Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-02 / 168. szám

/­­ Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 220 K — f Félévre 110„ — „ Negyedévre 16„~H Egy hóra ....... 20 „ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. •r* •·r Ara 80.nifl£r. XII évfolyam, 168.111089.­ szám. u Ám TELEFON: K2—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKEI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körut 1. Telefon: József 82—96. Védjük meg igazunkat ! Légvárakat és éitem drága mulatság, mert sóhajok között kell majd lerombolni azokat... Stj^penhauernak ez az aforizmá­ja jutott eszünkbe tegnap, mialatt Huszár kim­i­ni­szterelnökének a sajtó képvise­lői előtt mondott beszédét hallgattuk. Bol­dog reménykedéssel, örömmel jelentette, h­ogy azok a külföldi missziók, amelyek az entente megbízásából Budapestre jöttek, most már ismerik, becsülik és szeretik a ma­gyart, de a magyar újságíróknak is meg kell tenniök mindent, hogy az igazság megisme­rése által ez a szeretet az egész világon el­terjedjen. Idézte Barnthölz tábornok sza­vait: — Most látjuk, hogy önök­­egy mártír nemzet és Amerika rokonszenve e pillanat­ban önökkel van. És akármil­yen sötétnek láttuk a jö­vőt, mert hiszen az osztrák és a német, béke­szerződések nem biztathattak semmi jóval, megnyugtató érzéssel hallgatták a minisz­terelnököt; képzeletünkben egy szebb, bol­dogabb jövő ívépe bontakozott ki. Megvil­lant lelkünkben a jövendőnek biztató, csil­logó reménysugara... Igen, elodázhatatlan szükség, hogy a külföld informálása céljából nagyobb szabású propagandát terítenük ki. .De az nemcsak a sajtó munkásainak a köte­lessége, hanem minden magyar embernek, idegenbe szakadt honfitársainknak is, akik­nek a külföld, számottevő tényezőivel össze­köttetése van. M­ert eddig a külföld nem is­mert vagy félreismert bennünket. Ellensé­geink hamisan informálták, képtelen vádak egész özönét zúdították reánk és nem volt him­ki, aki megvédjen bennünket. A rossz­akaratú információ ellenszeret, gyűlöletet váltott ki mindenütt, mely tetőpontját, ak­kor érte el, mikor a bolsevizmus önhibánkon kívül a nyakunkba szakadt Ennek volt tu­lajdonítható például, hogy az entente saját intenciói ellenére, Nyugat-Magyarországot megkérdezésünk nélkül odaítélte Német-Ausztriának,­­úgyszólván ráerőszakolta a magyar vármegyéket, amivel pedig éppen a németséget erősítette a mi rovásunkra. Fájdalom, a propagandával elkéstünk egy­essé, mert a békeszerződés már készen van, ki is nyomatták. Súlyosítja, a helyzetet, hogy mi vagyunk az utolsók, akikkel a béke­szerződést megkötik, tehát befejezett, látszó­lag már megmásíthatatlan­ tényekkel ál­lunk szemben, de nem kell, nem szabad el­csüggednünk. Kérjük, követeljük a szerző­dések revízióját. Értessük meg az entente­tól, hogy Magyarországot belekényszerítet­ték a háborúba. Nem rajtunk állt a döntés, mert, hiszen évszázadok óta kizsákmányolt gyarmata voltunk Ausztriának. A fegyveres erő odaát volt és táncolnunk kellett, amint Ausztria fütyült. Idézzük föl dicső szabad­ságharcainkat: Rákóczi segélykiáltását a franciáihoz, Kossuthot az angolhoz meg az amerikaihoz. És nem kaptunk egyebet pusz­ta ígéretnél. Ellenben jött az orosz invázió, mely letiporta a­ legvitézebb szabadsághar­cot. Frissítsük föl az entente emlékezetét, hogy Magyarország valamikor védőbástyá­ja volt a Nyugatnak és éppen a Nyugat vé­delmében vívott harcok közepett néptelene­dett el. Ezért telepítette be azokat a nemze­tiségeket, akik