Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

1920. február 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP folt, hogy öt milliónyi cseh kisebbséggel szem­ben, amely pánszláv és imperialits.a célokat kö­vet, — kilenc milliónyi más nyelvű nemzetiség­ű. A szlovákság bizton reméli, hoggy egy pár­tatlan hatalom felügyelete alatt megtartandó nép­szavazáson alkalma lesz sorsa fü­let dönteni s ilyenképen szabadságát visszanyerni. A tót nép szabadságát arra akarja fölhasználni, hogy a magyarsággal való együttélésének uj­­formáit megtalálja." Pröhle Vilmos kérdéseimre a következőké­pen nyilatkozott: — Én október végén a Szibériában levő ha­difoglyaink érdekében mentem­ ki Hágába, hogy az illetékes körökkel megbeszéljem a dolgokat. A legnagyobb megértést japán oldalon találtam és Futami japán követ kimentette, hogy Japán a legnagyobb energiával kezébe veszi a szibériai hadifoglyok hazaszállításának ügyét és azt, amennyire a technikai nehézségek engedik, a leg­nagyobb gyorsassággal 16 fogja bonyolítani. Ad­dig is minden módon, élelemmel, ruházattal, or­vopízerekkel igyekszik enyhíteni a boldogtalan hadifoglyok helyzetén. Japán a vele rokon ma­gyar nemzet irányában a legmelegebb részvéttel és érdeklődéssel viseltetik és reméli, hogy a béke­kötés után élénk érintkezést lehet a két ország között szervezni. Különösen a tudományos, szel­lemi és közgazdasági téren v­aló együttműködés iránt mutatkozik japán körökben nagy érdeklő­dés. A múlt márciusi skandináviai utazásom óta a semleges külföld véleménye jelentékenyen a magyarok javára fordult, ami elsősorban annak tudható be, hogy minden szabad nép megbotrán­kozott annak idején azon, hogy Magyarországon a nemzeti eszmét és demokráciát megtagadták a szovjet­ rendszer kedvéért, most pedig a nemzeti újjászületés munkájának megindulását elisme­réssel és rokonszenvvel fogadják. A sajtó befo­lyásolatlan része és a közvélemény általában a párisi békekonferenciával szemben borzasztó csalódásba esett. Ez a közvélemény csak ak­kor érzett éhez fogható csalódást, amikor a hágai békekonferenciák szép eredményei után a világ­háború mégis kitörhetett. A magyar viszonyok­ról való tájékozódottság is jelentékenyen na­gyobb ma már, mint volt eddig és amennyiben a magyarság jogait és a nemzetiségek hovatartozá­sát illetőleg nem a wilsoni elveknek megfelelő népszavazás döntene, ez erre a közvéleményre újabb kiábrándító hatást gyakorolna. Benda Jenő, Rubnek miniszter nyitottala­n h­elyzetről, még a béke-A kisgazdapártnak többsége tesz.­­ A mezőgazdasági kamarákat kötés előtt fölállítják. — A földreformot a nemzetgyűlés tárgyalja. — A kisfeir­tokos osztág megerősülse. Megkérdeztük Rubinez Gyula földmi­velésü­gyi minisztert, a kisgazdapárt elnökét, a politikai helyzet aktuális kérdéseiről. A minisz­ter munkákatársunk előtt az alábbi nagyérdekű nyilatkozatokat tette. — A választási eredményről s a további győzelem várható esélyeiről annyiban nyilat­kozhatom, hogy a keresztény sajtó részéről köz­zített statisztika teljesen hamis s ferde színben tünteti fel az eddigi eredményeket. Az Országos Kisgazda és Földmíves Pártnak ma ötvenhét megválasztott képviselője van, újabban még egy csatlakozó mandátummal is megszaporodott ez a zsám. A pótválasztásoknál tizenhárom kerü­letben áll kisgazda kisgazdával szemben, ez tehát hetvenegy biztos mandátum, amelyre a párt minden körülmények között számíthat. Ma­rad még 13 olyan kerület, amelyben kisgazda és keresztény nemzeti egyesülés párt jelöltjei küzdenek egymással, de amely kerületekben a kisgazdapárt jelöltjei óriási túlsúlyban vannak. Ha csak 6 mandátumra is számítunk, akkor is 77 képviselője lenne a pártnak. Ezzel szembe­n a keresztény blokkon kívül álló pártoknak 7 mandátumuk van. Valószínű, hogy a budapesti három kerületben a demokraták viszik el a pál­mát, mert a lemaradt liberális pártok választói aligha fogják a keresztény párt jelöltjeit támo­gatni Ez 10 mandátum, 1 választás még eldön­tetlen, így a 164 kerületből levonva 11-et marad 153 kerület, amelyből 77 volna a kisgazdapárté a legrosszabb esetben és 76 a keresztény nemzeti egyesülés pártjáé. A két csendőr hallgatott. A filozófia gyön­ge oldaluk volt. A szél egyszerre megfordult és most már hátulról fújja őket, a hó is szálingó­zott s a csendőr érezte, hogy az öreg tolvaj hogy remeg mellette a hidegtől. — Volt