Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)
1919-11-01 / 142. szám
i Fővárosi Ügyek. — A választások. Pénteken délelőtt a főváros tanácsa többek között a következő tisztviselőiket választotta meg: Huszonegy tanácsi fogalmazói állásra dr Hajnóczy Lászlót, Lenfell Gézát, Farkas Imrét, Kállay Józsefet, dr Belczay Oszkárt, dr Pokorny Lászlót, Seedhoffer Róbertet, Szemere Károlyt, dr Szekeres Róbertet, dr Halász Olivért, Haltschbuch Kálmánt, dr Karlovicz Miklóst, Bárány Lászlót, dr Kormos Sándort, dr Borosa Pált, dr Ruffy Kálmánt dr Rabochay Istvánt, Renziczky Lajost, Kiss Zoltánt dr Farkas Ágostot és Pécsi Andort. Műszaki főtanácsossá Szabó Gyulát, Paulovits Győzőt. Műszaki tanácsosokká Vaszkó Edét, Ivánffy Istvánt és Czéh Istvánt, főmérnökökké Lavotta Gyulát, Viola Rezsőt, Kotisovszky Lajost, Gaál Istvánt, Andrejka Árpádot, Gedő Jenőt, Bárány Ervint Metzger Kálmánt. Fővegyészi állásra dr Jaschi Sándort, főkönyvtárossá dr Kremmer Dezsőt, a könyvtárosi állásra dr Szabó Ferencnét. Választottak tíz közélelmezési tanácsost, tizenhat közélelmezési főfelügyelőt, hat számvevőségi főtanácsost. Adóhivatali főszámtanácsosok lettek Polónyi Dénes, Sebő Béla, Vihar Béla, Lenhardt Kálmán. Pénztári aligazgató Pettkó Dezső. .Nyomdaigazgató lett Jauernik Nándor, az állat- és növénykert aligazgatója Silber Rezső. — A szegénysoron iskolás gyermekek segítése. A tanács elrendelte, hogy a tanerők a teljesen szegénysorsú iskolás gyermekiek Lajstromát téli cipővel való ellátás céljából bejelentsék. Ma töltötték ki a tanerők az éveket. A főváros iskoláiban ma volt az utolsó előadás. A trapá kenyérozást azonban továbbra is fentartják, minden hétköznap fél kilenc órakor a jelentkező gyermekik osztályaikban részesülnek eddigi kenyértagjukban . Az élelmiszerpiac. Ma ismét emelkedett a hús ára, kevés a készlet és a hónap végei fizetésekre való tekintettel, ismét próbálkoznak az árak emelésével. Marhahús 44—56 koronás árban volt kapható, délben azonban, nehogy az egész készlet megmaradjon, szívesen adtak el 34—35 koronáért a silányabb minőségű húst. A borjúhús ára 50—60 koronára szökött fel, sertéshús 60 koronáért volt kapható. A harmafipiacon is kisérleteznek PZ áremelésekkel, átlag 5—10 koronával emelkedtek az árak, itt szeren 1919. november 1., szombat PESTI HÍRLAP A demokrata párt vacsorája. A Liget-klubban tegnap este népes társasvacsora volt, amelyen a demokrata párt zászlója alatt részt vettek a VII. kerület összes polgári körei. A vacsorát érdekessé tették az ott elhangzott politikai fölszólalások. Bárczy István szerint a demokrata polgárok követelése az, hogy olyan kormány alakuljon, amelyikben pártkülönbség nélkül mindenki megbízhatik. Vázsonyi Vilmos kifejtette, hogy nem lehet az a feladat, hogy a polgári társadalom megszervezése helyett egymás ellen agyarkodjunk. A nemzeti eszme haandsitatlanul föl fogva a demokráciát is jelenti, mert a nemzet nem egy osztályé, nem egy felekezeté, hanem mindenkié. A forradalom apró emberek lapdájává tette a magyar glóbust. És amint a forradalomnak az volt a végzete, hogy olyan emberek vezették, akik arra a nagy feladatra méltók és érettek nem voltak, akik tüzet tudtak gyújtani, de nem