Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-15 / 154. szám

Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAR: Egész évre 220 „ — Félévre 20 „ — „ Negyedévre £6 „ — „ Egy hóra 20 „ —„ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron SO f. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. ára 80 filé&CSLL évfolyam, 154. (14.075.) sz zombat, novemkr 15. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Íjr-J^ Budapest , Vilmos császár-ut 78 '^jjjkf TELEFON: TELEFON: 122—92 122—93 122—93, 91 122—92 o.) FIÓKKIA$J^VATAL: Budapest, ErzsélyA körút 1. Telefon : Budapest polgársága. Egy átokteljes esztendő és annyi sorscsapás után megkönnyebbülten lélegzik föl a főváros polgársága. Metsző hideg van, de a tavasz leheletét érezte ma délelőtt, amikor sorfalat állva gyönyörködhetett a nemzeti hadsereg délceg katonáinak bevonulásában. Meghatóan szép, könnyeket fakasztó látvány volt Minden arcon az öröm és lelkesedés pírja, minden szívben egy szebb és boldogabb jövőnek csillogóan szép reménye ... A mi katonáink! Test a mi testünkből,a vér a mi vérünkből! Egyek vagyunk érzésben, gondolatban; egy cél, egy eszme bevit mindnyájunkat: a haza boldogulása. A nemzeti hadsereg nemcsak a jövőnek a fundamentuma, de erős biztosítéka a rendnek is, ami után a főváros agyonzaklatott polgársága oly régóta áhítozik Kell-e mondanunk, mit szenvedett egy hosszú esztendő alatt? ... Könyörtelenül kifosztották mindenéből, elrekvirálták a lakását, a bútorait is; terrorizálták, éheztették. A forradalmi törvényszék egyre másra hozta a halálos ítéleteket és kegyetlenül megkínozták, aki a terroristák körmei közé került. Fogságba hurcolták közéletünk legkiválóbbjait és jó szerencse, hogy csak kevesen pusztultak el közülök. Csak később derül majd ki, hányan tűntek el nyomtalanul. És mégis a nap-nap után fölhangzik a vád, hogy Budapest polgársága a forradalmi kormányok uralma alatt gyáván, hazafiatlanul viselkedett... Aki eféle vádakat kürtöl világgá, tudnia kell, hogy a polgárság szervezetlenül, fegyver nélkül, védtelenül állott és a terror nyomásaalatt kényszerűségből tűrte a mártiromságot. Arra pedig, hogy szervezkedjék, nem volt ideje. Hiszen mint derűségből, a villám, ugy érti a polgárságot az októberi forradalom és a hatalmat ott a gyűjtőfogházban e-gyik napról a másikra játszották át Kun Béláék kezére is. Meglepetés volt mind a kettő, ami a szervezkedés lehetőségét is kizárta. Mire a polgárság föleszmélt, a fegyveres erő már a munkástömegek kezében Volt igaz: egy kisebbség állt a polgársággal szemben, de az a kisebbség már évek óta erősen, fegyelmezetten organizálva volt. Az a munkás, aki nem lépett be a szervezet kötelékébe, kereset nélkül maradt, kenyerét vesztette. Abból tehát, hogy a polgárság tehetetlenségében ökölbe szorított kézzel, némán és megadással tűrte a Károlyiak és a Kun Bélák garázdálkodását, nem kovácsolhatják a hazafatlanság vádját Emlékezhetünk rá: itt is, ott is felütötte a fejét egy-egy ellenforradalmi mozgalom, amit épp úgy vérbefojtottak, mint a júniusi ellenforradalmat, mert kellő fölkészültség nélkül, fegyver hiányában az ellenforradalom nem is volt megszervezhető. A fővárosnak egész tisztviselői kara, a rendőrség, a köztisztviselők és a polgárok ezrei gyűléseztek naggy titokban; egyik-másik helyen ügyetlenül, megható naivitással szervezkedtek is és csak mikor a kivitelre került a dolog, látták be, hogy hiábavaló munkát végeztek, mert a fölfegyverzett kisebbséggel "szemben kilátástalanul vennék föl a küzdelmet. Jusson eszünkbe, hogy a júniusi ellenforradalom napján mily lázas örömet váltott ki mindannyiunkban a Dunán megjelent monitorok ágyúlövése és mily szorongó érzéssel, visszafojtott lélekzettel lestük, hogy végképpen letörjék a proletárdiktatúrát Hiábavaló reménykedés volt és megsajnáltuk, megsirattuk a szegény Ludovikásokat, akik Haubrieh ügyesen fölállított kelepcéjébe jutottak. A román csapatok kivonulása után fölkerestük Friedrich István miniszterelnököt, ki külső okok következtében a sajtóban négyhónapos hallgatásra volt kényszerítve és arra kértük, hogy nyilatkozzék a kormány megalakulását megelőző ellenforradalmakról és arról a sok viszontagságról, amelyen keresztül kellett mennie, hogy nehéz helyét megállhassa. A miniszterelnök érdekes nyilatkozatai itt következnek: — Az ellenforradalom tulajdonképen még 1918 december havában kezdődött, amikor hadügyi államtitkár voltam és észrevettem, hogy Károlyi Mihály sötét környezetével minden lehetőt elkövet az ország tönkretételére. Mi akkor a hadügyminisztériumban azon dolgoztunk megfeszített erővel hogy az ország határaira csapatokat küldjünk, de Károly Mihály bizalmasai, Stöhm Vamsa és Pogány József minden egyes csapatot elindulása előtt szétzüllesztettek. A