Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-14 / 179. szám
hoz való csatlakozását sohasem fogja megengedni. Ilyen gyorsan — mondotta Bonar Law — nem szabad a párisi békeművet szabotázs tárgyává tenni. Renner párisi missziója Páris, dec. 12. Min hogy Renner kancellár és az államtitkárok jelenléte még két napig szükséges lesz, az osztrák delegáció valószínűen csak szerdán utazik el. Bécs, dec. 13. (A Pesti Z Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Renner államkancellár kijelentette a Neue Fraie Presse párisi levelezőjének, hogy az amerikaiak kiválása az európai kombinációból nagyon sajnálatos körülmény, mert növeli azokat a gyakori nehézségeket, amelyekkel Ausztriának máris meg kell küzdenie. Egyre szükségesebbé válik Amerika segítsséga A fizetés eszköze mindenesetre a dollár lesz. Az feszes európai szövetségesek valutája azonban a dollárral szemben kedvezőtlenül áll. Félreismerhetetlen az entente jóindulata, de az entente nagyon nehézkes apparátussal dolgozik de ezt a nehézkességet még növeli az akörülmény, hogy a legfelsőbb tanács a gyakorlatban tulajdonképpen megszűnt (F.) Az osztrák igazgatás átvétele- Boroszló, dec. 13. A Breslauer Zeitungnak távlatozzák Baselből. A szövetségesek legfelsőbb tanácsa hétfőn határoz arról, hogy átvegye-e az osztrák állam igazgatását. A tanács hosszabb időre bérbe akarja vennia osztrák államvasutakat. Lenin hadseregét elűzték Kievből. Amsterdam, dec. 13. — (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) — Angol lapok jelen-tik, hogy a bolsevikiek elvesztették Kievet, ahonnan őket szabad csapatok űzték ki. Szibériábanis javult a helyzet. Szibériában új erős demokratikus jellegű kormány alakult melyben valamennyi párt részt ve tt piac/razzia után. Mi nincs rd élelmiszerpiacokon? Megirtuk, hogy a karhatalmi különítmény tegnap délelö# hirtelenül és váratlanul razziát tartott a föjlécos élelmiszerpiacain s egy egész Kerea gárdjáitót csípett rajta és állított áruuzsora talatt '"az elöljáróság elé. Kíváncsiak voltunk hiezeriiacokon. Először a Központi Vásárcsarnokba vittelyez utunk is azután sorra vettük a Klauzál-téri, Hunyadi-téri és a Központi Városház udvarán, levő vásárcsarnokokat. A Központi Vásárcsarnok a kora reggeli órákban már zsúfolva vett Vevőközönséggel és a holnapi vasárnapra való tekintettel, amikor a legszegényebb ember is húst szeret látni az asztalán, nem csak a kínálat, hanem a kereslet is igen nagy volt a mészárosok elárusítóhelyei körül. A marhahús kilónként 40—48; a borjúhús 48—56; a sertéshús 68—76; a malachús 60 koronás árban volt kilónként kapható. Nagy volt a felhozatal szárnyasokban is. A leölt hizott libát és kacsát 74, a jércét 60, a pulykát 45—60 koronáért mérték. Sok nyúl volt a piacon, ennek kilójáért 80 koronát kértek. A birkahús ára 40—48, a bárányé 52—60 korona volt. A halak közül a fogas kilójáért 45—60, az élő pontyért 40—45, a jegeli pontyért 40, a földarabolért 45 koronát kértek, de halat alig vásárolt valaki. A zöldség- és gyümölcspiacon örömmel láttuk, hogy megint igen sok hagymát hoznak elárusításra. Kilója átlag 14 koronába kerül. A savanyitott káposzta 3 kor. 50 fillér, a nyers káposzta 8 korona kilónként. Zöldség 5, kalerál 5—6, kelkáposzta 8, sárgarépa 5 korona. Száraz bab 14—17 korona. Borsót és lencsét alig látni. A mák kilójáért 48, a szöllőért 50 koronát kérnek. Almát 10—16, héjas mogyorót 60, héjas mandulát 36, mazsolát 96 koronás kilónkénti árban lehet kapni. Szóval ezek az árak körülbelül olyanok, mint amilyenek eddig, tehát a tegnapi razzia előtt voltak. Zsírszalonnát mindössze két helyen árul,tak 95—100 koronás árban. A csemegeszalonna ára 100 korona. A libamájé 110. Zsírt sehol se láttunk, ez az árucikk tegnap óta eltűnt a piacról. Tojást, amit tegnap a razzia alkalmával három koronás darabonkénti árban árulhattak a kofákkal a karhatalmiak, egyesen egy helyen találtunk csak, a Központi vásárcsarnokban az egyik elárusítóhelyen, egy kis kosárkával mindössze. A kis kosárka mellett egy minden veszedelemre elszánt, komor arcú THÖ ült a kosárkán rajta volt az ár is: darabja 7160 fillér. Nem PESTI HÍRLAP 