Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Budapest, 1920. HI!, évfolyam, I (14,114) szám. tíí; t Ah Csütörtök, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egész évre..........52ö K — | f élerr*..............110, — w N egyedén«.,.,. Sá,—B Efey hóra........... 20 „ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdet** díj­asába* szerint. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: tísdapsi >, Vilmos ueiEzir-ni 78 TELEFON: (22—91 122—92 123—M 123—94 122—98. {éjjel 122—91 IC*—M iúv&ndb.j FIÓKKI ADÓHIVATAL. Bodepest, Eresé bet-körat L Teiei'on: József S2—98­Rettenetes év. „L’aimée terrible!" Ezen a címen he­lyezte Hugo Victor rendkívüli költői képze­letének és lobogó hazafi lelkének csodás má­gikus világításába azokat a halmozott külső ős belső csapásokat, a háborúban való teljes leveretést, a párisi kommunára lázadást, a nemzeti megalázást és területcsonkitást, amelyek Franciaországot az 1870—71. éven át lesújtották. A rettenetes év! Mennyivel intenzivebb értelmet, mennyivel fájdalma­sabb tártál mat nyer ez a szó, ha a most le­telt évvel és benne boldogtalan hazánk sor­sával hozzuk vonatkozásba. Itt. a vissza­emlékezésben is az egymásra következő bor­zalmak gomolygó sötétségébe a legáthatóhb költői fantázia sem képes bevilágítani, az egyre fokozódó vulkánikus megrendülések dörrenéseitől a legelszántabb hazafi érzés is riadva magnómul, csak úgy érezzük, hogy az iszonyú események tragikus következe­tességéhez semmiféle njságkrónikai igazság nem képes fölérni. Az év zártán csak erőt vesz rajtunk az érzés, hogy abban az egye­temes nyomorúságban' és általános gyász- j hah, amely a világháború évein át változa­tosan és fokozatosan az egész emberiséget érte, mi magyarok jutottunk a Italsora leg- fenekére, mi lettünk a nemzetei: H-iőbjáúl kiválasztva. Tetézve zudnlt rá minden bal- eors és minden kárhozat, összesítve, öesze- halmozva kell mindazt, a sokféle szenvedést elviselnie, amelyből más nemzeteknek egy- ugy részlet, valamely darab jutott. Oh, az címűit év valóban a mienk, egé­szen mi külön gyászévünknek leszen be­jegyezve a történelembe. Akkor buktunk alá a romlásnak és összeomlásnak mélyébe, ör­vényébe, amikor már túl '/oltunk a világhá­borúnak rettenetes próbáin és a békekötés révébe gondoltunk bcevezhetni. Az előző év végén tudtuk már, hogy az öt évig folyta­tott háború elvesztésével ^ végzetes ka­tasztrófa érte országunk épségét és állandó veszedelem fenyegeti nemzeti szervezetünk fejlődését. Mégis a háború befejeztével könnyebbül ten föllélekzettünk azza l a köz­vetlen meggyőződéssel, hogy legalább vége szakad a szertelen szenvedéseknek, nélkülö­zéseknek, hányattatásoknak, amelyeket ez a szörnyeteg háború az ország közlakosságá­ra rámért, erősen bizakodva abban is, hogy tfyomban összefoghatjuk e, nemzet, összes erőit az újjászervezés munkájára: a nem­zeti egység alapjainak teljesebb kiépítésére, a független magyar államiság erkölcsi és anyagi föltételeinek biztosítására. Ebben lett a lefolyt év a leggyilkosabb csalódás éve. Olyannyira, hogy a reánk szakadt, ré* mos belső válságok világszerte kiolthat­ták még a nemzeti életképességünkbe vetett hit utolsó csillámát is. Bizony itt _ teljesült be mélységes igazsággal nemzeti himnu­szunk legszomorubb panasza: Nem, nem az ellenség, — önfia vágta sebét Belesülyedtünk a fejetlen zűrzavar és ü véres tömkeleg mindenféle soha el nem képzelt változataiba ugyanakkor, amikor a dolgok elemi kényszere is azt követelte, a nemzet természetes élet ösztöne is azt paran­csolta, hogy a magyar nép egysége? akaratát állítsuk szembe az idegen hódítók fizikai felsőbbségével. A Károlyi-féle utcai