Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-23 / 134. szám

___ ___________________________________Pesti Hírlap_____ 1919. október 23., csütörtök. A politikai helyzet. U­jaabb pártegyesitési tárgyalások­ — A keressztény pártok fúziója­ — Magyar sak­élypárt alakul. A keresztény nemzeti párt, a keresztény Szocialista párt és a nemzeti függetlenségi párt között napok óta megbeszélések folynak a három párt egyesítése céljából. Híre kelt, hogy a tárgya­lások már eredményre vezettek és a három párt egy új pártban egyesül, amelynek Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt lesz a címe és élére ideiglenesen, mivel újabb csatlakozásokat is vár­nak­, Haller István é­s dr Itein Dezső kerülnek. Értesülésünk szerint a három párt egyesülése még nem befejezett tény, sőt a mai nap folyamán nehézségek is merültek föl, amelyek egyelőre akadályai a keresztény blokk megala­kulásának. Egy új párt alakításáról is folynak tárgya­lások mostanában. A volt alkotmánypárt és munkapárt tagjai, valamint pártokon kívül álló személyiségek mozgalmat indítottak, a magyar királypárt néven fognak pártot alakítani, amely­nek programmja egyedül a királyság visszaállí­tása Magyarországon. A mozgalom élén Bolgár Ferenc, Gál Sándor és báró Feilitsch Bertold állanak. A párt alkalmasint a napokban meg­alakul. A kormánynak a liberális pártokból való ki­egészítése dolgában ma nem történt feljegyzésre érdemes esemény. A tárgyalások, amelyek ebben­ az irányban folytak, — amint a keresztény pár­tok köréből értesülünk — eredmény nélkül félbe­szakadtak. A Nemzeti párt gróf Zichy Jánost, majd József főherceget kérte fel arra, hogy vál­lalja el a közvetítést a kormánynál és mindket­ten el is juttatták illetékes helyre a Nemzeti párt ajánlatát. Lovászyék feltételeinek­­egy része azon­ban visszautasításra talált és ezért céltalannak látszott ezen az alapon a további kísérletezés. A keres­ztény pártok körében jellemzőnek mondják, hogy jóformán még a tárgyalások formális befe­jezése előtt Lovászyék szövetségesei, a szociál­demokraták, támadást intéztek József főherceg ellen, aki tudvalevőleg teljesen távol áll a politi­kától és csak a Nemzeti párt egyenes felkérésére vállalta el a béke érdekében a teljesen, pártatlan közvetítés tisztét. A keresztény pártok álláspontjáról a re­konstrukció kérdésében a következőkben infor­máltak bennünket! — A kormány nem tartja szükségesnek, hogy magát kibővítse, mindazonáltal nem zárkó­zik el az elöl, hogy a polgárságnak és a munkás­ságnak m­iak­t, a forradalmak pusztításaiban nem kompromittált vezetői a kormányba bevonassa­nak. Ezt az álláspontot fogja képviselni a® en­tente ideküldött képviselője előtt is és hivatkozni fog a törvényhatóságok állásfoglalására,­­ vala­mint az ország minden részéből érkező bizalmi nyilatkozatokra. Teljes tudatában van annak: mmamamamwu i ...............11111 unnwra———a———— hogy amint a román hadsereg bevonulása vetett véget katonailag a bolsevizmus pusztításainak, éppúgy szükség van most, amikor Ausztriában gyanús mozgolódások vehetők észre, egy erős kézre, amely határozott politikával féken tudja tartani a bolsevizmus visszaállítására törekvő áramlatokat. A pártok közt az egyezkedési tárgyalások folyamatban vannak. A kereszttény nemzeti ala­pon álló pártok tömörítése érdekében a Nemzeti függetlenségi párt megbízásából Balla Aladár és Szakács Andor felkeresték Szabó Istvánt és ki­fejtették előtte, hogy mennyire sajnálatos, hogy a magyar földmivelő nép nincs egy táborban és ilyen súlyos időkben pártokra szakad. Szabó István kijelentette, hogy ő is sajnálja, hogy a földművelő népet megosztották és különböző pár­tok marakodnak érte. A maga részéről kész hoz­zájárulni ahhoz, hogy a megértés létrejöjjön. Annál is inkább könnyű ez neki, mert ő és pártja is keresztény nemzeti alapon áll, ennek jeléül an­nak idején részt is vett a kormányban és nem az ő hibájából történt, hogy az újjáalakulásból ki­hagyták, őt egyszerűen kitessékelték. Szabónak erre a nyilatkozatára a függet­lenségi párt vezetői kijelentették, hogy