1919. december 14., vasárnap, igen vélték, ott ácsorogtak pedig, jobbra-balra reménykedve tekintgettek, hátha újra eljönnek a karhatalmiak és leszáll az ára. De azok nem jöttek és nem is lett volna érdemes jönniök ezért az egy kosárkáért. Tegnap óta vaj sincs a piacokon. Túrót árulnak, a székelytúró ára 75, a sovány, kevert túróé 35 korona. Burgonya sincs. Ma nem merték piacra hozni. Megkezdődik immár a karácsonyfa-vásár is. A központi vásárcsarnokban még csak apró fenyőgalyacskákat lelket kapni, hármat-négyet egy madzaggal összekötve, öt koronáért kínálnak karácsonyfa céljaira. Az idén ez lesz a szegény ember gyermekének a karácsonyfája. De a Dunaparton lehet igazi karácsonyfát is venni, egy apró, nem egészen egy méteres fáért 25 koronát, egy rendes két és fél három méteres fáért pedig 150—180 koronát is elvesznek. Az idei karácsony bizony csak a gazdag emberek gyermekeinek lesz ünnep . . . IRODALOM. * (A néma vándorok.) Bónyi Adorjánnak eddig a Pesti Hírlap hasábjain öt regénye jelent meg: kapott ezenkívül regényeket tőle az Érdekes Újság is; három regénye kéziratban; egész, sor egyfelvonásosát, egy háromfelvonásos siinműve vár a rivaldák fényére; megjelent már egy novellás kötete, a szétszórtan megjelent elbeszéléseinek száma temérdek. Úgy hangzik ez a felsorolás, mintha lexikoni életrajza lenne valami jubiláns írónak, holott Bónyi Adorján évei számát illetőleg se éppen hogy túl van az első jubileumon. Igaz, egészen fiatalon kezdte az írást, de mindjárt az Íráskészségnek oly hallatlan spon tanításával, hogy nyomban megnyíltak előtte a legelőkelőbb lapok hasábjai. A bihari puszták küldték fel Pestre ezt a ritka, minden izében magyar talentumot Onnét hozta magával a stílusnak zománcos fényét és tisztaságait És az alatt a hat év alatt, miknek során neve a legszélesebb körben ismertté és népszerűvé lett, mintegy a saját iskolájába járva, a saját művein tanulva, okulva, érlelődött, finomodott íég, mélyült el talentuma. És eljutott a Néma vándorokig. Már néhány korábbi novellájában — különösen a Macska címűben — mutatott oly fejlődési irányt mely valami egészen sajátos, stílusbeli szimbolizmus felé mutat párosulva mesteri létekfestéssel. A miliőnek, a holt tárgyaknak szfenibeli szfens, életrekeltésével hajszálfinom cizelláló erőt tud adni a Néma vándorok szív- és lelki regényének megfestéséhez. A házasélet háromszögén innen rejtelmesen finom szálakat tud bogozni és kifejleszteni, mindvégig rendkívül érdekesen. Amint ezt egyébként éppen a Pesti Hírlap olvasói tudják legjobban, akik számrólszámra élvezhették ezt a becses munkát, melylyel Bónyi nemcsak népszerűségét hanem írói hírnevét is öregbítette. Az ízlésesen kiállított uj magyar regény lapunk kiadóhivatala utján tizenkét koronáért rendelhet meg. * (Hölgyek Naptára.) S. B o k o r M a l v i n szenkeeztésében a jövő esztendőre is megjelent a Hölgyek Naptára, ez a legdecensebb formájú könyv a karácsonyi könyvpiacon. A könyv szerkesztőjének nemes, gyengéd és szeretetteljes ízlését dicséri, ahogyan asszonyoknak, lányoknak kedvére való írások e ragyogó halmazat összegyűjtötte. Fehér, tiszta, meleg történetek vonulnak fel ezeken a kicsiny lapokon: egy finom kis porcellántűzhely ez a könyv, amelynek jó illata, halk duruzsolásu tűz© mellett elandallogva melegszenek majd föl a női, olvasók. A harminchárom közlemény kitűnő írói közül hadd vonultassak el mutatóul Dóczy Lajos, Bérczik Árpád, Bársony István, Sebők, Pekár, Jakab Ödön, Lendvai István, Kóbor Tamás, Goppée, Anatole Francé, Roda-Roda, Ritoók Ensma, Tutsek Anna, Schmittelyné Feer Eliz, Bokor Malvin neveit. Minden magyar nő asztalán ragyogó kis ékességül állhataz 1920-ik esztendőben e bensőjében és külsejében egyaránt finom és gyönyörködtető könyvecske. * (Krisztina sorsa.) Pesti regény. Innen nőtt ki minden alakja a pesti aszfaltból. Kegyetlenül igazmondó, Nádas Sándor tiszta és éles szemmel látja azt a sok bűnt, szennyet és romlottságot, amely a pesti utcák semmitmondó álarca alatt máig rejtőzött. Nyilván az a célja az írónak, hogy csúnyaságainkra és fekélyeinkre figyelmeztessen. Megmérgezett emberek e történetnek