Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-27 / 189. szám

ek tartotta a „nép", ha már egyébről nem lehet, legalább a gyomorról kell némikép gondoskodni. Ritkán látott alakok jelentek meg a pultok előtt. A szegény ember is vásárolt valami kolbász­félét, egy-egy palack bort, néhány olcsóbb süte­ményt. A tehetősebbek felvágottat, sajtot, halat, teát, csokoládét, pezsgőt, 50—200 koronás likő­röket, száz koronás patkót, nyolcvan koronás kistortákat és egyéb jó falatokat vittek haza a családi tűzhelyhez. Na igen, a tűzhely! Nagy vásárt csaptak azokban a kereskedésekben, ahol a népszerű pót­kályhákat lehet kapni százhúsz százalékos tüzelőanyagmegtakarítás garantálásá­val. A forgalom zöme azonban — mondjuk — a csemege-, hentesáru-, cukorka- és fűszerüzletek­ben bonyolódott le, amelyek este már úgy festet­tek, mint a szovjet idején. A többi boltos alig ve­te­kezte, hogy benne vagyunk a karácsonyi hétben. Az órások­ és ékszerészek el voltak ugyan foglalva, de nem­ a vevők kiszolgálásával, ha­nem „átalakításokkal": igaz, hogy néhány IV. és V. kerü­leti üzlet kivételével alig van árujuk. Nem is szólva a luxus-ékszerekről: a legközönségesebb, egyfedelű aranyórának is fantasztikus ára van. Úgy látszik, az órá­sok már res­tellik a két-három-négyezer koronás árakat és jobbára francban, ter­mészetesen svájciban kérik a klepszidia ellen­értékét. A szűcsök és konfekciósok, az illatsze­részek és droguisták, továbbá a selyem, kelme, uridivat, papír, háztartási, diszmó- és fényké­pező cikkekkel kereskedők mind „pangást" em­legetnek. Pedig valamikor ezekből az üzletekből került ki a „nagyoknak" szánt ünnepi meglepe­tés. A kicsinyekről e sivár napokban sem feled­keztek meg. A játékszer-boltokban mégis csak fogyott a portéka. E kereskedőknél is — mint mindenütt — az volt a jelszó, hogy „kevés for­galom, nagy bevétel!" Hihetetlen árakat követel­tek a leghitványabb babáért, egy-egy kis skatu­lyáért bútorral vagy „főzőcskével." (Az unalmas „társasjátékok" ezúttal nem jelentek meg a pia­con). Egy gyermekkocsi ma többe kerül, mint a béke idején egy­­ konflis lóval együtt. A kará­csonyfák aránylag olcsók voltak. A nyílt piacon nagy forgalom alakult a jobbára selejtesebb ka­rácsonyfadíszekben és gy­er­tyácskákb­an. A könyvkerekesdésekben, ahol még a nyáron tud­valevően métermázsa szám rendel el­­ könyve­ket, feltűnően „lanyha volt a tendencia", legfö­lebb a „serdültebb" ifjúság­­ számára,vásároltak olvasnivalót. Észrevehető volt, hogy a hirhedt új­gazdagok sehol sem mutatkoztak a "boltokban. E körökben nem kedvelik az úgynevezett „alkal­makat." Elvégre minden nap megadta nekik az alkalmat úgy a pénz harácsolásához, mint annak elherdálásához. Változatlanul jó konjunktúrája volt a régiségkereskedőknek, amikből mostaná­ban minden népesebb Utcában akad egy-kettő. Azt mondják, hogy nem is annyira a karácsony „ötletéből" vásárolták a különféle régi holmit, hanem azért, mert a meiszenit, míg a bider­tuagert nem lehet­­ lebélyegezni. B. V. —­ (Fekete karácsony­.) A féligmeddig csa­k akba fult ünnepek, amelyek két-öt Celsius foknyi melegben folytak le, a legcsendesebbek és talán iv legszefrverebbak közé tartoztak. Mindannak nagy része, ami ennek az ünnepnek a kellemetes­ E.'gdi közé tartozott valaha, elmaradt és csakis l'.­-ott jelentkezett némi nyoma az egykor oly hi­res karácsonyi eszem-iszomnak és bőséges aján­dékozásnak. Különössé tette a főváros képét az első napon a villamosok elmaradása következté­ben beállott csönd s az utcai forgalomnak ki­csinysége. És ha valamiben mégis növekedés volt fellelhető, az az idén a templombajárás hatalmas arányú megnyilatkozásában rejlett A második ünnep reggelén az a szokatlan dolog történt, hogy villámlás és dörgés üdvözölte, havazással, daruhullással, majd tavaszias záporral, amely ezután végleg sárba fullasztotta az ünnep máso­dik felét.