köztár­saság, a proletárdiktatúra csőcselék-uralma még jóval idegenebbiil meredtek bele nemzet i történelmünk logikai folytonosságába, mint a reánk tört külellenségeknek országunkat letipró és szétszaggatő önkénye. Vakmerő kalandorok kormányzata után, akik a hazát csak jellemtelen becsvágyuk játékterének tekintették, következett a közönséges rablók és gvilkosok kormányzata, akik a hazának még eszméjét sem akarták ismerni. Szánté olyan képet nyerünk ez év történelmi tükré­ben, mintha mindaz a kultúrái kincs, az anyagi & erkölcsi gazdagság, amelyet egy évezred építménye fölött az előbbi század­nak óriási munkája, vezérlő szellemeknek, nagy^ államférfiaknak szakadatlan alkotó buzgósága, nagy Íróknak, nagy művészek­nek lángoló lelkesedése tömöritett egybe, csak vékony kéreg lett volna, amely a világ­háború rázkódásaitól szétmállott és lehul­lott. . Es vannak jelenségek, amelyek ma is azt: a látszatot keltik, mintha szerencsétlen hazánk a poklok egymás ellen csatázó ha­talmainak, a legvadabb szenvedélyek és fék­telen önzések örökös harcterévé változott volna át. Sajnos módon különösen pártéi e- tünk, amelynek az alkotmányos regenerá­ció medrébe kellene a közéletet visszavezet-, ni, teszi most is azt a benyomást, mintha még mindig nem szabadultunk volna ki a poklok gyürüzetébol. Micsoda címen lesz majd beiktatva Clerlcnak, az entente megha­talmazottjának, missziója a mi nemzetünk történelmébe, amely nemcsak ezeréves nem­zeti lót foglalatja, hanem majdnem ezer­éves alkotmányos életnek hagyománya is. Amikor a győztes hatalmák országunk tsaét- daraboláeát foglalták pontosatokba és a magyarság egységes testének szétszabda­lását Írják elő, mi már előre oly látványt nyújtottunk, mintha maga a magyarság nem pártokra, hanem ellenséges nemzetekre szakadt volna szét. Az ellenséges hatalom­nak kellett közénk jönnie, nemhogy u béke- fczerződést nyújtsa felénk, liánom hogy sa­ját pártjaink között valami fegyvarezuue- tei, a nemzeti közakaratnak pillanatnyi ogk- szöhidáisáí lehessen megállapítania. Igen, ez az év az örökre retteneté» év! A borzalmas megpróbáltatások éve, a haza A vasúti szesxjély’xorgalo'iiiiiaik a széuhíány kövotkazwiben szükségessé vált ezümetdése nagy zavarokat idézett elő a közellátásiban is. Az ár­drágítók és lánokereskedök a felhozatal csőkké- ndaót folha<aená!ták arra, hcy az árakat még job­ban emeljék. Hogy mi veit az oka a L-ze/néÍyfor­galom beszüntetésének és meddig kénytelen a vasút ezt a korlátozá-st fentartani, arról Hein­rich Ferenc kereskedelmi miniszter kérésünkre a kővetkezőkben volt szívás nyilatkozni: — A személyforgalmat azért kelleti be- SEüntetnünk. mert az egymásután következő ünnepnapok alatt, amely bányamunkásoknak is ünnepe, szünetelt a széntermelés, a kész­let pedig oly kevés volt, hogy csak az élel­mi szőrszál lhó gyorsteher- és tehervoíiatokat, valamint a postavonatokat tudtuk a forga­lomban megtartani. Ha nem történi volnö jó- odöro intézkedés a íKasntélyfotrgalom heaüu- ietésáre, akkor váratlanul is el kellett volna rendelni, és igy sokkal több zavart és kelle­metlenséget okozott volna, mint rendelkezé­sünkre, amely uién mindenkit késaeu töláti az a ezüksógszerü intézkedés. — Mondom, kény -.sarüsógböi azftntei- tük be a ezernélyseálli sáet, és amint elhárul az akadály, újra az előbbi mértékben helyre ill a személyforgalom. A inai eziénternsejés & szüksége® mennyiségnek csak egy részét fedezi Amig nem tudjuk elérni a »api ezer- ötszáz raggon termelési, addig a legszüksé­gesebbre is csak alia futja. Remélem a*ón­ban, hogy a szénkitermelést »kerülni fog fo­kot ni, és akkor a forgalom ismét a normá­lis mederbe terelődik. — Január 