tudták azt kellő időben eloltani, úgy most ismét kis emberek kapaszkodnak föl, hogy intézzék Magyarország sorsát. A demokrácia az evolúció híve, mert tudja azt, hogy semmi sem veszélyezteti annyira a demokráciát, mint a fölforgatás. A magyar földművesnépnek józansága, becsületessége, munkaszeretete, amely végre békét kíván ebben az országban, azt fogja mondani: elég volt már nekünk az úri izgatókból, ezentúl parasztok üljenek a képviselőházban, és mi, a város lakosai és demokrata polgárai hirdetjük és üzenjük a falu népének, hogy mi is ezt kívánjuk: a komoly, hazafias és szabadelvű vidéki középosztály mellett magyar keresztény paraszt üljön nagy többségben a képviselőházban! (Úgy van!) Tehát a mi jelszavunk is a keresztény Magyarország, amely azonban a kereszténységben a szeretetet és az igazi vallásosságot találja meg. Igenis, kívánjuk a magyar keresztény demokráciát, a magyar földművesség által képviselve, nem pedig ari izgatók által! Ezután Ugron Gábor mondott tetszésnyilvánításokkal sűrűn félbeszakított beszédet. Azt fejtegette, hogy meg kell találni a kibontakozásra alkalmas embereket, cséjük volt az üzéreknek, mivel a kettős ünnepre való tekintettel drága áron eleget adtak el. Gyümölcs kevés érkezet, a szöllő ára változatlanul 16—20 korona, alma ma 10—16, körte 16—32 (minőség szerint), birsalma 13—20 koronáért volt kaphaó. Igen sok gesztenye érkezett, 14—20 koronás árban került forgalomba. Tej ma újra kaphaó volt a zugkereskedelemben 10—12 (!) koronás árban. A tejárusok környékét úgyszólván ellepik a társadalom minden rétege asszonyai, akik gyermekeiknek bármi áron — néha drága ruhadarab cserélésével is — meg akarják szerezni a táplálékot. A vaj árát ismét 120—140 koronára emelték. Zöldség kevés akad a piacon, tálre való konzerválás céljából bármennyi áru is azonnal gazdát lel. Sárgarépa nagy mennyiségben érkezett, az ára a felére csökkent, egy kiló ára két korona, egy méter múcsáé 120. A vörös paprika kilója 80 fillér. Hagyma ma egyálalában nem volt látható. A burgonya — Szabolcsból — nagy tételekben érkezik, 1 korona 60 fillér az ára; a közönség nagyban vásárolja. Tisza István emlékezete. Gyászistentisztelet a Kálvin-téri templomban — Beöthy Zsolt beszéde a Nemzeti Társaskör emlékünnepén-Kegyelettel és a gyász fájdalmas érzésével fordult a mai évfordulón a nemzet gróf Tisza István emléke felé Ünnepi gyászistentiszteleten a magyar reformáns egyház a Kálvin-téri templomban adózott az egyház nagynevű fiának, a Nemzeti Társaskör emlékünnepén pedig Beöthy Zsolt áldozott szárnyaló beszéddel Tisza István emlékezetének. A grássünnep A főváros társadalmának minden számottevő tagja megjelent a Kálvin-téri templomban, a gyászistentiszteleten. A zsoltárok eléneklése után dr Németh István, a dunántuli református egyházkerület püspöke, bensőséges írnát mondott Tisza Istvánnak, a nagy államférfiúnak, az egyház főgondnokának emlékezetére: — Gyászba öltözötten borulunk oltárodhoz, felséges Istenünk, hogy enyhülést keressen nálad mélységes bánatunk. Nehéz időben adtad nekünk azt a nemes lelket, akinek emlékezetét hálós kegyelettel megünnepelni gyűjtött szánt házadba bennünket a ragaszkodó szeretet. Azt a ragyogó fényű