Pesti Hírlap, 1919. május (41. évfolyam, 104-113. szám)

1919-05-01 / 103. szám

1919. május 1., csütörtök. Pesti Hírlap A pénzügyőrség átszervezése. A Forradalmi Kormányzótanács LXXXI. számú rendelete. 1. §. Minthogy a belügyi népbiztosságnak 1. B. N. számú rendelete (lásd Tanácsköztársa-­­­ság 1919. március 30-án megjelent 5. számában)­­ szerint a Vörös őrség felállításával egyidejűleg­­ az összes vonatkozással bíró karhatalmi alakula­tok megszűntek, a pénzügyőrség ezentúl nem karhatalmi alakulat, hanem a jövedéki ellen­őrző szolgálatra, illetőleg a pénzügyi népbiztos­éág által meghatározott teendők ellátására ren­delt fegyvertelen testület, amelynek tagjai az egyéb állami alkalmazottakkal egy tekintet alá esneek . Ha a jövődi ellenőrzés körül karhatalom igénybevétele válik szükségessé, a Vörös őr­ség legközelebbi parancsnokságához kell for­dulni. 2. §. A pénzügyőrség fegyverzetét, lőszer­­készletét és „János“ elnevezésű őrhajóját, vala­mint még ki nem osztott egyenruhakészletét 8 nap alatt a Vörös őrség legközelebbi parancs­nokságának elismervény ellenében át kell adni, 3. §. A jövedéki ellenőrző teendők csökke­nése folytán az ideiglenes minőségű (eddig ál­landóan felvéve nem volt) összes pénzügyőrök, valamint azok a végleges minőségű pénzügyőri közegek is, kik harmincadik életévüket még be nem töltötték, továbbá a „János“ és „László“ el­nevezésű két őrhajó személyzete — szolgálati beosztásukra való tekintet nélkül — rendelkezési állományba helyeztetnek és a belügyi népbiz­os­ságnak 1. B. N. számú idézett rendeletében meg­határozott feltételek mellett a Vörös Őrség (eset­leg a ruszin vörös őrség) létszámába mennek át. . Nem esnek e rendelkezés alá azok a végle­ges minőségű pénzügyőri közegek, akiknek rokkantsági igazolványuk, vagy legalább egy évi hadi szolgálatuk van. A pénzügyőrség többi tagjai a Vörös őrség­­­­e, vagy a Vörös Hadseregbe belépni nem köte­lesek és abba csak akkor vehetők fel, ha önként jelentkeznek. 4. §: A pénzügy igazgatóságok kötelesek a 8. §. értelmében rendelkezési állományba helye­zett pénzügyőrök névjegyzékét három nap alatt a Vörös őrség (illetőleg a ruszin vörös őrség) illetékes parancsnokságának a rendelkezésére bocsátani. A névjegyzékeket pénzügyőri szakaszon­­ként a név, állomáshely, állás, születési hely, életkor és családi állapot főbüntetésével két példányban kell elkészíteni. A Vörös őrség pa­rancsnokságai az egyik példányon egyenként feljegyzik az illető pénzügyőrnek a Vörös őr­ségben történt felvételét, vagy alkalmatlanságát és a névjegyzéknek ezt a példányát az illetékes pénzügyigazgatósághoz nyolc nap alatt vissza­küldik. 5 . A 3. S. értes- t r tényleg átvett vagy oda átlépni nem hajlandó pénzügyőröknek pénzügyőri minőségükben ed­dig élvezett mindennemű illetménye 1919. ápri­lis hó vég éve’, az egy ’­''.'nt le » ’ te betartása mellett, megszűnik s az illetők a pénz­ügyőri testületből elbocsátandók. 6. §. Felhatalmazta­tik a pénzügyi nép­biztosság, hogy a 3. §. szerint a rendelkezési állományba helyezett olyan pénzügyőri köze­geket, akik bármi okból a Vörös őrségbe tény­leg át nem vézetnek, 1919. május végével a testületből szintén elbocsáthassa, továbbá, hogy a pénzügyőrség egyenruhaviselési kötelezett­é­­gének és a ruházat kiszolgáltatásnak megszün­tetése, valamint a szervezeti és szolgálati sza­bályzat megfelelő módosítása iránt a szükséges intézkedéseket megtehesse. 7. §. Azok a volt pénzügyőrök, akik 1919. március 26-ik napja után előterjesztett kérel­mükre a testületből elbocsáttattak, vagy állá­sukat bejelentés nélkül elhagyták és nem lép­tek át közvetlenül a Vörös őrségbe, vagy a Vörös Hadseregbe, a pénzügyőri szolgálatban állami alkalmazást többé nem nyerhetnek. 8. §. A pénzügyőrség szolgálatára és il­letményeire vonatkozó eddigi szabályok egyéb­ként a jelen rendeletből folyó eltérésekkel ér­vényben maradnak. 