tudomásuk szerint ezért a keresztény pártokat nem érheti felelősség, mert az ő részvételére a kormányban súlyt helyeztek, de Heinrich Ferenc akkori ke­reskedelmi miniszer volt az, aki kijelentette, hogy Szabó Istvánnal nem vesz részt egy kabi­netben. Ezért kellett a® e miniszterségétől elte­kinteni. A tárgyalások nagyatádi Szabó Istvánnal legközelebb folytatódni fognak. A szent betűk sziklája. Irta: CSERMELY GYULA. IL Mély levertséggel távozott a Halál — majd­nem kegyvesztett lett az Istennél és a leányhoz való reménye is semmivé lett — de alig hogy új­ból a földre ért, egy árnyékalak szegődött mel­léje. — Tudod-e, ki vagyok? — kérdezte. A halál valamiféle borzongásfélét érzett. — Sátán vagyok, — mondta az árnyék, s nekem ahhoz is van hatalmam, amire az öreg Ott fönt azt mondta, hogy neki nincsen. Olyan nevetségesen igazságos sem vagyok... én a ke­zedbe adom Hannaht, ha neked úgy tetszik. Éppen arra jött Hannah, gyászában oly elbűvölően szép volt, mint a holdvilágos tavaszi éjszaka és a Halál bizony elvesztette az eszét. Féktelen forróság belül is, kívül is perzselte... — add hát a kezembe, ha jót akarsz velem, ha rosszat, — fuldokolva igy könyörgött Sátánnak. . — Tervem egyszerű, — mondta a megron­tó és barázdás képén olyan mosolygás kajánko­­dott, beszélvén, mely a Mindenhatót is kigu­­nyolni" látszott. — Újév ünepe lesz egy hét múl­va s akkor imádkoznak az emberek az Úrhoz, hogy az eljövendő tizenkét hónapra az Élet könyvébe írja be a nevüket. Aki nem imádkozik, nem kerül bele a könyvbe; ki még Újév napján sem fohászkodik az Istenhez, arra ráteheted a kezedet, ha neked úgy tetszik... és Hannah, majd meglátod, egy szót sem fog imádkozni most újévkor. Sem ő, sem a vőlegénye, én mondom. — Tedd meg, — hörgöti a Halál. — Legyen holtan az enyém, ha mint élő lény nem lehet, — lihegte... Urcs, aki 22. — A Neuer Tag írjai Mint jól értesült ententekörökből halljuk, Garami az entente több megbízottja ellőtt kijelentette, hogy a magyar szociáldemokraták a magyar nemzet­gyűlési válasz­tékokon nem fognak részt venni. A választástól való tartózkodás okát Garami nem mondotta meg, azonban úgy létezik, a szo­ciáldemokraták attól félnek, hogy a választási küzdelemben való részvételük számbeli gyenge­­ségüivet hozná napfényre._____________________ Hannah nagyon istenfélő leány volt és Új­év szent ünnepének szombatján bezárta a házát, hogy vőlegényével együtt Jeruzsálembe, a gyü­lekezetbe, menjen. Könyörögni, imádkozni az életért, mert ez a legelső, a legfőbb, az élet Atyja már előző nap ment el, hogy kicserzett bőreit el­adja és élelmet vegyen a pénzen az ünnepre. De alig hogy kiléptek a ház elé, merről jött, honnan jött nem látták, egy törődött aggastyán, — Sátán volt —­ csatlakozott hozzájuk. — Jeruzsálembe igyekeztek? — kérdezte, — Etát csak menjetek, gyermekeim, de ne ezen az országos után itt. Te szép vagy, leányom és arra most sok rád vágyó férfiú jár, te meg nem védelmezed meg őt, fiam, mert csak magad vagy. Velem gyertek, az erdőn át vezetlek, én ott jól ismerem a járást ne jösztök hát. Nagyon bizalmatkeltően beszélt az öreg és mert különben is tehetetlen aggastyán volt "A je­gyespár minden félelem nélkül vele ment. Sőt még hálával véltek tartozni az öregnek; arra a lehetőségre a gerjedelmes férfiakkal bizony sem Hannah, sem a vőlegénye nem gondolt. Vezetgette őket az aggastyán, mindig bel­jebb a cédrusfaerdőbe, aztán egyszerre magukra hagyta, mert eltűnt. És egyszerre leszállt az al­konyat is... Még tévelyegtek egy ideig, hol erre mentek, hol arra, hátha kitalálnak az úttalan erdőből és ráakadhatnak a városba vezető útra, de csak hóba igyekeztek, nem sikerült, Sátán jól végezte a dolgát. Egy kis tisztásra értek, a tisztáson egy jókora kőszikla volt, itt fáradtan letelepedtek és pihentek. — Most mit csinálunk? kérdezte a vőle­gény. — Már tovább se mehetünk, mert ünnep­nap van; ni, kibújtak már a csillagok is, Han­nah és ünnepnapon gyalogolni' vétek. — Itt maradunk, — felelte Hannah, —• és Garami a választásokról. Nemzetközi­­katonai