Pesti Hírlap, 1919. március (41. évfolyam, 52-76. szám)
1919-03-15 / 64. szám
2 aradi szeme és Böhm hadügyminiszter beszéde Fellnsz Andor koporsójánál. Az a fiatal és tegnapig névtelen vasmunkás, akit ma délelőtt helyeztek örök nyugalomra Arad megszentelt földjébe, igazán hazája függetlenségéért, a sokat szenvedett föld boldogulásáért küzdött és nagy eszméért halt mártírhalált. Fellner Andor huszonegy éves volt csak, de egész, kemény, törhetetlen férfi volt, akiben a lelkesedés tüze lobogott, akiben sziklaszilárd volt a meggyőződés és aki hibagásás szemrebbenés nélkül kioltotta fiatal életét. Maikor azt tapasztalta, hogy a haza iránt érzett forró lelkesedését nem érzi magában minden magyar. Kár, ezerszeresen kár az ilyen egész férfiért, de ha a pisztolyból kilobbanó tül lángra lobbantotta a közönyös lelkeket, könynyes megnyugvással kell fogadni az önítéletet és ezt az elvesztett életet, oda kell helyezni arra az irtózatos oltárra, amelyen sok százezer névtelen magyar áldozta föl magát a haza boldogulásáért... Fellner Andor temetésére ma reggel Aradra érkezett Böhm Vilmos hadügyminiszter, akinek a kíséretében voltak Pogány József kormánybiztos és Kertész Jakab, a budapesti katonatanács végrehajtó bizottságának tagja. A temetés a városháza előtti hatalmas téren volt. Egyszerű ravatalra helyezték el Fellner Andornak négy szál deszkából összeácsolt koporsóját, amelyet teljesen elborítottak a katonai és polgári hatóságok, a helyőrség és a bajtársak koszorúi. A temetési szertartás a templomi énekkar gvászdalával kezdődött. Dr Vágvölgyi Lajos főmű beszéde után Böhm Vilmos hadügyminiszter lépett a szónoki emelvényre és ezeket mondotta: — A magyar népköztársaság kormánya és a magyar néphadsereg nevében búcsúztatom el közkatona ruhájában nagyszerű vezéri szolgálatot teljesítő Fellner Andor főbizalmi embert. A lelkiismeretes kötelességérzetnek volt a vértanúja, a demokratikus fegyelemnek, a forradalmi hűségnek ragyogó példája és mártírja. Fellner Andor meghalt, mert nem tudta, megtartani adott szavát, mert úgy érezte, hogy a legénység, amelynek vezetője volt, nem tartotta meg azt a fegyelmet, amelyet ő a forradalmi népköztársaság nevében tőle megkövetelt . Tetemre hívom a régi rend vezéreit. Tetemre hívom azokat, akik, ha akármilyen eszeveszett parancsot kaptak, ha százezer ember életébe került is, a régi fegyelem nyomása alatt gépfegyverekkel, ezrek és tízezrek feláldozásával teljesítették a parancsot, tetemre hívom őket, nézzék meg ezt az egyszerű vasmunkást, aki nem másokat akart meggyilkoltatni, hanem önmagát áldozta fel, hogy megmutassa az új rend katonáinak, hogy a népköztársaság és a forradalom csak akkor biztosítható, ha a demokratikus fegyelmet a hadseregben fenn tudjuk tartani. Fellner Andor halálával pecsételte meg az új néphadseregnek a bizalmi férfi rendszeren felépülő rendjét. A bizalmi férfi rendszer ellenségei megtanulhatják, hogy nem lehet többé feltámasztani a botbüntetéssel és a kurtavassal fentartott fegyelmet. A forradalmi hadsereg fegyelmének első vértanúja Fellner Andor, akinek emlékét kegyelettel fogja megőrizni a magyar kormány és a néphadsereg. Az aradi munkásdalárda adott elő azután gyászdalt, majd Pogány József, a budapesti katonatanács elnöke mondott beszédet: — A katonatanács, a munkástanács búcsúját hoztuk el annak a férfiúnak ravatalához, aki egy személyben proletár is volt, katona is volt. Temetni jöttünk a bizalmi férfiút és egyben valóban dicsérni is. Van-e valaki, akinek több joga van ahhoz, hogy hősnek tekintsék, nint az, aki itt fekszik előttünk? Van-e valaki, akinek több joga van ahhoz, hogy egy ország szeretettel és örök emlékezéssel zárja szívébe, mint ez a közkatona, ez a bialmi férfiú, aki mindenét, egyetlen kincsét, ifjúságát áldozta valamennyiünkért, a népköztársaságért!? A bizalmi férfiút, ezt az új fogalmat testesítette meg magában Fellner Andor, a bizalmi férfiút, akit