Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

Budapest 1920. ILII. évfolyam, 45. (14,158.)Szám. szombat, február 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egév év: 220 K — 1 Félévre 110 „ — „ Negyedévre ..... 66„ —„ Egy hóra 20 „ — H Egyes szám ár* helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. SZERKESZTŐSÉG­­» KIADÓHIVATAL: Budapest Vilmos csaaár-«t 19 TELEFON: 122—91 122—92 122—81 122—94 122—98. (Éjjel 122—91 122—M hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút­­ Talajon « Jóssef B2—08. Preventív intézkedéseket kérünk! Az ország egész közvéleménye annak­­ a vérlázító bűncselekményn­­ek a hatása alatt áll, amelynek Somogyi Béla áldozatául esett. A társadalom minden rétege, politikai p­ártállásra való tekintet nélkül, őszinte föl­áborodással ítéli el a premeditált monosztott elkövetőit. Kapóra jött a szenzáció ... Szo­rongó érzéssel, visszafojtott lélegzettel les­sük a béketárgyal­ások eredményét és ami­kor ország-világ előtt dokumentálnunk kellene, hogy Magyarország belső rendje, a jog, törvény és igazság uralma immár hely­reállott, felelőtlen, lelkiismeretlen emberek vak, fékezhetetlen szen­vedél­ylyel fölidézik a proletárdiktatúra gyilkos szellemét, mintha egy csapással akarnák rombadönteni mind­azt­, amit az ország legjobbjai féltékeny gon­dossággal­, hathónapi keserves munkával újraépítettek. Lesz mit írni a cseh-román propaganda sajtónak, mely amúgy is lelve­lesi az alkalmat, hogy bennünket a nagyha­talmak ítélőtanácsa előtt minél jobban befe­ketíthessen. A fölháborodás moraja zúgott végig a nemzetgyűlésen amikor Huszár Károly mi­niszterelnök bejelentette, hogy a Népszava szerkesztőjét meggyilkolták. Beszéde alkal­mas arra, hogy megnyugvást keltsen min­denfelé. A kormány el fog követni mindent, hogy kinyomozzák és statáriális bíróság elé állítsák a bűncselekmény elkövetőit. Kü­lönösen nagy hatást váltott ki a minisz­terelnöknek az a nyilatkozata, hogy a főve­zér az egész katonasággal segítségére siet a hatóságoknak, hogy a nyomozást eredmé­nyesen lefolytathassák. íme, a kormányban is, a fővezérben is megvan a legjobb akarat, hogy az egyéni vállalkozásokat minden eszközzel letörjék. Az önbíráskodások ideje lejárt. Istennek hála, végképpen megszabadultunk a gyilkos­ságra és rablásra szövetkezett Kun Bélák ualmától, amikor erény­számba ment a bűn és vitézi tett volt a Lenin-gyerekek minden egyéni vállalkozása. Helyre kell állítani a jogrendet, a vagyon- és személyi biztonsá­got, meg kell nyugtatni az országnak és kü­lönösen a fővárosnak lakosságát, hogy az önbíráskodókkal mint közönséges gonoszte­vőkkel a statáriális bíróság a törvény teljes szigorúságával fog eljárni. Preventív intézkedésekre­­van szük­ség, hogy megóvjuk a személybiztonságot és megakadályozzuk, hogy­­ a Somogyi Béláéhoz hasonló esetek a jövőben meg ne történhessenek A rendőrhatóság dol­ga, hogy kieszelje, miféle preventív rendszabályok volnának célravezetők. Jó volna, ha a fővezérség minden kerü­letben állandóan cirkáló nappali és éjjeli őrjáratokat rendszeresítene. A főkapitány­ságnak gondoskodnia kellene arról, hogy minden egyes őrszobában telefonállomás le­gyen, a posztokon pedig az éjjeli órákban kettőzni kell az őrt. De az egyéni vállalko­zások megakadályozásában közre kell mű­ködnie a társadalomnak is. Tartja köteles­ségének mindenki, hogy az általa közvetetle­nül tapasztalt vagy tudomására jutott egyé­ni akcióról a legközelebbi őrszobán vagy a kerületi kapitányság ügyeletes tisztviselőjé­nél nyomban jelentést tegyen. Meg kell szűnnie az anarchiának! •— mondotta a miniszterelnök. De hogy meg­szűnjék az anarchia, össze kell fognia pol­gárnak, munkásnak, rendőrhatóságoknak. Csak így akadályozhatjuk meg, hogy olyan emberek, akiknek a keresztény morálról, tisztességről fogalmuk sincs, hamis jel­szavak ürügye alatt hasonló dolgokat kö­vessenek el, mint azok, akik az országot vér­özönbe borították. 