Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-01 / 142. szám

i Fővárosi Ügyek. — A választások. Pénteken délelőtt a fő­város tanácsa többek között a következő tisztvi­selőiket választotta meg: Huszonegy tanácsi fogal­mazói állásra d­r Hajnóczy Lászlót, Lenfell Gé­zát, Farkas Imrét, Kállay Józsefet, dr Belczay Oszkárt, dr Pokorny Lászlót, Seedhoffer Róbertet, Szemere Károlyt, dr Szekeres Róbertet, dr Halász Olivért, Haltschbuch Kálmánt, dr Karlovicz Mik­lóst, Bárány Lászlót, dr Kormos Sándort, dr Bo­rosa Pált, dr Ruffy Kálmánt dr Rabochay Istvánt, Renziczky Lajost, Kiss Zoltánt dr Farkas Ágos­tot és Pécsi Andort. Műszaki főtanácsossá Szabó Gyulát, Paulovits Győzőt. Műszaki tanácsosokká Vaszkó Edét, Ivánffy Istvánt és Czéh Istvánt, főmérnökökké Lavotta Gyulát, Viola Rezsőt, Ko­tisovsz­ky Lajost, Gaál Istvánt, Andrejka Árpá­dot, Gedő Jenőt, Bárány Ervint Metzger Kál­mánt. Fővegyészi állásra dr Jaschi Sándort, fő­könyvtárossá dr Kremmer Dezsőt, a könyvtárosi állásra dr Szabó Ferencnét. Választottak tíz köz­élelmezési tanácsost, tizenhat közélelmezési fő­felügyelőt, hat számvevőségi főtanácsost. Adóhi­vatali főszámtanácsosok lettek Polónyi Dénes, Sebő Béla, Vihar Béla, Lenhardt Kálmán. Pénz­tári aligazgató Pettkó Dezső. .Nyomdaigazgató lett Jauernik Nándor, az állat- és növénykert al­igazgatója Silber Rezső. — A szegénysoron iskolás gyermekek se­gítése. A tanács elrendelte, hogy a tanerők a teljesen szegénysorsú iskolás gyermekiek Laj­stromát téli cipővel való ellátás céljából beje­lentsék. Ma töltötték ki a tanerők az éveket. A főváros iskoláiban ma volt az utolsó előadás. A trapá kenyérozást azonban továbbra is fen­tartják, minden hétköznap fél kilenc órakor a jelentkező gyermekik osztályaikban részesülnek eddigi kenyérta­gjukban . Az élelmiszerpiac. Ma ismét emelke­dett a hús ára, kevés a készlet és a hónap végei fizetésekre való tekintettel, ismét próbálkoznak az árak emelésével. Marhahús 44—56 koronás árban volt kapható, délben azonban, nehogy az egész készlet megmaradjon, szívesen adtak el 34—35 koronáért a si­lányabb minőségű húst. A borjúhús ára 50—60 koronára szökött fel, ser­téshús 60 koronáért volt kapható. A harm­afi­piacon is k­isérleteznek PZ áremelésekkel, átlag 5—10 koronával emelkedtek az árak, itt szeren­ 1919. november 1., szombat PESTI HÍRLAP A demokrata párt vacsorája. A Liget-klubban tegnap este népes tár­sasvacsora volt, amelyen a demokrata­ párt zászlója alatt részt vettek a VII. kerület összes polgári körei. A vacsorát érdekessé tették az ott elhangzott politikai fölszólalások. B­á­r­c­z­y István szerint a demokrata polgárok követelése az, hogy olyan kormány alakuljon, amelyikben pártkülönbség nélkül minde­nki megbízhatik. Vázsonyi Vilmos kifej­tette, hogy nem lehet az a feladat, hogy a polgári társadalom megszervezése helyett egymás ellen agyarkodjunk. A nemzeti eszme haandsitatlanul föl fogva a demokráciát is jelenti, mert a nemzet nem egy osztályé, nem egy felekezeté, hanem min­denkié. A forradalom apró emberek lapdájává tette a magyar glóbust. És amint a forradalom­nak az volt a végzete, hogy olyan emberek vezették, akik arra a nagy feladatra méltók és érettek nem voltak, akik tüzet tudtak gyújtani, de nem tudták azt