2-tól kezdve a stemélyvona- tok az eddigi menetrend ezerint fonnak isméi teljes* teaíázotteágának és az egyes polgárok ke&ervee szenvedéseinek véres mesgyéje, minden anyagi kifosztottságunk és minden erkölcsi lerongyolód ásunk beteljesülése. És még som jelentheti ez a» év nemzeti hivatá­sunk egy újabb katasztrófáiig elmerülését. Hogy oly kevéssel az ezeréves lét föllengző megünneplése után ért utói bennünket, ez a tragikus végzet, ezért pillanatig .se szállhat* ja meg a magyar hazafi lelkét az a gondolat, mintha ea az év fekete határvonalat is je­lezne nemzeti létünk folyamában. Ahhoz a megiörptlen ősserőhöz mérten, amely az eaor óv történelmét megteremtette és minden bn- kás után ujre föllenditetie, ahhoz a rendel­tetéshez viszonyítva, amelyet országunk­nak tennésaeti fekvése és nemzetközi kap* erólatai a magyar napelemekre mindörökre hárítottak, ez az óv minden rettenetessé®!! ellenére, is, amely a. következő nemzedékek emlékezetét be fogja árnyékolni, mégis csak cgv rendkívüli történelmi cv marad. Rázkódásokkal teljes, válságaival mindent kep measzeható, a nemzet lelkülctét mélyéig fölszántó év. Rendíthetetlenül meg vagyunk győződve, hogy éppen n nagy csapások mély szántása fog nj csodás erőket fakasztani a .magyarságból, a szörnyű bomlások és meg- hason!ások után láthatóvá fogják tenni a magyarság létének és lényének széttéphetet- len egységét. .Be kell bizonyulnia annak, hogy/ a sok égmsulos alkotmányos fejlődés és a nyugattal velő kultúrái közös.-ógimk nem külső kéreg, hanem éppen neraztütife« aek igazi szellemi tartalma. Be kell bizo­nyulnia annak icv, bpgy országunk területi épsége egyiorínán a külső élettelen termé­szetnek és az élő nemzeti léleknek követeié- se.,, annak is, hoigy államiságunk szilárdná- ga és nemzetünk egysége Európa békéjének, biztónságánok. liolndátócak nélkülöahetet* len eleme. teiftUkaétoi. Jiflni biéataii, hogy a-B éieimiE»- rek drásaláüáüok okál az utóbbi napok kite- tekaiéei aáyaféa idézték volna cflő.Eniiek ágik ■Bsan más oka lehet, mert iái a lehetőség 'Hot tekintettel voltunk a vároeok és iríildnö- ■wn a főváros ellátásának fontaeságára. úa em éíekniesarsailktó vonatokat vsaimon ruta* irmmyit neakafjrft.uk « forgalomban. Nine* megegyezés a kisgazdák és a kereszténypárt között, t&uo&aton éönimejt a választási paktumról Ab OreEágoc; IdagjBBcti és földnúvas páti kórétól arról örtssalüßk, hogy a ■vtílastsfáA pák* tutura irányuló tárgyalások eddig nem jártak »ikerrel. Miadöasy.e 15—IS kerületre sikerült a kereejitény nemzeti egyesülés páriának és a« országos kisgÉ^dapártaak megegyeznie. A ki®> gazdapárt tutimban vau annak, hogy aadkba* a kerületekben, azneiyukhez ragaszkodik, abetzo- Int többségei íog nyarai a választásokon, ahol pedig kompromisszumba belemegy, aeí a párt ér­dekeinek rovására és inkább a keresztény blokk luu-moniéja érdekében teszi. Mindekét párt vb» Kdtflstégénsí: eé voü az óhajtása, hogy 60—60 kerületre nézve létesüljön megegyezés, erre azon­ban nines kilátó*. A tárgyalásokat ma félhess»» kirótták és tíatwnbaton délután öt órakor folyta*­Í ák nem »ok kitátással a sikerre. A tárgyaláso* :at ezooibaion mindenésatre befejezik, akár si­kerül megegyezésre jutni a két pártnak, akár nem. Ha az utóbbi eset köo'.kezik be, akkor as eddigi megállapodásokat respektálják, a töbtá Icarületekben pedig mérje5zni fogunk egymással a pártok. iirfcl! kereskedelmi miniszter mMXmmM,. Á vasai! forgalom korlátozása, — A gyönge széntermelés, — danair 2-tel fogy« ismét közlekednek a személyvonatok. — Az élelmiszenfrágufés. A Festi Hírlap mai ssáma 12 oldal- — Ára 80 fillér,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék