Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-15 / 154. szám

Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAR: Egész évre 220 „ —­­ Félévre 20 „ — „ Negyedévre £6 „ — „ Egy hóra 20 „ —„ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron SO f. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. ára 80 fi­lé&C­SLL évfolyam, 154. (14.075.) sz­ ­zombat, novemkr 15. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Íjr-J^ Budapest , Vilmos császár-ut 78 '^jjjkf TELEFON: TELEFON: 122—92 122—93 122—93, 91 122—92 o.) FIÓKKIA$J^VATAL: Budapest, ErzsélyA körút 1. Telefon : Budapest polgársága. Egy átokteljes esztendő és annyi sors­csapás után megkönnyebbülten lélegzik föl a főváros polgársága. Metsző hideg van, de a tavasz leheletét érezte ma délelőtt, ami­kor sorfalat állva gyönyörködhetett a nem­zeti hadsereg délceg katonáinak bevonulá­sában. Meghatóan szép, könnyeket fakasztó látvány volt Minden arcon az öröm és lel­kesedés pírja, minden szívben egy szebb és boldogabb jövőnek csillogóan szép remé­nye ... A mi katonáink! Test a mi testünk­ből,a vér a mi vérünkből! Egyek vagyunk érzésben, gondolatban; egy cél, egy eszme bevit mindnyájunkat: a haza boldogulása. A nemzeti hadsereg nemcsak a jövő­nek a fundamentuma, de erős biztosítéka a rendnek is, ami után a főváros agyonzak­latott polgársága oly régóta áhítozik Kell-e mondanunk, mit szenvedett egy hosszú esz­tendő alatt? ... Könyörtelenül kifosztották mindenéből, elrekvirálták a lakását, a bú­torait is; terrorizálták, éheztették. A forra­dalmi törvényszék egyre másra hozta a ha­lálos ítéleteket és kegyetlenül megkínozták, aki a terroristák körmei közé került. Fog­ságba hurcolták közéletünk legkiválóbbjait és jó szerencse, hogy csak kevesen pusztul­tak el közülök. Csak később derül majd ki, hányan tűntek el nyomtalanul. És mégis a nap-nap után fölhangzik a vád, hogy Budapest polgársága a for­radalmi kormányok uralma alatt gyáván, hazafiatlanul viselkedett... Aki eféle vá­dakat kürtöl világgá, tudnia kell, hogy­ a polgárság szervezetlenül, fegyver nélkül, védtelenül állott és a terror nyomása­­alatt kényszerűségből tűrte a mártiromságot. Arra pedig, hogy szervezkedjék, nem volt ideje. Hiszen mint derű­s­égből, a villám, ugy érti a­ polgárságot az októberi forrada­lom és a hatalmat ott a gyűjtőfogházban e­-g­yik napról a másikra játszották át Kun B­élá­ék kezére is. Meglepetés volt mind a kettő, ami a szervezkedés lehetőségét is ki­zárta. Mire a polgárság föleszmélt, a fegy­veres erő már a munkástömegek kezében Volt igaz: egy kisebbség állt a polgárság­gal szemben, de az a kisebbség már évek óta erősen, fegyelmezetten organizálva volt. Az a munkás, aki nem lépett be a szerve­zet kötelékébe, kereset nélkül maradt, ke­nyerét vesztette. Abból tehát, hogy a pol­gárság tehetetlenségében ökölbe szorított kézzel, némán és megadással tűrte a Káro­lyiak és a Kun Bélák garázdálkodását, nem kovácsolhatják a hazafatlanság vádját Emlékezhetünk rá: itt is, ott is fel­ütötte a fejét egy-egy ellenforradalmi mozgalom, amit épp úgy vérbefojtottak, mint a júniusi ellenforradalmat, mert kellő föl­készültség nélkül, fegyver hiány­ában az ellenforradalom nem is volt megszervez­hető. A fővárosnak