kellő időben eloltani, úgy most ismét kis emberek kapaszkodnak föl, hogy intézzék Magyarország sorsát. A demo­krácia az evolúció híve, mert tudja azt, hogy semmi sem veszélyezteti annyira a demokrá­ciát, mint a fölforgatás. A magyar földműves­népnek józansága, becsületessége, munkasze­retete, amely végre békét kíván ebben az or­szágban, azt fogja mondani: elég volt már ne­künk az úri izgatókból, ezentúl parasztok ül­jenek a képviselőházban, és mi, a város la­kosai és demokrata polgárai hirdetjük és üzen­jük a falu népének, hogy mi is ezt kívánjuk: a komoly, hazafias és szabadelvű vidéki közép­osztály mellett magyar keresztény­ paraszt ül­jön nagy többségben a képviselőházban! (Úgy van!) Tehát a mi jelszavunk is a keresztény Magyarország, amely azonban a kereszténység­ben a szeretetet és az igazi vallásosságot ta­lálja meg. Igenis, kívánjuk a magyar keresz­tény demokráciát, a magyar földművesség által képviselve, nem pedig ari izgatók által! Ezután Ugron Gábor mondott tetszés­nyilvánításokkal sűrűn félbeszakított beszédet. Azt fejtegette, hogy meg kell találni a kibon­takozásra alkalmas embereket, cséjük volt az üzéreknek, mivel a kettős ünnepre való tekintettel drága áron eleget adtak el. Gyü­mölcs kevés érkezet, a szöllő ára változatlanul 16—20 korona, alma ma 10—16, körte 16—32 (minőség szerint), birsalma 13—20 koronáért volt kapha­ó. Igen sok gesztenye érkezett, 14—20 koronás árban került forgalomba. Tej ma újra kapha­ó volt a zugkereskedelemben 10—12 (!) koronás árban. A tejárusok környékét úgyszól­ván ellepik a társadalom minden rétege asszo­nyai, akik gyermekeiknek bármi áron — néha drága ruhadarab cserélésével is — meg akarják szerezni a táplálékot. A vaj árát ismét 120—140 koronára emelték. Zöldség kevés akad a piacon, tál­re való konzerválás céljából bármennyi áru is azonnal gazdát lel. Sárgarépa nagy mennyiség­ben érkezett, az ára a felére csökkent, egy kiló ára két korona, egy méter múcsáé 120. A vörös paprika kilója 80 fillér. Hagyma ma egyál­alá­ban nem volt látható. A burgonya — Szabolcs­ból — nagy tételekben érkezik, 1 korona 60 fil­lér az ára; a közönség nagyban vásárolja. Tisza István emlékezete. Gyászistentisztelet a Kálvin-téri tem­plomban — Beöthy Zsolt beszéde a Nemzeti Társaskör emlékünnepén-Kegyelettel és a gyász fájdalmas érzésével fordult a mai évfordulón a nemzet gróf Tisza István emléke felé Ünnepi gyászistentiszteleten a magyar reformá­ns egyház a Kálvin-téri temp­lomban adózott az­ egyház nagynevű fiának, a Nemzeti Társaskör emlékünnepén pedig Beöthy Zsolt áldozott szárnyaló beszéddel Tisza István emlékezetének. A grássü­nnep A főváros tá­rsadalmának minden számot­tevő tagja megjelent a Kálvin-téri templomban, a gyászistentiszteleten. A zsoltárok eléneklése után dr Németh István, a dunántuli református egyházkerület püspöke, bensőséges írnát mondott Tisza Istvánnak, a nagy államférfiúnak, az egy­ház főgondnokának emlékezetére: — Gyászba öltözötten borulunk oltárod­hoz, felséges Istenünk, hogy enyhülést keressen nálad mélységes bánatunk. Nehéz időben adtad nekünk azt­ a nemes lelket, akinek emlékezetét hálós kegyelettel megünnepelni gyűjtött szánt há­zadba bennünket a ragaszkodó szeretet. Azt a ragyogó fényű­ tíszoszlopo­t