fentartására való törek­vésnek lehetetlenné tételét látja. Ilyen körül­mények közö­l a román nemzeti tanács a magyar nemzeti tanács kormányának ön ál­tal közvetített propozícióit el nem fogad­hatja, a bekövetkezhető további eseményekért a felelősség teljességét magától elhárítja és azt a magyar nemzeti tanács kormányára hárítja. Mindazonáltal a román nemzeti tanács a maga részéről minden lehetőt el fog kö­­­vetni arra, hogy a románok által lakott terü­leteken a közrendet, a vagyon és életbizton­ságot megóvja és reméli, hogy ebben a tö­rekvésében Wilson elnök kifejeze­t kívánsá­gához mérten is minden részről a legtelje­sebb segítséget fogja tapasztalni annál is inkább, mert a történelem ítélőszéke előtt m minden esetre pártatlanul fog megítélte­n az egyes népeknek ez irányban tanúsítandó maguk tartása. Kérem igen tisztelt Miniszter Úr, szí­veskedjék ezeket a magyar nemzeti tanács kormányánál tudomásra hozni. * Erre a válasziratra Jászi miniszter kije­lentette, hogy a kormány eredeti álláspontjához ragaszkodik. Itt tisztára bizonyos helyeseknek elismert alapelvek konzekvens keresztülviteléről van szó, mondotta a miniszter. Mi most is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a wilsoni el­veknek az a magyarázata, amelyet mi adtunk, azok intencióinak jobban felel meg, mint a ro-

Next