Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-21 / 132. szám

— (Si non e vero . . .) Két kövér úr­ közé ■ préselve ülök a 15-ös számú villamoson. Észre­­ se vesznek. Nyugodtan diskur­álnak, mintha ott se j­­élnék közöttük. — Mi­kor érkeztél? — Ma reggel, nyolc órai késéssel. — Csuhaj! Legalább jól utaztál? — Na, nem mondhatnám. Harmadosztályú jegyet váltottam és felültem egy első osztályú kocsi­­ tetejére. Lehettünk ott vagy harmincan. Förtelmes idő volt. Fújt a szél, esett az eső és ami esett, mind a nyakunkba szakadt. — No, de legalább első osztályon utaztál. — Sovány vigasz. Fölmászott a kalauz és kérte a jegyeket. Mikor átadom a magamét, rám rival!: „Tessék lesz­állni!“ „Miért kérem?“ „Azért, kérem, mert ez a jegy a harmadik osz­tályba szól. Hogy merészel ön ezzel a jegygyel egy első osztályú kocsi tetején utazni?“ Hallot­tál már ilyet? Erre a­ tető összes utasai felzúdul­­tak, éktelen lármát csaptak és a kalauz bőrét féltve, elmenekült. — És hol töltötted az éjszakát? — Egy kurtakocsmában.. Oda rúgott ki a­­Szamosra. Meg is látta volna magát benne, ha az éjszaka nem közeledett volna. De az éjszaka közeledett s a világ lecsendesedett — No, nem irigyellek. Képzelem, hogy imádkoztál. — Sőt! Nagyon jól mulattam. Rendeltem egy rostélyost fokhagymával és türelmetlenül vá­rakoztam, mert éhes voltam, mint három farkas együttvéve. De hiába vártam, nem jött se a ros­télyos, se a fokhagyma ... A szomszédos asztal­nál két úr üldögélt. Az egyik mohón falatozott,­­a másik meg nézte és csurgótt a nyála . . . Egy­szerre csak látom, hogy a jóétvágyú ember fel­ugrik, torkához kap és­­szörnyűségesen hápogva, ijedt képpel létezi, hogy olyasvalamit nyelt le, ami nem a­ gyomorba való ... A szembenülő úr meg a moccan. Csak nézd a kínlódó embert, nézi egy­kedvűen. Persze megsajnáltam azt 3, szegény ör­dögöt Hozzá rohantam és hogy segítsek rajta, irgalmatlanul hátbaütöttem. Volt is eredménye. A következő pillanatban már ott feküdt az asztalon holtan elterülve a lenyelt­­ béka. — Ha-ha-ha! Ha-ha-ha! — Érdekes! A szembenülő úr épp így ha­­jhotázott, mire a békímnyelő utas dühbe gurulva ráförmedt: — Ne kacagjon! Maga az oka mindennek! Fia sem vette rólam a szemét, tehát látnia kellett,­­hogy békát nyelek. Meri-e tagadni? — Nem tagadom. Csakugyan láttam. — Az ördögbe is! Hát mért nem szólt? — Pardon! Nem én vagyok az oka, hanem a béka. Éppen szólni akartam önnek, amikor a béka nevetve kitátotta száját és sunyi, hamiskás­­pislantással hallgatásra intett.­­ . . A villamos megállt. Nagy nehezen ki­­skecsanegtem, a présből, leszálltam a kocsiról és ide siettem a szerkesztőségbe, hogy megírjam a­­ furcsa esetet. I ■ G—L i __ (Ván­­tus kihallgatá­sait befejezték.) A rendőrség hétfőn Vántus Károly kihallgatását befejezte. Vántus végig hangoztatta, hogy emma­­­gától semmit sem tett, minden intézkedése kény­szer alatt történt. A „Világszabadság“ címnű lapra kiadott 1.490.000 korona elszámolatlan ugyan, de ezt az összeget a propaganda-újság­­nak Nyisztorral együtt utalták ki. Tüzetesen el­mondotta, hogyan kerültek haza Kun Bélával és Nánássy Györgygyel Oroszországból. Paulik Béla akkori vörös­kereszt megbízott hamisított nyílt parancsai alapján. A diktatúra bukása után Budapest környékén, Kőbányán és Zuglóban a kukoricásokban és természetesen kocsmákban bujkált, majd a Hűvösvölgyben h­úzta meg magát és néha egyik-másik zugszállodába szállt. Több­ször elhatározta, hogy önként­­ jelentkezik, de ehhez sohasem volt elég bátorsága. A­ántus Ká­rolyt hétfőn az ügyészség fogházába vitték.