Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
1920. február 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP — A magyaivolas® szimpátiának nemcsak a régi történelmi kapcsolatok a magyarázói; oka ennek a két nap hasonló templ'-e ntuma is. Megkérdeztük: mi a véleménye a tervezett cseh-jugoszláv korridorról, amely az Adriához vezetne a Magyarországtól elszakítandó területen keresztül. Ez nagyon veszedelmes dolog volna, mert az Adria felé irányuló szláv fenyegetést tartalmazna. Különben még mindig remélni lehet, hogy Nyugat-Magyarországot nem fogják elszakítani, bár a csehek és jugoszlávok óriási erőfeszítéseket tesznek Paksban a magyar békeszerződés aktuálissá válása óta. De talán ... Beszélt még Cerruti Fiuméról is, amelyet valószínűleg Olaszországnak fognak odaíélni, az isztriai tengerpart, egy keskeny sávjával együtt, és amelyhez Magyarországnak utat kell biztosítani. Elérkezett a vacsoraidő. Cotinti szíves bucsut vett az ujágíróktól. J. ti » « (Látogatás a kispesti szeméttelepen. — Brilliáns és pezsgő. — Egy kokszfejtő havonta ötezer koronát keres! — A hely, hol tegnapelőtt két embert eltemetett a szemétgörgeteg. . . — „Legalább ingyen sirhelyünk van!") Varjú károg a kispesti határban, kár, kár, kár . . . Csillagos dér lepi a mezőt. A szemétbánya felé topogok a fagyban. Érdekel a világváros piszka és szemete. Egy munkásasszony kalauzol, ebédet visz az urának. Az is ott dolgozik. A bánya hirtelen fölbukkan a láthatáron. Csönd van. Meg kell állanom, olyan fekete és titoktatós az a hegy . . . Ugy tünik, mintha mythoszi árnyak morognának az oldalán s nesztelen léptük alatt köd gomolyogna föl az Alvilágból. Az a rengeteg szemét füstölög, mely évtizedek óta összegyűlt és meggyűlt önmagában. Elégett és koksz lett belőle. Az akkor füstölög, mely a koksz-rosták alól felhőzik elő. Mert odakint a kispesti határban csak kokszot, kokszot és kokszot ásnak, hadd legyen a főváros jóvoltából didergő gyermekeinknek egy-két sugárnyi melege . . . A targoncások apró vasszekereket gurítanak fent a hegyoldalban. Sinre jár az út. A bánya ötszáz méter hosszúságban és háromszáz méter szélességben terül el, húsz méter magas lehet s a némán mozgó alakok sziluettje mégis a felhőkbe rajzolódik. Vaskályhának tűnik, mely száz helyen füstölög. Ezer helyen. Mintegy húszezer kisebb-nagyobb, néhol háznagyságú furatot véstek a szeméthegybe, másfélezer ember keresi ott a mindennapi kenyerét. Körmendy igazgató úr szívesen fogad s megkéri Kuln Lénárd műszaki intéző urat, hogy vezessen körül a bányatelepen. Az intéző, kit egyébként „mérnök ur"-nak titulálnak, elmondja, hogy a szemétföldolgozás jelenleg szünetel, mert „nem fizeti ki magát." Budapest népe a háború és a proletár-diktatúra óta sokkal takarékosabb, jobban megnézi, hogy mit vet a szemétre. Találtak azelőtt a szemétben brilliánst, aranygyűrűt, ezüstkanalat, órákat, üvegpezsgőket, vörös- és sárgarezet s csontot is kiszedtek naponta vagy 60—70 métermázsát a szétválasztó telepen, de ma nincs, ma még a rongy is kell. A raktárakat kinyittatja -s megnézem a készletet. Az egyik tágas szin tele van elhasznált cipővel, a foltozó vargák kiválogatják a javát s párját egy korona husz forért veszik. Van ott tizezer pár is, mind elfakult, poros, szakadt lábbeli, de egy lakkerpöcske orra is kimosolyog a halomból, elmúlt pásztorórák szép emlékeként. A másik szinben kések, villák és kanalak garmadája hever, az állvány túlsó részén meg kávéházi cukortartók s egyéb apró miniatűrök. Ezekre is megvan a vevő. A harmadik színben vörös- és sárgarezet látok kerek halmocskákban, fogkrémes tubusokat, lámpaalkatrészeket, stb. Mennyi mesét, is tudnának mondani, hiszen minden tárgynak megvan a maga története, a maga külön életrajza. Csak aranygyűrű-garmadát nem látok, mert annak az intéző úr szerint a mellényzseb a külön raktára. A munkás, ki a kisebbnagyobb rostok alól kifutó szemetet válogatja, jogo és igényt tart az efajta leletekre. Igen, azokon a hengereken forog a végnélküli szalag a hozzá, a rostokból kiömlő szemetet, de most pihennek a gépház dinamói, hideg a kazánok torka s nem forognak a hengerek. A belső sze-métgyűjtő-telep felől sem himbálódznak most errefelé csigarendszerükön a szemetes koporsók s a vasdaru gigászi karjaéttemül vesztegel, mint