harctérről is számos csapat érkezett haza teljes fegyelemben és teljes harci készséggel, mindezeket azonban Linder Béla és Pogány József feloszlatta és leszereltette. Linder után Bartha hadügyminiszter idején az általunk felállított vadászezreddel és riadózászlóaljakkal rendet akartunk teremteni és én ei voltam szánva arra,hogy Károlyi Mihályt egész, társaságával elfogatom, de éppen a hadügyminisztérium kebelében akadtak árulók, akik tervemet közölték Károlyival, aki a kritikus éjjelen közvetlen parancsot küldött a már készenlétben levő csapatokhoz, hogy sem Bartha hadügyminiszternek, sem pedig Friedrich államtitkárnak se engedelmeskedjenek, hanem csakis Pogány Józsefnek. Másnap Pogány néhány ezer katonával felvonult a hadügyminisztérium elé, és Bartha hadügyminiszter lemondott. Belátva azt, hogy Budapesten az ellenforradalmat nem tudom jól előkészíteni, minden erővel azon voltam, hogy a Szatmárnémetiben alakuló székely hadosztály minél nagyobb erőre kapjon és oda irányítottam minden tüzérségi és hasznos felszerelési anyagot, 30.000 millió koronát is irányítottam oda, hogy az akció megindulásakor a zsoldok kifizetéséez és az élelmiszerek megvásárlásához pénz álljon rendelkezésre. Amikor a hadosztály készen állt, megmondtam Károlyi Mihálynak nyíltan, hogy ő szerencsétlenségbe dönti az országot és vegye tudomásul, hogy én a székely hadosztállyal Budapestre jövök és az egész kormányával együtt elfogatom, ő ebbe bele is nyugodott és beismerte, hogy csak így lehetne rendet teremteni és csak így lehetne a helyzetet megmenteni. Csak azt kötötte ki magának, hogy az ő élete biztosítlassék. Ezt én akkor garantáltam is oly kikötéssel, hogy mindazt, amit én neki mondtam, azt titokban tartja. Természetesen nekem adott szavot mely gyötört aoltokból szűz szervezkedjünk, teljes erőnkkel, meglepetéssel szemben vértezve legyünk. Hát sem tartotta meg, közölte az egész tervet Böhm Vilmossal, akivel Szatmárnémetire utazott, hogy ott a székely hadosztályt az ellenforradalmi irányzatoktól elhódítsa. Az ellenforradalmi működésem így most már le volt leplezve és kénytelen voltam az államtitkárságot otthagyni és mint magánember a szervezkedést tovább folytatni. Többször tartottak nálam házkutatást, többször ki volt ellenem adva letartóztatási parancs és habár magam is azt üzentem egyszer Károlyi Mihálynak, hogy próbáljon engem letartóztatni, azt mégse merte megtenni. A proletárdiktatúra kitörése előtt négy nappal újból meg akartam kísérelni egy ellenforradalmi mozgalmat, de nem sikerült, az akkori rendőrség megbízhatatlansága folytán az utolsó órában leintettük az egész mozgalmat A proletárdiktatúra idején barátaimmal együtt a legnagyobb erélylyel folytattuk az ellenforradalom szervezését, de a legnagyobb bajunk az volt, hogy az ellenforrdalmi lángok előbb csaptak fel, mint ahogy szabad lett volna,, és így rengeteg véráldozatba került. — A szegediekkel és a gráci Lehárcsoporttal állandó összeköttetést tartottunk fenn és az összes ellenforradalmi szervezetekkel abban állapodtunk meg, hogy augusztus elején feltétlenül megdöntjük a proletárdiktatúrát. A vörös hadsereg gödöllői főparancsnokságával is állandó összeköttetésben voltam és onnan minden este pontosan megkaptam a helyzetjelentéseket. Augusztus elején Csilléry miniszter úr lakásán közös értekezletet tartottunk az összes ellenforradalmi szervezetekkel s itt engem bíztak meg a most már központosított nagy és erős mozgalom vezetésével. Ekkor történt, hogy Kun Béláék megszöktek, a románok átkeltek a Tiszán és a Peidl-kormány mindent elkövetett, hogy a bolsevikiek elmenekülhessenek. Nem volt tétovázásra idő, cselekedni kellett. A Bristol-szállóban volt a fern átszállásunk. Onnan adtuk ki az ellenforradalmi csapatoknak a parancsokat Budapesten kezdtük összefogdosni a kommunistákat, átvettük a rendőrséget, elfogattuk a Peidlkormnyt. Megmozdulásunkat közöltük báró Lehár ezredes csoportjával, amely azonnal betört Nyugatmagyarországba, a szegedi csapatok pedig Bajánál átkeltek a Dunán és a Dunántúlon vonultak fel. — Olyan embert kellett keresnünk, aki pártokon felül állott és népszerű volt, ezért küldtünk József főhercegért Alcsútra, aki Budapestre jött, s kikiáltottuk kormányzóvá. A kormányzó kinevezte az új kabinetet, a kabinet átvette a hatalmat, és a történteket bejelentette az enmte-missziójával.. Ezekből az ellenforradalmi szervezetekből, amelyeknek szálai az utolsó faluba is, ekk'ar- b hát'vegttlenül éri -t. Az inkább a ""kisiusságot és ogassuk a karhatalmat egy a jövőben minden adaskodásnak, ugy is megtapasztala Friedrich István miniszterelnül! nyilatkozata si ellent arsatialmakról, Károlyiról, a rosnászó szerepléséről, a koncentrációról és a nemzetgyűlési választásokról. A Festi Hirlap mai száma 8 oldal.