Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

ber 5., szerd­a. PESTI HÍRLAP kereskedők tisztelgése Heinrich mtenisz­n­él. A Budapesti Kereskedelmi Testület el­lnöksége Szécsy Lajos vezetésével ma délelőtt­­ tisztelgett Heinrich Ferenc kereskedelemügyi­­ miniszternél. A küldöttség szónoka örömmel­­ üdvözli a minisztert új állásaiban. Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter­­ köszönetet mondott az üdvözlésért Mikor a­­miniszteri tárcát elvállaltam, minden állásom­ról lemondottam, csupán a Kereskedelmi Tes­tület elnökségét tartottam meg. A Károlyi-kor­mány létrejöttének pillanatától kezdve követke­zetesen dolgoztam azon, hogy épen a mai társa­dalom részére a polgárságot egy oly közép­­por­ba t­ömörítsem, amely keresztény nemzeti és demokratikus alapon, megértő együttműködése­ivel lesz hivatott és képes az országot újjáépíteni­­és szebb jövő­re vezetni. * A kereskedelmi és iparkamara L­á­n­c­z­y Leó elnöklésével teljes ülést tartott, amelyen Lánczy a megnyitó beszédében meleg szavakkal emlékezett meg az új kormány megalakulásáról és biztatónak mondotta, hogy a kereskedelmi tárca Heinrich Ferenc, kezébe került Jelentette az elnök a teljes ülésnek, hogy tisztelegtek Slain­n­eh miniszternél, aki, mint mondotta, tudatában van a kamara hasznos tevékenységének. A mi­niszter mindent el fog követni a széntermelés fo­kozása érdekében. Egyébként a szabad kereske­delem hívének vallotta magát és oda törekszik, hogy minden áru szabad forgalom tárgya legyen, de csakis legitim úton. Nem tartja üdvösnek az árvizsgáló bizottság működését sem, de igen fon­tos a munká­skérdés helyes kezelése. A kamara örömmel vette tudomásul ezeket a nyilatkozato­kat A kamara az aprópénzhiány orvoslása, ér­dekében tíz- és busafilléresek haladéktalan for­galombahozatalát fogja kérni a kormánytól, azonkívül Kármán Aladár indítványára elhatá­rozta, hogy a jövő év első felében Budapesten nagyszabású árumintavásárt rendez Budapesti Nemzetközi Keleti Vásár címen. Dr Kemény Dezső az utcai árusítás szabályozása tárgyában­­feleterjínezést Fakészletet az összes fnternetéssel és e­skedéssel foglalkozó vállalatok a Magyar­­országi Faértékesítő Hivatalnak (VIIL, Rákó­czy­ út 15.) haladéktalanul jelentsék be. A kész­letekben beállott változások december 31-től naptári évnegyedenként jelentendők be­. A fa­anyagokat csakis a 160,437/1917. számú render­lettel megállapított mintájú igazolvánnyal sza­kaszállt" helyi telefon a börzén keddtől fogva "rendelkezésére álltak a látogatóknak. * Argentínában a búzával, tengerivel és azabbal bevetett terület mintegy huszonöt száza­lékkal kisebb a tavalyinál, mindazáltal — tekintve a vetések kitűnő állapotát — nagy termésre szá­mítanak. Az aratás a folyó hónapban kezdődik.­­ A Vas- és fémipari kis- és középgyárak salövetsége kedden re­n­kívüli közgyűlést tar­tott, amelyen Szüry János ny. kereskedelemügyi minisztert iktatta az elnöki székbe. * Csehország és Magyarország között megért a távat oxigialom, olasz lebélyegzésű korona árfolya­annektált területeken 60 centesimóban állapították meg. Minthogy eddig csupán 40 centesimót adtak a koronáért, a különbözetet ki fogják fizetni azoknak, akik nagyobb mennyi­ségű koronát váltottak be régebben és azt iga­zolni tudják. * A valutapiacon jegyez lei 378, márka ,132, dollár ul&^b­ul 220, Napoleonhor 400 ko­ronája­. /•^^értéktőzsdén kedden kisebb forgalom mellettt ártott volt az irányzat, a helyi piacon egyes értékek árfolyama tetemesen javult. A ma­gánforgalomban őstermelő­ részvények 580—600 koronás kurzuson cseréltek gazdát hivatalosan megállapított árfolyamok (lsgalacsonyabb és lefaigatott). Bank­ok: I Szászvár! 