Pesti Hírlap, 1919. február (41. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

1919. február 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP V 3 betartsák a szabályokat és elérte volna a lénye­get, amely abból áll, hogy olyan tanárok kerül­jenek az egyetemre, akik garanciáját nyújtják annak, hogy az új irányzat is képviselve legyen az egyetemen. Éa miniszterelnök korámban magamáévá tettem ezt az álláspontot és azt hiszem, ma nem a szőrszál­hasogatás korát éljük, hanem olyan id­őket, amikor gyorsan kell cselekednünk, gyorsan kell is­édot adnunk arra, hogy a legfelsőbb oktatás­ban és a tudomány terjesztésében is tért hódít­son az új szellem. Az egyetemen két-három év alatt lehet már ujj generációt nevelni és nagyon fontos, hogy ott olyan tanokat hirdessenek, amelyek az új irányt tudományosan is igazol­­ják.­­ Én teljes­en méltányolom azt, hogy az egyetem protestál, azonban kérem, hogy Önök is méltányolják a kormány helyzetét s vegyék fi­gyelembe, hogy a közvélemény elvárja, h­ogy a forradalmi eszméket és az új irányzatot az egye­temen is képviseljék. Kérem önöket, találják módját annak, hogy helyreálljon a harmónia a kormány és az egyetem között. Ha a kormány az önök álláspontja ellenére is azon az állás­ponton lesz, hogy vegyék ki az e­xüt a jel­me­zeit új tanároktól, akkor méltóztassék ennek ele­get tenni.­­ Az egyetemi tanács azután eltávozott az A bölcsész magántanárok szövetségének tegnapi ülésén dr Hóman Bálint indítványára az az­ álláspont jutott többségre, hogy a szövet­ség nem illetékes a kérdés személyi és politikai oldalának bírálatára. A tudomány általános ér­dekei szempontjából azonban kívánatosnak tartja az egyetemi szervezet és oktatás korszerű reformját, de a jövendő törvényhozás által meg­alkotandó reformot az egyetem nyilvános és ma­gántanárainak meghallgatásával kell elkészíteni. A reform elintézéséig ragaszkodik a szövetség az egyetem jogszokásban és törvényekben biz­tosított jogainak tiszteletben tartásához , ezért elvárja tagjaitól, hogy az egyetem jelölési jogá­nak mellőzésével történt kinevezést mm fogad­nak el. Erdélyi János rostján követ megrász­levele. Dr Erdélyi János román követ egy legutóbb tett hirlapi nyilatkozatában mint Bontania­­követe szerepeltett® magát. A minisztertanács foglalko­zott ezel a nyilatkozattal s miután Erdélyi ed­dig u­gy szerepelt Budapesten, mint a magyar­­h­asáffi román nemzeti, tanács követe, elhatározta, hogy tisztázni fogja dr Erdélyi budapesti szerep­lését és felhívja, hogy mutassa be megbízólevelét, mert eddig még nem bizonyos az, hogy dr. Er­délyi mint Romániának, vagy mint a román nemzeti tanácsnak követe tartózkodik, működik és nyilatkozik-e Budapesten. a csehek parancsot kaptak az extenfa által megállapí­tott ¥©naiFa való visszavo­nulásra. — Román brutalitások Erdélyben. — A csehszlovák kormány parancsot k­apott Páriából, hogy csapatait az antant által megálla­pított vonalig vonja vissza. Ez a vonal Pozsonytól a Duna mentén az Ipoly torko­latáig, onnan az Ipoly mentén Rimaszombatig, onnan egyenes vonalban az Ung torkolatáig, vé­gül az Ung mentén Uzsokig halad. A csehek, úgy látszik előkészületeket tesz­nek arra, h­ogy Komáromból kivonuljanak. Erre enged következtetni az, hogy a raktárakat­­sor­jában kiürítik és elszállítják. Rengeteg mennyi­ségű