Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-18 / 130. szám

_____ Andrássy Gyula visszaérkezett már ugyan Buda­pestre, de egyelőre nem vállal semmi szerepet, nem lép aktivitásba. Fölkerestük budai palotájá­ban és megkérdeztük, mi a véleménye a Pesti Hirlapnak a kibontakozás dolgában fölvetett ja­vaslataira és hogy mit szól azokhoz az újság­­közleményekhez, amelyek hol pártvezéri, hol békeközvetítői szerepet tulajdonítanak neki. And­rássy kérdésünkre a következőképen nyilat­kozott: — Az aktív politikában ma abban­­ az értelemben, hogy valamelyik pártnak tag­ja volnék, vagy külön pártot akarnék ala­kítani, nem veszek részt, h­anem­ csupán annyiban, hogy nagy fájdalommal és szomorúsággal látom, hogy a helyzet mint romlik napról-napra. Ahelyett, hogy mind közelebb jönnének egymáshoz a pártok, tulajdonképpen a gyűlölködés mindig nagyobb és félni lehet, hogy a belső hely­zet még jobban is el fog mérgesedni. Csak annyiból veszek részt a politikában, hogy igyekszem előmozdítani azt az áramlatot, amely keresi a megegyezést a különböző pártok és különböző politikai s társadalmi irányok közt. — Mert ma az éles pártharcot lelkiis­meretlenségnek és trünnek tartom, aminek semmi indoka nincs és ami mindenképpen árt az országnak, megnehezíti a békét, megnehezíti azt, hogy a nemzet végre ko­molyan munkához lásson, amire olyan nagy szüksége volna. Másfelől azt állítják, hogy a magyar nemzet jelenleg a saját lábán megállni nem tud és hogy a belső rendet és békét csak ideg­en erők tudják fenntar­­tani. A baloldali blokk nehézségei Hadik és Zichy János szerepe­ — Az a törekvés, hogy a keresztény blok­kon kívül álló pártokat egy közös programra, vagy egy kibontakozási terv alapján egyesítsék, még mindig nehézségekbe ütközik. Nem jött lét­re a kívánt szorosabb közeledés az országos nemzeti párt és a nemzeti demokrata párt között és érdekellentétek választják el az említett két pártot a kisgazda­párttól is. A két polgári ala­kulás mögött ugyanis részben a nagytőke és a nagybirtok képviselői vannak, akiknek a gazda­sági érdekei ellentétesek nagyatádi Szabó István pártjával, a kisbirtokosság és a földmivelő pap- ■ rasztság pártjával. Mindazonáltal remélik, hogy a gazdasági ellentétek dacára is sikerülni fog egy meghatározott együttműködésre alapot terem­teni az országnak súlyos helyzetéből való meg­mentése érdekében. Van egy áramlat, amely azt óhajtja, hogy a kormánynyal szemben álló pártcsoportok élére vagy a kormánynyal maj­dan folytatandó megegyezési tárgyalások veze­tésére egy régi, tekintélyes vezető politikust állítsanak. Emlegetik gróf Hadik Jánost és gróf Zichy Jánost is, mint akik ilyen szerepre hivatottak volnának. Mindez azonban még a tárgyalás stádiumában van és nem lehet tudni, hogy az említett politikusok a jelenlegi helyzetben hajlandók-e ezt a szerepeit elvál­lalni. - ; ífekutt. Elkészült a magyar békeszerződés. Bécs, okt. 17. (A Pesti Hírlap tudósí­tójától.) A Neue Freie Presse úgy értesül a 'antant-körökből, hogy a párisi legfőbb ta­nács egyik legutóbbi ülésében beható vizs­gálat alá vette Clark követnek tárgyalásai­ról és a magyarországi helyzetről szóló je­­­­lentését.. A jelentés egyes részleteinek kiegé­szítéséül Saint Aulaire márki jelentését is várják, aki a minap ismét Budapesten idő­­zött és a magyar politikai helyzetről kime­rítően tájékozódott A legfőbb tanácsnak Magyarországra vonatkozó döntése minden valószínűség szerint rövid időn belül meg­történik. A magyar békeszerződést főbb pontjaiban már kidolgozták s készen van a magyar küldöttség elé való terjesztésre. Pesti Hírlap 1919. október 18., szombat. A paraszt és a kereskedő-Az Omke mai