­­ (A® angol kohómunkások sztrájkja.) A bécsi Montag jelenti Londonból. Az angol kohó­­munkások 27.539 szavazattal 1687 ellenében el­utasították azt a megegyezési javaslatot, amelyre vonatkozóan megbízottaik a munkaadókkal tár­gyaltak. Ennek folytán valószinű­leg az egész­­ angol gépipar meg fog bénulni.­­ (Téli hadjárat.) Ülj mellém a kan­dallóhoz . . . azaz inkább gyere ki a konyhába, ott ég a résé és van némi remény, hogy nem fa­gyunk meg, mialatt kisütünk valami okos hadi­tervet Tél­apó ellen. Mert az öreg már jön, fa­gyos offenzivája elindult észak felől és mert nincs a tarsolyodban marsallbot, amivel besüthet­­nél neki, siess kifőzni haditervedet, ha nem akarsz megfagyott gyermek lenni késő éjsza­kán, midőn az óra már éjfélt ütött. Cselekedjél, hass, alkoss, gyarapíts, vagy amit akarsz, de egy percig se hidd, hogy a passzív rezisztencia ele­gendő a megfagyás ellen. Nincs szened — jó, nincs rád — még rosszabb. Szekrényeidet azonban mindamellett óvd a megsemmisülés­től, mert tekintettel arra, hogy a szélfogó pokrócokból télikabátot kell csináltat­nod, a­ szekrényeket fedezékül az ablak elé leszesz kénytelen állítani. Ha szőnye­geidet nem cipeltette el Jancsik elvtárs, ajánlatos valamennyit a konyt vitetned, mert három hónapig a nagy világon­­ kívül nem lesz szá­modra hely és szőnyeg nélkül a konyhakö zor­don, miként a puszta télen. Máskor könnyű volt a dolgod. Ha hivatalnok voltál, a János úgy be­futott a szobádba, hogy tíz perc alatt elpárolog­tál, ha tanító voltál, a szó szoros értelmében bele­melegedhettél az oktatásba, ha újságot írtál, munkakedved hevét játszva pótolta a szén kaló­riája. De merre menj, merre szállj most, hova le­gyen szegény fejed ezen a télen, amikor a báró hideg, az iskola befagy és kalória — az nincs! Az egyetemi könyvtárt becsukták, a Múzeum fa­gyos termeiben csalódottan sétál Szinnyei bácsi szelleme, — egy fél ízó nem sok, annyit sem tudna fölfedezni. Még a városi könyvtárban a legjobb: ott most égetik máglyán a vörös köny­veket. Végső menedékül még sínes más, mint a konyha. Ha csak valami izgalmas fakkr ki nem­­ találja számunkra a téli álmot, hogy az ibolyáé, napsugaras tavaszig ne lássunk, ne halljunk, ne tudjunk semmit, ami körülöttünk történik.­­ (Igazoló eljárás a m­unkásbiztosítóban.) Az Országos Munkás Betegsegélyző és Baleset­biztosító Pénztárban megkezdődött a­z igazoló eljárás a tisztviselők és alkalmazottak ellen. Az igazolóbizottság elnöke, dr Papp Géza kereske­delemügyi miniszteri tanácsos, az Országos Pénztár miniszteri biztosa, aki elrendelte, hogy a pénztár minden egyes tisztviselője és alkalma­zottja adja be tisztviselő társai ellen a feljelen­tést a vizsgálóbizottságnál. A beérkezett pana­szok száma meghaladja a 