egész tisztviselői kara, a rendőrség, a köztisztviselők és a polgárok ezrei gyűléseztek naggy titokban; egyik-má­sik helyen ügyetlenül, megható naivitással szervezkedtek is és csak mikor a kivitelre került a dolog, látták be, hogy hiábavaló munkát végeztek, mert a fölfegyverzett ki­sebbséggel "szemben kilátástalanul vennék föl a küzdelmet. Jusson eszünkbe, ho­gy a júniusi ellenforradalom napján mily lázas örömet váltott ki mindannyiunkban a Du­nán megjelent monitorok ágyúlövése és mily szorongó érzéssel, visszafojtott lélek­zettel lestü­k, hogy végképpen letörjék a proletárdiktatúrát Hiábavaló reményke­dés volt és megsajnáltuk, megsirattuk a szegény Ludovikásokat, akik Haubrieh ügyesen fölállított kelepcéjébe jutottak. A román csapatok kivonulása után föl­kerestük Friedrich István miniszterelnököt, ki külső okok következtében a sajtóban négyhó­napos hallgatásra volt kényszerítve és arra kértük, hogy nyilatkozzék a kormány megala­kulását megelőző ellenforradalmakról és arról a sok viszontagságról, amelyen keresztül kellett mennie, hogy nehéz helyét megállhassa. A mi­niszterelnök érdekes nyilatkozatai itt követ­keznek: — Az ellenforradalom tulajdonképen még 1918 december havában kezdődött, ami­kor hadügyi államtitkár voltam és észrevet­tem, hogy Károlyi Mihály sötét környezeté­vel minden lehetőt elkövet az ország tönkre­tételére. Mi akkor a hadügyminisztériumban azon dolgoztunk megfeszített erővel hogy az ország határaira csapatokat küldjünk, de Károly­ Mihály bizalmasai, Stöhm Vamsa és Pogány József minden egyes csapatot el­indulása előtt szétzüllesztettek. A harctérről is számos csapat érkezett haza teljes fegye­lemben és teljes harci készséggel, mindeze­ket azonban Linder Béla és Pogány József feloszlatta és leszereltette. Linder után Bartha hadügyminiszter idején az általunk felállított vadászezreddel és riadózászlóal­jakkal rendet akartunk teremteni és én ei voltam szánva arra,­­hogy Károlyi Mihályt egész, társaságával elfogatom, de éppen a hadügyminisztérium kebelében akadtak árulók, akik tervemet közölték Ká­rolyival, aki a kritikus éjjelen közvetlen pa­rancsot küldött a már készenlétben levő csa­patokhoz, hogy sem Bartha hadügyminisz­ter­­nek, sem pedig Friedrich államtitkárnak s­e engedelmeskedjenek, hanem csakis Po­gány Józsefnek. Másnap Pogány néhány ezer katonával felvonult a hadügyminiszté­rium elé, és Bartha hadügyminiszter lemon­dott. Belátva azt, hogy Budapesten az ellen­forradalmat nem tudom jól előkészíteni, minden erővel azon voltam, hogy a Szatmár­németiben alakuló székely hadosztály minél nagyobb erőre kapjon és oda irányítottam minden tüzérségi és hasznos felszerelési anyagot, 30.000 millió koronát is irányítot­tam oda, hogy az akció megindulásakor a zsoldok kifizetésé­ez és az élelmiszerek meg­vásárlásához pénz álljon rendelkezésre. A­mikor a hadosztály készen állt, megmond­tam Károlyi Mihálynak nyíltan, hogy ő szerencsétlenségbe dönti az országot és ve­gye tudomásul, hogy én a székely­ hadosz­tállyal Budapestre jövök és az egész kormá­nyával együtt elfogatom, ő ebbe bele is nyu­godott és beismerte, hogy csak így lehetne rendet teremteni és csak így lehetne a hely­zetet megmenteni. Csak azt kötötte ki ma­gának, hogy az ő