Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

W­UI­­ . Meghívó Neuillybe. A régóta várva-várt meghívó a béke­halásokra végre megérkezett Neuillybe hívja Clemenceau a magyar békeküldöttsé­get. Uj korszak fordulópontjához érkez­tünk. Ha most a magyar nemzet okosan vi­selkedik itthson s ha ügyesen jár el a bék­es delegáció odakünn, akkor még­ talán jóvá tehetünk valamit a sok elkövetett hibából. Egy évvel ezelőtt kellett volna Neuillybe érkeznünk, de akik az ország vezéreiül többszörös forradalom útján magukat föl­tolták, eljátszották a szerencsénket Most sokkal rosszabb bckét vehetünk át, mint aminől egy évvel ezelőtt kaphattunk volna. .Azért higgadt megfontolással csináljunk számításokat, hogy mire lehet kilátásunk ! Se állapítsuk meg, mit kell tenni itthon és Neuillyben, hogy még lehetőleg megjavít­suk a békefeltételeket Ki kell osztani a sze­repeket s mindenki becsülettel teljesítse a reá rótt feladatot ! _ Az első teendő helyesen megválasz­tani a békeküldöttséget Apponyi Albert vezérlete nagy nyereség az országra, ő a legfőbb reménységünk. De fontos, hogy tá­borbarát minden politikai és személyi tekin­tet mellőzésével kizárólag a képzettség és rátermettség szempontjából válogassák össza A szaktudás, Magyarország­ különbö­ző gazdasági érdekeinek­ alapos ismerete, történelmi és jogi tájékozottság, nyelv­kész­ség és a társadalmi érintkezésben diplomá­ciai fokon álló műveltség kvalifikálhatnak csak a küldöttségben való részvételre. Meg kell gondolni, hogy a küldöttek egyéni ké­pességeitől és szerencsés modorától függ esetleg egész országrészek megnyerése vagy elvesztése. Az egész világ ellenünk van han­golva, mert­ helytelenül van informálva ró­lunk. Évtizedek mulasztását kell pár hét alatt helyrehozni. Ez kétségkívül teljesen nem sikerülhet ily rövid idő alatt Azért már most eleve kijelentjük, hogy a Magyar­ország érdekében való fölvilágosító és is­mertető propagandát, aminek részletes pro­grammját a Pesti Hírlap már évtizedek óta hirdeti s amit csak most elkésve kezdenek meg, folytatni kell állandóan még a békekö­tés után is. Tisztában kell lennünk előre, hogy mi­lyen lesz az a békeszerződés, amit Neuilly­ben átadnak küldötteinknek. Egy megkiseb­bített Magyarországról fog szólni megna­gyobbított terhekkel. Már most a tárgyila­gos érvek erejével s az ékesszólás és a stílus varázsával kell hatni, hogy a területet na­gyobbítsák s a terheket kisebbítsék, mert egy igazságtalanul üldözött nemzet kétség­beesése nem biztos talaja a tartós tőkének. E nehéz feladat megoldásában a békedele­gációval együtt kell dolgozni az egész ma­gyar nemzetnek. Kifelé teljesen egységes frontot kell alkotnunk. S a védelmi straté­giát úgy kell intézni, hogy kormány, béke­delegáció, az összes pártok, a sajtó és min­den társadalmi tényező egységes vezérlet alatt különböző fegyverekkel dolgozva egy cél felé törekedjék. A békedelegáció ugyanis semmit sem fed elérni Neuillyben, ha amiatt itthon bárki és bármi is veszélyezteti a nagy kínnal elért rendet Velünk szemben bizalmatlanok külföldön és méltán. Mert valóban megbíz­hatatlannak mutatkozott Magyarország. A kalandorok országának színében tű­nünk föl. Meg kell tehát győznünk a világot, hogy itt a rendet, fegyelmet és szabadságot fönn tudjuk tartani a saját erőnkből