9. §. Ez a rendeleet azonnal életbe lép. Végrehajtása a pénzügyi népbiztosság feladata. Budapest, 1919. április 30. A Forradalmi Kormányzótanács. Úgy érzem magam, mint amikor néha kiszáll­tam az autómból és a­­gyalogjárók közé keve­redtem. A fejem szörnyen fáj. A szemem majd kiugrik üregéből, szinte letolja a cvikkert az or­romról. A terem egyik sarkába gyömöszölnek ben­nünket. Húszan vagyunk. Egy hórihorgas fiatal­ember, aki katonaruhában van és fekete kemény kalap van a fején, kétségbeesetten rimánkod­ik: — Vegyenek be engem is! Én már három napja várok! Az arca sápadt, de az orra pirosan, tüzel. Szinte komikus, hogy milyen mohón tud könyö­rögni a merev szemével, piros orrával, begör­­bü­lő ujjaival, horpadt mellével. Egy göndör hajú, élénk szemű fiú rászól: — Tetszett volna itt lenni a jelentkezésnél! — Hiszen itt voltam! Csak éppen akkor beszélgettem és nem hallottam! — Hja! Hát tetszett volna odafigyelni! Most már be van töltve! Egy pillanatig arra gondolok, hogy átadom a magam helyét a nyavalyásnak, de ugyan­ekkor valami furcsa, diadalmas örömet érzek. Van tehát valami, amire más epedve vágyik és amiben én benne vagyok. Hiába gondolok arra, hogy átadom a helyemet, érzem, hogy ragasz­kodni fogok hozzá és át nem adom semmi áron se. Bizalmi férfit választanak. Egy kissé un­dorodva állok félre, micsoda bagázsba kevered­tem! Varrnak itt gyerekszámba menő suhancok és megtépázott élemedettek, rezes arcú napszá­mosok és sápadt irodai penészvirágok. Zajongva izgulnak, hogy ki lesz a bizalmi férfi. Milyen nevetséges ez a tülekedés! Egy fiatalembernek — úgy látszik — imponál a külsőm, mert rám mutat: — Talán ezt az elvtársat megtehetnek. Egy napszámos-féle ember, akinek a nya­kából tömött tarisznya lóg le, végignéz rajtam hunyorgó szemével, erősen szíjja a pipáját és a fejét csóválva mondja: — Csak az a fő, hogy jól megválaszszuk, mert én most jöttem vissza Pandorfból és ott egy ezredes volt a bizalmi emberünk. Aztán mindjárt első nap külön ült az ebédjével és még aludni sem akart velünk. Nem akart együtt élni a tár­sadalommal. Nekünk olyan ember kell, aki együtt tud élni a társadalommal. Lehet, hogy ez a nevetséges kifejezés bosz­­szantott. Micsoda buta dolog: a társaságot ösz­­szetéveszti a társadalommal. Sértődötten vágtam neki vissza. — Honnan tudja maga, hogy én nem aka­rok együtt élni a társadalommal? Hunyorgott és mosolyogva mondta: — Hiszen én nem mondom ... Ma látom először az elvtársat. Olyan igazi napszámos arca volt neki. Barnára cserzett arcán ezer ránc, érthetetlen, hogy tudott egyáltalán megborotválkozni az ilyen. A haja mélyen benőtt a homlokába, úgy, hogy olyan volt, mint egy M betű. A göndörhaju felkiáltott: Bojta bácsi! Maga lesz a bizalmi férfi! Néhányan éljeneztek és ebben a pillanatban meggyű­löltem a göndörhajut. Mellettem egy fiatal leány pré­m-talléros sötétkék kosztümben lelkesülten sipította: — Bojta bácsi lesz a bizalmi férfiak! Szerettem volna megcibálni a kontyot. Gú­nyosan fordultam hozzá: — Igen! ő majd tud benne élni a társada­lomban ! Bojta bácsi a pipaszárát rágta és nyugod­tan mondta: — Én is magamra szavalok, mert énbennem mindenki megbízhatik. Én ismerem a munkás­ember igényét. Hahaha! Szerény embernek éppen nem mondható Bojta bácsi! Most már az a fiatal­ember 1s, aki előbb engem jelölt, ő mellette fog­lalt állást. Bánom is én! Törődöm is én azzal, hogy ki lesz a bizalmi férfi! Nevetséges! Valóban őt választották meg. Mindjárt tartott is egy kis programmbeszédet. Hogy­ aki akar dolgozni, az tud is , hogy az embernek az a kötelessége, hogy egymást segítse és más ilyen bölcseségeket mondott. Kihirdette, hogy holnap reggel fél hat órakor találkozunk a Ke­leti pályaudvar mellett, a villamos megállónál. •Forrt bennem a düh. A göndörhajú bizal­masan a karomba kapaszkodott. —­ Tudok egy helyet, ahol olcsón lehet ebédelni. — Köszönöm! Nekem már van ebédem! Leráztam magamról és kimenekültem az utcára. A Dunaparton nekem rohant a hűvös áprilisi szél, átfújt a pórusaimon, mint