lisztet, cukrot, zsírt, szalonnát, fegyvere­ket, katona felszerelési tárgyakat és katoni ágy­neműt szállítanak el. Még a lőszergyár gépeit is szétszedték és elszállították. A csehek egyéb­ként félnek és igen rosszul érzik magukat Ko­máromban. A cseh tisztek alig mernek mutat­kozni az utcákon és, hogy nagyobb biztonság­ban legyenek, a Tiszti Pavillonba mentek lakni és elhagyták szállásaikat az egyes családoknál. A katonasapkát viselő férfiakat összefogdosták s a várba zárták őket. Nem tudni, várjon ott vannak-e még vagy elszállitották-e őket vala­merre. A Duna-hidat ugy őrizték, hogy az egyik oldalon magyar Őrszem, a másik oldalon a cseh őrszem silbakolt. Mivel az egyik Cseh őr­szem átlépte a megállapított vonalat, a magyar őrszem lelőtte a cseh baltát. Erro Macariso olasz ezredes a hidat elzáratta. Egy utas, aki minden áron át akart juvná a h­ídon és akit a cseh őrség e szándékában fel­ akart gázolni, az egyik csehet hasbalőtte, a másik­t pedig a lábán M­­gsebesítette. A hídon még se­­m sikerült átjuta­s­nia, mert a csehek elfogták és a várba vitték. Itt valószínűleg statáriálisan végeztek vele. Tegnap a túlsó parton lévő magyar csapat ultimátumot küldött a Komáromot megszálló cseh csapatok parancsnokának, Macaruso olasz ezredesnek, hogy egy órai időt adnak neki és ez alatt tegye szabaddá a hidat és ne gátolja meg azon a forgalmat, mert külömben a magya­rok behatolnak Komáromba. Az olasz ezredes engedett és megnyitotta a forgalmat a hidon. A magyar csapatok legénysége mindezek dacá­ra is minden áron be akar hatolni Komáromba és ki akarja onnan zavarni a cseheket. Achátz alezredes csak nagynehezen tudta a legénységet­ szándékától eltéríteni. A legénység a harctól csak azzal a feltétellel állott el, hogy az alezre­des a város elhagyására bírja a cseheket A magyar csapatok parancsnoka erre ul­timátumot küldött a cseh parancsnoknak, hogy 48 óra alatt ürítse ki Komáromot. Mivel félő, hogy a csehek önként nem hagyják el a várost, és így a magyar bakák harc árán igyekeznek majd a várost birtokukba venni, a városban, melyet ilykéren esetleg két oldalról fognak tűz alá venni, óriási az izgalom. A városban a meg­szállás­­idején körülbelül 600 cseh katona volt, akiknek egy része azonban jelenleg a Duna mentén fekvő községekben teljesít partvédelmi szolgálatot, másik része pedig szökésijén van úgy, hogy jelenleg alig 200—2­50 cseh teljesít a városban helyőrségi szolgálatot. Királyhágón álló román csapatok pu­h­anonot kaptak a k­köblözés megszüntetésére. A nagyváradi állomás parancsnokság tegnap este a következő hivatalos jelentést adta ki: A buda­pesti francia bizottság közlése szerint Pathé francia tábornok január 28. déltől kezdve román részen Csúcsa, környékén a lövöldözést beszün­tette. Román részen tegnap délután és az éj fo­lyamán a parancsot még nem hajtották végre, mert a délután és az éjjel mindkét részen kisebb előörscsatározások voltak. Amennyiben a romá­nok nem lépnek fel támadólag, a tüzelést mi is beszüntetjük. A magyar csapatokat parancsban értesítették, hogy a fegyverszüneti bizottság a románoknak betiltotta a tüzelést. A Zsil völgyében és Petőssényban­ a ma­gyarok a legrettenetesebb helyzetben vannak. A románok féktelen dühe különösen a vasutasok és bányászok ellen irányul. A magyarok neon mer­nek az utcárt járni, mert ha a románok magyar