90-et. Többek közt a következők ellen indult meg eddig az igazoló el­járás: dr Szabados Sándor népbiztos ellen, aki az Országos Pénztárnak titkára volt, dr Reinitz Béla ellen, aki a színház- és zeneügyek politikai megbízottja volt, az Országos Pénztárnak titkári minőségiben volt alkalmazottja, Ham­burger Sándor számtanácsos ellen, aki bátyja Hamburger Jenő népbiztosnak, a diktatúra idején a Hangyaszövetkezet politikai megbízott­ja volt. Maróczy Géza számtanácsos ellen, aki a színházi direktórium gazdasági ügyeit vezet­te, Miklós Móric számtanácsos ellen, aki Újpest város direktóriumának tagja volt, Andorka Sán­dor segédtitkár ellen, aki a gazdasági (cseléd) pénztár vezetője volt, Brunner József az Orszá­gos Pénztár irodafőnök-helyettese ellen, aki egy ideig a X. kerületi katonai és munkástanács el­nöke, majd Somló után a lakáshivatal vezetője lett, Vörös Sándor napidíjas és Perezio István számvizsgáló ellen, akik a pest megyei direktó­rium tagjai voltak, Erdélyi Ernő, az Országos Pénztár műszaki főtisztje ellen, aki Győr város politikai megbízottja volt. A nő alkalmazottak kö­zül megindult az igazoló eljárás Tímár Szeréna irodasegédtiszt ellen, aki Kun Béla titkárnője volt, Mánuel Sári férjezett Stark Miklósné szám­tiszt ellen, aki a József-telef­orközpontnak volt a politikai megbízottja, Csorba Mária, az Orszá­gos Pénztár ezoiganője ellen, áld az 500-as köz­ponti munkás- és katonatanács tagja volt, Gár­­dos Frida számtiszt ellen, aki a kommün idején lett felesége dr Szabados Árpádnak, Nagykani­zsa város politikai megbízottjának. •­­ (A kocsisok réme.) Az utóbbi időben sok panasz érkezett a főkapitányságra, hogy tolvajok kocsikat és lovakat lopnak. Rendsze­rint a kocsist elküldik valahova és mialatt az a megbízásban eljár, kocsiját és lovát ellopják. A rendőrség most elfogta Gubonyi László ro­­vott multu tolvajt; az összes kocsi- és lótolvaj- í­rásokat­­ követte el. Letartóztatták. — (Wilson állapota.) Washingtonból je­lentik, hogy Wilson elnök általában kielégítően töltötte az éjszakát. Állapota megengedte, hogy titkára néhány fontosabb eseményről jelentést te­gyen neki. — (Szigorú rendszabályok a vendéglők ellen.) Az általános nagy drágaság közepette is mindenekelőtt feltűnőek azok a magas árak, amelyek úgyszólván minden egyes vendéglő ét­lapján a fo­gyasztó elé merednek. A proletárdikta­túra bukása után, amidőn az élelmicikkek a blo­kád megszűntével nagyobb mennyis­égben érkez­tek a fővárosba, a vendéglői árak, ahelyett, hogy alább szálltak volna, ellenkezőleg, szemérmetlenül emelkedtek. Az­­Árvizsgáló Bizottság hetek óta foglalkozik a vendéglői árakkal. Detektívek sorba járták a főváros különböző vendéglőit, beszerez­ték az étlapokat és a legközelebbi napokban már rendeletet bocsátanak ki, amelylyel a legradiká­lisabban fogják­ megakadályozni a vendéglők és kávéházak uzsoráját. Meg­állapították, hogy az utóbbi időben, amikor a hús kilogrammjának ára 30 és 40 korona közt volt, a vendéglősök a sült­­hús adagjáért 25—30 koronát számítottak és túl­ságosan magas árakat fizettettek a levesekért és főzelékért is, valamint a tésztaneműekért, ellen­ben az étlapokról