viselői és a gyönyörű lány, Erdős Krisztina, végighempereg a pesti erkölcsök leányvásárának minden iszapjában, hogy a megmérgezett emberek közt eljusson a maga ragyogásáig. A magyarság remélhető renaissance-ának indulásakor, ami hihetőleg Pest megtisztulását és megnemesülését is jelenteni fogja, ez a könyv megmutathatja mindenki számára Pest tegnapi arcát. És ez az archű, érdekes és megszívlelendő. Krisztina sorsa, az elkésett feltámadás sorsa mélyen bentmarad emlékezetünkben. I / Esti levél. Szirtházi politika. A miniszterek között is van rangkülönbség. Senki se beszéljem, de mindenki érzi. Például régtől fogv, fontosabbnak előkelőbbdjok tartottál politikusaink a belügyi tárcát, mint juroldművelésit. Pedig az utóbbitól j^gg^i^megélhetésünk. A legnagyobb igazságtalanság azonban az, hogy az igazságügyminisztert, aki elsősorban a zsiványok dolgával foglalkozik, tehát csak a csekély számú eltévelyedettekkel, jelentősebbnek tartják, mint "a közoktatási minisztert, akinek pedig egy egész nemzet nevelése a feladata. A proletárdiktatúrának kellett elkövetkezni, hogy megtudják végre Magyarországon, — amit már évtizedek óta meghallgatás nélkül hirdetünk,— hogy a kulturális politikának kell az elsőnek lenni. A prolikban volt annyi ész, hogy az iskolát tartották a legfontosabbnak. Tanuljon tőlük a copfos fölfogás ém feküdjünk neki a közművelődési reformoknak. Ezúttal a színházi politikáról szólok, mert időszerűvé tette a fenyegető színésznyomot. A proletárdiktatúra munkába áította az elfelejtett s az üldözött tehetségeket, sőt még a tehetségteleneket is s a sziár házakat gőzerővel beállította céljai szolgálatába. Most pedig az a veszély fenyeget, hogy ugy a fővárosban, minta vidéken, kenyér nélkül marad igen sok tehetség, mert ellenségeink jobban tudják, mint mi, szeinket. Sürgősen kérjük tehát Háttér közoktatási minisztert , államtitkárját, Pohár Gyulát, hogy a közművelődési reformokat erőszakolják az ország legelső feladatai közé; az egész nemzeti irányú sajtó hátuk mögé áll, ha a sarkukra, állanak. Nem szabad engedni, hogy magyar* színházak megszűnjenek, hogy magyar színtársulatok fölbomoljanak, hogy " nö* neszek és irők munka, nélkül lézengjenek. Ez a tábor is nemzeti hadsereg, csak meg kell szervezni és vezetni kell tudni Iskolából és színházból sohasem lehet eleget építeni. Színészek és írók nyomorából egy ország kulturnyomora nő ki. Oly sok fiatal tehetség van az irodalomban, akiknek teret, színpadot kell nyújtani. Gyönyörűség fejlődésüket látni, melyet azonban gátol az, hogy rövid kabaré számokba aprózzák szét írói vénájukat. A közoktatási kormány egyik első dolga legyen a Várszínház működésének újrakezdése és megbocsáthatatlan lelketlenség és kulturhiba volna a Madách-színház társulatának szétkergetéses évad befejezése előtt. Miként kell a színházakat a népművelés szolgálatába állítani ! — azt a kérdést rettentő nagyképpel állították föl a közoktatásügy kommunista vezérei s isteni tették magukat azért, hogy a színházjegyeket a munkások kezeibe jutatták olcsóbb árért a szakszervezetek utján. Az állam s a magánszínházak zsebére való nagylelkűsködés egy kicsit komikus volt az előtt a sok ezer munkás előtt, akiit emlékeznek rá, hogy körülbelül huszonöt évvel ezelőtt a saját zsebéből csinálta ezt a népművelést a Népszínház akkori igazgatója, az összes munkásszakszervezetek és egyletek tagjai százezrével jártak már akkor harmadára jegyeken a Népszínházba. Csak egy kis különbség volt. Akkor nem a nemzetközi destruktív irányzatot, hanem a nemzeti szellemet szolgálta el a népművelés. És nem kergettük ki a burzsujokat a színházból, hanem az egyik páholyban ült Csekonics gróf és a másikban egy munkás család. És nem írattunk olyan darabokat, amelyek egyik osztályt a másik ellen izgatják, hanem elővettük a magyar nép kincses lárdáját, a népszínműveket. Ez kellett, a vicskászságnak! Ne rágalmazzák r meg, kérem, a deílik magyar munkásságot, hogy az mind nemzetközi , hogy nem kell neki a nemzeti írók nógatására egyszer előadattam egy német munkás darabot: „Bartel Taraser'4 volt a címe. Bécsben óriási sikere volt, Budapest