­­­ (A hadügy­m­iniszter szemléje a kaszár­nyákben.) Friedrich István hadügyminisze­r folytatta a budapesti kaszárnyák megszemlélését. Dormándy tábornok és Nyékhegyi alezredes kí­séreteiben" meglátogatta, a Károly-, a Hadik- és a Radetzky-kaszárnyát. A Károly-kaszárnyában, ahol Lehár és Bugsch ezredesek fogadták, a vö­rös uralom garázdálkodásai után már mindent rendbehoztek az ott elhelyezett vasmegyei kato­nák. A Hadik-kaszárnyában nagy pusztítást vé­geztek a románok. A tatarozás csak lassan halad előre. A hadügyminiszter a napokban folytatja szemb­atját.­­ (Színházi­ és vendéglős sztrájk Angliá­ban.) Londonot távira hozzák, hogy negyvenkét londoni színházban ma várták a sztrájk kitöré­sét ami ezóta már alighanem meg is történt. Ugyancsak ma vagy újév napján ötven kávéház és a vendéglő is megszünteti a munkát.­­ (Sovány v­iasz) Budapesten ez idő­­ szerint a táncosoknak van a legjobb dolguk,­­ akik dobálják , pinzt és ínyencmódra élnek,­­ mit sem u­dvar aaelmi kenyérhiányról és fűtetlen szobákról. Ám ha ilyen pompás dolguk van is, azért, ha megszorítanák őket kénytelenek len­nének bevallani, hogy a főváros valamivel jobb helyzetben is lehetne és boldogabb karácsony is jelentkezhetett volna. A kisebb-nagyobb nyo­morúságok között azonban mégis van egy kis­­vigasz és ez abból áll, hogy a győztes államok nagy városaiban sem fenékig tejföl, mert az ott élőknek is majdnem annyi jut ki a sok minden nélkülözésből, mint akár Budapestnek, vagy Bécsnek. Olaszország népesebb városainak la­kossága nem ronthatja el a gyomrát, érzi a lakáshiányt, sóvárogja a szenet, ami nincs, és megállapítja, hogy kevés a mozdony és a vas­ú­ri kocsi. Párisban, ahol a diadalt "nagy felvo­­­nulásokkal ünnepelték, szintén ilyenformák a viszonyok. Az emberek egy része lakás nélkül van és fűtetlen szobákban didereg, drágán fizetve meg azt a kevés élelmiszert, amihez föl­állások és nem kis várakozások után jut. A fűtőanyaggal éppen nem tobzódnak és a vilá­gítási zavarokból is kiveszik a részüket. A békeidőkhöz képest kevés vonat jár és amelyik megy is, döcög. A lánckereskedők ellenben pokolian ing és szép napokat élnek, a kartellek­kel együtt, amelyek milliókat keresnek. Lon­donban, ha mindjárt kisebb mértékben is, a drágaság az uralkodó planéta és a nincstelen­ség csodálatos módon divatba jött. A lakosság szegényebb része kesereg, de leginkább rájár a rúd a középosztályra, amely mindenhol kihúzza a lutrit. Azonkívül, hogy a londoniak sem úsz­nak a bőségben, Európa ínségben lévő államai majdnem mind hozzájuk fordulnak és tőlük vár­ják a segítséget, amivel jólétet kellene teremteni. És mindezekhez csatlakozik az Egyesült Álla­mok helyzete, amely szintén nem valami rózsás. Enni- és innivaló ugyan van, de az árak túl­csigázottak, lévén a kedves táncosoknak és más uraknak, akik a helyzetet förtelmesül kihasz­nálják. Hogy pedig teljes legyen a kép, megál­lapíthatjuk, hogy az öt esztendeig tartó háború és az ennek alapján elmaradt házépítések a ki­­s­sebb győztes országok városaiban is naggyá tették a lakáshiányt, amihez mindenhol csatla­kozik a szénben való szükség, a több apróbb bajjal együtt. Akkor tehát, amikor Budapest és Bécs elkeseredve szentenciázza, hogy jobb na­pokat is élt, az irigység nem teheti fájdalma­sabbá nélkülözését, mert­ a helyzet úgy áll, hogy a békét diktáló államok és népek nem sokkal vannak jobb helyzetben.