Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

fehérlő kettős­ keresztet is. Ez már, tettek róla, az övék, egyesített új címerüket tételezi, szinte koronázza. Heraldikusaiknak ám fog ez még dolgot adni bőségesen. Addig is ezer üvöltő jel harsogja: valami bűzlik Szlovenszkóban . . . Jehlicskáék, Hlinkáék, Jurigáék a megmondhatói, vajon egyazon lelkesedéssel csüggenek-e manap­ság is a cseh­szlovák egység éltető eszméjén, mint cselekedték azt akkor, amikor még el nem olvadt az idei márciusi hó . . . A tótság ajkáról a Vág völgye mentén bo­rongó fohász száll a Kárpátokon át: a cseh­ ura­lom nyűge alól való felszabadulás buzgó fohá­sza. Nem volt egyéb, hanem ha az ígéret földje maradt mindaz, amit a Hradzsin felől hoztak nekik az ő lármás felszabadítóik. Mi vár reájuk a kettős birodalomban ? " Elnyomatás, felszívó­dás, megsemmisülés. Míg a magyar uralom alatt zavartalanul élték a maguk jámbor életét, tótok voltak s maradtak évszázadokon keresztül min­denha, Szvatopluk-korabeli ős-eredetiségükből senki nemzedék ki nem zavarta őket, kiélhették teljes formájukat És hát hiába: a Vág — szilaj áradatának Masaryk urék csak nem parancsol­nak — eztán is csak lefelé folyik s a Dunába iramlik. Ám Pozsony még csak nem is vágmenti város, tót sem lakta, mi jogcímet formálhattak tehát ez egykori germán, de alapjában régen megmagyarosodott ősi városhoz . . . Hogy cen­truma egy a pánszláv mákonytól nem idegenkedő tót környéknek, meghogy várát — sok-sok év­századnak előtte ostromolták gyülevész cseh­hadak? Vagy mert kell nekik kikötő a Dunán? S a világot felosztó versaillesi társaság no­bilis gesztussal elintézte: nesztek Pozsony! Ó, a jó pozsonyiak sorsukba nem törődnek bele, mégha százszor is aláírta már Masaryk­ot a békeszerződést, ők Bratiszlavában is pozsonyiak maradnak és magyarok. Am a rúd rájuk jár. A cseheknek, akiket odatelepít az államhatalom, hajlék kell és ott is ijesztő arányokat öltött a lakásínség. Aki nem odavaló illetőségű, azt el­költözésre szólítja fel — korántsem kitiltás ez! — a lakáscsináló hatóság. Hiába lakik ott em­ber­öltőnyi ideje, hiába fűzi oda minden érdeke, mennie kell. Már vagy háromezer ilyen intézke­dés történt, noha csak most indult meg ez­­z áramlat Az iskolák, nem csupán az egyetem, de még még az elemiek is, szünetelnek. Ott a szén nem bökkenő, az iskolák szünetelésének sokkal in­kább­ tóthiány az oka. Ők maholnap megnyitják a szlovák­ egyetemet, egyelőre azonban az elemi iskolákba nem tudnak tót nebulókat terelni. Azt pedig már csak mégsem cselekszik meg, hogy Szlovákország fővárosában tisztára magyar is­kolákat nyissanak. A város külső képét parancsszóra átmázol­ták — szlovákra. Jó magyar Ferenciekből — cég­tábláikon — ekként Frantisek megmiegyéb lett De a cégtáblák nem teszik a várost tóttá. A bolt­ban, kivül a bolt előtt városszerte csak magyar szó hallik mindenfelé. Olykor, elvétve csak egy­egy törsgyökeres presburgias braxelhuberes német szó, ám csehbeszéd csak éppen a finánc meg a légionárius ajkán. Megszavaztak ötven milliónyi hitelt beruhá­zásokra. Épül­t Bratiszlava. Nagyra tervezett