tíszoszlopot araelyivé szent kegyelmed avatá hogy világoljon a tájékozatlanság sötét éjjelében, a legveszirdelmesebb bajban szenvedő, beteg szem, a harag, a gyűlölet, a boszu, már tovább nézni, elviselni nem birá, nemtelen utón és módon a koporsófedele boritását reá, parancsszavával míg emlékét is a sir sötét üregébe akarva örökre temetni. Kikepzelhetetlen a mi szivünknek fájdalmi. De veszteségünk fájdalmában sem nyílik zúgolódó panaszra alakunk, mert igédből tudjuk, hogy neked van hatalmad lesújtani, néked van erőd fölemelni. Gyermeki bizalommal borulunk kegyelmed zsámolyához és esedezve kérünk: tekints reánk ír galommal, elégeld meg nagy nyomorúságunkat, fordítsad ismét hozzánk orcádnak világosságot és jóságodat bizonyítsd meg rajtunk. Add vissza hazánknak békéjét, nemzetünknek nyugalmát, hogy az élőknek földében zenghessünk dicséretet nagy nevednek mind örökkön-örökké. Ámen. Ezután Petri Elek püspök mondott áldást s a zsoltárok eléneklése után a gyászünnep véget ért. A Nemzeti Társaskör gyászünnepe. A Nemzeti Társaskör emlékünnepén Lukács László igaz^a+a bevezető szavai után Berzeviczy Albert elnökölt, aki ny^yitóbeszédében mély ér^é^sel err^kezett ment Tisza Istvánról. Azután Beöthy Zsolt mondotta el gyönyörű beszédét a forradalom e dicsőséges emlé,We+a áldozatáról. — Ma egr esztendeje, éppen ebben az órában eset el Tisza István Elesett a ma^ar beesnier. a roacyar i^azsáig, a magyar hazaszeretet mezején. Annak a ré°i magyar hős isémnek kéne és surallója mely négy hosszú esztendőn At őseihez méltón állta merj helyét a caatapiacokon s a haza határait az egész, ellenfink harcod világgal szemben meg tudta védelmezni, ennnk a csodálatos hősiségnek térháta Inasabb su^'lója s egyszersmind kérv Ő volt e^ett^nk. Megdöbbent pirivel látok fetedeteTnbnz: Szavokha kéfl filt^zte'nem a fvís^t. me^et maidnnm e"véven P^tiV fi/m s^ívü^Vh" mní^ott könnyikkel voltunk hordani Tí'zn piryfn/í priV rnn'nt. Nem enn^rn ö^^tön?!. iá-71T»07'7,') öle'i V"'1'1 b^n^Tn pppfli'ili^pTiiil hisz is benne. Ezzel a magyarságba, értékébe és erejébe vetett hitével sziínte a költő Zrínyire emlékezet. — A nemzeti erőnek lehető egységesítésében és siem ábrándok által nem bénított, sem viszályok által meg nem osztott kifejésében, elhatározásra és tettre képességében kereste mindvégig biztosságunk és haladásunk feltéelét. Politikáját nem lehet a szónak szigorúbb értelmében sem konzervatív, sem liberális, sem dinasztikus, sem függetlenségi politikának mondani: egyszerűen magyar nemzeti politika volt az. Ma, az időknek tanúságtétele után, lehet-e még magyarul gondolkodó és magyarul érző ember, aki be ne látja, hogy amidőn zsarnoki akarattal szállott szembe az ellenzékkel, sőt a felizgult ország tüzes ábrándképeivel, csak egy sokkal veszedelmesebb zsarnokságot akart megtörni nemzete érdekében, hogy ezt egy más végzetesebb zsarnokságtól mentse meg. Geszi száműzetésében látta a jövőt, melynek veszélyes mámorból való kiábrándulással, majdan a nemzeti egység és biztosság elvével és munkájával el kell következnie. Tiszát nemzeti érzése tette jóssá. Az örök magyarságnak mély és sajátos vonásai mind ott ragyognak Tisza István alakjában: a legegyenesebb nyíltság