­­ (Horthy kardot kapot a hadseregtől.) A Nemzeti fördsereg katonái méltóan ünnepelték meg karácsony estéjét Szerdán kora délután Horthy fővezér sorra látogatta a kaszárnyákat és mindenütt szeretetteljes beszédet intézett a ka­rácsonyfák körül összegyűjtött legénységhez. Este a Gellért-szálló halljában a tűzakai kará­csonyfaünnepén vett részt családjával együtt. A hatalmas és gyönyörűen díszített karácsonyfa körül ott állott az egész tisztikar, melynek nevé­ben Freiszberger Gyula százados, a törzsszázad parancsnoka, meleg és bensőséges szavakkal üd­vözölte a fővezért, kitől az egész magyar nemzet megváltását várja. Beszéde végeztével a tisztikar nevében kardot nyújtott át a fővezérnek, ki lát­ható meghatottsággal vette át és fogadalmat tett, hogy mindaddig nem dugja, vissza hüvelyébe a neki ajándékozott kardot, amíg nem biztosíthatja mindenkinek, hogy a jövő karácsonyt már otthon szülőfalujában ünnepelheti. Ezután a legénység nevében­ Molnár Sándor altiszt egyszerű, szívből fakadó szavakk­al köszöntötte a fővezért. A gyö­nyörű ünnepélyt a honvédzenekar nyitotta meg, majd Palotay és­ Pilinszky operaénekesek dalo­kat adtak elő. Éjfélkor a szálló halljában éjféli tábori mise volt, melyen a fővezér is megjelent családja tack­aival.­­ (Elfogató parancs.) A budapesti állam­ügyészség­­elfogatóparanc­sot bocsátott ki dr Bau­mann Vilmos kassai születésű orvos és Kenye­res Veronika váci születésű színésznő ellen rab­lás büntette miatt, mert alaposan gyanúsíthat­ók azzal, hogy a csepeli We­iss Alice gyermekágyas otthont a diktatúra alatt a hatalmukba kart­ették és teljesen kifosztották. Elfogatóparancsot adott ki továbbá Hacker Ferenc budapesti születésű volt politikai nyomozó ellen az ügyészség, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy április 3-án Zsigmond Endre századost jogtalanul és a tör­vény ellenére letartóztatta, sanyargatta, a forra­dalmi törvényszék elé állította, mely tizenöt évi felmrházra ítélte, rémhírterjesztés miatt Hacker Ferenc az elítélt százados lakásáról annak ruhá­it, ékszereit és értéktárgyait százharmincezer ko­rona értékben ellopta. Az államtigővé­rség kéri az összes hazai hatóságokat, hogy az illetők tartóz­kodási helye után kutasson és feltalálásuk esetén őket a legközelebbi sí­rásbíróságnál állítsa elő. I — (Ami nem megy ki a divatból.) Idős em­­­berek, akiknek a haja immár őszbe csavarodik­­ és akik kenyerük javát megették, bizonyságot tehetnek arról és pedig saját tapasztalataik alap­ján, hogy vannak karácsonyi dolgok, amik nem mennek ki a divatból. Azok, akik évtizedekkel ezelőtt születtek és azóta itt éldegélnek ebben a mindegyre kisebbülő országban, kétségtelenül visszaemlékezhetnek arra, hogy ilyen időtájban már serdülő korukban sajnálták a kalmárokat, hogy szánakoztak rajtuk később is, amikor fér­fiak kezdettek lenni, aminthogy most is megesik a szívük rajtuk, hallva kesergéseiket és olvasva az újságokat. Dehát hogy is ne éreztek volna szánalmat, amikor karácsony idején mindig azt hallották tőlük és azt olvasták róluk, hogy két­ségbeejtően rossz üzleteket csináltak. Rosszab­bat, mint a megelőző években bármikor. És rosz­szabbat, mint amilyet a legnagyobb fantáziával elképzelni lehet. Előttük a nyomor, utánuk a szegénység és semmi remény arra, hogy olyan karácsony is következhetik, amely vigasztalást nyújthat nekik és kárpótlást adhat az anyagiak­ban. És a részletezésbe menő sirámok halmozá­sában mindig szó esett a pénztelenségről, az ajándékozási kedv hanyatlásáról, a vásárlásokat megakadályozó rossz