egy szi­tán, világosan hallottam, hogy azt sikoltja: — Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz! A túlsó parton ott volt megrendíté’­s­vü­l a Gellérthegy, oldalán a bomladozó lombok és fétöl kell helyezni az értékpapírokat. A Tanácsköztársaság már az eddig kibocsá­tott rendeletekben is következetesen keresztülvitte azt az elvet, hogy a munkakeresményből megtaka­rított kisvagyont érintetlenül hagyja, sőt oltalom­ban részesíti. Ezt az elvet a Tanácsköztársaság azoknak a proletároknak érdekében is érvényre akarja juttatni, akik megtakarított keresményüket értékpapírokba fektették. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mindenki beszolgáltatja a nála levő értékpapírokat, mert különben a nagytőkések szín­­legesen elapróznák értékpapírokban fekvő nagy tőkéjüket és így kijátszanék épen a proletariátust. Az ilyen mesterkedések elhárítása végett elren­delte a pénzügyi népbiztosság, hogy mindenki szol­gáltassa be a birtokában levő értékpapírokat (köt­vényeket, pénztárjegyeket, zálogleveleket, részvé­nyeket, üzletrészeket, sorsjegyeket, élvezeti jegye­ket, stb.) továbbá az értékpapírok helyett kiadott elismervényeket olyan pénzintézethez, amely a pénzügyi népbiztosság ellenőrzése alatt áll. A beszolgáltatásnak május hó 10-éig meg kell _____________ 3 történnie. A beszolgáltatás csak letétbevétel végett történik, miért is a pénzintézet az értékpapírokról elismervényt ad és az értékpapírt beszolgá­­ti fél nevén kezeli letétként. Azok, akiknek már van va­lamely ellenőrzés alatt álló pénzintézetnél folyó­számlájuk, az értékpapírokat is ehhez az intézet­hez szolgáltassák be. Ha valakinél idegen értékpapír van, de erre őt valami jog megilleti, (pl. zálogban tartja, vagy óvadékul vette át, stb.) a beszolgáltatáskor ezt a jogát is jelentse be. Azokat az értékpapírokat, a­melyek páncélrekeszekben vannak elhelyezve, a lel­tározáskor veszik letétbe, ha pedig a leltározás már megtörtént, a félnek május hó 10-éig annál a pénz­intézetnél, amelynél a páncélrekesz van, kérnie kell, hogy a papírok valamely pénzintézetnél az ő nevére letetessenek. Nem kell beszolgáltatni a Bazilika-, Jósziv-, Erzsébet szanatórium- továbbá a régi és új ma­gyar vöröskereszt, sorsjegyeket, valamint a külön­féle belföldi nyeremény­jegyeket. Aki a rendeletet megszegi, forradalmi törvényszék elé kerül. Érdeke mindenkinek és különösen a prole­tároknak, hogy az értékpapírokat pontosan beszol­gáltassa, mert azok az értékpapírok, amelyeket május 10-éig be nem szolgáltatnak, érvényüket vesztik. Ezért tehát, ha valaki súlyos betegség, kat­onai szolgálat miatt, vagy más okból semmi módon nem tudná május hó 10-éig a papírokat beszolgáltatni, utólagosan igazolja a késedelem okát, nehogy az értékpapír elveszítse érvényét. Minden üres szobát be kell jelenteni. Az Országos Lakásbiztosság 1. rendelete. Az utóbbi időben sok burzsoá hagyta el lakását, amelyek ezáltal felszabadultak. Ezért felhívjuk a házibizalmiakat, hogy a helyiségösszeíró la­poknak a liszthivatalokhoz történt beszolgálta­tása óta az egyes lakásokban bekövetkezett meg­­üresedéseket három, napon belül írásban jelent­sék be az Országos Lakásbiztossághoz. (Főren­diház XVI. kapu.) A jövőben is minden lakás­­megüresedést azonnal be kell jelenteni az Orszá­gos Lakásbiztossághoz, amely rendelkezik az üres lakások felett. Figyelmeztetjük továbbá az összes házibizalmiakat, hogy a lakásokról készí­tett és még be nem szolgáltatott helyiségösszeíró lapokat az illetékes liszthivatalokh­oz sürgősen szállítsák be, mert különben mulasztásukért fe­lelősségre vonjuk őket. A liszthivatalokat pedig felhívjuk, hogy a még eddig be nem szolgálta­tott nyilvántartási lapokat minél előbb juttassák az Országos Lakásbiztossághoz. (Főrendiház XVI. kapu.) Vendég­lők, szállók rekvirálása Az Országos Lakásbiztosság 2. rendelete. Kávéházak, vendéglők, szállodák, penziók és ital­mérések, korcsmák helyiségei csak a szállodák

Next