kikötője, kertvárosa, partvédelme, egyeteme. Ezernyi munkalehetőség. Cseh gyárak alapítá­sai. Kedvező talaj minden indusztriának ez a hely, gyárkürtök hijján hiszen eddigha se volt A pozsonyiak elborult arcán mosoly fakad: ne­künk építenek, az ő Bratiszlaváinkból hova­tovább megint csak Pozsony lesz. Az élet olcsóbb, mint erre mifelénk, de csak a pozsonyiaknak az. Nekünk, ha a lebélyegzett cseh­ bankókat, sokol­okat vennünk kell, drága ott minden. Mert ezeknek az árfolyamu­k — két­ségkívül: mesterségesen — magasba szökkent. Fu­rcsa, de igaz, hogy az új köztársaság koro­nája — régi cseh királyok sohase álmodtak oly merész álmokat, mint olyik tudós egyetemi tanár —, minden monarchiabeli lezüllő koronák leg­drágábbika. A toborzott tót katonasággal bizony-bizony némi bajok vannak. Mindennapos dolog arrafelé holmi lázongás, fegyverdörrenés. Az ő közmon­dásaik módosulnak: fogtak tótot, de nem ereszti selket ... ( Egy-egy érdekes karrier is adódik még ott. Csak egyet belőlük: egy Mária Terézia rend-jeles, tehát károsított vezérezredes csak a minap függesztette ki gyarmatáru-ügynöksége beszédes cégtábláját . . . Mars helyett ime Merkúr lett a főgenerális istenévé. A Budapest kapujában őrtálló nemzeti had­sereg bízó hittel telítette meg a pozsonyiak re­ménykedését is. A Duna elvégre nemzetközivé lehetett, ámde az ő Pozsonyuk — patinás kövei ezeregy bizonyságtétele — magyar volt és lesz mindenha. A dévényi ezredéves emlékoszlop Árpádja fölött szárnyaló turul kering és hiába akar lecsapni rája fránya szokolok raja, a ma­gyar végeken magyar dalt fütyörész a magyar madár időtlen időkön át Arról a csokorról, amelyet vitéz Horthy vezérnek egy pozsonyi úrinő Pozsony nevében átnyújtott volt, a közeli jövő le fogja libbenteni a reákényszeredett gyászfátyolt és amit ők most hivalkodóan Bratiszlavának csúfolnak, újfent Pozsony lesz, akárki meglássa. Ahol Jókai német szóra járt ahol Kossuth irói tollát a diétán acélozta, ahol Reviczky leg­szebb verseit írta s ahol Petőfi márványarcával a magyar múzsák hajlékát kémleli, ahol Fadrusz remekbe faragta regös históriánkat, s ahol a tör­vényhozás szine előtt, deákszó nyomán először hangzott fel Széchenyi lángoló magyar beszéde, ott nem nőhet ki a Duna habzó hullámaiból csak­úgy parancsszóra — holmi Bratiszlava. Hajnócz, Jscset 1 I , 8 PESTI HÍRLAP ,919. december 3., szerda. Jegyes. A sasfiók. A Rastound híres darabjánál a jelenlegi má­sod­virágzásában gyakori téma a táraságban is a szerencsétlen sorsú reichstadta herceg. A költői fantázia és a francia gloire-imádat legendás drá­mai hőst csinált belőle, a valóság azonban nem ismer Jean képzeletet sem rajongást és szürke mindennapi alaknak állítja elénk Napóleon egyet­len fiát, aki osztrák késen halt meg 1832 július 22-én. E boldogtalan epigon életéről se haláláról mindig rémséges mesék forogtak közszájon. A többi között az is, hogy Ferenc császár minden eszközzel azon volt, hogy unokájából­­ nőjjön át Napoleon a világ nyakára. Ezért mikor a fiú hároméves korában Bécsbe került olyan sapkát ajándékozott neki amelybe egy nagy darab ólom volt varrva