'BOO—1590; G­ol­dberger 755— 735 Magy.hitel' 100—1080 „,. . . Osztr. hitel 7S0- 8®£°®J£®zt Verraea S00- 798| Hazai Agrio Ingatlan Magr- b­iabank Forgalmi Kohó n­íj árnyai. Irta: BARCZA BÉLA. 12 — Vártam már — mondta Palágyi, és egy kényelmes fotellbe kényszerítette bele. A friss virágokkal, pezsgővel, gyümölcs­csel megteritett asztalra mutatott. — Vártam már . . . Készülődtem, hogy illő módon fogadjam a .szivem elragadó, báj­os hölgyét . . . K­ény­elmes, jómódtól, gazdagságtól kipár­názott napok következtek ezután. Inasok, szoba­lányok lest­ék a parancsait és valamit csak el­gondolnia kellett, máris teljesedett Palágyi nagy szerelemmel vette körül. He­tekig el se mozdult mellőle, az isvádás, rajon­gás ezer jelét tanúsította iránta. Olyan figyelmes, olyan szeretetreméltó volt hozzá, hogy Magda néha azt gondolta, hogy ez az ember nem a testéért szereti, hogy ez a em­ber a lelkét epezeti. Hetek multán azonban m­ind gyakrabban el­maradozott Palágyi, sürgős dolgaira hivatko­zott és naponta csak egy félórácskát töltött mel­lette. — Töltse el, édesem, az idejét, amivel akarja — mondotta. — Rendelkezzen a cseléd­jeimmel. Ez az egész palota a maga óhaját leei . .. Meglátja, nem fog unatkozni . . . És Magda ekkortól kezdve egyedül maradt Ha találkozott néha Palágyival, nem pa­naszkodott neki, elvégre nem gátolhatja, öt a dolgaiban. Elvégre azt teheti, ami jól esik ne­m­. Az első hetekben nem­ igen akadt ideje arra, hogy gondolkozzék új helyzetén, most azonban annál inkább áll ez módjában. Na­ponta egy órára ki szokott kocsizni, különben egész nap otthon volt és senk mással nemi érint­kezzett, mint Palágyi titkárjával. Bat aa em­bert nagyon rokonszenvesnek találta. Néha órákig is elbeszélgetett vele és úgy látta, hogy a gondo­latviláguk egyforma, a világnézetük hasonló. A titkár előtt feltárta a lelkét is. Jól esett neki, hogy beszélhet valakivel a ké­kébe zárt dolgokról Megkönnyebbült kissé a lelkiisme­rete, hogy kivihette a napfényre ée­ kiszellőztet­hette a múlt árnyékos eseteit A titkár esemmel láthatólag figyelnesen hallgatta végig gyónásét Látszott rajta, hogy szánakozik a lányon és Magdát mentegetni akarta saját maga előtt. Réka megnyugh­atva prö­biste. — Maga nem tehet ezekről a dolgokról — mondotta vigasztaló hangon. — Maga nem hibás Itt A sorsot okolom, amely nagyon sokszor nem úgy intézi az ember életét, mint ahogyan ő maga szeretn­é, mint ahogyan megérdemelné. Magdának jól esett a vigasztalás. — Gondolja hogy mást érdemelnék? — kéndezte kíváncsian. A titkár határozott hangon mondotta: — Feltétlenül. Ha magát alaposan ismeri az ember és belenéz­ a szemeibe, árnyéktalan, tiszta lelket sejt a testében. A legparányibb fol­tot se lehet feltételezni fehér lelkén . . . Magda lemondóan s­zakította félbe a bo­gaédét — De téved az­ illető. Maga tudja . . . A titkár lenézett egy darabig