bizottság; Som­or.bar., Bécs, okt. 21. — (A Pesti Hírlap k.Vol­tójától.) A Neue Freie Presse diplomáciai kö­rökből nyert értesülése szerint a legfőbb tanács úgy határozott, hogy nemzetközi katonai bi­zottságot küld Sopronba. A bizottságnak nem az a feladata, hogy a vitás területek szuvereni­tásának esetleges átadása alkalmával katon­alag beavatkozzék, hanem csak az, hogy a rendet a­ nyugalmat fent­arts­a és hogy a népakarat min­den befolyás nélkül való megnyilvánulását b­i­­tosítsa. (..) Milyen birtokreformt kíván a kisgazdapárt Beszélgetés nagyatádi­ Szabó Istvánnal. A nagyatádi Szabó István vezetés­e alatt álló kisgazda- és földművespárt nem csatlakozott egyelőre sem a keresztény blokkhoz, sem a libe­rális pártokhoz, hanem megtartotta függetlensé­gét. Nem azért, mintha osztályán­álpontot­ kép­viselne politikai vagy más kérdésekben, hanem mert szerinte erős és mert csak a szk-ar­s­z­tály megnyerésére számít. A kisgazdapárt és a polgári pártok közt való megegyezésnek egyik akadálya a föl­dtarték­­reform. A kisgazdapárt álláspontjáról megkér­deztük nagyatádi Szabó Istvánt, aki munkatár­­­sunnknak a következőképpen nyilatkozott: — Mi törvényben akarjuk biztosítani a nőt, jogát a földhöz. Azt akarjuk, hogy az államoó­l­ legyen meg a kisajátítási joga s ahol a népnek a megélhetés céljából földre van szüksége, ott meg is kapja. Azt akarjuk, hogy a kisiparosnak, az ipari munkásnak, a napszámosnak, a tisztes-f­estőnek, a szellemi munkásnak, ide menekült sokezer családnak szin­tén legyen földje, mert a megcsonkított Magyar­­ország nem tudj­a ellátni pénzzel és élelemmel azokat, akik ide özönlöttek. Milyen könnyen biztosíthatjuk ezeknek a részben exisztenciájuk­­tól megfosztott, részben kisfizetésű családoknak a megélhetést, ha a városok, községek határában, erre alkalmas helyen például egy-egy katasztrá­­lis holdat, vagy csak fél holdat adunk a rendel­kezésükre, amelynek felét például szőlőművelésre használhatták, a másik felét pedig kerti gazdál­kodásra.­­ Hogy milyen törvényjavaslatot szándéko­zik a kormány a földbirtok kérdésében előterjesz­teni, azt nem tudom, de úgy hallom, hogy azokat a nagybirtokokat, amelyek ipari növényeket, pél­dául cukorrépát termelnek, vagy amelyeken tej­gazdaság van, a felosztástól meg akarj Alex kí­mélni. Ez olyan kibúvó, amely alkalmas arra, hogy minden nagybirtok megmenekülhessen a felosztás elöl és ebbe mi nem mehetünk bele. A földreformmal nem várhatunk sokáig. Somogy­ban, a Megyei Gazdasági Egyesületben, elhaltá­itt imádkozunk a mi Istenünkhöz, a mi Atyánk­hoz. — De az imádságos tekercset édes­apád ma­gával vitte, én meg nem tudok úgy emlékezetből egy könyörgést sem. — Az életért való könyörgést sem, Dánom? — Azt sem... most mit fogunk csinálni? Hannah erre halálosan megrémült. Nem magával törődött, Dánra, a vőlegényére gondolt. El fog múlni az ünnep, a legfelsőbb Ítélkezés napja és ha nem mondja el a szokásos imákat, hogy az Életnek könyvébe írassák, akkor hatal­ma lehet fölötte a halálnak. Az ő vőlegénye, az ő szerelmese, meghaljon?! Tehetetlenül ott kuporgott a földön, vőlegé­nye meg fáradtan ledőlt, hogy gondolkozzék, hát­ha eszébe jut valami? Éjszaka lett, felhők gyűltek az égre és a vőlegényért agódó leány minden felhőtömbben, mely a mennyboltozaton sötét lett, egy-egy sirjel­ző szikladarabot látott. Ma az égbeli itélkező­­napja van s aki imádkozik, még kegyelmet les­t az Úr előtt, de akik kimaradnak az életnek körn­véből, azoknak, mire betelik az esztendő, egy­­egy kődarabot hengergetnek a sírjukra. Sok kő­darab és mindegyiken egy-egy embernév... va­lamelyiken ott lesz az ő szerelmes vőlegényének a neve is?! Felsikoltott, rémületes kiáltás volt; úgy hangzott a feketén meredő cédrusok közt, mint éjszaka a felriadt gidáé, mely hiénák táskájába tévedt. Egy hahota volt a sikoltozásra a visszhang. — No, imádkozz hát az életedért, te Hannah, — Így folytatódott a gúnykacagás az éjben. — Hallottad ezt, Dánom?! — hördült fel szinte megtábolyodottan Hannah. — Hallottad ezt, beszéltj... a Megrontó van a közelünkben, a Sátán!

Next