számában érdekes vezércikk jelent meg. Szokatlan hangon rendikívili me­legséggel magasztalja a magyar gazda kvalitá­sait. Nem beszél a kereskedelem lapja többé a merkantil körök munkájának túlnyomó jelentő­ségéről, minden kertelés nélkül bevallja, hogy „szegény, porban gyötrődő nemzetünknek nincs kilátása megszabadulásra, felemelkedésre, csak­ a parasztjának kitartó, földet túró, szívós mun­kája által. Szerencsés külpolitikai kombináció, tökéletes államforma, remekbe készített párt­programra. Nobel-díjas közgazdasági elmélet, egyenest Ausztráliából ideplántált közigazgatás, nem has­znál. Semmi sem válik be itt, ám a pa­raszt nem dolgozik. Nekünk egyhamar a gyár­iparunkban­­kevés örömünk fog telni ezentúl. Intelligenciánknak megélhetése, mind-mind at­tól függ, kitesz-e magáért a paraszt. Városaink elsorvadnak, a XIX. század közepétől eredő fej­lettebb művelődésünk derékon törne ketté, ha ez a kis agrárország, amivé rátörpl­lünk, nem ala­kulna át egy nagyszerűen megszervezett, ha­lótól akaró mezőgazdasági mintaországgá, vagyis meg­legyen tame mindaz a kultúra, amit csak a ma­gyarságunkat a nagyvilággal összekötő keres­kedelem adhat meg. Ennek bebizonyítása után azt fejtegeti az Omke, hogy a parasztság szem­pontjából nem mondható hasznosnak, okosnak a kereskedelem letörése. Mert a parasztok job­ban tudják szükségleteiket kielégíteni, ha egy­mással versenyző kereskedők veszik őket körül, másfelől pedig a kereskedés foglalkozási ágnak sem lesz rossz a parasztok — új generációi részére A német pártok kívánsága­ A német paraszt és polgári párt legutóbbi ülé­sén dr G­in­lisch Guidó, gróf Dezasse Ferenc, dr Her­zog, Czibesz Adalbert és Hubert Mátyás hozzászólásai után annak az óhajának adott kifejezést, hogy az or­szágos pártok folyamatban levő tárgyalásaira a ki­sebbségi pártok is meghívást kapjanak A Lisztféreg. — Lorenz elvtárs bűnlajstroma — A megtorlás keze egymásután éri utól a pro­letárdiktatúra hóhérait és bérenceit. A városháza vörös parazitái köz­ül is egész sereg ül már a hűvösön. Lakat alatt van már Biermann is, a te­metők Nérója, a kegyetlen, fek­eté­kű démon, aki haldoklóikat gyötört és az özvegyek zokogó szi­vét marcangolta, hogy még­ több könnyet sajtol­jon ki belőlük. Ám volt egy hozzá minden tekin­tetben méltó kollégája, akit Lorenz elvtárs né­ven rettegett minden jó lélek a terror napjaiban és az még máig sem került kézre, hogy elvegye igazságos büntetését Eletékes helyről szerzett adatok alapján idejegyezzük Lorenz elvtárs bűnllajstromát Ter­mészetesen csak a főbb deliktumok­at soroljuk föl belőle, mert egy rövid cikk keretében nem lehet elmondani azt a sok gazember­sé­get, amit ez a notórius ipazlovag négyhónapi uralma alatt el­követett A bolsevista tanítók tipikus alakja Lorenz elvtárs, egyike azoknak a lélekrontókn­ak, akik október 31-ike után céltudatosan ragadták ma­gukkal könnyűehnélű híveiket az őrület felé. Kör­mönfont halálig önző svihák, aki látta, mi kö­vetkezik s igyekezett jó helyre tenni magát a proletárok Eldorádójában. Kezdte azzal, hogy terrorisztikus eszközökkel rákényszeritette a ta­nácsot a lisztbiizottsá­gok elnökeinek fölmentésére s miután helyükbe a maga „bizalmi“ embereit rakta, Illye­falvy Lajosnak, a Központi liszthiva­tal megszervező­jének, kiüldözése után, lisztki­­z­a­lvnak kiáltotta ki magát. Ez volt az első bi­zalmi rendszer a főváros közigazgatásában, s egyúttal a bolsevizmmus egyik első erőpróbája,­­ Lorenz már a Károlyi-forradalom előtt á­­­landóan lopta a fővárost, lopta azokat az élelmi­­szerje­gyeket, amelyek kezelésére voltak bízva. A­ lakásán megtartott házkutatás során még a pad­láson is találtak régi