a földre, az­után felemelte a fejét és beletekintett Magda arcába. — Nem téved az ille­tő — mondotta. — Magánál ha tisszta lelket sejt az­ ember, nagyon helyeset sejtett Mert magáinak tiszta a lelke Át­suhanhatott rajta, egy árnyék, mely egy darabig befeketítette, de ez az árnyék nem a maga hí­vására jelent meg, nem a maga akaratára ke­letkezett, nem lelki romlottságának volt a követ­kezménye. Tiszta a lelke, mert még nem nyugo­dott bele a változott helyzetébe, csendes éjsza­­kiákon visszasírja a régi életét; nincs az a nagy áldozat, amit meg ne hozna azért, ha a megtör­ténteket meg nem történtekké tudná varázsolni, örü­lne, ha megtörölhetné a szemeit és ijedten ugorhatna fel, hogy milyen rosszat álmodott Boldog lenne, ha az egész csak álom lenne. Magda könnyes szemekkel nézett reá. — Nem gondolja, hogy még változtatni le­hetne a dolgon? Hogy életem kormányát meg le­hetne még fordítani, hogy tisztább vizeken evezzen? A titkár hallgatott. Gondolkozni látszott. — Nem lehetne még az életemet megmen­teni? — kérdezte Magda és sóvárogva várta a választ A titkár komolyan nézett reá.­­— De lehetne. Magda gyors mozdulattal kapott a keze után. — Hogyan? !~ Ha kenyérkereső pályát keresna Ak­kor szabad lenne . . . Olyan életet élhetne, amilyent akarna. Magda lecsüggesztette a fejét. — Azt kerestem már. Színésznő akartela lenni, de nincs hozzá tehetségem. — Van más pálya is. — Neon érték semmihez. — Irodában meg tudna fejeni. Azt a min­kát el tudná végezni, amit­ ott kívánnak. Ha akarja, ebben segítségére lehetek. Magda ezt a párbeszédet jól megjegyzes Dai és sokszor elgondolkozott a titkár szavain. Arra, hogy azonnal cselekedjék, nem volt meg a kettő elhatározó képessége, de folyton érlelődött benne a gondolat míg a végén megérve hullt is fé­kéből. Erre a párbeszédre gondolt, meg­tam, hogy Palágyinak már egy szabad pokasanta sincs a részére. Van egy hete már, hogy nem ma látta. Egy hét óta nem is nézett feléje. Felkelt a kerevetről és megindult a kon keresztül Palágyi lakosztálya felé Egy fol­telibe süppedve találta, amint szivarozott. Ami­kor meglátta Magdát, tfzrekneifeai mondulata* tec feléje. — Megüzentem, hogy nem érek mondta ideges hangon. — Ifinek -zavar? •­ Magda feléje ment — Neim tudtam, hogy magát aij&neonak kJEHten is lehet zavarni. Palágyi felkelt a fotelből és az aifak­ta ment kinézett rajta és hangosan doboolt az ujjpfli­val, az ablakon. Magda ott állt a szoba közepén és vfeefc. Palágyi hátra se fordult, ugy kérdeste: —­­Mit óhajt tőlem? (Folyt kövt 545- 5Ki.k ikezit. 585—10­0"Alfö- kös­" 580— 560 földbirtok 526— 516 Jelzálog 525— 517 Keresk. h. 285— 233 Lepz árait. 605— 695 Izerkur 274— 273 Keresked. 4390—4410 B. Agrár 585— 595 Takarékpénztárai: Általános 645— 650 Lipótvárosi 222- 285) Fővárosi 1860-1­930 Athenaenm745- 725 orsz. bank 540—IM Hazai 18400 Biztosc­ék, Esalad­: Urikányi Vasmű­vek (a gépgyárak Cobu­rg 1090—1205 Csáky Fegyver Qeuz. D. 1Aut UpiAfc Rima Sohli: KSin­­tik Legszess Baróti Brassói Chinoin Konkordia 700— 715 Dank­a­rCHcella 1 Viktória 1520—1­­50 B--Misk. 1463-1490 fássrís ítfffaírfrak. 700— 715' Erg. ízsöl 1100-1230 Köztit 1­520—1860 Textil­e­s T1AH Papír Spediua IlMtt 2360—2910, Gxhwmd 4101 770— 300 Gutmaan 1880 1130—mOjír&k­ön­y. 2600 1620—1640j Hazai fa, 2500—2620 3900—3920j Min­trágya 1090—1050 775—785­ Karton 6­0 2000—2410 Klotild 900— 885 840— 860 M.