Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-06 / 172. szám

Budapest, 1919. Cf.ÖFIZETÉSI Á­RAK: Egész évre 220 K — 1 félévre 110 „ — „ Negyedévre 56 M — „ Egy hóra 20 „ — „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés dij­raadás szerint* J: r tw " SZ. XLI. mAmB® fillér. éffiffiffr 172. JH,093.­ szám. -Jxpest, h­ uCl V ^ \ 8ZE KI Budapest. Vi TFLEFOPl: (22—91 122—92 122—93 122—!>4 122—93. (Éjjel 122—01 122—P? hívandó,) FIÓKKIADÓhIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon : József 62—96 A galíciaiak. A Minisztertanács elhatározta, hogy a galíciai jövevényeket eltávolítja Budapest­ről. Háború előtt nem ismertük ezt a tí­pust A hosszú kaftán exotikum volt szá­munkra, amelylyel csak azok voltak köze­lebbről ismerősök, akik keleten vagy Ma­gyarország északi vármegyéiben megfor­dultak. Nyomban azután azonban, hogy Galícia hadszíntér lett, nálunk is megjelen­tek az első fecskék. És az első fecskéket csakhamar nyomon követték a többiek. A­­ hossza kaftán ugyan rövidesen eltűnt a leg­többjéről. Ők maguk azonban itt maradtak.­­ Idegen ország fiai, idegen nép között nem­­­csak megéltek, hanem nagyon is jól éltek, sőt megtollasodtak és vagyont gyűjtöttek. Hogyan csinálták ezt? Nem tisztessé­­­ges, termelő munkával, hanem úgy, hogy folytatták azt, amit otthon abbahagytak: üzletet kötöttek az ő hazai módjuk és Shy­l­­ock receptje szerint Üzletet minden felelős­ségtudat és erkölcsi korlátozás nélkül. Üzle­tet a kínálkozó konjunktura SZÍVÓS S könyör­­­telen kihasználásával. Konjunktura ebben­­az esetben a háború és a háborúval együtt­­ járó mindenféle inség és nyomorúság volt . Legjövedelmezőbb üzletágnak az árdrágítás­­ és a lánckereskedelem kínálkozott A gali­í­ciai jövevények tehát lánckereskedők és ár­­­drágítók lettek. A városban száz és százezer­­ ember éhezett, ők pedig teli raktáraikkal­­ várták, amíg az árak addig emelkednek,­­ hogy ezer percentes haszonnal érdemes lesz túladniuk rajta. Az áru útja a termelőtől a fogyasztóig az ő révükön még hosszabb lett: a forrás és a fogyasztó közé a normá­lis közvetítő kereskedelem helyére beéke­lődtek, nem is ketten, vagy hárman, hanem húszan, harmincan, s mind a húsz, vagy mind a harminc leszedte az üzlet felét ad­dig, amíg az áru eljutott rendeltetési helyé­re és ebéd, kenyér vagy ruha lett belőle, az ebéd, a kenyér, a ruha ára tízszeresére da­gadt az ő profitjukkal. A minisztertanács okos dolgot végzett, amikor elhatározta, hogy megszabadít ben­nünket ezektől a piócáktól, akiknek az eltá­volítását a Pesti Hírlap már régen és több ízben követelte. A háború alatt és a háborút követő időkben Budapest embertömege egészségtelenül megáradt, a régi keretek szűkek és teljesen képtelenek lettek arra, hogy ezt a duzzadó bőséget befogadják. Nincs elég lakás, nincs elég élelem és az ide­áramlás még mindig tovább tart. Most már nem a galíciaiak jönnek, hanem a mi vé­reink, magyarok, Erdély, Délmagyaror­szág és a Felvidék számkivetettjei. Ezt a szomorú, végtelen karavánt nem lehet födél nélkül és nem lehet kenyér nélkül hagy­nunk. És amikor a menekült magyar tiszt­viselők, az állam kivert szolgái hetek és hónapok óta marhakocsikban laknak, mert a főváros nem tudja befogadni őket, nem adhatunk tovább szállást azoknak a jövevé­nyeknek, akik a vendégjogot arra használ­ták föl, hogy megkoplaltassanak és kifosz­tanak bennünket. Ki kell tessékelni őket, hogy helyettük hajlékot s ennivalót tudjunk adni szerencsétlenül járt testvéreinknek, akik azért lettek földönfutók, mert hazai földön nem akartak behódolni egy idegen impérium rablókedvének és megalázó em­bertelen