a munkásmozgalmak küldtek, akit a forradalom avatott nagggyá, akit a tömegek választanak a maguk ügyeinek intézésére. El fog érkezni az idő, amikor a bizalmi férfiú lesz az egész állami és társadalmi rendnek alapja, a választott bizalmi férfiú fogja majd elfogadni minden közhivatalnak, minden köztisztségnek helyét. — Ne gyászoljunk. Temessük el az embert, de ne temessük el benne azt a szellemet, amelyet képviselt. Nem szabad itt gyászolni, ujjongani kell a nagy és dicső követendő példáján. Katonák és munkások, akik körül álljátok ennek a katonának és munkásnak ravatalát, vegyetek példát róla. Íme ez az igazi forradalmár, ez az igazi bizalmi férfiú, ez az a szellem, amelyet a szocializmus és a katonatanács nevel bele az új hadseregbe. Ha eljő az idő, amikor a világ megváltásáért életünket kell majd kockára tennünk, ne legyen egyetlen proletár se, aki ne mondaná, hogy ezt a példát, ezt a hősi halálmegvetést akarja követni. Emlékét ércbe vésik a szobrászok, zengeni fogják a költők és írók, mert ez a cselekedet történelem volt, a forradalom katonájának világraszóló hősi cselekedete. PESTI HirrLAP 1919. március 15., szombat. » Magdaléna asszony. Irta: BUNDA JENŐ. Magdaléna asszony hófehér ujjai szelíd lejtéssel siklottak el a billentyűk fölött. A zongora halkan zsongott, pengett, mint a hárfaszó. Nyári délután volt, lefüggönyzött ablakok mögött a szoba félhomályában jázmin illat, tikkadt bágyadtság, csend. Két fehér folt az egyik sarokban. Az e°vik fehér folt: nyurga, vérszegény Batal lány. A másik fehér folt: vászonruhába öltözött napsütött arcú fiú. Vájjon miről beszélgetnek? — kérdezte magától Magdaléna asszony. És lopva egy pillantást vetett a két fehér foll felé. A két fehér az illedelmes távolban egymástól, a fiú erősen szívja cigarettáját, a leány két karja fáradtan cering a fotel két oldalán. — Ostoba liba! — mondja magában Magdaléna asszony és boszosan megrázza szép vörös fejét. — Itt aszalódik meg majd a nyakamon! Honnan vettem ezt a lányt? Én? Épen én! Vérbő, piros virághoz hasonló njakon megvető mosoly jelent meg A leány apjára emlékezett, a vékony pé,izű, göthös emberkére, akinek az arcáról a telifényű alföldi nap sem tudta lecsókolni a vérszegény penészt, aki mellette, a diadalmas és követelő szépség mellett néhány éven keresztül úgy fonnyadozott, mint a pincében kicsírázott krumpli fehérnedvű indája. Ez már ilyen fajta! Élet! Csók! Szerelem! Mit tudják ezek! Mit tudják ezek?! Ezek csak a pénzt tudják számolni a garasokat egymás mellé rakni, sápítozni, ha sok az erőt sopánkodni, ha hosszú a szárazság, aggódni, a lelküket sanyargatni, a testüket nehéz munkával törni addig, amíg egy szép nap értük jön és fáradtság nélkül viszi őket a halál. Úgy törnek le az élet fájáról, mint az eltikkadt, semmire sem jó, sárga falevél. A fehér ujjak izmosan csaptak rá a billentyűkre, a zongora fölsikított, csengett bongott néhány erőszakos, lázadozó dacos akkord alatt. Magdaléna asszony úgy érezte, fullasztja a szobalevegő. Fölugrott a helyéről. Hirtelen csend lett a szobában, a hirtelen csendben a leány fáradt, szenvtelen hangja hallatszott: — És ezek a napszámosok! Egész nap a sarkukban kell lenni, mert különben nem dolgoznak! — Gyerekek! Tudjátok mit? — kiáltotta Magdaléna asszony. Kikocsizunk! Helyes? A leány csak fáradt fejbólintással válaszolt. A fiú azonban fölugrott a helyéről: — Pompás! Nagyszerű ötlet!