araelyivé szent ke­gyelmed avatá hogy világoljon a tájékozatlan­ság sötét éjjelében, a legveszirdelmesebb bajban szenvedő, beteg szem, a harag, a gyűlölet, a boszu, már tovább nézni, e­lviselni nem birá, nem­telen utón és módon a koporsófedele­ boritá­sát reá, parancsszavával míg emlékét is a sir sötét üregébe akarva örökre temetni. Kikepzelhetetlen a mi szivünknek fájdalmi. De veszteségünk fáj­dalmában sem nyílik zúgolódó panaszra alakunk, mert igédből tudjuk, hogy neked van hatalmad lesújtani, néked van erőd fölemelni. Gyermeki bizalommal borulunk kegyelmed zsámolyához és esedezve kérünk: tekints reánk ír galommal, elégeld meg nagy nyomorú­ságunkat, fordítsad ismét hozzánk orcádnak vil­ágossá­got és jóságo­dat bizonyítsd meg rajtunk. Add vissza hazánk­nak békéjét, nemzetünknek nyugalmát, hogy az élőknek földében zenghessünk dicséretet nagy nevednek mind örökkön-örökké. Ámen. Ezután Petri Elek püspök mondott áldást s a zsoltárok eléneklése után a gyászünnep vé­get ért. A Nemzeti Társaskör gyászünnepe. A Nemze­ti Társaskör emlékünnepén Lu­kács László ig­az^a+a bevezető szavai után Ber­zeviczy Albert elnökölt, aki ny^yitóbeszédében mély ér^é^sel err^kezett ment Tisza Istvánról. Azután Beöthy Zsolt mondotta el gyönyörű be­szédét a forradalom e dicsőséges emlé,We+a ál­dozatáról. — Ma egr esztendeje, éppen ebben az órá­ban eset el Tisza István Elesett a ma^ar be­esnier. a roacyar i^azsáig, a magyar hazaszere­tet mezején. Annak a ré°i magyar hős isémnek kéne és surallója mely négy hosszú esztendőn At őseihez méltón állta merj helyét a caatapiaco­kon s a haza határait az egész, ellenfink harcod világgal szemben meg tudta védelmezni, ennnk a csodálatos hősiségnek t­érháta Inasabb su^'ló­ja s egyszersmind kérv Ő volt e^ett^nk. Megdöb­bent pirivel látok fetedeteTnbnz: Szavokha kéfl filt^zte'nem a fvís^t. me^et maidnnm e"v­éven P^tiV fi/m s^ívü^Vh" mní^ott könnyikkel voltunk hordani Tí'zn piryfn/í priV rnn'nt. Nem enn^rn ö^^tön?!. i­á-71T»07'7,') öle'i V"'1'1 b^n^Tn pppfli'ili^pTiiil h­isz is benne. Ezzel a magyarságba, értékébe és erejébe vetett hitével sziínte a költő Zrínyire em­lékezet. — A nemzeti erőnek lehető egységesítésé­ben és siem ábrándok által nem bénított, sem vi­szályok által meg nem osztott kifej­ésében, elhat­­ározásra és tettre képességében kereste mindvé­gig biztosságunk és haladásunk felté­elét. Poli­tikáját nem lehet a szónak szigorúbb értelmé­ben sem konzervatív, sem liberális, sem dinasz­tikus, sem függetlenségi politikának mondani: egyszerűen magyar nemzeti politika volt az. Ma, az időknek tanúságtétele után, lehet-e még ma­gyarul gondolkodó és magyarul érző ember, aki be ne látja, hogy amidőn zsarnoki akarattal szál­lott szembe az ellenzékkel, sőt a felizgult ország tüzes ábrándképeivel, csak egy sokkal veszedel­mesebb zsarnokságot akart megtörni nemzete ér­dekében, hogy ezt egy más végzetesebb zsarnok­ságtól mentse meg. Geszi száműzetésében látta a jövőt, melynek veszélyes mámorból való kiáb­rándulással, majdan a nemzeti egység és biz­tosság elvével és munkájával el kell következnie. Tiszát nemzeti érzése tette jóssá.