a béna óriás . . . Százezerszeresen nagyított vakondtúrásnak látom innen a kokszfejtő-telepet. Gödör gödör mellett, halom halom fölött, csupa lyuk a föld, üreg és mélyedés. A kirostált anyag barnásan porzik, mint az őrölt csokoládé, fent a tetőn pedig három mértani alakzat vésődik a felhőzetbe: tipikus gúlák. Amott mintha a gizdi Szfinksz nézne rám... A Szfinksz! A szemét... Egy darab kihűlt Nap ez az egész hegyhalom, de még milliónyi sugár szunnyadozik a mélyében .. A szemét lelke. Az alvó láng. Kincs a piszokban. Halhatatlanság a porban. A didergő gyermekek öröme. Az élet engesztelő sugara. A szent tűz. A koksz... Ássák a földet, keresik, rostálják, targoncán viszik, vasszekereken tologatják, zsákokba gyömöszölik s túlnan, a mélységbe nyúló hídról förgetegesen suhogtatják a lent álló vasúti kocsikba, hogy néhány nap múlva öreganyó a koksz pattogó tüzénél elmondhassa unokáinak a Vörös Kakas szép történetét... Szegény emberek! Túrják a szemétföldet, mint a szarvasbogarak. Arcuk fagyba kékült, a hegyoldalban keringő szél szavukat veszi. Mondom, másfélezren keresik itt a mindennapi kenyeret. Nem is kenyér ez, tisztelt publikum, hanem kakastejjel sütött, lágy kalács. Mert egymunkásnak itt, a kokszfejtő-telepen százötvenkétszáz korona napi jövedelme van! Egy vasszekerecskére öt mázsa koksz fér, egy munkás naponta kirostál ennyit s métermázsánkint negyven koronát kap érte. A kokszfejtő tehát havonta átlag ötezer koronát keres, de aránytalanul óriási jövedelmét minden pillanatban az életével fizetheti meg! Ott lent, vagy tizenöt méter mélységben, négyen dolgoznak szét lenti. A levágott szemétfalak tőzeges oszlopai toronyszerűen merednek ég felé. Ha lenézünk, szinte szédülés fog el. A por szürkén füstölög a rostán s fátyolosan húzódik át az üreg nyitott oldalán, mely egy elhagyott tárnába torkollik. Ez az üres tárna különös látványt nyújt. Fala nincs, fenekét kokszgörgeteg borítja szétterülten . . . Ebben a tárnában katasztrófa történt! Itt temetett el tegnapelőtt két embert a leszakadó szemétförgeteg Végigjárom az egész telepet. Ezer lyukat látok. Mintha kukacok mozognának valami fekete sajtban. Koksz mindenütt. Rengeteg a kitermelt anyag, üreg tátong lépten-nyomon, de sehol sincsen falkötés! Sehol egy mérnök! A kokszfestők a maguk ösztöne és esze után dolgoznak. Megállok egy szakadék szélén s megrettenve látom, hogy egy több méter hosszú, vastag, nehéz, szalonnás szemétcsik már tenyérnyi szélesen elvált a tömegétől s minden pillanatban lezuhanhat! Lekiáltok az üregbe, figyelmeztetem a munkásokat a veszedelemre, de apatikusan néznek föl rám, majd keserű hang száll föl az üregből: „Legalább ingyen sírhelyünk van, magunk ástuk . . .” Rettenetes! Lázár István: Képzőművészet. • (A külföldi propaganda kiállítások) A kultuszminisztériumban a külföldi vándorkiál*Tilrások ügyeiben Pekár Gyula államfőtitkár elnöklésével és a hazai maivésaeifci intézmények képviselőinek részvételével, amikét volt, amelyen megalakult a „Külföldi propaganda-kiállítások végrehajtó-bizottsága' '. Pekár Gyula, megnyitó beszédlésban rámutatott a kultúrának miint propagáló eszköznek a fontosságára. Az ankéten beható eszmec ere indult meg a tervezett akció sorrendje és a kiállításokkal kapcsolatos egyéb kulturális akció összhangzásba hozása fölött. A megbeszélésben Zala György, Szilágyi Lajos, Lyka Károly, Petrovics Ellek, Horvay János, Kallós Ede, Nagy Árpád dr. Györgyi Kálmán, Nádler Róbert és Déry Béla előadó vett részt. Az ankét elhatározta, hogy a képző- és iparművlő-szerei kiállításokkal kapcsolatiban élőreelő irodalmi, zene- és sizonművészeti előadásokkal fogja ugtaztalni a magyar kafeia abszolút fölényét a szent korona országaiban lakó nemzetiségek kulturájával szemben. Ezenkívül gondos filmsorozat és vetített képeselőadások fogják még bizonyítani igazunkat a külföld előtt. Ennek a propaganda-utnak iránya Svájc, Hollandia, Svédország, Dánia és Németország. A nagyméretű terv megvalósítása március végén indul meg. Fővárosi ügyek. — A februári só. A sóelosztó bizotság a főváros lakossága és a Budapest-környék közellátási bizottságának hatáskörébe tartozó közcégek lakossága részére a február hóra kiszolgáltatható sómennyiséget fejenként és havonként harminc dekagrammban állapította meg. Az