gőgj­ének. Bizonyosra veszszük, ho­­y a, hazafias magyar zsidóság a maga részéről is meg­nyugvással és helyesléssel fogadja a kor­mány intézkedését A mi magyar zsidósá­gunknak semmi szüksége arra, hogy ezek a h­azátlan jövevények a minden áron és min­den úton való meggazdagodás céljához iga­zodó moráljukkal a­ zsidóság egyetemét kompromittálják és a zsidóság összessége ellen keltsenek ellenszenvet. A tisztességes kereskedőknek semmi szükségük arra, hogy ezek az elemek, a rájuk jellemző üzleti er­kölcscsel, illetve erkölcstelenséggel a köz­vetítő kereskedelem és a becsületes üzlet­emberek ellen indokolatlan és igazságtalan ellenszenvet keltsenek. Zsidók és kereszté­nyek, magyarok és budapestiek mindnyá­jan csak nyerünk vele, ha megszabadulunk tőlük. miniszterelnök a keresz­tény párt egységéért. Legyen vége az aknamunkának­ — A pártközi megállapodásokat arni kell A keresztény nemzeti egyesülés klubihelyi­­ségében ma megjelent Huszár Károly miniszter­elnök és fontos nyilatkozatokat tett Nagy beszédé­ből, amelyet mind­végig feszült érdeklődéssel hall­gattak a nagy számban jelen volt párttagok, kö­zöljük az alábbi részleteket: — Tiltakozom azon felfogás ellen, amely az én politikámat és a keresztény pártok hangu­latát olyképen akarja feltüntetni, hogy itt két politikai tényező áll szem­ben. Egyik, aki engedni akar, a másik, aki nem akar engedni. Mivel szol­gáltam rá húsz évi munkával eltöltött múltammal arra, hogy egyszerre most másodrangú tényező legyek a keresztény kurzusban, akiről felelőtlen elemek azt susogják, hogy aláaknázom a keresz­tény nemzeti irányt?! — Tudja meg mindenki, akit illet, hogy én egy jottányit nem adtam föl azokból az elvekből, amelyek a keresztény­ nemzeti erő megalapozói. Én Friedrich dezignálásával és megbízásából vállaltam­ a kormányalakítást és úgy hiszem, nem sáfárkodtam rosszul a kereszténypárt er­kölcsi tőkéjével, akkor, amikor sokkal olcsóbban csináltam meg a koncentrációt, mint azok, akik tervezték és akik engemet jogi­ eladással vádolnak. — Tiltakozom, hogy itt ellentétek és árnya­latok folytonos ütközésével gyerekiskolává te­gyék a pártot, amelyből csak guvernamentális párt fejlődhetik. Tiltakozom ezen párt gyengítése ellen, mert azok, akik folytonos sérelmeikkel, duzzogásokkal a pártközi megállapodást fölfor­gat­n­i akarják, azok nem politikusok, hanem po­litikus csizmadiák. — Nem frázisokkal kell vezetni egy pártot és országot, hanem komoly munkával. Nem aka­runk hisztérikus ellenforradalmárok lenni, ha­nem a törvényes jogrend kormányzatát akarjuk biztosítani. Ne azzal az elcsépelt jelszóval jöjje­nek minduntalan elő a felelőtlen közbeszólók, hogy „mi lesz a zsidókkal?" — Nekünk sokkal fontosabb, hogy mi lesz a keresztényekkel, az éhezőkkel, a didergőkkel, a szenvedő menekültek­kel és a megszállott területeken mártíroskodó honfitársainkkal. Ezer égető véres kérdés van most előtérben és megoldás előtt és aki ezekről megfeledkezik, az nem végez keresztény munkát.­­ Nem azt fogom én hangoztatni, hogy én azt teszem, amit akarok, én azt hirdetem, hogy azt teszem, amit az egyetemes nemzeti keresz­tény érdek kivin. Ezért kell összefognunk mind­annyiunknak, akik egy táborban tömörültünk és aki itt aknamunkát folytat és robbantani akar, az az ellenfél politikai bérence. Nem azért szen­vednek milliók az országban, hogy itt kicsinyes kakasviadalokban gyönyörködjenek a párt po­rondján, ennek meg kell szűnni . Meg kell még állapítanom, hogy a kor­mányzatban nincs ellentét s hogy a galiciánusok internálási határozata is egyhangúlag történt a minisztertanácson, amit a kabinet f­iainak ösz­szessége akart és kívánt. De ha idegesség vesz erőt valamelyikünkön, ennek nem szabad átra­gadnia­ a vezető pártra.­­ Ha mi egységes keresztény Magyaror­szágot akarunk, akkor erős, egységes keresz­tény pártot is kell akarnunk. Ha pedig továbbra­ is akadnak itt ebben a pártkörben, akik ezt a nagy célt alárendelik más, igen alsórendű cé­loknak, akkor én ebből a pártból ki fogok me­nekülni az egész ország keresztény közvélemé­nyéhez és tudom, hogy az ország keresztény közvéleménye velem lesz. (Hosszantartó zajos tetszés.) Nagy hiányunk van élelemben, szén­ben, vagyonban; hogyan tudja a kormány eze­ket úgy-ahogy előteremteni, hogyan tudjon nya­pjodt, komoly, céltudatos és eredményes mun­kést kifejteni, ha a pártban mindig akadékosko­dók akadnak. Legyen itt már egyszers minden­korra vége mindenféle aknamunkának. Egyesek, elismerem, a megfeszített munka folytán idege-­ek lettek és ettől az idegességtől ragadtatják el magukat a kormánynak és a pártnak ártalmas nyilatkozatokra. Nos, én kérem a pártkor min­den tagját, hogy uralkodjék idegein, amint én is testsem, és legyen a segítségünkre a mi nagy hon- és népmentő munkánkban. A nagytermet szorongásig megtöltő párt­tagok zajos és percekig tartó éljenzéssel fogad­ták e miniszterelnöknek emelt hangon tett nyilat­kozatát A Festi Hirlap mai száma 8 oldal- Szakadás a msrcss©!! pártban. A volt polgári pártiak kiléptek és csat­lakoztak a munkapárth­oz — Megalakul a magyar középpárt. — Mi történt a tegnapi minisztertanácson? Az országos nemzeti párt, amely alig két hónappal ezelőtt alakult a Heinrich Ferenc veze­tése alatt álló polgári pártból és a Lovászy-féle függetlenségi pártból, a mai napon újra két cso­portra­ szakadt, a volt polgári pártiak Heinrich vezetésével kiléptek és csatlakozni fognak a mun­kapárthoz, amely a megalakítandó polgári kö­zéppártban nem akart együtt lenni olyan politi­kusokkal, akiknek az októberi forradalomban részük­ volt. A munkapárt állátppontját a nemzeti párt két elsizakadó csoportja ma este már külön értekezleten társaiba. A nemzeti párt a Hungá­ria-szállóban, a függetlenségiek pedig a Mária Valéria­ utcai klubban. A polgári pártiak rövid tanácskozás után kimondták, hogy kilépnek a nemzeti pártból, mert mindennél fo­ntosabb érdek­nek tartják ma egy nemzeti irányú középpárt megalakítását. A határozatot Tolnay Kornél, Ha­lászy László és Körös Oszkár vitték meg a nem­zeti párt függetlenségi részének, ahol azt nagy izgalommal tárgyalták. A választmány épen ülé­sezett, és a felszólalók él­ben támadták a volt munkapártot, amely alaptalanul vádolja meg a párt vezetőit a forradalomban tanúsított maga­tartásuk mia­tt, mert most egy éve a munkapárt is be akart lépni testületileg a Károlyi-pártba, s ezt be is jelenítették Hock Jánosnak, aki azon­ban a csatlakozást visszautasította. A munkapárt felelős azonkívül, — mondják a függetlenségiek, — ha a háború megindításáért nem is — de a háború céltalan folytatásáért, m­ert Ludendorff 1917-iki jelentése már kétségbevonhatlan bizonyí­tékát szolgáltatta annak, hogy ír háborút nem nyerhetjük meg, « a munkapárti többség akkor mégis a háború folytatása mellett foglalt állást. A nemzeti párt Farkasházy Zsigmond in­dítványára határozati javaslatot fogradott el, a­mely a fölmerült fúziós tárgyalásokkal kapcso­latban megállapítja, hogy minden egyes tagjá­val szolidaritást vállal. A pártnak tudomása van arról, hogy minden vezető tagja és így azok is, akik a függetlenségi pártnak voltak tagjai, bár­mely illetékes fórum előtt készek elvállalni min­den felelősséget magatartásukért, melyet a for­radalom, a Károlyi-kormányzat és a proletár-

Next