egészen eltűnt a „főzelék feltét­tel“ eledel. A kibocsátandó rendelet az árak lé­nyeges leszállítása mellett előírja az adagok nagyságát is és kötelezővé teszi a vendéglősnek, hogy az étkezési idő egész tartama alatt főzelé­ket feltéttel szolgáltasson ki. Ennek az ára az elsőrangú vendéglőkben 10 korona lesz. A ven­déglősök a múltban úgy akarták kijátszani a fo­gyasztó közönséget, hogy az étkezési idő kezdete után negyedórával azt mondották­, hogy a főze­lék feltéttel elfogyott. Az Átvizsgáló Bizottság ilyen kifogást a jövőben nem tűr el. Kötelesek a vendéglősök főzeléket feltéttel kiszolgáltatni mind­addig, míg a konyhában bármilyen fajta húsétel van. Ha azzal a kifogásal él a vendéglős, hogy elfogyott a főzelék feltéttel, akkor már semmiféle külön húsételt sem szolgáltathat ki. Az Átvizs­gáló Bizottság azok ellen a vendéglősök ellen, akik a most kiadandó rendeletét bármiképpen megszegik, a legszigorúbb módon fog eljárni. Megindítja ellenük a kihágást eljárást és meg­bünteti árdrágító visszaélés miatt is, sőt vissza­esés esetében iparigazolványuktól -ha megfosztják a rendelet ellen vétőket.­­ (Fehér liszt kapható.) A főváros köz­vélelmezési ügyosztálya közli: Az október 21— 31-ig terjedő K nélküli jegyszelvényre fehér liszt vásárolható. Az október havi jegyeket a kereskedők november 10-éig kötelesek elfo­gadni. — (Paris—Ostende—München—Bécs.) A Neues Wiener Tagblatt értesülése szerint Pá­­ris—Ostende—München—Bécs között közlekedő közvetlen luxusvon­atpár beállítása dolgában tárgyalások vannak folyamatban. A vonat egyelőre he­ten kint háromszor fog közlekedni. A végleges üzemi behelyezés után következik majd az összeköttetés kiterjesztése Budapestig.­­ (A külföldi magyarok vagyona.) A Kül­földi Magyarok Patronázsa, mint a külföldön élő magyarság központi szerve, memorandummal for­dul a kormányhoz, rámutatva azokra a súlyos sérelmekre, amelyek külföldi magyarjainkat fe­nyegetik. A békeszerződések kimondják, hogy a legyőzött a vagyonelkobzásokat és vagyonveszte­­ségeket jogosnak és véglegesnek ismeri el és kár­térítést nem igényel, ellenben köteles polgáraival szemben a károkat viselni A patronázs a ren­delkezésre álló eszközök igénybevételével küz­deni fog a külföldi magyarság súlyos sérelmei ellen és tiltakozni fog a külföldi magyar egyesü­letek és egyéb társadalmi intézmények vagyoná­nak kártérítési célokra való igénybevétele ellen is.­­ (A dohányjegyek beváltása.) A pénz­ügyigazgatóság rendelkezése szerint az októberi dohányjegyeket a kistőzsdékben huszonnegye­dikéig váltják be AM szombatig be nem váltja jegyét, elveszti az október hónapra leadott do­hány­adagot.­­ (Álarcos betörök.) Linzenpolcz Jó­zsef adóhivatali főtisztet, aki a Miklós­ utca 18. számú házban lakik, tegnap éjjel fölkeltették, hogy azonnal menjen a karhatalmi sorozóhelyi­ségbe. Amikor Linzenpolcz elment hazulról, két álszakállas erős férfi jött a lakásba, Linzenpolcz­­néra revolvert fogtak és a szekrényből ötven-hat­­vanezer korona értékű ékszert és hatezer korona értékű fehérneműt elraboltak. A tettesek elmene­kültek, a rendőrség keresi őket.­­ Pesti Hírlap , 1919. október 21., kedd.

Next