ekként megállapított sómennyiséget tehát a só elárusításával foglalkozó összes kereskedők februárban a fővárosnak és a Budapest környék közellátási bizottságának hatásköre alá tarozó községekben csakis az egyesített lisztes élelmezési jegyen levő és február hónapra érvényes sószelvényre szolgáltathatják ki a közönségnek. — A januári cukorszegények meghosszabbítása. A közélelmezési ügyosztály közli, hogy a január havi cukorszelvények február 15-ig érvényesek. A kereskedők ajanuári cukorszelvényeket külön borítékban február 16-án a Központi Lisztthivatalnak beküldeni tartoznak. a csehek eladása okozía Kolcsak elfogatását. Páris, jan. 31. Az angol lapokban közölt táviratok szerint Kolcsak ver©égéért a felelősség Janin tábornokra, a szibériai francia misszió fejére hárul, kire Kolcsak tengernagy átruházta a csapatok — köztük cseh osztagok — parancsnokságát. Részletek még műncsenek. Parisban az eddigi hiányos értesülések alapján, azt hiszik, hogy Janin tábornok nem önként tette le a fegyvert, hanem képtelen volt megakadályozni csapatait ebben a cselekmetetben, minthogy semmiféle komoly tekintélye nem volt, a túlzó eszméknek megnyert és különben is feg,vad neven cseh katonák előtt. Jelenleg a szövetségesek szibériai képviselői Karbinban vannak. Franciaország megbízottja, Mauras, minden tőle telhetőst megtesz az irkuoki ideiglenes kormánynál, hogy Kolcsak tengernagy szabadlábra helyezését elérje. Hága, január 31. Kolcsak elfogatásáról a Times levelezője azt táviratozza, hogy a tengernagyot a cseh csapatok adták ki Irkuckban a szociálforradalmároknak és pedig Janin tábornoknak, a francia katonai misszió vezetőjének kifejezett beleegyezésével. Szibéria polgári köreiben emiatt hevesen támadják a tábornokot. Már eddig sokan párbajra hívták ki és a kihívók közt van egy orosz tábornok is. A tengernagy tisztjei megesküdtek, hogy megölik Jaspint. A csehek Kolcsakkal szemben tanúsított magatartásukat azzal mentik, hogy önvédelem aktusa volt a kiszolgáltatás, mert ha nem adják ki Kolcsakot, abba a veszélybe kerültek volna,, hogy a szociálforradalmárok megsemmisítik őket. A'Bioyork, január 31. (Szikratávirat.) A tomszki bolseviki főhadiszállás követelte Kolcsaknak, a hadikincseknek, fegyvereknek, muníciónak, katonai felszereléseknek kiszolgáltatását, aminek ellenében garantálná a cseheknek Oroszországból való hazaszállítását. A csehek odadobták Kolcsakot a bolsevistáknak. Az arany még birtokukban van, de a bolsevisták megesküdtek, hogy ezt a húsz millió font sterlinget, mely jelenleg Irkuckban harmincöt szekérbe van berakva, nem engedi eljutni a Bajkáltótól kelere. Nyolc amerikai és két angol liat állítólag a bolsevikiek kezére került. A cseh parancsnok mentegetőzése Páris, január 31. Golda tábornok, a szibériai cseh csapatok volt főparancsnoka, Marseillesbe érkezett és elmondta, hogy csapataival részt vett Kolcsak offenzívájában, később azonban Kolcsak veresége folytán az egyes politikai kérdésekben támadt nézeteltérés okozta nehézségek közben vissza kellett vonulnia. Törzskara Vladivosztokban van. Lloyd George Millerand és Nitti közbelépése. Páris, jan. St.J Lloyd George, Millerand és Nitti Londonban tanácskozni fognak azokról az intézkedésekről, amelyek Kolcsak kiszabadítása érdekében kívánatosak. A három kormányfő a nemzetközi pénzügyi helyzetről is tanácskozni fog. A japánok visszautasított követelései Berlin, jan. 31. Kolcsak tengernagy elfogatásáról jelenti meg a Vossische Zeitung. A japán csapatok parancsnoka követelte, hogy a tengernagyot helyezzék az ő védelme alá, de követelését visszautasították. Az angol munkáspárt békét kiván a szovjettel- Neuilly, jan. 31. (Szikraszávirat.) A Timetegnapi vezércikkében megtámadja a munkáspárt egy részének kiáltványát, amely békét kiván a szovjettel. A Times ugyancsak állást foglal azzal az amerikai törekvéssel szemben is, hogy Lenin és Trockij kormányával gazdasági kapcsolatba lépjenek. A vezércikk a Londonban levő orosz kereskedők véleményét közli és ingadozó politikával vádolja a kormányt. A vezércikk azzal fejeződik be, hogy az angol nemzetnek és parlamentnek tiszta képet kell nyernie a kormány szándékáról és különösen arról, hogy mit ért a kormány a gazdasági kapcsolat újrafelvételén, ha ugyan egyáltalán van valami értelme. "