11 Banit és a rutén felföld sorsa még eldöntetlen. — Az angolok és amerikaiak érdeklődése. —­ ­ Páris, febr. 18. — A Pesti Hirlap alkalmi tudósítójától. — Kétségtelen, hogy a magyar kérdéssel a bé­kekonferencia illetékes tényezői nagyon behatóan foglalkoznak és ennek máris kedvező eredménye mutatkozik reánk nézve: angol és amerikai rész­ről az eddigi ridegséggel szemben határozott ér­deklődés és hangulatváltozás tapasztalható. Ha mást nem is, azt mindenesetre meg lehet állapí­tani, hogy a magyar békeszerződés területi fel­tételei még nem tekinthetők befejezett tényeknek és különösen megfontolás tárgya az északkeleti rutén felvidéknek és a Bánátnak Magyarország­tól való elszakítása. Ennek a két országrésznek a helyzetével a békekonferencia angol és ame­rikai tényezői behatóan foglalkoznak és felül­vizsgálják azokat az adatokat, amelyeket az el­szakítás mellett ellenségeink felsorakoztattak. Az egyoldalú bizonyítékokkal szemben az angolok és amerikaiak más forrásból is igyekeznek ada­tokat beszerezni és egy nagyhatalom a rutén kérdésben tőlünk igen részletes felvilágosításo­kat kért, amelyekre nézve úgy a külügyminisztér­­ium, mint más illetékes fórumok megadták a szükséges válaszokat. A magyar kérdés alapos tanulmányozása az egyik oka annak, hogy a békekonferencia még nem tűzte ki tárgyalásra a magyar békeszerződést. * Rutkafalvy Miklós nyilatkozata. Mivel a párisi jelentés a rutén kérdést is érinti, dr Kutkafalvy Miklós nemzetgyűlési kép­viselőhöz, a magyar ruténpárt elnökéhez fordul­tunk, hogy van-e tudomása az állítólag ránk nézve kedvező hangulatváltozásról. Kutkafalvy képviselő kérdésünkre a következőképen nyilat­kozott: " Tény az, hogy egy entente-nagyhatalom részéről speciális kérdéseket intéztek a nyolc északkeleti vármegyére, a rutén felföldre vonat­kozólag és különösen érdeklődtek abban az irányban, hogy milyen következménye lenne Magyarországra a vízi erők kihasználása szem­pontjából annak, ha a rutén felföldet Magyaror­szágtól elszakítanák, másrészt kérdést tettek az iránt is, igaz-e, hogy a magyarországi rutén nép soha sem nyilatkozott meg amellett, hogy Ma­gyarországtól el akarna szakadni, vagy Cseh­országhoz való csatolását kívánja. A vízi erők kihasználását illetőleg kifejtettük, hogy a Tisza, alsó folyásának vízi ereje és szabályozása attól függ, hogy kinek a kezében van a­ Tisza felső folyása és annak mellékfolyói, óriási energia­mennyiséget vennének el tőlünk, ha a Tisza felső folyása és mellékfolyói nem maradnán­ak magyar területen. Különösen fontos nekünk, hogy a Tisza felső folyásának mellékfolyói, ame­lyek mind nagy eséssel dél felé folynak, mint erőforrások kihasználhatók legyenek. A folyók mentén húzódó völgyekben a mezőgazdaság in­tenzív művelése egyenesen attól függ, hogy az öntöző csatornákat megcsinálhatják vagy sem. — Felhasználtuk ezt az alkalmat annak a kijelentésére is, hogy a magyarországi rutén nép sohasem kívánt a magyar hazától elszakadni. Miután a magyarországi rutén népet nem is le­hetett a Csehország melletti megnyilatkozásra felhasználni. Massaryknak amerikai propagan­dája során nagy anyagi áldozat árán sikerült el­érni azt, hogy egy fél milliónál több rutén szava­zott le a csehekhez­ való csatlakozás mellett. A pontos számok szerint Csehország mellett 64 százalék, Magyarország mellett 36 százalék sza­vazott. A hamisítás abban van, hogy Amerikában legfölebb 60.000 Magyarországból származott ru­tén van, ahhoz tehát, hogy egy fél milliónál több magyarországi rutént le lehessen szavaztatni, majdnem az összes magyarországi ruténeket Amerikába kellett volna vinni, mert hiszen a ma­gyarországi rutének száma összesen 780.000. Akik tehát odakünn leszavaztak, azok Keletgalí­ciáiból, Ukrajnából, Volhyniából, és Bukovinából származó rutének voltak, akiknek semmi közük sem lehet a magyarországi rutén nép sorsának eldöntéséhez. A Csehország ellen leadott 36 szá­zal­ék szavazatban épen a magyarországi rutének szerepelnek.