valaha jobb napod is? — kérdezte. Az öreg vállat vont. — Volt is, nem is. Minden kicsúszott a ke­zemből, akárhogy fogtam. Azután ugy van az, hogy az ember megpróbál egy ideig mindent, mikor pedig látja, hogy semmi se sikerül, lefek­szik a hegyre és legurul róla. Ha nagyon mere­dek a hegy, lezuhan a mélységbe, ha nem na­gyon meredek, akkor csak lecsúszik. Lent meg már minden mindegy. A hó sűrűbben kezdett hullni, a szél neki vadult , a csendőrök hallgatva lovagoltak. Ami­kor a város alá értek, letették az öreget a lóról. Kezdett alkonyulni s az út egyik kanyarulatánál egy lovas jött szemközt velük. Pompás, karcsú, fekete állat táncolt alatta s a lovas kevély tekin­tetű, karvaly arcú, középkorú férfi volt; vagyont érő, farkassal bélelt bekecset viselt, de az öreg tolvaj szeme csak a csizmáján akadt meg. A két csendőr ismerte a lovast és tisztelettel köszöntöt­ték. Mikor már jó messzire haladt, az egyik csendőr igy szólt az öreghez: — Látod, vén tökfilkó! A nagy rablók lo­von járnak. Az öreg naivul nézett fel a csendőrre. — Ez a finomcsizmás, rabló? — Még pedig a javából! — kacagott a csendőr. — Most pedig szedd a lábadat a nya­kadba, ez itt már a város. A lámpák már égtek az utcákon s a két csendőr arcáról eltűnt a mosoly. Felvették a hi­vatalos, szigorú lárvájukat s az öreg tolvaj kékre fagyva, dideregve pán­ikált előttük.­­ A sárospataki kerület valószínűleg szintén a kisgazdapárté lesz, de semmiesetre a keresztény nemzeti egyesülésé, mert ott jelöltje sincs. Ha a pótválasztások nagyobb sikerrel járnak a pártra nézve, úgy egyáltalán nincs ki­zárva, hogy a párt az abszolút többséget is meg­szerzi. — A párt programmjának a megvalósítása a tényleges hatalom átvételével kezdődhetik csak. Előbb az alapvető alko­tmányozó intéményeket és a békekötést kell tető alá hozni, amelynél fel­tétlenül súlyt helyezek rá, hogy az összes parlamenti pártok képvise­letet nyerjenek a kormányzatban, tehát egy újabb koncentráció létesüljön. Semmi kétségem sincs abban a tekintetben, hogy az Országos Földműves és Kisgazda Párt tagjai időközileg is újabb csatlakozások által annyira felszaporodnak, hogy átvehetnék a kormányha­talmat, ezt azonban mindaddig jogosnak­ nem tartom, amíg a tiszántúli választások el nem dőltek, mert ezek a pártok közti arányt meg­változtathatják, hitünk és reményünk szerint ugyan a kisgazda és földmívespárt előnyére, mégis a politikai ildomosság is ugy hozza ma­gával — s addig, mig az ország valódi képe ki nem alakult, tulajdonképpen egy párt sem, ha­nem csakis a keresztény blokk jogosult a kor­mányzásra. — Még a békekötést megelőzőleg pártunk pro­grammjából megvalósi­andónak tartom a mezőgazdasági kamarák létesítését, s a gazda- és mezőgazdasági munkástársada­lomnak a megszervezését. Ugyancsak tárgyalni fogja a nemzetgyűlés a föld­birtok-javaslatot is, amelynek végre­hajtása a mezőgazdasági kamarákon épül le. Pártunk teljesen egységes; a választások előtt a fúzió nem azért történt meg, hogy a vá­lasztások után a párt frakciókra szakadjon, hanem azért, hogy mint egységes politikai párt új irányt szabjon Magyarország gazdasági po­litikájában. Ma már nincs Nagyatádi vagy So­korópátkai párt, hanem van egy egységes orszá­gos kisgazda- és földművespárt. Az ezzel ellen­kező híresztelések semmiféle komoly alappal nem bírnak.­­ A földreform részleteire vonatkozólag nem óhajtok most nyilatkozni, miután rövid időn belül a javaslat amúgy is a szakkörök meg­vitatása alá kerül, annyit azonban mária mond­hatok annak kiegészítéséül, amit már­ korábban mondottam, hogy a földreformról szóló javaslat a kisbir­tokos osztály megerősítését célozza a nagybirtokosok érdekeinek teljes tisz­telet­ben tartása mellett. A földreformot azonban ennek a nem­zetgyűlésnek feltétlenül meg kell csinálnia, mert a falun csakis ezzel tudjuk a szociális békét biz­tosítani. — A magam részéről nem nádor, hanem ideiglenes kormányzó megválasztásának vagyok híve. Ami a személyi kombinációt illeti, erre nézve nem nyilatkozhatom mindaddig, míg pártunk eb­ben a fontos kérdésben egységesen nem foglal állást. — A közélelmezés javulása pártunk pro­grammjának megvalósításától remélhető. A mi­ ­ jelszavunk: több termelés a szakértelem repesztésé­vel, létesitése mindazon intézményeknek és inté­zeteknek, melyek ezt előmozdítják. Ter.•.