és ez a suly mindig nyomta a­ gyerek fejét, attól butult is. Azután korai kicsapongá­sokra csábították, csakhogy mielőbb elpusztuljon. Tizenhat éves korában Franciaország tör­ténetéből még egy kukkot sem tudott és nem is sejtette, ki volt az apja. Nem bocsátottak hozzá senkit 1828-ban Barthélamy francia költő Bécsbe utazott hogy átnyújtsa a radhstadti hercegnek Napoleon Egyptomban címü hősköltemény­én­elé egy példányát; természetesen nem sikerült a fo­goly közelébe jutnia.­­ Visszatérve Párisba, Az ember fia címü röpira­tában ecsetelte Napóleon fiának sorsát amiért az­tán három hónapi fogságra és ezer frank bír­ságra ítélték. 1830-ban a bonapartistáik a francia trónra akarták emelni a herceget De a szegény Franz levélben jelentette ki abbeli kívánságát: hagyják őt békében. Huszonegy éves korában halt meg, valószí­nűleg tüdővésziben. Anyját alig látta egyszer-két­szer egész életében. Mária Lujza, míg fia Bécs­ben sorvadt, Pármában élte világát gróf Neapperg Ádámmal, akitől egymásután születtek gyerme­kei, az első 1821 augusztus 9-én, nem egész há­rom hónappal Napóleon halála után. A reich­stadti herceg leghívebb embere egy Hannekampf nevű bécsi lakáj volt, aki a harmincas évek ele­jén Ferenc József főherceg komornyikja lett és közel ötven évig szolgálta gazdáját.­­ (Szoknyás rendőrök.) Londonban egy idő óta nőket is alkalmaznak rendőri szolgá­latra és munkakörükben egészen jól bevál­nak. A női rendőri szolgálat vezetője Mrs. Stanley, kiképzésük pedig ép úgy történik, amint a férfirendőröknél. Ha a jelentkezőt or­vosi vizsgálat után „alkalmasnak" találják, kioktatják kötelességeire, az első segélynyúj­tásra és hasonlókra. A kiképzés ideje alatt he­tenkint 36 shilling fizetést kap és kívánságára szabad lakást. Ha már alkalmazásban van, na­ponta hét órai szolgálatot teljesít Munkakörük főképen a nők és gyermekek megfigyelésére terjed ki. Let­artóztatásra nincs joga, csak meg-­­figyelésre és azután a neki feltűnő események­­­ről jelentést tesz. A londoni női rendőrök fizeté­sét nemrégiben javították. A legkisebb fizetés most ötven—ötvennyolc shilling. — (A régi ismerősök.) Kirkeby a Politi­kenben egy repülőútjáról ír, amit Schleswigen keresztül Kopenhágába tett meg az északszilé­ziai Schmidt repülővel együtt aki annak idején a német repülőrajban szolgált. Leírja, hogy Fü­nen fölött motordefektus érte őket, ugy hogy le kellett szállni, de Schmidt ügyesen egy nagyobb gazdaság felé vezette a gépet, mert — mint mon­dotta — ott legalább jól megvendégelik a hajótö­rötteket A földbirtokos tényleg elibük ment és meghívta őket A kastélyban egy kopenhágai fia­talember is volt aki idegeit akarta itt rendbe­hozni, mert egy londoni légi támadás nagyon megártott neki. Egy bomba az ő házában explo­dált és a szilánkok megsebesítették. — Az ebben és ebben az utcába® történt —– mondotta. — Esen és ezen a napon. — folytatta Schmidt — Kora hajnalban. — Igen, négy óra huass perckor.