Pesti Hírlap, 1919. március (41. évfolyam, 52-76. szám)

1919-03-15 / 64. szám

1919. március 15., szombat. PESTI HÍRLAP A nagyváradi román ügyvédek esk­üje. A nagyváradi román ügyvédeknek m­a délig kellett volna let­enniök a hűségesküt, azonban memorandummal fordultak az ügyvédi kamará­hoz, hogy függeszsze fel a­­szigorú eskütételt. Az ügyvédi kamara jelentést tett a kormánynak és március 22-ére tűzött ki újabb terminust. Wilson parttrassáÉrt Francia- Március 13-án este Wilson — a tizen­hármas a szerencseszáma — partraszállt Bresztben; ma este már­ tanácskozásokat folytatott Loyd-George-zsal és Clemenceau­val. Wi­l­son­ megérkezése új, döntő periódu­sát jelenti a párisi konferenciának, amely most fokozott sietséggel igyekszik létrehoz­ni a világ békéjét A német békedelegátu­sokkal még márciusban megismertetik a feltételeket, utánuk alighanem a volt mon­archia problémájának elintézésére kerü­l a sor. Mielőtt azonban Csehország, Jugoszlá­via és Magyarország határaira vonatkozó­lag döntés történhetnék, Párisból egyre­másra érkeznek olyan hírek, amelyek hol arról számolnak be, hogy mit kapnak majd a csehek Magyarország testéből, hol arról, hogy a Bánságot hogyan osztják föl Szer­bia és Románia között­, hol meg Erdély sorsáról adnak hírt Valószínű, hogy eze­ket a híreket a zsákmányra éhezők terjesz­tik és az egyoldalúan szabott föltételeknek igyekeznek hangulatot csinálni, azok állandó ismételgetésével. Amit azonban Magyaror­szág falánk szomszédai terveznek, csak terv; a párisi konferencia még nem döntött, aminthogy rólunk, nélkülünk nem is dönt­­­het. Párisi beszédében Lansk­tg, az Unió külügyi államtitkára azt mondotta, hogy Amerikának és szövetségeseinek nagy fel­adata most az, hogy az élelem és béke bizto­sítása után a világot a demokrácia számára biztossá tegyék. A­ jog békéje, a demokra­tikus béke nélkül, a mi letiprásunk árán, nem érhetik el ezt a nagy célt, amelynek kivívása azt jelentené, hogy — amint Lan­sing mondta — a világot megmenti a despotizmus anarchiájától Wilson partraszálít Bastien. Brest, márc. 14. — (A MTI, szikratávirata.­) A George Washington tegnap este 7 óra 45 perc­kor befutott a bresti kikötőbe. Wilson kitűnően­­ érzi magát, meghűlése teljesen elmúlt. Az Egye­­­sült­ Államok elnöke a legutóbbi napoki-- állan­dóan a békeértekezlet aktuális ügyeivel L­yla­ kö­zölt. Wilsont személyének biztonságára a legna­gyobb gonddal vigyáznak és minden elővigyá­zati intézkedést megtettek, nehogy a Clemenceau elleni merénylethez hasonló incidens előfordul­hasson. Az elnököt a bresti mólóra lépésétől kezdve állandóan őrzik, úgy azonban, hogy az sem fel­tűnést, sem kellemetlenséget nem fog okozni Sok száz amerikai és francia titkos rendőr ve­gyült az üdvözlő tömeg közé, sőt még azokat a házakat is megfigyelik, amelyek mellett az elnök elhalad. Parisban Wilson tiszteletére a pályaudva­ron Poincare is megjelent és díszőrség ki­térte lakására. Olyan nagyarányú ünneplésre azonban nem került a sor, mint aminővel első megérkeztekor üdvözölték. Hír Magyarország térképének párisi tervéről. Zürich, m­árc. 14. — A Nouvelle Correspon­dance párisi illentétve szerint a súlyos problé­mák megoldását gyorsítja az a bizottság, ame­lyet az új Közép- és Keleteurópa térképének ki­dolgozásával bíztak meg. A cseh­szlovák határt Német-Ausztria és Magyarország fell igazságo­san fo®ák megállapítani. Pozsony a cseheké lesz, Románia megfonlóa a románoktól lakott magyar területeket, Torontál legnagyobb részét, a Bánátnak Temesvártól nyugatra eső megyéjét Szerbiához fogják csatolni. Szerbiának Jugoszlá­via felé­­kiugró részét a Dunától északra csupán egy erős hídfőre redukálják. Ezek lesznek a megoldás fontosabb irányvonalai. Belgrád, márc. 14. — (Csehszlovák sajtó­iroda.) Az Epoca tudósítója jelenti Párisból: Be­széltem legtekintélyesebb delegátusainkkal. Álta­lában meg vannak elégedve a Romániával való határ kérdésében elért eredménnyel. Biztosra ve­hetjük, hogy a Fehértemplom—temesvári vasúti vonal a mienk lesz és elhatárolt terü­lettel biztosít­ják. Temesvár vámosáról a jó viszony érdekében le kellett mondanunk. A magyar kérdésen megvan a ? Zürich, márc. 14. — Wilson szombaton mindjárt a francia területi kérdések viss­gálatát fogja megkezdeni. Most még csak a német nyu­gati határ kérdése eldöntetlen. Az osztrák-ma­gyar kérdések egész komplexumát minden­esetre még a legközelebbi hét folyamán az olasz-jugo­szláv határkérdésekkel együtt intézik el. A ma­gyar kérdésekkel állítólag már teljesen készen vannak. __ Semmi bolondság! — mondja azután magában. — A bolondságoknak most, már vége! Nekem nagy lányom van! A lányomat kell férj­hez adni- Elmúlt az az idő . . . elmúlt . . . Azután egyszerre összerezzent. Érezte, hogy a tigris­foltos takaró alatt egy térd ér a térdéhez. A térd először félénken közeledett, majd újra elhúzódott, mintha csak a kocsi­ázás­nak engedelmeskednék. De azután egyre bátrabb lett: lassan lassan teljesen odasimult, előbb lá­gyan, mintha attól félne, hogy a másik gömbö­lyű szép térdet elvonják tőle, végre egészen nyíltan, merészen, követelően. Magdaléna asz­szony elhúzta a térdét. Rövid szünet, egy kis ha­bozás. Aztán az a másik térd újra csak ott volt az övé mellett. Magdaléna asszony úgy érezte, hogy tikkait forróság szárítja ki a torkát. A kis csengők újra megszólaltak a fülében. Fátyolos és nedves tekintetét végig jártatta a mezőkön, mintha tanácsot keresne. Aszú sárga táblák he­lyett most virágos rét szaladt két oldalt a kocsi mellett. A Bodrog medre, — napsugárból tört kristályporral végig pikkelyezett ezüst kígyó — ott feküdt el az orruk előtt­ Sárga látóhatár kö­zepén zöld mező a folyótól lopta nedvességét, margaretták fehér foltja, pipacsok pirosa buj­kált a smaragd­ színű fűszálak között. Talán a virágok kölyhéből csilingel a fülébe a sok millió kicsi csengő? — Állj! — kiáltotta Magdaléna asszony a kocsisnak. És fátyolos volt a hangja. — Száll­junk le gyerekek! Szedjünk egy kis virágot! Elsőnek ugrott le a kocsiról. Kacagott és m­psolt neki­vágott a mezőnek és egy pillanat alatt mind a két keze tele volt virággal. A fm utána eredt. Smaragd réten, süppedő, mohás föl­dön iramodott az asszony nyomában. Kicsit kel­letlenül, habozva a leány is elindult. De fehér vászoncipős lába alig érte a rét füvét, fölsikol­tott és vissza­ugrott: — Vized a rét! Mama! Mam­a! Átnedve­sedik a lábad! Magdaléna asszony csak egy kacajjal fe­lejt. Már messze járt, akkor tűnt el, egy fűzfa­bokor mögött. A lány vállat vont. Pár lépésre volt tőle a Bodrog hidja. Föl­sétált a hídra. A híd kokorfájára ült háttal a mezsetek és összecsukott napernyőjével furcsa ákombákomokat rajzolga­tott a porba­. A bokor mögött akkor érte utól Magdaléna asszonyt a Fiatal emlősz. Tele volt a keze virággal. Oda nyújtotta az asszonynak: — Magának szedtem! — És Emmi? — kérdezte az asszony. — Emminak majd ezután szedek! Az asszony a virágért nyúlt A kezük ösz­szeért. A fiú a virágcsokorral együtt megfogta az asszony kezét !?. Azután cenk állt ott, az asszony kezét fogta,d­e szeme csillogott és nem tudta, mint mondjon, mit tegyen, de érezte, hogy itt mondani, itt tenni kell valamit, mert különben a szíve kiugrik a helyéről. Lehajolt és megcsó­kolta az asszony kezét. Magdaléna asszony mo­solygott. A csontos férfikéz még mindig fogta a kis fehér kezet. Fogta és húzta, maga felé vonta a ligy hajlással domborodó nsszénykebel már megérintette a hatalmas férfi­ mellkast Akkor Magdaléna asszony hirtelen előre­hajolt és elsiklott a fiú karja alatt. — No nézd csald — kiáltotta. És haragos akart lenni. De a szeme mosolygott és az ajka, lihegő elepedt aj­ka ugy nyilt meg,­­ mint eggy tikkadt, harmatra sz­omjas, vérbő, piros virág. A nagyhatalmak külön bizottsága dönt minden elvi kérdésben. Berlin, márc. 1­l. — A Berliner Tageblatt­nak jelentik Hágán keresztül Parisból. A döntő személyiségek körét még szűkebbre vonják oly­képpen, hogy Clemenceau, Lloyd-George, Ole­lando és Willim kü­­lön bizottságot alakítanak, amely minden fontos elvi kérdésben dönteni fog. Ilyenképpen a tízek tanácsa másodrangú tényező Usz. House ezredest, Cecil Róbert, lordot, Hymans belga külügyminisztert és m­ég néhány sze­mélyiséget beválasztják a tissek tanácsába. Arról is van szó, hogy a semlegesek képviselőit is föl­veszik az entente új tanácsába, erről azonban még nem döntöttek véglegesen. Wilson, Lloyd-George és Clemenceau tanácskozása. Páris, márc. 14. — (A MTI­ szikratávirata.) Wilson, Lloyd-George és Clemenceau között m­a már megkezdődnek azok­ a rövid és gyors érteke­zések, amelyek az előzetes békeszerződés azon­nali végilegea elszkészítésb­e-;!­ fognak vezetni. Csupán néhány fontosabb kérdésben való végta­gen megerrytvésre van szükség ahoz, hogy a bé­kaszerződés készem álljon. Az„ hog­y a nép*wih vetségi terveset belekerül­* az előzetes békeszer­ződésbe vagy sem, attól függ, vájjon Wileon minő HI IÁ* pontra fog helyezkedni. Megszüntetik a Németország elleni pénz­ügyi Wendot. Páris, xuárc. 14. — (A MTI. seikiatávirata.) A Németország elleni pénzügyi blokádot is m­a fogják tki­ntetni azoknak a tárgyal­okn­in kö­vetkezmény dión­­, melyeket rupet a jyttivdaégno­k megbizottai Brüsszel­bben a németekkel folytatnnak. A pénzügyi blokád tulajdonképpen a kor­ak­odal­mi blo­­ádnak kiegészítő része volt, ammennyiben az östsssos semleges pénzintézetekkel közölték a szövetség­esek, hogy ha Német­orzzágnak bárm­ini kölcsönt adnának, akkor ennek következménye­ként a szövetségesek velük való pénzügyi össze­köttetésüket megszakítják. Azok a pen­?tegt*­­l­an­károk, amelyek Ném­etorsz-­gnak pénzt a fekte listára kerültek. Ennek a következmién­ye­ként Németországot kizárták a v­ilág pénzpiacai­ról. Most ennek a pénzügyi dátuu­mnak ínekt bünte­tésével a netidegen pé­mköz­pontok megnyíltak Né­metország részére és ezt a segélyt el­fizetheti majd az ilehniszerszálltmányok ár­át. Márciusban megismertetik a németeket az elősetes békeszerződéssel Netoyork. márc. 14. — (A MTI. szikr.t­­ávirata a budapesti rstolivállom­ás utján.) A Washington Starnak jolencik­ l­ányból. Az elö­ssetes békeszerződés még e hótnapiban dkésertlj (A fog dőlni, hogy a németi!­e fíitételeket elta­gadják-e vagy nem. A szóvet^'vrorwik nem­ vart^S tot, hogy i«i&netorsz.jg eis^de.linefon alá fog.;* irni a szerződéet Valóezintileg líoudzabl' nejfbe­szélésti fogják az aiarászt megdöfni. &zort.^aa alkudozásokra, a németeknek módjuk r.sm leve. Főleg a pénzügyi és gazdasági rendeltetések azok, amelyek felől a­ németeket feltétlenül meg kell hallgatni. A brösszeli élelmezési tárgyalások. Brüsazt 1. márt. 4. — A fegyverszüneti bi­zottság V­entingss tengernagy vezetésévől ma ussre ide vkrsKft érkezett. anezzel a vonattal érkezett meg Hoover élelmezd.: diktátor és 'rac­lay, az angol hajózási ellenőrző hivatal elnöke. A francia r^nsügyminiszter Ni^&tország kártérítési kötelezettségéről. Páris, márc. 14. — (Havat? üg­ynöklás.) Klotz pénzügyi­iai­der Francia­ország pénz­ügyi h­elyzetére vontkozó több , interpellációra adott válaszában kifejtette, ho­gy a legközelebbi költséggvetési idősza­k­ra fölvett 18 milliárdos ki­adási költségvetés megfelel a valósálgos szükség­letnek. A háború folyamán 171 milliárd frankot tett ki a kiadások összege, amiből 118 milliárd kellett a habomra és a haditengerészetre. "Mielőtt a francia adófizetőkhöz fordulnánk, előbb a németektől kell fizetést küvetelvü­­k­. Semmit sem tehetünk addig, amíg nincsen meg­állapítva az az alap, amely szerint Németország rendezni fogja tartozásait. Ez rövid idő múlva megtörténik. A hadikárd­­ jóvátételére nézve valamennyi szövetséges egyetért. Az ellenségnek föl kell épí­teni azokat a megyéket, amelyeket elpusztitlt. Még mielőtt azonban elvégezné ezt az óriási fel­adatot, nagy előleget kell adnia. • A miniszter megígérte, hogy arra fog töre­kedni, hogy Franciaországnak az ellenséggé szemben támasztott követelését kivételes jogánál ismerjék el. Minthogy a szocialista képviselők nem hagyták abba tiltakozó közbeszólásaikat, a­mi

Next