Pesti Hírlap, 1919. szeptember (41. évfolyam, 114-115. szám)

1919-09-28 / 114. szám

APB 80 fillér. Censurat: L. Miron. Budapest, 1919.________________XLI. évfolyam, 114. (14,035.) szám._________V vasárnap, szeptember 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ^ ^3/^ SZERKESZTŐSÉG ÉS Égéb én«........... 220 K — f I 1 t ^ KIADÓHIVATAL: Beköszöntő. ... Mint vándormadár a messze tájról, úgy térünk vissza vihartól verve, ragado­zóktól kergetve a Pesti Hírlap régi hajlé­kába, amelyből kiüldöztek, amelyet félig le­romboltak. Ki a kommunisták börtönéből, ki az önkéntes számkivetésből, ki a gondo­lat rabszolgaságából, ki a magány remete­ségéből érkezik haza, hogy egymást és ön­magunkat ismét megtalálva, megkeressük régi olvasóink szeretetét és együtt fölépít­sük a független sajtónak régi fészkét. Pár hónapokig tartott a kényszerű elválás, de a szenvedésben megnyúlnak a lomha percek s­zince, hosszú éveiknek tetszenek. Mintha századok viharja süvített volna végig a sze­rencsétlenség ez országán, annyi a rom, az úszók, a hamu­. Minden fészek földulva. Vesztett, véres csaták alkonyán halottaktól és sebesültektől takart harcmező volt Ma­gyarország. S mikor a szamaritánus er­ber­­szeret­etnek kellett volna segítségünkre siet­ni, akkor jöttek a kommunisták, a háború hiénái, a halottrablók, az élettelenül fekvő nemzet zsebének estek, kirabolták s az élet becsültjeit is meggyilkolták. A­ halottrabl­­­ásnak e munkáját zavarta volna a becsüle­tes sajtó mentő szolgálata, elkergették te­hát azt. A nemzeti haladás sínpárján messzire világító jelző­lámpás a sajtó. Ennek a lám­pásnak előbb a fényét, a színét állították hamisra a politikai rablók, hogy országos kisiklást rendezzenek; később az egész jelző­­berendezést, az egész sajtót szétrombolták. A katasztrófa bekövetkezett. Mi, újságok, magunk is sebesülten kerültünk ki, de sie­tünk a mások sebeit kötözni. Minden becsü­letes ember vesztett valamit külön-külön, de a közös veszteségünk legnagyobb. Sietünk az első segélylyel, a vigaszszal, a munka­­kelv szításával. .Nem akarjuk hazánk végső pusztulá­sát. S ezért nem akarjuk, hogy pártok, osz­tályok s felekezetek gyűlölködő harcában sz­­ertezüljön a nemzet Viselje sorsát méltó­­s­ágal s megnyugvással. Legyen nagy és er­ős a szenvedésben, békén tűrő a balszeren­­csében, összetartó a teremtő munkában. Nem a­karjuk, hogy fajok harca, pártok cunája, os-/;í;':]yok gyűlölködése és felekeze­­­t­tek viszálya még mélyebbre sülyesszen az ingoványban, mely elnyeléssel fenyeget Nem­ akarjuk, hogy az örökös politikai tör­­tetés, pártok és politikusok érvényesülési vágya s folytonos kormányválságok növel­­jék az ország válságát. S Lovast járkált a Pesti­ Hírlap a hata­lom húsos fazekai körül, hanem a maga ut­d­­­ját járta, mely elvekkel volt mindig kikö­vezve. Kormánytól s pártoktól függetlenül fogja ezentúl is szolgálni a nemzetet. De különös hivatását fogja abban találni, hogy keresse azokat az eszméket, amik a nemze­tet összetart­já­k. Miért Magyarország vég­kép elpusztul a föld színéről, ha a társada­lom minden rétege össze nem tart az újjá­építés munkájában. Századok feladatait kell elvégezni kurta hónapok alatt. Meg kell menteni államunkat a csődtől, nemzetünket az éhenhalástól. S közben döntenünk kell­­az államformánk fölött, mely jövőnket dön­ti el. Világos fejre, erős kézre, emberszerető szívre van szükség ily nagy gondokhoz. Azért minden egységbontó, békerontó, de­struktív irányzatnak hadat kell üzenni. A gáncsvetésnek pedig legyen vége. Külön­­­ben azt is elveszítjük, ami a régi Magyaror­szágból még megmaradt . Még Hull a környek zápora, de fel kell építeni a remény szivárvány­ hídját. Ígeá kell vezetni a nemzetet, hogy a nagy lesülyedés után fölfelé haladjunk. De ve­lünk Isten nem tesz csodát. Nem érdemel­jük meg. Mi nem támadunk föl Isten ke­gyelméből. Csak a saját munkánktól. Azért ezer sebből vérezve is meg kell ragadnunk a szerszámot, hogy megfagyott, de teljesen egygyéolvadt nemzettel fölépítsünk egy új magyar államot. Friedrich István miniszterelnök nyilatkozatát. A kormány helyzet®. Friedrich István miniszterelnök urat fölke­restük, hogy megtudjuk véleményét a politikai helyzetről s a kormány magatartásáról. A mi­niszterelnök úr volt szíves nyilatkozatot adni, amelyet a következőkben ismertetünk. A kormány biztosította, hogy a vörös bolsevizmus helyébe nem jött a fehér bolsevizmus. Megakadá­lyozott minden pogromot, rendet teremtett min­denfelé. A liberális pártokkal a tárgyalások állandóan folynak, de hogy a liberális pártok egymás közt nem tudnak megállapodni, arról én nem tehetek, így tehát kénytelen volt a kormány az egyes miniszteri tárcákat pártonkívüli libe­rális szakember­eknek felajánlani. Természetese­n én örülnék a legjobban, ha a budapesti liberális pártok tömörülnének és a kormány munkájában is részt vennének. Újképen a kormány helyzete a külfölddel szemben is javult. — Hogy az entente tartózkodóan viselkedett a kormánynyal szemben, az természetes. Az en­tente nem kíván mást, mint hogy a kormányban minden osztály képviselve legyen. — A békedelegátusok tekintetében, megvan a kormánynak a programmja. A személyek te­kintetében is megvan a megállapodás. Ha felszó­lítást kapunk Versaillesből, hogy békédol©gáta­sokat küldjünk, ez a felszólítás minket­ készen fog találni. Ebben a békedelegációban főleg régi politikusok és megfelelő szakembereink vannak képviselve. — Zsidóüldözés nincsen, togrom nem volt és nem lesz. Gondoskodom arról, hogy a kom­munizmus után felmerült tömegszenvedélyek ki­törésre ne kerüljenek. A kormány bebizonyította, hogy nagyon is helyesen cselekedett, amikor eleinte kizárólag a keresztény blokkra támaszko­dott, mert csak így lehetett a másik bolsevizmust, a fehér bolsevizmust megakadályozni. De ez is épúgy természetes az is, hogy a kormány a libe­rális pártokkal legnagyobb erővel együtt halad a konszolidáció munkájában. — Miért jöttünk mi a keresztény Magya­r­ország jelszavával? Azért mert a destruktív, nemzetközi, vallásellenes irányzat után más jel A Parti Hirlao következő száma kedden szeptember 30-án a rendes időben jelenik meg. il . vitt' iuén­ ÍmíMÍ1Á & Oiastí.

Next