élete biztosítlassék. Ezt én akkor garantáltam is oly kikötéssel, hogy mindazt, amit én neki mondtam, azt titok­ban tartja. Természetese­n nekem adott sza­vot mely gyötört aol­tokból szűz szervezkedjünk, teljes erőnkkel, meglepetéssel szemben vértezve legyünk. Hát sem tartotta meg, közölte az egész ter­vet Böhm Vilmossal, akivel Szatmárnémeti­re utazott, hogy ott a székely hadosztályt az ellenforradalmi irányzatoktól elhódítsa. Az ellenforradalmi működésem így most már le volt leplezve és kénytelen voltam az államtitkárságot otthagyni és mint magán­ember a szervezkedést tovább folytatni. Többször tartottak nálam házkutatást, több­ször ki volt ellenem adva letartóztatási pa­rancs és habár magam is azt üzentem egy­szer Károlyi Mihálynak, hogy próbáljon engem letartóztatni,­­ azt még­se merte megtenni. A proletárdiktatúra kitörése előtt négy nappal újból meg akartam kísérelni egy ellenforradalmi mozgalmat, de nem si­került, az akkori rendőrség megbízhatatlan­sága folytán az utolsó órában leintettük az egész mozgalmat A proletárdiktatúra ide­­­jén barátaimmal együtt a legnagyobb erély­lyel folytattuk az ellenforradalom szerve­zését, de a legnagyobb bajunk az volt, hogy az ellenforrdalmi lángok előbb csaptak fel, mint ahogy szabad lett volna,, és így renge­teg véráldozatba került. — A szegediekkel és a gráci Lehár­csoporttal állandó összeköttetést tartottunk fenn és az összes ellenforradalmi szerveze­tekkel abban állapodtunk meg, hogy augusz­tus elején feltétlenül megdöntjük a prole­tárdiktatúrát. A vörös hadsereg gödöllői fő­parancsnokságával is állandó összeköttetés­ben voltam és onnan minden este pontosan megkaptam a helyzetjelentéseket. Augusz­tus elején Csilléry miniszter úr lakásán kö­zös értekezletet tartottunk az összes ellen­forradalmi szervezetekkel s itt engem bíztak meg a most már központosított nagy és erős mozgalom vezetésével. Ekkor történt, hogy Kun Béláék megszöktek, a románok átkel­tek a Tis­zán és a Peidl-kormány mindent elkövetett, hogy a bolsevikiek elmenekülhes­senek. Nem volt tétovázásra idő, cselekedni kellett. A Bristol-szállóban volt a fern át­szállásunk. Onnan adtuk ki az ellenforra­dalmi csapatoknak a parancsokat Budapes­ten kezdtük összefogdosni a kommunistákat, átvettük a rendőrséget, elfogattuk a Peidl­kormnyt. Megmozdulásunkat közöltük báró Lehár ezredes csoportjával, amely azonnal betört Nyugatmagyarországba, a szegedi csapatok pedig Bajánál át­keltek a Dunán és a Dunántúlon vonultak fel. — Olyan embert kellett keresnünk, aki pártokon felül állott és népszerű volt, ezért küldtünk József főhercegért Alcsútra, aki Budapestre jött, s kikiáltottuk kormány­zóvá. A kormányzó kinevezte az új kabine­tet, a­ kabinet átvette a hatalmat, és a tör­ténteket bejelentette az en­­­mte-m­issziójáva­l.. Ezekből az ellenforradalmi szervezetekből, amelyeknek szálai az utolsó faluba is, ekk'ar- b hát'vegt­t­len­ül éri -t. A­z inkább a ""kisiusságot és ogassuk a karhatalmat egy a jövőben minden adaskodásnak, ugy is meg­tapasztala­ Friedrich­ István miniszterelnül! nyilatkozata si ellent ar­satialmakr­ól, Károlyiról, a rosnászó szereplésé­ről, a koncentrációról és a nemzetgyűlési választásokról. A Festi Hirlap mai száma 8 oldal.

Next