azét hallanak, azonnal széjjelzavarják a beszélő­ket puskatussal. Két ember még nappal sem me­het együtt az utcán és hat a puskatussal való fel­szólításra nem mennek széjjel, akkor bekísérik őket és 25 botot vernek rá mindegyikre. Este 6 óra után már­ senki nem mozoghat az utcán, mert akit ez időpont után az utcán találnak — legyen az férfi vagy nő — azt azonnal bekísérik, 25 bo­tot mérnek rá és csak reggel eresztik ki. Gyakori eset, hogy napközben is egész csoportokat látni, amint terelik őket a katonai parancsnokság felé, hogy ott őket megbotozzák. Sem nemzeti színű, sem vörös kokárdát viselni nem szabad. Vulkányban a minap mulatságot rendez­tek a bányászok. Ezt a mulatságot a románok megzavarták és mivel tartottak attól, hogy a bá­nyászok, túlerőben, lévén, esetleg lefegyverez­hetik őket, nagyobb katonai segítséget kértek Petroztsényból. Mivel a petrozsényi állomásfő­nök nem tudta a vonatot azonnal elindítani, el­fogták és elhurcolták, ma sem tudni hova. Lu­pényben Sebők állomásfőnököt, mindennap meg­botozzák, mert nem képes annyi vonatot indítani, amennyit a románok követelnek. A vasutasokat és bányászokat román katonákkal a Zsil vizébe zavartatják, persze nem kímélik az asszonyokat és gyermekeket se és ezeket is bekényszerítik a jéghideg vízbe és úgy kiáltatják a szerencsétlen megkínzottakkal: Éljen Nagyrománia! Egy egy­hetes gyermekágyas asszonyt is megbotoztak azért, mert amikor a férjét keresték, nem tudta megmondani, hogy az hol van. A sztrájk alatt Piskiből, Hátszegről, Örkényaljáról és más he­lyekről összeszedték a magyarországi oláhokat és rászabadították őket a Zsil-völgyében a ma­gyarokra. Rettenetes, hogy ezek milyen vérfür­dőt rendeztek a magyarok között, akik védekezni sem tudtak ellenük, mert hiszen teljesen fegyver­telenek. Hogy az országban a románok vérlázító attrocitásairól tudomást ne szerezhessenek, öt nap óta nem indítottak vonatot Petrozsényból. A Zsil-völgyében, óriási az izgalom és elkeseredés. A petrozsényia­k a kormány segítségét kérik és könyörögnek érte, hogy szabadítsák meg a zsil­völgyi magyarságot leírhatatlan szenvedéseitől. Az államvasutak igazgatósága összegyűjti a viasutakon elkövetett román kegyetlenkedések­ről szóló adatokat , a kormány útján a felizga­tott személyzet megnyugtatására megtorlást kér. A Máv­ igazgatósága a megszállás előtt felhívta a vasutasokat, maradjon mindenki a helyén, tel­jesítse kötelességét és lássa el a szolgálatot. A Máv­ ugyanis jóhiszeműen bízott a fegyverszü­neti szerződés feltételeiben, amelyek csak ellen-­­őrzési jogot biztosítanak a megszálló csapatok-­ nak. A románok azonban ellenőrzés helyett egy­­­szerű­en birtokba vették a vasutakat. Kolozsvárott is dühöng a román, brutali­tás. Már ismeretes, hogy román közkatonák in­zultálták az unitárius gimnázium ősz igazgató­ját, hogy felpofoztak egy egyetemi tanárt. Egy menekült beszéli el a következő esetet: Román katonák egy tiszt vezetése mellett égettük a pá­lyaudvar környékén az azztap érkezett magyar lapokat. A lángra és füstre figyelmezve, B. Ka­rolin fiatal tanítónő egy percre megállott és min­den szó nélkül odanézett. Egyetlen megjegyzést sem tett. Csupán pillanatig nézte a lapok égeté­sét. A tisztnek ez elég volt. Katonáival megra­gadtatta a leányt, egyik a hátára emelte és a nyilt utcán a tiszt sajátkezüleg