hálából most osztozkodni akarnak rajta. Értessük meg azokkal, akik most Magyarország sorsát intézik, hogy egy, a kultúra magasabb fokán álló nemze­tet nem lehet, nem szabad alárendelni sok­kal alacsonyabb kulturájú nációknak és ha azt mégis megteszik, itt marad egy égő Vulkán, amelyből újabb háború lángjai törhetnek elő és újra tűzbe boríthatják az egész világot. Világraszóló propagandát kell indíta­nunk, hogy elérhessük célunkat. De ne a Schwimmer Rózák és a Diener-Dénesek le­gyenek a szószólóink. Álljanak össze az or­szág legjobbjai, hogy az igazságihoz híven tájékoztassák az entente-ot mindenről, véd­jék meg a mi igazunkat és világosítsák föl a külföld á­llami férfiait, hogy Magyarország szétdarabolása nemzetgyilkosság­ és a wilso­ni elvek kigúnyolása volna, hogy nem pusz­tulhat, el­nyomorultul egy ország, mely ezer esztendő óta annyiszor megmutatta, hogy a magyar nem olyan, mint a­ gyertya, amit el lehet oltani. .. Bízunk sir George Clerk ígéretében, hogy az entente ötös tanácsa előtt hűsége­sen beszámol itteni tapasztalatairól és min­den tőle telhetőt el fog követni érdekünk­ben. És ha valóra válik, aminek Huszár Károly miniszterelnök múltkoriban kifeje­zést adott, hogy a béketárgyaláson szóbeli­leg, közvetetlenül tárgyalhatunk az entante­tal , reménykedve nézhetünk a tárgyalás elé, amelyen közéletünk büszkesége, gróf Appo­nyi Albert les­z a szószólónk,­ ezért elhatároztam lemondásomat a pártelnök­ségről. A formára nézve majd holnap fogok ha­tározni. Párthívei még igyekeznek Lovászyt a le­mondás visszavonására törni, elhatározása azon­ban már végleges, sőt úgy halljuk, hogy a le­mondó levél már a nemzeti párt egyik vezető­­ tagjának birtokában van. Az országos nemzeti párt kiküldöttei hétfőn délután tárgyaltak a nemzeti egység pártjával a fúzió ügyében. A nemzeti pártot a tegnapi tár­gyaláson Létay Ernő, Dingha Béla, Kmetty Ká­roly, Bartha Albert, Ábrahám Dezső képvisel­ték. A delegáltak valamennyien a" nemzeti pár" volt függetlenségi tagjaiból kerültek ki, mert a polgári pártiak már­ megállapodásra jutottak a munkapárttal, amelynek részéről Lukács László, báró Chilidnyi Imre, gróf Wenckheim László, báró Kürthy Albert és gróf Ráday Gedeon vettek részt a tárgyaláson. Az értekezlet konstatálta az elvi egységet és megvan a remény az egyesü­lésre. A nemzeti párt kívánságait holnap kar­ban adja át; ezeket a munkapártiak egy nagy obi­­ bizottságnak fogják bemutatni. A nemzeti párt Heinrich-csoportja elhatározta, hogy ha a párt en bloc nem csatlakozik a fúzióhoz, akkor ők kilépnek a pártból és magukra hagyják a volt függetlenségieket Heinrichék és a volt munka­párt közt már létrejött a megegyezés. Huszár Károly miniszterelnök ma fogadta Dnobloch Hans német-osztrák követ látogatását, utána, pedig lovag Cerutti Vittorio olasz királyt, meghatalmazottat­ kereste föl, hogy viszonozza látogatását A szocialisták kivánságai a minisztertanácsban Lovászy levélben, bejelentette pártjá­nak, hogy visszavonul. — A Heinrich­csoport és a munkapárt között létrejött a fúzió. — Szocialista küldöttség a mi­niszterelnöknél. Ma estére minisztert­a­nács­­volt egybehiva. Amelynek a szociáldemokrata párt kívánságaival kellett volna foglalkozni, a minisztertanácsot azonban a kormányel­nök intézkedésére holnapra halasztották. Huszár Károly miniszterelnöknél megjelent az est folyamán a szociáldemokrata párt küldöttsége: Miákits Ferenc államtitkár, Farkas párttitkár, Kabók és Biró Dezső, akiket a miniszterelnök Peyer Károly népjóléti minisz­ter társaságában fogadott. A küldöttség előadta, hogy a párt a választási kormányrendeleteknek milyen irányú módosítását kívánja, azonkívül enyhítéseket kér a sajtócuzúra kezelésében s ja­vaslatai vannak a munkanélküliekről, valamint a fogolytáborokban internált kommunisták és vö­rös katonák elbocsátása érdeké­ben. A miniszter­elnök kijelentette a küldöttségnek, hogy a párt kívánságait a minisztertanács elé terjeszti. Az interná­lt kommunisták szabadon bocsátása dol­gában, a kormány a­ hadsereg fővezér­let­ét is meg­kérdezi, úgy halljuk, hogy a szociáldemokrata párt föltétlenül ragaszkodik előterjesztéseinek teljesítéséhez. Lovászy Márton ma értesítést kapott a mi­niszterelnöktől, hogy a­ kormány őt a magyar békeküldött­ség tagjául kéri föl. Ez a körülmény megerősítette Lovászyt, abban az elhatározásá­ban, hogy a jelenlegi helyzetben a pártpolitikai mozgalmaktól visszavonul. Arról értesülünk, hogy Lovászy ma levelet írt a nemzeti párt el­nökségének, amelyben bejelenti, hogy az elnök­ségről lemond, a pártból kilép, mert a békedele­gációban való részvétele kívánatossá teszi a párt­harcoktól való föltétlen távolmaradását. Megkér­deztük erre vonatkozólag Lovászy Mártont, aki munkatársunk előtt így nyilatkozott: — Valóban felszólítást kaptam arra,­­hogy a békedelegáció egyik tagságát fogadjam el. Fel­fogásom szerint ez maga után vonja­, hogy a bel­politikai pártküzdelmektől távolmaradjak és A Festi Hírlap mai száma 12 oldal. J sfcjiotv :.­. Félküldükét K. lloyd-George a magyar cékértL -4 NiearwT. Rotterdam?d­e Courant jelenti ki Londonból: Lloyd-George kijelentette az alsó­háziban, "hogy a szövetsége­sek már jó ideje át akarták adni a békefeltételeket Magyarország­nak, de eddig nem volt olyan kormánya, amely az országot képviselte volna. Most végre az ösz­szes pártokból álló kormány alakult, amely vá­lasztatni fog és várható, hogy ez lesz az első lpés a gyors béke felé. Lloyd­ George kijelen­tette továbbá, hogy az angol kormány nem nyúj­tott hitelt Németországnak. A miniszterelnök a királyság kérdéséről. Huszár Károly miniszterelnök a Neue Freie Pressében többek közt így nyilatkozik: — Tudatában vagyok annak ,hogy engem a külföldön olyan politikusnak tekintenek, akit vad antiszemitizmusa állított a politika homlok­terébe. Tény, hogy politikám alapja a keresz­tén­y eszme, aanít beleviszek ténykedésembe és amit kormányom legfőbb ismertető jel­évé teszek. Az általam hirdetett keresztény eszme azonban az, amit maga a kereszténység lényege jelent: jóságot, szeretetet, önfeláldozást és áldozatkiez­­séget­. Nincs okom eltitkolni, hogy mindig royalista érzelmű voltam és ugyanazzal a nyílt­sággal mondhatom azt is, hogy Magyarország lakosságának túlnyoító többsége, 90 százaléknál is több, kifejezetten royalista és nem akar más államformát, mint a királyságot. A nemzet állás­foglalása ebben a kérdésben kétségtelen. Népsza­vazást fogunk elrendelni, hogy a nép döntse el, királyságot vagy köztársaságot akar-e. Semmi körülmények között netrt, fogom tűrni, hogy a­ leendő uralkodó nevét a választási küzdelembe belevigyék. Horthy Miklós fővezér helyesen mondotta, hogy az utca senkit sem emelhet fel a trónra, mert ép oly könnyen le is taszíthatja. A népszavazás csakis afölött dönthet, hogy az ál­lamforma királyság vagy köztársaság legyen-e Amennyiben a nép a királyság mellett döntene, a nemzetgyűlés joga és kötelessége lesz annak, a meghatározása, hogy ki kerüljön a magyar trónra.

Next