­eutor 4920 1890—2010 Auer 1283—1300 Repáló 375­ 390 Gummi 1600—1640 Vasutiforg. 680— 650 Városié Jl. 903— 935 Mar. petr. 840— 840 Nasid­ 1010—5950 Orsz. 1100—11SO­­m 1460—150­0 Phöbos 170 Szlavóniai 1450—1430 S­tummer 2290—2310 Talefon 1030—1045 ScbVPaxtxer 660— 630 UMüktdéti Tá­­lalatok: Adrié 4350-4950 Atlantika 2910-2250 035— 625 695 Déli 233— 234 820— 830 Levant* 2200—1250 810— 8.5.Államvan. 2730—2750 1401—142 iTröszt C0— 415 630— 675 , 670— 850 . 4225-4175 j 405- 410 ] 203— 206 < . 1710-1650 0'aJ. 450— 438 [ 2100-2210 670- 6SE 990 800- no 2725—2S50 A koronáié Pozsonyban. Mi tagadás benne: az idők járása megnehezült felettünk. Pozsony tavaly még po­tom harmadfélórányira esett s ma másfél hadi járóut és — bízvást csak időleges — országhatár választja el tőlünk az újszülött ősi Bratiszlavét­ Egy afrikai oroszlánvadászat bonyodalmas uta­zásához aligha kellett körülményesebb előké­szület hajdanra, mint ma egy ilyen pozsonyi ut­a­záshoz. Szent igaz: egyelőre ez is a mai ágas­kodó oroszlán birodalma. Útlevél, cseh-szlovák, vízum, a tetejébe még néhány autógramm a bo­csuzkodó románoktól és hát­ua a nem­zetköji Duna-bizottság ékes pecsétje, három idegen hi­­talom előzetes jóváhagyása, miközben m megrogy­gyant a térdünk, kiszakadt a könyökünk és el­kopott a talpunk meg lefagyott az orrunk. A csehek potom 48 koronáért megengedték hát nagy kegyesen, bekukkanthatunk az­t meghódít­­ott kikötő­városukba, Bratiszlavába. Télvíz idején pompás dunai hajózás ez, ke­cses hajón, pazar szalonban, drága teríték mel­lett ül az országok vándora és esti kilenckor megindul a hajó, hogy másnap délután — bak kedvező szelek dagasztják a bárka vitorláit, —* cseh-szlovák (?) parton kiköthessen. Valójában nem az utas köt ki, de belé kötnek, vele köteked­nek a Budweis felöl odatelepített újdonsült br* tiszlavaiak. Alapos motozás, nincs-e államellenes propagandát szolgáló nyomtatvány, könyv, ha csupán újság is tarsolyunkban. Letétbe kerülnek oroszlánmentes bankjegyeink, szemügyre vesz és végigmustrál jónéh­ány szemfüles csehim­ánc —» szakasztott ilyenek lehettek ama Bach-korszak*­beli vendégeink,— és hát szabad az itt, beléphe­tünk ima Szlovákország fővárosába. Elibénk mered Fadrusz márványremeke, ott toporzékol a királyi Nagyasszony délceg tál­, tosa, oldalán ott a mágnás, a köznemes, egyiknek arcán sincs se tót se cseh vonás és magyarok az, utódaik is, akik alattuk föl-alá járnak, magyar szóval köszöntik egymást Ám odaát a hadtest- parancsnokság vadonatúj palotájában a rózsa­hegyi jeles orvosdoktor, ma Szlovenszkó teljha­talmú ura és minisztere, Szobár úr székel, aki innen intézi a tótság sorsát, íogy lehet kemény dió, kicsinyt nehéz fel­adat ez az egyébként nagyétü. Köt telhetetlen cseh­ gyomornak is, s egykönnyen beleválik a foga. Lenyelné, de megemészteni már aligha tudja Eddigha csak ágaskodott büszke orosz­lánja, mostanság már-már valósággal tótágast áll. Ma még csak kuszán felborzolt lesz azonban — megválik — majd még megtépázott és bozontos sörénye. Ahogyan elorozták a mi végeinket azon­képpen önkényesen kisajátították a felényi ma­gyar címerpajzs örökzöldjét a hármas hantos

Next