időből való zsírjegyeket, amiket még ügyeletes korában tulajdonított el. Ugyancsak ügyeletesi minőségben hónapokon át vett föl a fővárostól olyan napidíjarkat, amelyek meg nem illették, mert ugyanakkor, amikor liszt-­bizottsági ügyeletesként szolgálatot kellett volna teljesítetnie, tanított. Megtévesztette felettes ha­tóságát, a nyugtákat és kimutatásokat meghami­­sította, egész sorozatát követte el a közök írathat misiiiánsoknak. Ehhez a praeludiumhoz méltó volt az a szellem, amelyet a diktatúra idejében a vezetése alatt álló Központi liszthivatalban és lisztbizott­­ságokba meghonosított Megfertőzte a hivatal és a bizottságok egész személyzetét. Olyanokat al­­kal­mazott, illetve rehabilitált, akiket a rend éa tisztesség idejében súlyos visszaélések miatt el­bocsátottak. Míg a lisztbizottságok kipróbált régi s­zemélyzete tiz korona napidij mellett tengődött, Lorenz csatlósai hetven korona napidijat élvez­­­tek s ilyen díjazással a legszntesebb exisztenciáju alakokat alkalmazta. Természetes, hogy így si­került a hivatal személyzeti költségeit megdup­láznia. Voltak olyan bizottságok, ahol három­­négy ember munkájáit tizennégy alkalmazott tel­jesítette, magában a liszthivatalban is volt olyan osztály, ahol három tisztviselő dolgát kilenc lé­­hütőve végeztette, hogy hogyan, azt a közönség és a kereskedők mondhatják meg. Kivált a keres­kedőket nem szerette Lorenz elvtárs. Működései első napjaiban beleverte az osztályvezetők fe­jébe, hogy a kereskedő a társadalom utolsó pá­riája, ezentúl más világ következik és a keres­kedő legyen az utolsó, azt kielégítenek. Az 5 rezsimje idején volt lehetséges, hogy akkor, amikor a közönség margrarint sem ka­pott, hűséges apródiai kétszázötven kvó­zsit utalványoztatak ki maguknak jogtalanul, bűnös utón és osztozkodtak a zsákmányon. Ezek A mindenre kapható csatlósok voltak azok, akik a hivatal személyzetétől ellentmondást nem tűrő terrorral behajtották egy napi keresetüket — ál­lítólag­ propaganda céljára. Ezek kényszerí­tették­­ alkalmazottaikat a VAOSZ-ba­ való belépésre. Lórenz elvtársat a diktatúra bukása után Váradi nevű emberével együtt fővárosi alkalma­zottak verték id a városházáról. Jelemző a föl­­há­boro­dásra, melyet működésével az emberek lelkéből kiváltott, hogy az első pofonokat egy altiszttől kapta, áld százakra menő tisztviselő jelenlétében vágta szemébe a folyosón, hogy lopta az élmiszerjegyeket s az ü­gy szerzett árukkal cserekereskedést folytatott. Cukrot, sőt, lisztet pulykáért, libáért, kappanokért cserélt be olyan időben, amikor a főváros közönsége nap­nap után gerslit kávézott Dicstelen futása után Leltére szökött a „lisztféreg“, d­e ott is kizultálták és onnan is menekülnie kellett. Azóta bujkál. Fővárosi ügyek. — Iskolásgyerm­ekek étkeztetése. A fővá­ros hatósága néhány jótékonycélú egyesülettel kapcsolat­osan évek óta étkeztette azokat az isko­lás gyermekeket, akiknek a szülei háztartás a legszükségesebb táplálékot sem nyújthatta.­­ A főváros tanácsa nem válogatott abban­, vajon egészen szegénysorsú, vagy jobbmódú család gyermeke-e a jelentkező, hanem mindegyiket fel­vette az étkeztetésbe és ellátta. Az élelmiszer- és tü­zelőanyaghiány miatt az utóbbi időben ezt a jótékonyságot egyes iskoláknál szüneteltetni volt kénytelen, de a közeljövőben ezeken a helye­ken is­­,ira meg fogják kezdeni az iskolásgyer­­mekek étkeztetését. — Az új omn­ibus­szjáratok. Hírt adtunk arról, hogy a főváros közlekedési ügyosztálya a pályaudvaroktól omnibuszjáratokat indíttat. Már vasárnap estétől fogva üzembe helyeznek­ egyelőre tíz omnibuszt. Ezek közü­l hat társas­kocsi a nyugati és keleti pályaudvar között, négy

Next