­­ A politikai szédelgés másik részét a cse­hek azzal követték el, hogy miután a magyaror­szági rutén intelligenciában nem tudtak olyan embert találni, aki csehbarát politikát folytatna, egy Zlatkovi­cs Gergely nevű amerikai rutént küldtek Magyarországra, aki körülvéve egyné­hány jóhiszemű, de még több, mindenre elszánt emberrel, mint a cseh kormány rutén direktóriu­mának elnöke próbálta a rutének között a cseh­barát politikát népszerűsíteni. Jogerős kúriai íté­lettel bizonyítottam, hogy dr Brascsajko Gyula direktóriumi alelnököt még a háború előtt váltó­hamisításért börtönre és hivatalvesztésre jogerő­sen elítélék, vannak azonkívül a direktóriumban elcsapott jegyzők és szolgabírák, akiknek nincs erkölcsi jogosultságuk arra, hogy egy nép sor­sát irányíthassák. Rámutattam azokra a gazda­sági okokra — elsősorban a megélhetés forrásá­ra — amelyeke a rutén népet Magyarországra utalják. — A múlt nyáron nem jöhetett le a felvidé­ki rutén az alföldre arató munkásnak, hogy a télre való kenyerét megkeresse, a múlt évben nem tuta­józhatta le a fáját Szolnokig és­­ máris éh­tífusz dühöng a dolhai, ökörmezői és alsóverec­kei járásban. Maguk a cseh lapok is bes®ámol­nak erről. Legutóbb a csehek már csak zablisz­tet adtak a rutén népnek a lehető legminimálisabb adagolásban és a rutén népnek a magyar hazá­hoz való tántoríthatatlan ragaszkodásának kö­vetkezményeként formális fegyveres zendülések vannak napirenden. Hogy erről az érdeklődő nagyhatalom meg is győződhessen, kértem, küld­jenek ki egy bizottságot a­z ungvári katonai kór­házba, ahol a legutóbbi zendülés sebesültei fe­küsznek. Rámutattam arra, hogy mindez okok miatt a legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a békekonferencia a rutén felföldet M­gyarország­tól elszakítaná, ami különben sem teremtene bé­két, mert a rutén nép el van tökélve, hogy ha diplomáciai úton nem tud akaratának érvényt szerezni, akkor más úton fogja ezt megtenni. A Pesti Hitlap mai száma 8 oldal. — Ára 60 fillér. A lojális csehek. Benes külügyminiszter gyanúsít. Prága, február 19. (Cseh sajtóiroda.) A nemzetgyűlés mai ülésén Dula képviselő és tár­sai interpellációt intéztek a külügyminiszterhez arról, hogy minő stádiumban van a magyarok­kal való béketárgyalás és mikép igyekezik a mi­niszter és a cseh békedelegáció megóvni a cseh köztársaság érdekeit a magyar propagandával szemben. Dr Benes külügyminiszter elmondta, hogy a Szent István koronája egykori területének elő­kelő uralkodóosztályai által képviselt magyar népet az összes szövetségesek egyértelműen a legfőbb bűnsegédnek,­ ha nem is főbűnösnek mondanák ki. Az egész világ felfogta hogy val­­ójában a háborút sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő. A miniszter meg­állapítja, hogy különösen az a magyar propa­ganda, amelyet ma folytatnak, úgy a szöveted­­ések országaiban, mint egyes semleges álla­­mokban, ugyanazokat az irányzatokat és célo­kat szolgálja, mint a háború előtt és a háború folyamán a tót néppel szemben követett egész propaganda és az egész magyar politika. A mi­niszter határozottan megállapítja, hogy a tót­­földi magyaroknak egyáltalán nincs okuk pa­­naszra. Megállapítja továbbá a miniszter, hogy a magyar kormány a csehekkel szemben nem járt el legálisan és most sem jár el legálisan* mikor Csehország és Magyarország közt a ha­­tár meg van állapítva, mikor kötelezettséget vál­­lalt, hogy mindazt, ami a béke aláírásáig tör­­ténit mindenben respektálni fogják és mert ezen* kívül olyan cselekményeket követett el, amelyek ellenkeznek az elvállalt kötelezettségekkel és amelyeket illogálisnak lehet mondani. A cseh­ kormánynak bizonyítékok vannak a kezében arra hogy úgynevezett tót légiót állítottak fel

Next