­­— Oh, ön már bizonyára hallott róla? — Nem, hanem én voltam a bűnös. Erre közbevágott a házigazda: — Az urak, úgy látszik, már régi ismerő­sök, nem kell önöket egymásnak bemutatnom. •­­ (Trocki luxusvonata.) Nemrégiben a Kievv ellen előnyomuló fehér hadsereg kezére került az a luxusvonat, amelyen Trocki szokott utazni. A vonat számos, a legnagyobb kénye­lemmel berendezett szalonkocsiból állt és azon­kívül hálókocsi, fürdőkocsi és egy, drága por­cellánedényekkel, kristálypoharakkal és a leg­finomabb damaszt asztalneműekkel felszerelt étkezőkocsi tette tökéletessé a vonaton utazók kényelmét. Az előkelő berendezéshez teljesen megfelelő volt a szolgaszemélyzet száma is. Csupán a konyhában nem kevesebb, mint hét szakács dolgozott . (Az amerikai férfidivat.) Az amerikai férfiak nagyban hódolnak az öltözködés divat­­­­jának, természetesen, ha pénzügyi viszonyaik megengedik. A legújabb amerikai divat szerint a férfiöltöny háromgombos, de csak a közép­sőt gombolják be. Az őszi és télikabátok kétso­rosak, minden oldalon három-három gombbal. Itt meg a két alsót gombolják be. Párisban egy modern palotátért hétszáz frankot fizetünk. Az öltönyökön a vállakat szélesekre szabják és hátul hosszú sliccet hagynak. A mellény egy gombbal magasabban zárul, mint a kabát, a nad­rág szűk és rövid. A frak hegyes szabású, enntgombokkal, a szmoking hosszú és zsebjei fedén vágottak. A sportruhák széles vállúan szabottak és bőrgombok vannak rajtuk. Prémet nemcsak a kabát gallérján, de az ujjak végén is viselnek. Inget télen át is színeset hordanak az amerikai divatfiak, és a fehéret csak este veszik fa. A gallér és a kézelő terén természetesen ma is a fehér a divat — (A* autó titka.) An*a­­ötelapből tsJA ee az avrGmg. — Hallotta már Smith esetet? — Nem. Mondja el, mi volt az? — Hit tegnap ott hagyta autóját fa Iroda. Elött és mire visszatért, mit gondol . . .? — Az autót ellopták. — Dehogy. Egy szép asszonyt talált ki­­a. — Ah! Úgy látszik, eltévesztette AZ autóját. Legalább aztán bocsánatot kért? — Nem. És a legmulatságosabb a dologban, hogy Smith beült melléje a kocsiba és­ együtt men­tek haza. — Ne mondja! És mit fe­st mindehhez Smith ferenégel — Azt mondta: holnap megint eljövök érted, drágám. Légrády Testvérek könyvnyomdája, Budapest Főszerkesztő: DR. LÉGRÁDY OTTÓ. Felelős szerkesztő: LENKEY GUSZTÁV. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK M­T B( TH( ^HOKIK )K3S saját gyártmányú, aj, K­ minőségű, használt, minden nagyságban és meny- Dnkm Imélt hordógyár. nyisértb n kapható : Boni­l (Vc.lTN­cI) 3464+ Központi iroda: Budapest, D­ózsa-utca 45. — Telefon: Józs­a 126. Hordógyár: Szakó­ca-utca 17. ÁLLÁST KERESŐ férfiak és nők JELAKVA Jtaroad­&ny fel­vidék* loepc&nH jr­adas&gl­aknicmta utolsó évit végző hallgató, teasereit tiszi. a gaz­daság minden ágában jártas. asoanali belépésre csekély f'jsüfls mellett állást kér. Ajauatofc „Gaadfiso­" atott a k­iadóba. 17091­A MEZÖAGAZDASAG mimlet ágábban jártas fiatal segédtiszt ajánlkozik. Szlfeg megkereséseket „Keresztény* jeil^fére e­ffikia­!fiha hé-*-!!.. — vél EL­­­S ELADÁS ÖT tcmiiús tcsherautc Frtsch, Klraly-utoa 30. eladö. HMf CKTATAS DE KERTASZ tan Intézete, Kár-jly-Sörut 18. Vidékieket garan­ciával előkészít a saneroiai magánvizsglókra.

Next