időjárásról, az indokolat­lanul életbe léptetett záróráról, vasárnapi mun­kaszünetről és sok más egyébről, ami külön­külön és együttesen okozta, hogy üzletmenetük a lehető legrosszabb volt Ám ha a zokogások és keservek következetesen felhangzottak is, még­pedig növekvő erővel, a kalmárok egyáltalában nem mentek tönkre, sőt vidáman vagyonosodnak, ami módfölött örvendetes dolog volt az ország közgazdasági életére. Az idén, amikor az áru­cikkek ára több százszorosra emelkedett, amikor az emberek az üzletekben súlyos ezresek halma­zát hagyták, az említett panasz szintén feltört és hangzik szerteszét, bizonyságául annak, hogy ez a bizonyára több évszázados sirám ilyen idő­tájban legalább is olyan megszokott, mint a ha­vazás, vagy a fagy. Kétségtelenné teszi, hogy ez a divat nem megy ki a divatból és mindaddig élni és uralkodni fog, amíg karácsonyok lesznek, amíg az emberek vásárolnak, hogy ajándékozza­nak és amíg a halandóknak kellemes érzést fog okozni a panaszkodás, ami nélkül az élet el sem képzelhető. — (i-tavinakatasztrófa Svájcban.) Davosból • jelenti a svájci távirati iroda, hogy a legutóbbi napok nagy itóestje sul­yo*­i&víiitvszerencséven­­ttogei ono^uit. a peaiauoji-iiirón­ lévő taviba zimaat­aia és maga alá temetett egy faházat Két btres­itigeny iae&ualu A­gy tuasu* lavina, a i-tuvoo­.uorf szanatóriumra és a Germánia penzióra gördült le és anélkül, hogy a külso talajban kárt tett volna, a Két ház valan­ennyi helyiségét megtöl­tötte. A szanatóriumoán­­gy a potony és egy be­teg asszony etetét vesztette, többen súlyosan , ugyancsak többen könnyesben sebesül­tek­ meg. N­­agy erejű lavina zuhant le a zsidószanatórium­ra ás attól fejebb fekvő házakra. Itt is két alkal­mazott esett áldozatul a szerencsétlenségnek. A mentés munkáját a hófuvás nagyon megnavezi­tene. JüuvoaihiaL. a vuii.n­afc&u.: vuio usszeiraibeinae szerdán mtig nem állt helyre.­­— (Páris is szénhiánynyal küzd.) Genfből táviratozza a Pesti Hirlap tudósítója. A politikai és gazdasági gondokon kívül harist­a­sztnhiány is nagyon erősen sújtja- A gáz és a villamos társaságok valósággal napról-napra élnek. A Szajna valpartján némileg már helyreállították a közúti forgalmat és huszonhárom külvárosi köz­ségben a gázszolgáltatás is ismét funkcionál, de a szénkész­et az igazgatóságok jelentése szerint már csak negyvennyolc órára elég. A bajt apró sztrájkok okozzák és az, hogy a bányászok csak nyolc óráig dolgoznak.­­ (Amerikai csecsemőkerengve mindent új­évi újszü­lüttnek.) Az amerikai vöröskereszt bu­dapesti missziója meg akarja ajándékozni mind­azokat az újszülötteket, akik 1920 január 1-én Budapesten a világra jönnek. Egy amerikai pol­gár e célra huszonötezer dollárt küldött Moffat ezredesnek, az amerikai vöröskereszt budapesti vezetőjének, aki ehhez a maga részéről ezeröt­száz koronát adott hozzá s azonfelül csecsemő­holmit is rendelkezésre bocsát az újévi újszü­löttek megajándékozására. Mindazok az anyák, akiknek 1920 január 1-én Budapesten csecsemő­jük született, jöjjenek el, mihelyt tehetik, gyer­mekük születési bizonylatával Moffat ezredest­hez (Dunapalota ezálló, Mária Valéra­ utca 14, I. emelet 17.), aki az újévi gyermekek megaján­dékozásáról személyesen fog gondoskodni. Min­den újévi csecsemő teljes amerikai babakelengyét fog kapni.­­ (Repülés Angliából Varsóba tiz utassal.) Kétmotoros aeroplán érkezett Angliából Varsó­ba, amely tíz utast hozott magával.A gép húsz méter mázsányi teher szállítására alkalmas és egy lengyel cég vette meg, amely a Galíciával való forgalmat akarja megszervezni. 1919. december 27., szombat Pesti Hírlap .

Next