­­ Az örök magyarságnak mély és sajátos vonásai mind ott ragyognak Tisza István alakjá­ban: a legegyenesebb nyíltság és legtisztább belá­tás, a csodálatos munkabírás és a hősi elszánás, a kemény dac és áldozatkész fölemelkedés. Mind megtaláljuk benne: az értelmieket a lángész, az erkölcsieket a fenség magaslatán. Csak egy hiányzik: a csüggedés. Ez szolgáltatja megoldá­sát annak a látszólagos ellenmondásnak is, mely a békét követelő s majdan a harcra buzdító Tisza között mutatkozik. Világos feje és hazájáért aggó­dó szíve eléjök át a harckeveréknek, de amikor már nem a jó tanács, csak a bátor tett, az ősi fel­buzdul­ás segíthet még talán nemzetén, kar­dot köt maga is, hogy a magyar jövőért ma­gyar karral és magyar becsülettel verekedjék. Odasiet a lövészárkokba, szeretett magyar test­vérei közé, kiknek nagyságát olyan elragadó szavakkal hirdeti az ország előtt, mint soha senki másét; kedves földijeit, debreceni huszá­rait védelmezi, biztatja, vezeti és temeti a­­» katasztrófáig. — Elvégeztetett. A gigászi Végzet a Vak­­ság és Gonoszság fur­áival rohanta meg, hogy megdicsőítse, amidőn lesújtotta. Gyilkosai, kik­nek ha nevét nem is, de lelkét ismerjük, azt hitték, hogy benne a nan erkölcsét, a ma­gyar erőt, a magyar jövőt döntik le. Azoknak a nagy államférfiaknak sorában látjuk immár, kiket az angol királytévő szavának módján nem­zettévőinknek nevezhetünk, mert népünket ők kel­tették új életre, ők tették újra nemzetté, ők fej­tették ki nemzeti életét és ők biztosították jöven­dőjét. Széchenyi, Kossuth és Deák mellett lát­juk, kiknek dicsősége is, ép mint az övé. Ha egy Deákot kivéve, igazi magyar dicsőség: gyászfátyolon keresztül ragyog szemünkbe. Ti­­­­sza István az uj Magyarország erejét mint ma­gyar erőt, először vet-^a ph1-¡-Vh1 « világpoli­tika mérlegbe. — Katasztrófánk rémségei után és bujá­ban most jöttünk először össze nemzeti ünnep­re. Tisza Istvánnak nagy és gyászos emléke gyűjtött egybe bennünket. Ünnepének gondola­tát a mély és o­thatatlan kegyelet mellett talán nemzői érzésünk vagy ösztönünk sugallozta, hogy az ő egyenes útján, az ö örök tüzével, az ő kitartó munkájával, az ö lelki tisztazásával és az ö rendületlen hitével kell keresnünk a szabadulást és feltámadást. Tőle pedig ne bu­csuzzunk, hanem inkább marasszuk meg belőle mindazt, ami megmaradhat. T és ne is azzal vé­gezzük, hogy: Tst^n vel*"" a^al, hogy: Isten velünk' Nagy figyelemmel. hallgatta «a termet zsú­folásig megtöltő közönség, amelynek soraiban a kormány több tagja s közéletünk kiválóságai jelentek meg, Beöthy Zsolt emlékbeszédét. Az­után Kozma Andor felolvasta „A sírbo­tban" cí­mű költeményét, am­ely egy sorstragédia epiló­gusa. Végül egyhangú határozattal elfogadták a Tisza István emlékbizottságnak azt az indít­ványát, hogy megfesttetik a klub számára Tisza István arcképét, beszédeit, írott műveit és leve­lezéseit összegyűjtik és kiadják; életét és mű­ködését egyéniségének történelmi méreteihez méltó módon megíratják és a felállítandó Tisza István emlékszobor céljaira megfelelő összeget ajánlanak fel. A megható gyászünnepség, melynek kö­zönsége előtt, az elnöki emelvény felett ott le­begett a forradalom első áldozatának, gróf Ti°za Istvánnak fekete gyászrendbe vont rala­dása ezzel véget ért és a hallgatóság a P^csk'' n»­bába öltözött műegyetemi bal'^'ok díszsorfal között hagyta el a termet.

Next