„'•• a lesen ez nem máról holnapra következik be, m­éri fokozatosan, de annál biztosabban. A földbirtok­reform nemcsak hogy nem fogja csökkenteni ma­gát a termelést, sőt ellenkezőleg emeli, mert hisz pártunk programmjának egyik főbb pontja az is, hogy a földet annak adja, aki annak megmivelé­séhez ért, s hogy egyúttal gondoskodjunk arról is, hogy az illetők megfelelően gazdálkodjanak is. — A kalolitákiai kérdések közül bennünket most legközelebbről a békekötés és a bolsevizmus érdekel. Legjobb kilátásaink lehetnek abba­n a tekintetben, hogy az enten­e ama jogos kívánsá­gunknak, hogy népszavazás döntsön a től­üik elszakadó területek sorsáról, meg fog felelni, ennek az eredménye pedig előttünk nem lehet kétséges. Az orosz bolsevizmus térfoglalása nem­csak minket veszélyeztet, hanem egész Európát és ha az európai kultúrát az entente meg akarja mentetni, akkor ebben a mentőakcióban nekünk is nagy szerepet kell szánnia, ezt azonban csakis úgy tölthetjük be, ha az entente gazdaság és nemzeti szabadságunkat nem gátolja. A nemzetgyűlésig helyén marad a kormán. A minisztertanács is így határozott. — Pekár államtitkár a keresztény p­árt egységéről. — A keresztény­­párt 1.. 733 választási kimutatása. — A független­ségi párt kilépett a koncentrációból A függetlenségi párt ma este Lovászy Már­ton elnöklésével ülést tartott s elhatározta, hogy a változott helyzet következtében kilép a kon­centrációból. Lovászy elnök kifejtette, hogy a párt a választásnak ránézve szomorú eredménye után sem csügged el, mert a független égi párt évtizedek óta a legküzdelmesebb szerepet játszott® a magyar politikai életben, de reméli, hogy az események a pártot fogják igazolni. A választ­mány egyhangúlag elfogadta a következő hatá­rozati javaslatot: " A függetlenségi és 18-as párt, habár ez idő sze­rint parlamenti képviselettel nem bír, nem szűnik Jupi letéteményese és harcosa lenni azoknak az eszméknek, amelyektől a nemzet jobb jövendőjének biztosítását várja. Erősen meg van győződve arról, hogy el fog jönni az az idő, amelyben a közvélemény visszatér a magyar nemzet ama régi és nemes hagyományaihoz, melyek a nemzet és emberi szolidaritás útján rombadúlt hazánk­nak helyreállítására és boldogulására vezetnek. A párt a Sir George Clerk által kezdeményezett koncentráció , létrejöttekor vállalt kötelezettséget híven fztotta. Most pedig helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a kor­mányzatban helyet foglaló képviselője, Ábrahám Dezső, állását a kormány rendelkezésére bocsátot­t. A Huszár-Friedrich-ü­gy aktái ezzel a mi­nisztertanácsi publikációval lezártnak tekinthe­tők s politikai konzekvenciái az afférnak — leg­alább egyelőre — nem lesznek. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában igyekeznek a moz­galom hullámait elsimítani a a párt egységét megóvni. Pekár Gyula államtitkár a párt elnök­sége nevében ma este a következő nyilatkozatot tette: — A sajtó egy részében olyan hírek kel­tek szárnyra, hogy a keresztény nemzeti egye­sülés pártjában a kettészakadás jelei mutatkoz­nak. Kijelentem a pártvezetőség nevében, hogy ezek a hírek teljesen légből kapottak s hogy azt az igyekezetet, amely esetleg azt célozná, csírá­jában fogjuk elfojtani. A keresztény nemzeti egyesülés pártja nem adja meg azt az elégté­telt ellenségeinek, hogy kettészakadjon. A párt rendíthetetlenül egységesen áll, ugyancsak egy­séges a keresztény blokk is, amelynek kereté­ben a keresztény és kisgazdapárt a legszolidári­sabb fegyverbarátság alapján állanak. A koncentráció megalakulására és a kor­mány vállalására vonatkozó különböző híreszte­lésekkel szemben félhivatalosan megállapítják, hogy az 1919 november hó 25-én tartott minisz­tertanácsban Huszár Károly miniszterelnök tel­jes terjedelmében fölolvasta Sir George Clerk­nak hozzája intézett levelét, amely többek között ezeket mondja: — „Van szerencsém közölni Excellenciái-dal, hogy a legfelsőbb tanács kormányát mint provizórikus de facto kormányt elismerte, amel­lyel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz." A levél fölolvasása nyomán többek között fölszólalt Rubinek Gyula földmivelésü­gyi minisz­ter és beszédében kijelentette, hogy a miniszter­tanács ezen tény felek­ örömét, másrészt ..pepáji készségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan meg­alakult koncentrációs kormány vállalkozását, mely Magyarország egész jövőjét kel

Next