is. Kö­telessége tehát a koncentrációs kormány oly pártatlan adminisztrációt nyújt mely a fölizgatott kedélyeket lecsillapíts Kötelessége a nemzeti hadseregnek minden­féle rendbontást és izgatást megakadályozni. Kötelességük az összes pártoknak egymás­sal békén megférni s meg a választási küz­delmet is oly korlátok között folytatni, hogy a társadalmi béke föl ne boruljon. Értjük, hogy mi nincsenek ,nagyon megeléged­ve a saját kormány rajta kérni, hogy ma pártbu­d válságta­lán lehet.. Hil­nn­i is tudnánk ólja meg mindenki, gókról van sz r­é­szleges kormány­sszabbá vagy egyálta-- .. je­­ tennénk a békekötést. Egy olyan nemzettel, mely ilyen köidös pilla­natokban sem tud békén még jait pár hóna­pig, szóba sem fognak­­állni Neuillyben. Ezért tehát minden becsületes magyar em­bernek erkölcsi kötelessége most minden pártoskodást botrányt vagy puccsot csirá­jában elfojtani. 1919 NFC. •­i-Budapest 1919. Ara 80 fill. ILI. évfolyam, ljtf. (14,090.) szám. ATVint Szerda, december 3. előfizetési Arak: Sgésrévr* 220 K —­­ filém l­o B Negyedévre,..., &€„—,, Egy bón 20 „ —„ Sgyes Mim­ára helyben, fidéfcen és pályaudvaron M l «rdeté» és apróhirdetés dij­sériat PESTI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, Vilmos császár-ut 79 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—81 122—92 IADÓHIVATAL: ( i \l \\ \ \ V' Budapest, Erzsébet-k.k­at 1. Telefon : József 82—96 Potytffy nyilatkozik a Tina-gyilkossá. Nem fél a kiadatástól.­Beszélgetés a karlsteíni várban. (Harmadik közlemény.) Karfáéin, nov. 26. — Kiküldött munkatársunk telefonjelentést. — A csendőrparancsnok turfeállát szobájában ültünk már, amikor WoM őrmester jelentette, hogy Pogány József nyomban itt lanz. A kerü­leti főnökhhelyetes és a csendőrparancsnok arcá­tól is felszü­lit kíváncsiság tükröződött vissza, mert hiszen kézenfekvő volt, hogy ebben a kis fülkében nemsokára szó fog esni egy olyan tá­rnáb­ól, amelyet ma Ausztriá­ban is a legnagyobb tagdtlmma­l tárgyalnak­ Ti­za István meggyil­kolásáról Már behallatszott Pogány József lépteinek kopogása az ősrégi kövezeten, amikor a mellétoterem­ben a csendőrök szolgálati helyi­ségében a hirtelen mozgás támadt Karlstein várkastélyának őrzői egy hosszú­ asztal körül ültek és kártyázással ütötték el az egyhangú ősei napot A pipafüst már valósággal elsötétí­tette­ az am­úgy­­on túlságosan világos szobát és a kártya teljesen igénybe vette figyelmüket, talán nem is látták, hogy a kastélyban idegenek járnak. De most úgy látszik, ők is érdekesebb­nek vélték a bekövetkezendő találkozást, a legiz­galmasabb kártyajátéknál, mert pillanatok alatt eltűntek a szerencselapok és minden elem az ajtóra szegeződött _ Pogány bekopogtatott és nemsokára szám­tél-ezembe állt velünk. Az első pillanatban elfogultnak látszott Úgy vettem észre, hogy még nincs tisztába, vesem, üdvözöljön-e bennünket mint riói ismerősöket vagy pedig tekintsen minket közömbös újság­íróknak, akiket a véletlen idevetett erre az elát­kozott helyre. Vég­ül mégis arra határozta el magát hogy a középútra tér és mindenekelőtt ba­rátságos mosoly­lyal mentegette magát Heleen kollegámnál, hogy nem ismerte meg rögtön. Ha valaki ebben a percben megkérdezné tőlem, sokat változott-e Pogány József, amióta a karlsteini vár lakója, nem tudnék határozo­­ választ adni. Ugyanaz a zömök, kövéres alak, ugyanaz a kihívó tekintet néz az emberre, mint azelőtt, a sötét, majdnem négeretlen göndör haj m­a is olyan mefisztószerű keretet ad arcának, mint régente. Csak a magatartása látszik kissé megtörtnek és a sápadt arc, mely különben fel­tűnő az összes internáltaknál, változtatja meg némileg külsejét Később jöttem azután csak rá hogy tulajdonképpen mi teszi mégis idegen­szerűvé Pogányt, bajuszt növesztett, amely azonban még csak erősen pelyhedző stádiumban van. Ő is éppen ugy, mint Landler, tábori egyenruháját viseli, amelyet bizony az idő erősen fakóvá tett Amikor észrevette, hogy te­kintetünk a kopott ruhájára vetődött, gúnyos monolylyal szólt: — Az urak a ruhámat nézik? Ebben hagytam­­ a frontot Kissé kopott, de nincs más. Minden ruhám otthon maradt. A kerületi főnökhelyettes súgva kéri, hogy kissé hangosabban beszéljünk, mert­­ neki el­lenőrizni kell minden szót, amit kiejtünk. Ra­detzky úr szavaira figyeltem meg, amikor Po­gány hirtelen a kollegámhoz fordult­: — Mondja Helsen úr — kérdezte szinte mohó kíváncsisággal — ön mint idegen, bizo­nyára pártatlan szemmel nézi az eseményeket Magyarországon. Csakugyan olyan erős és olyan őszinte es a monarchikus mozgalom Ma­gyarországon? Hessen kollegám igenlő válasza kissé el­szomorította Pogányt, Ajka összeszorult és sze­me mereven a padlóra, szegeződött. Ez az állapot csak néhány pillanatig tartott, azután ismét gyors mozdulattal felém fordult. — Ez nem­ jelent semmit. Tavaszssal m** gint világforradalom less. Csodálkozó tekintetünkre még élénkebben ismételte: — Igen, világforradalom lesz. Este­ tial nem keletről, hanem nyugatról fog jönni. Májusban már megint mi lessünk az urak. Nem tudóan, teljes meggyőződéssel mond­ta-e Pogány ezt az őrületet lehet, hogy igen, le­het hogy nem. Tény azonban hogy a kollsteini internáltak most ebben az ideában tobzódnak. Tudják, hogy a leszámolás órája nincs már messze és ők is, mint a többi fuldoklók, most­­már a világforradalom eshetőségének szalma­szálába kapa­szk­odnak. Arra a megjegyzésre, hogy bizony má­jusig sok minden történhetik, Pogány ismét gú­nyosan mosolygott. — Tudom, mire céloz — mondotta azután. Ők én nem félek attól, hogy ki fognak szolgál­tatni a fehér terrornak. Én ettől egy percig sem féltem. Kijelentem azonban, ha tudtam volna, hogy engem internálni fógnak, soha se teszem a lábamat osztrák földre. Engem biztosítottak ar­ról, hogy Bécsben szabadon járhatok, csak ami­kor megérkeztem, akkor tudatták velem, hogy internálni fognak. De ezzel sem törődöm. Én itt nagyon jól érzem magamat, sokat dolgozom és már két könyvet írtam meg ittlétem alatt. Az egyikben megírtam a forradalom lefolyását Ma­gyarországon, a másikban válaszolok Kautsky Károlynak. Arra a kérdésemre, hogy ki ígérte meg neki a szabad mozgást Bécsben, nem felelt. — Talán Bauer? — kérdeztem újra. — Miért Bauer? — felelte csodálkozva. — Mert többen látták Győrött azt a vona­­tot, mely a menekülő népbiztosokat Ausztriába vitte és megállapították Bauer volt osztrák kül­ügyminiszter jelenlétét is. — Ebből egy szó sem igaz. Különben is én nem ezen a vonaton utaztam. Én egészen más irányban jöttem Ausztriába és Hatvany Lajos mégis azt írta rólam, hogy Bruckban látott rá- A Peti Hirlap mai száma 8 oldal.

Next