— és mintha unott nyűgtől szabadult volna meg, fölsóhajtott és két karját előre nyújtotta. Kikocsiztak. A széles hintó öléből mint két furcsa, óriási gomba borultki a két hölgy napernyője. Bódító illatú, őrjítő mérgeket lehelő piros gomba az egyik. Álmos fehér színű gomba a másik. A fiú velük szemben ült a kis ülésen. Tigris foltokkal tarkázott takaró fedte el a térdüket, sárga búzaföldek iramodtak el mellettük. Az egyik földön már arattak. Az emberek 5 kocsi felé süvegeltek. Magdaléna asszony kis keze, mint egy fölröppenő fehér madár, intett feléjük üdvözletet. Szelíd hajlással közeledtek feléjük a szöllőhegyek Messze ,előttük aszú sárga szőnyegén vékony ezüst fonal csillogott. Az a Bodrog. Hat óra volt. A nap a nyugati ég alja felé hanyatlott A forróságnak már nem volt olyan ereje. Magdaléna asszony a kocsi kerekét nézte, a poros szürke utat, amint úgy nyargal a kerekek alatt, mint egy végtelen szalag, amelyet hatalmas erő ragad hátrafelé. Amikor újra feltekintett szeme a fiú tüzesen rakétázó nyugtalan szemével találkozott Magdaléna asszony akaratlanul is elmosolyodott egy kicsit, oldalt nézett a lányára, aki úgy ült mellette, mint egy viaszbaba akinek az arcára a gyárban elfelejtették fölrakni a piros festéket.. Amikor visszafordult, a fiú már az út szélén elfutó jegenyefákat nézte. Magdaléna asszony kis időre rajta nyugtatta a pillantását. A fehér vászon ruha alatt hatalmas mellkas domborodott, széles vállak fölött pompás fekete fej. A fiatalság, az egészség hamvassága, sok szabad levegő, perzselő nap latinája az aracon. — Szép ura lesz az én porcellán babámnak! — gondolta az asszony, örült hogyne örült volna, hiszen anya volt, de egy kicsit el is szomorodott. Miért csak neki, miért neki jutott olyan férfi, aki . . . Sóhajtott, de nyomban utána megint mosolygott. Már nem az urára gondolt, inkább más férfiakra, akiknek a piros ajkán harapott a csók és érezte, hogy amikor régi csókokra gondol, amelyek ugy cseppentek az ajkára, mint az égő pecsétviasz, vérhullám szalad * szivére, kicsit megszédül és kis csengők csílla*gélnek a fülében. Lehunyta a szemét. A hadügyminiszter és Pogány József beszéde azt az aradi repülőszázad egy repülőgépe keringett a levegőben. A koporsót ezután a díszes gyászhintóba tették és az óriási menet megindult a temető felé. A sírnál Tabajdi Iván százados, az aradi katonatanács elnöke mondott búcsúbeszédet. Az ország fővárosában is meghatottsággal áldoztak Fellner Andor emlékének. A magyar népköztársaság összes minisztériumai pontban egy órakor öt percre megszüntették a munkát a gyász és részvét jeléül. Az öt perces munkamegszüntetés demonstrációjával a forradalmi kötelességteljesítés hősének és vértanújának adta meg a tiszteletet az egész kormány. A Délvidék sorsa. Még nincs döntés a szerbek által megszállott területekről. A szerb megszálló csapatok szabadkai parancsnoka tegnap maga elé idézte az összes állami hivatalok vezetőit és magasabb rangú tisztviselőit és kijelentette előttük, hogy hivatalos értesülése szerint még nem történt döntés arra nézve, hogy azok a területek, melyekre működési körük kiterjed, a magyar állam, vagy a megszálló szerb állam impériuma alá tartoznak-e. Ezért felszólítja őket, hogy hivatali teendőiket a békekonferencia döntéséig nyugodt kötelességtudással teljesítsék A megszállók kormánya sem esküt, sem fogadalmat nem kíván tőlük. A tótok nem szolgálják a cseheket. Kassa, márc. 14. — (A Pesti Hirlap tudósítójától.) A Kassán állomásozó és tótokból összszeállított cseh-szlovák ezrednek mintegy ezernyolcszáz főnyi legénysége tegnap gúlába rakta fegyvereit és elhagyta a kaszárnyát. A katonák otthonukba tértek vissza. Gyászruha március tizenötödikén. Pozsony, márc. 14. — (A Pest Hirlap tudósítójának távirata.) Március 15-én, amely ünnepnap lesz a 48-iki forradalom emlékére, a pozsonyi nők gyászruhákat fognak viselni. Ukránod puhatolódzása Ruszka-Krajnában. Njztrego/hdza, márc. 14. — A ruszka-kraj- nai kormányzóság területén állandóan igen sok ukrán katona tartózkodik. Az ukránoknak nem a megszállás a céljuk, hanem a helyzet és a viszonyok megismerése, esetleg politikai agitáció, ezt azonban erősen titkolják. Az ukrán katonák, akik 30—40-es csoportokban tisztek és polgári egyének vezetésével járnak-kelnek, teljesen szabadon és fesztelenül utazhatnak a kormányzóság területén. A vasúti és közigazgatási hatóságok a legnagyobb előzékenységgel támogatják őket