és legtisztább belátás, a csodálatos munkabírás és a hősi elszánás, a kemény dac és áldozatkész fölemelkedés. Mind megtaláljuk benne: az értelmieket a lángész, az erkölcsieket a fenség magaslatán. Csak egy hiányzik: a csüggedés. Ez szolgáltatja megoldását annak a látszólagos ellenmondásnak is, mely a békét követelő s majdan a harcra buzdító Tisza között mutatkozik. Világos feje és hazájáért aggódó szíve eléjök át a harckeveréknek, de amikor már nem a jó tanács, csak a bátor tett, az ősi felbuzdulás segíthet még talán nemzetén, kardot köt maga is, hogy a magyar jövőért magyar karral és magyar becsülettel verekedjék. Odasiet a lövészárkokba, szeretett magyar testvérei közé, kiknek nagyságát olyan elragadó szavakkal hirdeti az ország előtt, mint soha senki másét; kedves földijeit, debreceni huszárait védelmezi, biztatja, vezeti és temeti a» katasztrófáig. — Elvégeztetett. A gigászi Végzet a Vakság és Gonoszság furáival rohanta meg, hogy megdicsőítse, amidőn lesújtotta. Gyilkosai, kiknek ha nevét nem is, de lelkét ismerjük, azt hitték, hogy benne a nan erkölcsét, a magyar erőt, a magyar jövőt döntik le. Azoknak a nagy államférfiaknak sorában látjuk immár, kiket az angol királytévő szavának módján nemzettévőinknek nevezhetünk, mert népünket ők keltették új életre, ők tették újra nemzetté, ők fejtették ki nemzeti életét és ők biztosították jövendőjét. Széchenyi, Kossuth és Deák mellett látjuk, kiknek dicsősége is, ép mint az övé. Ha egy Deákot kivéve, igazi magyar dicsőség: gyászfátyolon keresztül ragyog szemünkbe. Tisza István az uj Magyarország erejét mint magyar erőt, először vet-^a ph1-¡-Vh1 « világpolitika mérlegbe. — Katasztrófánk rémségei után és bujában most jöttünk először össze nemzeti ünnepre. Tisza Istvánnak nagy és gyászos emléke gyűjtött egybe bennünket. Ünnepének gondolatát a mély és othatatlan kegyelet mellett talán nemzői érzésünk vagy ösztönünk sugallozta, hogy az ő egyenes útján, az ö örök tüzével, az ő kitartó munkájával, az ö lelki tisztazásával és az ö rendületlen hitével kell keresnünk a szabadulást és feltámadást. Tőle pedig ne bucsuzzunk, hanem inkább marasszuk meg belőle mindazt, ami megmaradhat. T és ne is azzal végezzük, hogy: Tst^n vel*"" a^al, hogy: Isten velünk' Nagy figyelemmel. hallgatta «a termet zsúfolásig megtöltő közönség, amelynek soraiban a kormány több tagja s közéletünk kiválóságai jelentek meg, Beöthy Zsolt emlékbeszédét. Azután Kozma Andor felolvasta „A sírbotban" című költeményét, amely egy sorstragédia epilógusa. Végül egyhangú határozattal elfogadták a Tisza István emlékbizottságnak azt az indítványát, hogy megfesttetik a klub számára Tisza István arcképét, beszédeit, írott műveit és levelezéseit összegyűjtik és kiadják; életét és működését egyéniségének történelmi méreteihez méltó módon megíratják és a felállítandó Tisza István emlékszobor céljaira megfelelő összeget ajánlanak fel. A megható gyászünnepség, melynek közönsége előtt, az elnöki emelvény felett ott lebegett a forradalom első áldozatának, gróf Ti°za Istvánnak fekete gyászrendbe vont raladása ezzel véget ért és a hallgatóság a P^csk'' n»bába öltözött műegyetemi bal'^'ok díszsorfal között hagyta el a termet.