lovaglóvessző­jével megvesszőzte. De ez nem volt elég, nevét felirta és megparancsolta, hogy másnap a pa­rancsnokságon jelentkezzék. Ott ismét megve­rette. Kálidemeteren a tanitót azon a címen, hogy magyarul tanít, a román tiszt háromszor kiköttette, a tanítónőt a gyermekek szeme láttára, az iskola nádpálcájával verte meg. Az udvarhe­lyi katonai parancsnok kihirdette, hogy többé magyar iskolát nem tűr meg. Ami teljesen kép­telen állapotot teremt, mert Udvarhelyen sem román gyermeket, sem román tanítót nem lehet találni. A szerbek által kinevzelt Bachurovics Bogoszláv főispán ma vonult be Pécsre, hogy a vármegyeházán installáltassa magát A szerb fő­ispán szerb és sokác asszonyok és gyermekek mintegy kétszáz főnyi csoportja élén vos­ult be a vármegyeházára, ahol a bezárt közgyűlési ter­met erőszakkal felnyittatta. A vármegye tiszti­kara közül senki sem jelent meg a hivatalban. A felnyítta­tás után a főispán a vele jött tömeg­gel zárt ajtók mögött tárgyalt Kiszivárgott hí­rek szerint azt jelentette ki, hogy a szerbek Baranya, Somogy és Tolna vármegyék megszállt, részében átveszik az­ imperkunot'. elnöktől. Amerika tiltakozása a megagálló csapatok kegyetlenkedése elen. Kopenhága, javu 3. — Az amerikai sajtó a Hollandá?ch Ninansbureau táviratait kimerítően közli, amelyek a románok erdélyi kegyetlenke­déseiről és a szerbeknek és a cseh-szlovákoknak a magyar lakossággal való bánásmódjáról szól­nak. Az amerikai sajtó tiltakozik a megszálló csapatok embertelen eljárása ellen. Az amerikai magyarok körében mozgalom indult meg, hogy Wilsont Amerikába való visszatérésekor ünnepé­lyesen fogadják és a Magyarországot megszálló csapatok kegyetlenkedései ellen tiltakozó nagy­gyűléseket rendezzenek. A szerbek kiürítik Torontált és Temest. Szeged, jan. 31. — A szegedi francia állo­másparancsnokság értesítést kapott Újvidékről Boblet ezredestől, amely szerint a szerbek öt na­pon belül tartoznak sd­üríteni Torontál­ és Te­mes megyét és helyüket francia csapatok foglal­ják el. Ezt a hírt illetékes helyen is megerősí­tették. Német-Auszria: Megegyezés az osztrák választójog kérdésében. Bécs, mani. 31. — A dr Renner állami kan­cellár elnökségével ma tartott tartományi értekez­leten megegyezés jött létre a tartománygyűlési választójog kérdésében. A választójog általános, egyenlő, közvetlen, titkos és a nőkre is kiterjed, aránylagos szavazási rendszer mellett. Az állan­dó lakhely feltételét elejtették. Az államkancellár - angol rendszert, amely az egymás fölé rendelt területi népességek, a községek, a kerületek és a birodalom önkormányzatán alapszik, a legcél­szerűbbnek tartja. Kijelentette, hogy a tartoná­nyok meg lehetnek győződve róla, hogy az ál­lamkormán­y részéről senki nem gondol centra­lizmusra, vagy bürokratikus abszolutizmusra. A tartományok szabad, rendezett közreműködése magától értetődő előfeltétele az állam demokra­tizálásának. A köztársaság elnökségének megválasztása. Bécs, jan. §1. — (A Pesti Hírlap tudósító­jától.) Az állami direktórium elhatározta, hogy az alkota­ányozó nemzetgyűlés összeülése után az államtanács­­ személyiséget fog az uj kor­mány megalapításával megbízni, alá a kabinet­alakításra vonatkozó javaslatát az államtanács elé fogja terjeszteni. A köztársaság ideiglenes há­romtagú elnökségét március hatodikán választja meg.

Next